2018. május 3., csütörtök

Henry Gidel: Coco Chanel

Ez aztán tényleg lineárisan elbeszélt életrajz volt, de a stílusát tekintve sajnos elég sótlan…, szóval ismét nem vagyok maradéktalanul elégedett. Mintha ledarálná Coco Chanel életét, anélkül, h jobbra vagy balra nézett volna, közben kínosan ügyelve arra, hogy egyetlen nevet se hagyjon ki, akikkel a divattervezőnő hosszú élete során bármilyen kapcsolatba került.


Gabrielle Chanel élete nem kezdődik egyszerűen, szülei nem házasok, apja csapodár és amikor anyja meghal, az apa lányait egy egyházi árvaházba adja, sosem látja őket újra. A kis Gabrielle-ből varrónő lesz, de az út nem egyenes, egy mulatóban énekel katonáknak, bár nem túl tehetséges és túl sovány, fiús alkat, mégis sikere van, dalai miatt ragad rá a Coco becenév. Már ekkor máshogy öltözködik, mint a többi nő, a stílusa egyszerűbb, letisztultabb, modernebb. Sokáig a szeretője egy jómódú angolnak, akibe halálosan szerelmes és aki támogatja Coco ambícióját, h egy kis kalapos boltot nyisson, nem is számítva rá, h a nő él a lehetőséggel és a szabadságát váltja meg ezzel. Kalapjai sikere felbátorítja, elkezdi a magának varrt és tervezett ruhákat is árulni, viszik, mint a cukrot, annak ellenére is, h ruhakollekcióját nagyon drágán kínálja, különben soha senki nem venné komolyan, kiismerte már jómódú vevői lelkületét. Az I. világháború kitörése után, mindennek egyszerűbbnek kell lennie, ami egyébként is egybevág Coco elképzeléseivel.
„Visszaadtam a női test szabadságát. Ez a test izzadt a díszes ruhákban, a csipkék, fűzők, fehérneműk, váll és egyéb tömések alatt.” Amikor Chanel lerombolja ezt a gyűlöletes divatot, és megteremti a nő merőben más sziluettjét, új évszázad veszi kezdetét…
Azért az érdekes, h Coco Chanel anno, amikor megnyitotta első üzletét, alternatívát nyújtott, bár soha nem a szegény, egyszerű nőknek, mégis letisztult, egyszerű divatot kínált, szembe ment az addig megszokott luxussal, mára pedig a neve által fémjelzett márka egyet jelent a luxussal. A két világháború között sikerei tovább folytatódnak Európa és Amerika a lába előtt hever, színházi- és balettelőadások és sok film jelmezeit is ő tervezi. Mindeközben viszonyok, afférok, szerelmek váltják egymást az életében, sok szerető, hercegek, művészek. Gabrielle a II. világháború kezdetekor bezárja a divatházát, nem bírja a konkurenciaharcot, belefáradt az egészbe, de unatkozik mindez nélkül. Épp ezért 14 év után 1953-ban, 71 évesen visszatér, ekkor a Chanel név sokaknak már csak egy parfüm, vissza akarja állítani a divatház nemzetközi hírnevét, ami a tőle megszokott megfeszített munkáva és eleganciával sikerül is neki.
Érdekes volt látni, hatását a divatra, ahogy új anyagokat kezd használni, új elveket vall és nőként azt akarja, a nők legyenek csinosak, ne a ruha, amit viselnek – nagy különbség. Neve, csak úgy mint a Chanel No.5., a kis fekete vagy a Chanel kosztüm fogalommá vált.
Alapvetően érdekes volt, de szerintem túl száraz, nem igazán ragadott magával, bár Coco Chanel bizonyára magával ragadó egyéniség volt, így főleg kár érte. Nevek, nevek, nevek, hírességek az életében, nekem ez túl sok volt, nem tudtam követni, idegesített egy idő után, talán, ha francia és úgy 50 évvel idősebb lennék, mondtak volna ezek valamit, így viszont a többségük nem sokat. Még egy apróság, lehetne benne több kép…mármint nem képes könyvet akarok, de többször hivatkozik fotókra, leírja őket, azok akár itt is lehettek volna, így meg kell elégednünk összesen 6 darab képpel, amik ráadásul nem is mind Chanelt ábrázolják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése