Jojo Moyes: Mein Herz in zwei Welten (Lou, Band 3)

Jojo Moyes alaposan meglepett, egyáltalán nem gondoltam, h a Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek után még egy 3. könyvben is tovább követhetjük Lou történetét, de szerencsére egyáltalán nem tűnt 100. lehúzott bőrnek vagy lerágott csontnak. Nagyon gyorsan ki tudtam volna olvasni, mégsem tettem, mert egyrészről nem volt időm, másrészről pedig húztam, „jutalomfalatként” tartogattam.

Louisa Clark néhány szerelmes hét után Samet hátrahagyva New Yorkba megy, ahol az elkényeztetett, dúsgazdag fiatal feleség, Agnes asszisztense lesz. Ez nem könnyű vállalkozás, ráadásul a távkapcsolat is tele van buktatókkal, de a lány mindent elkövet h működjenek a dolgok a munkájában és privát is. Will továbbra is ott van a gondolataiban és amikor hirtelen megismerkedik egy amerikai férfival, aki nagyon hasonlít rá, még inkább. Joshnak rögtön megtetszik az eredeti és vicces lány, aki annyira más, mint az amerikai csont sovány it girl-ök és szívesen megismerné jobban, de Louisa hű Samhez, viszont egyre sűrűbben bukkannak fel a fejük fölött a viharfellegek, időnként félreértések, máskor valódi problémák miatt. Egy igazságtalanság után, hirtelen munka és tető nélkül marad a lány, ráadásul úgy tűnik a kapcsolatának is vége, egy véletlen sodorja tovább, kap szállást, munkát, sőt meglepő módon egy mély barátságot és egy jövőbeni új perspektívát is. Kicsit meseszerű a befejezés, hisz végül a jó – vagyis Lou – elnyeri jutalmát, vagyis a megérdemelt happy endjét, de azért nem ment könnyen.
Louisa igazi emberi nagyságról tesz ebben a kötetben többször is tanubizonyságot, önzetlenségről, becsületességről, tiszteletről, ami az egyébként is nagyon szimpatikus karakterét csak még szimpatikusabbá teszi, anélkül, h szentet csinálna belőle. Az elején azt hittem, a 3. kötetben kapjuk meg a tündérmesét, ami – bármennyire is szerette volna az ember – az elsőből ki kellett, h maradjon, a másodikban talán benne volt, de szerintem igazából nem, most viszont…végül ebből sem lett semmi, de ezt is tudta úgy csavarni Jojo Moyes, h egyetértsek vele és a történet – bár nem úgy alakult, ahogyan az elején szerettem volna – nagyon tetszett. Kerek egész a regény, ami után nem maradt bennem hiányérzet, ismét sok megkapó, könnyfakasztó oldallal.
Érdekes, h az első rész egy speciális témát állított a középpontba, de a karakterek túlnőttek magukon és elviszik a hátukon a 2. és 3. részt is, amiben nincs olyan mély, elgondolkodtató központi téma, de ebbe belecsempészett jó néhány fontos üzenetet. Újra beszippantott, nem is a történet, hanem Louisa hihetetlenül kedves, szeleburdi, érzékeny, segítőkész és vicces karaktere, zseniális! Összességében Jojo Moyes nem minden könyve telitalálat számomra, de Lou története igen, talán mert tényleg egy egyedülállóan jól sikerült karaktert alkotott Louisa Clarkkal. Nekem tetszett az első rész megfilmesítése, így Louisát, Nathant és Willt a fejemben is azok a színészek játszották végig:).
A könyv egyelőre nem jelent meg magyarul, de biztosan meg fog.