2019. február 10., vasárnap

Sophie Kinsella: Prada, Pumps und Babypuder

Tavaly 4 kötet boltkórost bírtam, most nekiveselkedtem az 5. résznek, de pár oldal után már tudtam, miért függesztettem fel Becky Brandon kalandjainak olvasását. Ez a nő annyira infantilis, idióta, felszínes és eszetlen, h az már fáj, legalábbis így kezdődik minden rész, aztán - hogy azért legyen aki végig bírja olvasni a könyvet (:D) - Kinsella mindig helyre teszi főhősnőjét és engedi emberi énjét-, valamint jó tulajdonságait is megvillantani.


Becky kisbabát vár, 20 hét múlva születik majd a trónörökös, ami főhősnőnk szemében egyet jelent az újabb ész nélkül vásárlásokkal. A dolog akkor válik „izgalmassá”, amikor Becky beerőszakoskodja magát a sztárok nőgyógyászához, a gyönyörű Venetia Carterhez, akiről kiderül, h a férje, Luke exbarátnője. Becky először igyekszik jófej lenni, de aztán már nehéz nem észrevenni, h Venetia nyomul Luke-ra, ráadásul minden jel arra utal, h a vörös démon megbabonázta a józan, jófej Luke-ot, de ezek még csak feltételezések, ezért Becky még egy magánnyomozót is ráállít a férjére, bár azért azt még ő is érzi, h ez azért kicsit túlzás. Ahogy beindulnak az események, egyre inkább előtérbe kerül Becky emberi oldala és háttérbe a vásárlásfüggő divat őrült, ami ezúttal is jót tett a sztorinak.
Sok negatívumot lehet Rebeccára mondani, de tényleg szereti Luke-ot, aggódik érte, gondoskodik róla, bár szerintem a kapcsolatukat összességében már a sokadik részben sem sikerül úgy igazán megfoghatóvá tenni, mert azért helyenként nem érti az ember, h a dúsgazdag, okos, jóképű és tök normális Luke-ot mi köti a nem kicsit lökött Rebeccához, de persze inkább a kissé örült Becky, mint a vörös végzet asszonya Venetia. Most ismét szükségem van egy kis „szünetre”, de a még meglévő 1-2 részt biztosan elolvasom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése