Kenizé Mourad: Álomkert

A Szultána c. könyv folytatása, mindkettőt egy barátnőm ajánlotta nagyon és tőle is kaptam kölcsön őket. Az első kötetben a szerző édesanyja történetét írja le, aki az egyik utolsó török szultán lánya volt. Bár a történet érdekes volt, de a főszereplő nem lopta be magát nagyon a szívembe. Ebben a regényben a szerző, vagyis a Párizsban született árva lány történetét ismerhetjük meg. Anyja török szultánaként egy indiai rádzsa felesége lesz, majd Párizsba megy és ott szüli meg lányát, a szülés után gyorsan meghal, a kislány egész gyerekkorát különböző családoknál tölti, majd felbukkan indiai apja is és magához akarja venni, de európai ismerősei le akarják erről beszélni, sőt arról is igyekeznek meggyőzni, h nem is ő az apja.

21 évesen megy először Indiába, h megismerje apját, féltestvéreit és családját. Egyrészről boldog, mert végre neki is van családja, másrészről sok nehézséggel és megalkuvással jár együtt a beilleszkedése egy számára ismeretlen társadalomba. A Párizsban keresztényként nevelkedett lány számára egy csomó számára érthetetlen és értelmetlen szabályt kell betartani „új hazájában”. Jól érzi magát Indiában, megismerve a családja történetét, családtagjait, de miután apjával kapcsolatuk különös, váratlan fordulatot vesz, visszamegy Európába. A könyv szinte csak Zahr indiai kalandjaira koncentrál, így évtizedekkel később kapcsolódunk vissza a történetbe, amikor újra meglátogatja apját, majd amikor már a temetésére érkezik.
Ezt nagyon furcsának találtam, mert egyébként sehol nem felejti el leírni, h pl. haditudósítóként dolgozott, ami a történetét olvasni, minimum meglepő, semmi nem utal erre, érdekelt volna, h lett az, mi történt vele, miután visszament Franciaországba, de erről nagyon keveset tudunk meg. A másik érthetetlen dolog nekem az volt, h a könyvben ő végig Zahr, a szerző viszont Kenizé Mourad, pedig elvileg önéletrajzi ihletésű a könyv, ez is egy kicsit zagyva volt nekem.
Ahogy már az első könyvnél megjegyeztem, a stílusával, modorával nem tudtam itt sem megbarátkozni, ez talán még kevésbé tetszett, mint a Szultána. .

Sarah Morgan: Mitternacht in Manhattan

Immáron harmadik éve vágok bele az év ezen időszakában egy Sarah Morgan többrészesbe. Ez egy rövidke előtörténet csak a Manhattan trilógiához, ami idén fog sorra kerülni.

Matilda egy rendezvényszervező cégnél dolgozik pincérnőként, hórihorgas és nagyon sete-suta lány. Ami nem jön össze neki az életben, azt íróként éli meg: főhőse, Lara személyében egy ellenállhatatlanul szexi, talpraesett csajt kreál. Egy félresikerült este után kirúgják a munkahelyéről, de összefut egy pasival, aki hozzá hasonlóan sietősen hagyja el a partit. A lány néhány órára vagány hősnője, Lara bőrébe bújik a jóképű idegen oldalán, akivel egy felejthetetlen éjszakát tölt együtt. Amikor véletlenül kiderül, h a pasi sem az, akinek mondta magát, Matilda menekülőre fogja. A befejezés aztán elképesztően csöpögős, romantikus, tökéletes, túl sok.

Kerstin Gier: Silber – Das dritte Buch der Träume

A Silber trilógia befejező része ez. Mivel egymás után olvastam a 3 részt, számomra nem különülnek el ezek markánsan egymástól, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy hosszú regény lenne.

Kezdenek eldurvulni a dolgok a londoni gimnazisták között a befejező kötetben és az igazán spéci „álommenők” már ébren is egyre veszélyesebbek. A dolog egyre szövevényesebb, hátborzongatóbb és rejtélyesebb és sokáig úgy tűnik fékezhetetlenül robog a tragédia felé, de aztán jön néhány pozitív és negatív meglepetés pár szereplőt illetően, miközben a való életben is vadul zajlanak a dolgok, nem csak az álomvilágban. A végén jó néhány dologra sikerül fényt deríteni, de azért közel sem mindenre, ráadásul szerintem pár dolog egyszerűen eltűnik a süllyesztőbe, amiért egy picit kár. Ennek ellenére is tetszett mindhárom rész, talán legjobban a szövege, időnként dőltem a nevetéstől, nagyon vicces részek vannak benne.

Viola Shipman: So groß, wie deine Träume

Rose egyedül neveli a kislányát, Jerit, a szülei meghaltak, a férjétől elvált. Ápolóként dolgozik, de alig-alig tudnak megélni, ezért mindenképpen szüksége lenne az állásra, amit egy idős ALS-ben szenvedő hölgy ápolására hirdettek meg.

Mattie és Don lassan 50 éve házasok, az életük boldog és sikeres volt, de bármennyire is szerettek volna, nem született gyerekük. Mattie sikeres tájépítész, de ALS-ben megbetegszik. Néhány éve az Ice Bucket Challenge kapcsán lehetett itthon többet hallani erről a betegségről, amelynek során a központi idegrendszerben (az agyban és gerincvelőben) található motoneuronok elpusztulnak. Ennek következtében az akaratlagos izmok - amelyek többek között a mozgás, beszéd, nyelés és légzésért felelősek - gyengülnek, majd a betegség előre haladtával le is állnak.
Rose-nak és a kislányának, Jerinek nincs mása egymáson kívül, ahogy Mattie-nek és Donnak sem, egymásra találnak családként, Rose szülőket, Jeri nagyszülőket kap, az idős házaspár pedig a rég áhított gyereket és unokát, vagyis egy szép egymásra találás története ez. Ezen kívül központi szerepet kap még egy láda, amiben Mattie édesanyja gyűjtötte lányának a „hozományt”, olyan dolgokat, amiket ő is az anyukájától kapott részben még. Az idős hölgy féltve őrzi ezeket a kincseket, de ahogy felbukkan Rose és a kislánya, egyre több minden kerül elő, egy váza, egy kötény és vele együtt történetek, emlékek, amiket tovább ad nekik, így egyaránt kalandozunk a múltban, megismerve a fiatal szerelmese és friss házas Mattie-t és Dont is. Kimondottan a betegségről nem ír sokat, de jól érzékelteti az idős asszony állapotának romlását, hisz először még sokkal aktívabban van jelen a regényben Mattie, míg a idővel inkább csak passzív szereplővé válik.
Bár jól megírt, érdekes és megható a történet, de valahogy engem nem tudott igazán megfogni és lekötni.

Julie Caplin: Das kleine Café in Kopenhagen

Kate Londonban sikeres pr-es, aki szereti a munkáját és épp az előléptetésére vár. Amikor azonban az állást a kollégája kapja - akivel titokban egy párt alkotnak és aki leginkább Kate ötleteivel nyerte el a pozíciót - úgy érzi, mintha kihúzták volna a talajt a lába alól.

A főnöke azonban megörvendezteti a hírrel, h a híres dán üzletember, akit már egy ideje minden ügynökség meg akar szerezni Londonban és aki áruházat nyit a városban, új lehetőséget adott nekik, 2 nap múlva találkozó. Kate a többi pr-essel ellentétben megérti, mi lesz az áruház fő üzenete és miben fog leginkább különbözni a többitől. A kulcsszó a hygge. Megkapja a megbízást és hogy a sajtó is megértse az áruház alapötletét, azzal kezdik, h egy sajtóutat kell szerveznie Koppenhágába. Talál lelkes jelentkezőket, de a legtöbb újságíró hallani sem akar a pr útról. Végül egy lifestyle bloggerrel és pár újságíróval elindul a túrára, ott van a mogorva Benedict is, aki lenézően elutasította az utazás ajánlatát, de a főnöke miatt mégis mennie kellett. Az egy hetes útjuk alatt nem csak a dán fővárost ismerjük meg, hanem a hygge lényegét is, ami nem más, mint az élet apró örömei pl. család, barátok, kávé, süti, séta, kényelem. A csapatban megvannak a hygge lelkes rajongói és persze a kétkedők is, akiket aztán sikerül meggyőzni az egy hét alatt, h tulajdonképpen ez az élet minden gondjára a megoldás…Az eseménydús útról – ami alatt a pr-es Kate mintha csoportkísérővé alakult volna át – szinte mindenki úgy tér vissza, h pozitív irányba változik ezáltal az élete, sőt úgy tűnik, még a szerelem is rátalál főhősnőnkre. A végére azért a szerző még tesz bele egy csavart, h ne legyen- rögtön - teljes a happy end és ez nem áll rosszul a regénynek.
Hangoskönyvként hallgattam a spotify-n és bár annyira nem tetszett, de azért kategóriájában nem rossz. A hasonló könnyed olvasmányokhoz képest egész sok szó esik tényleg Koppenhágáról és a dán életérzésről, amit kimondottan tetszett, jó volt újra – ha csak gondolatban is – ott kalandozni. Magyarul Egy csésze kávé Koppenhágában címmel jelent meg.

Kerstin Gier: Silber – Das zweite Buch der Träume

A Silber trilógia 2. része, amiben tovább követjük az 1. részben megismert tini csapatot. Elvileg a veszély elhárult, a kamaszok élhetnék nyugodtan az életüket, de közülük néhányan – élükön a főszereplő Livvel és az immáron barátjával, Henryvel – továbbra is ki-be járkálnak egymás és időnként mások álmaiba is.

A történet elég sokáig lassan csordogál, különösebben nagy történések nélkül, de érzékelhetően gyülekeznek a viharfelhők. Egy idő után kiderül, h Liv harcias fellépése az első kötet végén, nem mindenkinek tetszett és a bosszú már rég folyamatban van, mire észreveszik. Az agyafúrt ellenlábas ki mást használhatna jobban megtorlásához, mint Liv cuki és okoska kishúgát, Miát. Hőseink immáron leginkább egymással hadakoznak álmaikban, miközben egyre hajmeresztőbb „álom trükkökre” késztetik egymást. A végén megoldás születik a 2. rész problémáira és egyben előrevetíti a trilógia befejező részének konfliktusait.
A szereplők és a regény szövege továbbra is nagyon tetszett, bele is vágok rögtön az utolsó részbe.

Robert Goolrick: Házasság céljából

Nagyon régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, már amikor megjelent, de akkor végül nem vettem meg és most már nem is nagyon kapható. Végül aztán egy antikvár példányhoz jutottam hozzá és a várólistámra is felkerült, így sorra is került.

Ralph Truitt igen jómódú amerikai üzletember, aki ötvenes éveire teljesen magányosan és visszahúzódóan él, családi tragédiái után. Végül mégis felad egy hirdetést, melyben feleséget keres és amire Cathrine Land jelentkezik, aki nem csak elbűvölően bájos, hanem szerény és józan nő. Na meg remek színésznő, aki egyáltalán nem az, akinek tűnik, akinek azt sem szabad elhinni, amit kérdez és akinek minden egyes szavával, tettével célja van. A történet elég lassan bontakozik ki, de előbb-utóbb megismerjük a főszereplők múltját, ami sok mindenre magyarázatot ad.
Truitt gyorsan belehabarodik új feleségébe, aki pontosan követi szemérmetlen cinkostársával együtt kieszelt tervét és szépen lassan ezzel a halálba „kergeti” férjét. Aztán mégis megváltozik valami, viszonya, véleménye a két férfihoz/ról és az utolsó pillanatban visszafordítja a már-már visszafordíthatatlannak tűnőt. Cathrine Land életében először érez valamit és hoz jó döntéseket, viselkedik jó emberhez méltón, nem csak eljátssza azt, de lehet, h már túl késő…
Gyorsan olvasható, izgalmas, fordulatos történet, amit áthat a melankólia.