Allison Winn Scotch: Ein Sommer und ein Tag

Nell túlél egy repülőgép szerencsétlenséget a mellette ülő Andersonnal együtt, aki ismert filmsztár, de rajtuk kívül mindenki meghal. Nem emlékszik viszont abszolút semmire, a kórházi ágya mellett ülő anyukája, húga és a férje teljesen idegenek számára.

Az ő tolmácsolásukban tud meg sok mindent saját magáról, hozzájuk fűződő kapcsolatáról, az életéről és valahogy azt érzi, h ez nem lehet. Többet, mást várna magától, azt h izgalmas, érdekes élete volt és színes, csodálatos egyénisége, de a szerettei leírásából egy meglehetősen unalmas, sótlan kontrollfreak képe bontakozik ki. Ráadásul rég nem látott - híres és zseniális művész - apjának hatalmas árnya vetül az egész családra és az ő szerepe a történetükben mindenkiénél nagyobbnak tűnik. Lassan viszont egyre több dolog derül ki, amiben a szerettei nem mondtak igazat, vagy elhallgatták azt. Mindenki a „saját igazságát” meséli neki és meg akarja ragadni a lehetőséget, h Nellt a saját „érdekeinek” megfelelően formálja, ami elég ijesztő. Ahogy Nellnek lassan kezdenek epizódok felvillanni a múltból egyre inkább rájön erre és arra, h csak magára számíthat. Különösen érdekes a férjével, Peterrel való kapcsolatának alakulása ill. ami kiderül a kapcsolatukról.
Alapvetően tetszett, de a végére szerintem már nagyon elnyújtotta és az én várakozásaimnak nem is igazán tudott megfelelni, olyan szempontból, h egy ponton nagyon izgalmas, h mit titkolnak/rejtegetnek, mi fog kiderülni, de aztán ennek a lezárása meglehetősen vérszegény lett.

Poppy J. Anderson: Rezept fürs Happy End (Taste of Love 5.)

Az 5. résszel a végére értem ennek a spotify-n meghallgatott kis ”gasztro” sorozatnak. Itt a 3. rész főhősnőjének, Liznek a húga, Vicky a főszereplő, akit nagyon bírtam, vicces, szeretni való karakter.

A fiatal nő fiús külseje miatt elég sok komplexussal küzd, de ezeket talpraesettségével és „nagy szájával” jól leplezi. Gazdasági újságíróként dolgozik, régóta szingli és amikor megismeri a jóképű és sikeres ügyvédet, Mitchet, szigorúan barátok lesznek. Persze gyorsan sejteni lehet, h mindketten többre vágynak, így lesz a dologból, barátság extrákkal…aztán ennél is több, a szokásos forgatókönyv alapján: összejönnek, aztán jön valami félreértés, eltitkolt dolog, egyéb kalamajka még a végső happy end előtt. Azt hiszem ez volt az első rész, ahol egyiküknek sem volt köze a gasztro világhoz, a kapocs leginkább egy főzőtanfolyam volt, ahol meg ismerkedtek. Ennek a résznek a végén még helyet kapott egy pár évvel későbbi kis szösszenet, amiben megtudjuk, a sorozatban megismert párosoknak hány gyereke van már stb., persze mindenki boldog és idill van a köbön, hurrá:).
Szerethető, de egyben felejthető sorozat is. Így hogy pl. konyhai tevékenységek mellett hallgattam, abszolút jó volt.

Lauren Graham: Egy nap talán

Nem tudnám pontosan megmondani, miért, de kicsit többet vártam ettől a könyvtől, ami most a várólistámról került sorra.

A szerzője a Szívek szállodájából ismert Lauren Graham és a történet egy New Yorkban élő fiatal lányról szól, aki színésznő szeretne lenni. Alapvetően szórakoztató Franny csetléséről-botlásáról olvasni, általa bepillantást nyerni a castingok sokszor brutális világába. Felcsillanó reményekkel és csalódásokkal rohan az idő és a lány saját magának adott ideje arra, h színésznő legyen. Saját szemszögéből Franny egy szeleburdi, szerencsétlenkedő nő, de sorra villan fel mások véleménye, miszerint gyönyörű, tehetséges, különleges – de ezen ellentmondások miatt néha nehéz dűlőre jutni, mi is a helyzet a hősnőnkkel valójában.
A könyv a reményekről és az álmokról szól és arról, h talál rá főszereplőnőnk a szerelemre és saját magára a new yorki útvesztőben.

David Safier: Aufgetaut

Egy ideje már feladtam Safier könyveinek olvasását, mert ami az elején még eredetinek és zseniálisnak hatott, az egy idő után már infantilis, idióta és idegesítő lett. Most újabb próbát tettem, de ezúttal a spotify-n hallgattam tőle a legújabb könyvét, a véleményem nem változott.

33 évig élt Urga, az „ősasszony” egy jégtömbben egy kis mamuttal, de a klímaváltozás miatt „felolvadnak”. Az elvált Felix, aki egyik sikertelen start upot a másik után alapítja, kislányával, a minden lében 100 kanál Majával épp az Északi-sarkra tart egy hajóval, erre kerül a jégtömb és e kapcsán itt bukkan fel a férfi kamaszkori szerelme, a tudós Amanda is, „kicsi a világ” jeligére. Innentől aztán kezdetét veszi egy őrült ámokfutás az Északi-sarkról Indiába, onnan Olaszországba, közben egyre bonyolódnak a szerelmi- és egyéb szálak a szereplők között. Sajnos Safier ezt a „road movie”-t még egy amolyan boldogság kereső tanácsadó könyvvel is keresztezte, ami kicsit sem tett jót neki. Persze itt is voltak vicces epizódok, humoros szövegek, haláli szereplők, de az egész túl sok volt, súl sokat akart és túl keveset adott. A végére örültem, h csak hallgattam és h túl vagyok rajta…ez mindent elmond szerintem.

Julie Leuze: Herzmuschelsommer

Ez a könyv egy elég nagy meglepetés volt először, mert az ilyen című és címlapú könyvektől már nem várok konkrétan semmit. Persze akkor jogos lehet a kérdés, h minek kezdek bele…a könnyed nyári szórakozás miatt:). Az ígéretes és szokatlan kezdés után viszont „idomult” a címhez és a címlaphoz;).

Kim a 16 évesek átlagos életét éli Németországban, a szülei válásával próbál megbirkózni és 2 évvel idősebb menő barátjával, aki mindig többet akar, mint ő, amikor hitelen feje tetejére áll a világa. Kiderül, h a bébi Kimet elcserélték a kórházban, az igazi szülei bár németek, de Bretagne-ban élnek és a baba, akit ők kaptak – Kim „eddigi szüleinek” lánya - néhány hónaposan meghalt. Az egész élete megkérdőjeleződik, dühös, bizonytalan, érthető módon. Végül úgy dönt, a 6 hetes nyári szünetet a vér szerinti szüleinél tölti Bretagne-ban, h megismerje őket és kicsit időt nyerjen pl. a barátjával szemben is.
Szívszorító olvasni a lány gondolatait, őrlődését, kétségeit. Bár Marianne és Alex, az igazi szülei, szépek, jómódúak és jó fejek, mégis vágyódik a korántsem tökéletes anyukája után, aki felnevelte. Ezen gondolatairól sikeresen tereli el a figyelmét a 16 éves srác, Padrig, akivel mindent meg tud beszélni, akinek mindent el tud mondani és akivel szemben sohasem voltak olyan „félelmei”, mint a barátjával szemben, ez sok mindenre rádöbbenti, felnyitja a szemét a kapcsolatát illetően. A végére még jut egy kis dráma, de sajnos a regény második fele nagyon elcsúszik a tini szerelem irányába, számomra érdekesebb lett volna a szüleivel való kapcsolata és annak alakulása, amiről végül elég keveset tudtunk meg.

Poppy J. Anderson: Mit Sehnsucht verfeinert (Taste of Love 4.)

Ez már a 4., utolsóelőtti rész, ami a bostoni szakácsok mindennapjaival és persze főleg szerelmi életével foglalkozik, ezt is spotify-n hallgattam.

Hailey egy éppen most nyitó étterem sous chefje lett, emiatt az állás miatt jött vissza, 3 éves külföldi munka után Bostonba. Felejteni ment, de rögtön a megnyitón összefut a volt vőlegényével, Scottal, aki miatt elhagyta a várost anno. Ezek után az útjuk állandóan keresztezi egymást, ugratják egymást, flörtölnek, veszekednek, finoman szólva sem közömbösek egymásnak. Szépen lassan kiderül, mi is történt közöttük anno és persze ezúttal sem marad el a happy end, miután sikerült tisztázniuk a múltat. Igazából csak a legvégén tűnt fel, h ezúttal annyira a két főszereplő történetén van a hangsúly, h a gasztroról alig esett szó, ezért kár. Egyébként viszont – bár itt sincs túl sok meglepetés – ez a rész tetszett, pörgős, jó karakterek és legalább egy picit más, mint az előző 3 rész. Továbbra is tetszik, h az előző részek főszereplői is fel-felbukkannak, igaz csak nagyon sablonosan, csöpögős idillben, de mégis.

Edith Wharton: Sommer

Az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van a könyv és a várólistámra is felkerült, a címe miatt nem volt kérdés, h nyáron kell sorra kerülnie.

Charity Royall egy kis csendes faluban tengeti az életét, Royall ügyvéd gyámleányaként, aki feleségével még egész pici korában vette magához a lányt, megmentve a „fertőtől”, amit az élet az anyjával jelentett volna neki. Állítólag még a nevét is azért adták, h emlékeztessék a „jótékonyságra”, amit vele tettek és valahogy mindenki igyekszik a kis faluban eszerint kezelni a lányt és lépten-nyomon figyelmeztetik rá, h hálával tartozik az ügyvédnek. A kis porfészek dohos könyvtárában kezd dolgozni, h egy kis pénzt keressen, visszautasítja gyámja házassági ajánlatát és rögtön romantikus álmokat kezd szőni, amikor felbukkan egy fiatalember a faluban. Külső szemlélőként egyértelmű, h ez a férfi a vesztébe viszi, románc, majd viszony alakul ki közöttük, de lassan a vakon szerető, naiv Charity számára is feltűnik, h Harney talán mégsem teljsen az, mint akinek ő hitte. Nekem az volt az érzésem, h Mr. Royall nem olyan gonosz, megvetendő személy, mint ahogy a lány leírja és gondolkodik róla, szavai és tettei nem erről tanúskodnak és végül ő oldja meg a feszültségekkel teli szituációt.
A Pulitzer-díjas Edith Wharton regényének hangulata nyomasztó és Charity története összességében nagyon szomorú, abszolút végig érzi az ember, h ez nem az a fajta lányregény, ami „happy enddel” fog végződni és bár romantikus értelemben nem is azzal zárul, de a körülményekhez képest mégis elég happy az end.
Magyarul A szerelem nyara címmel jelent meg a gyönyörűen megírt regény.