Daniel Kehlmann: Ich und Kaminski

A fiatal, ambíciózus és nagyravágyó újságíró, Sebastian Zöllner, mint a nagy festő, Manuel Kaminski biográfusa érkezik meg az Alpokba, h személyes élményei, beszélgetései alapján tudja megírni a könyvet. Az idős, vak Kaminskit azonban elég nehéz megközelíteni, erről főként a lánya, Miriam gondoskodik.

Zöllner viszont nem tétovázik, amint lehetősége nyílik rá, h kettesben maradjon az öreggel, nem nagyon válogat az eszközök között. Az újságíró a híres festő biográfiájában látja a felemelkedés lehetőségét, de saját magát kissé túl-, Kaminskit pedig alábecsüli és hirtelen egy road tripen találja magát, ahol az idős legenda madzagon rángatja, kénye-kedve szerint. Egy idő után az olvasó már csak nevetni tud az önjelölt biográfuson, aztán sajnálja, ahogy egyre jobban feltárul előttünk az élete. Bár Kehlman egyes szám első személyben mesélteti Zöllnert, mégis sikerül rávilágítania a kínos különbségre, ami főszereplője saját magával kapcsolatos elképzeléseit és a realitást illeti. Rövid, de jól megírt, szórakoztató történet, nagyon jól megrajzolt szereplőkkel, tetszett. Ez a 2003-ban íródott regény hozta meg a nemzetközi áttörést Kehlmannak, 2015-ben film is készült belőle. Magyarul is megjelent, Én és Kaminski címmel.

James Gould-Bourn: Panda Tage

Danny felesége, akivel tini korúk óta voltak együtt, 1 éve halt meg. Azóta a fiúk, a 11 éves Will nem beszél. A férfi egy építkezésen dolgozik, de a fizetése nem elegendő, a lakbért sem tudják rendesen fizetni, aztán el is bocsátják.

A teljesen kilátástalan helyzetben Danny végül egy panda kosztümbe bújik, h így keressen némi pénzt, de gyorsan kiderül, h ez sem egyszerű, ráadásul azért, h az emberek pénzt adjanak, produkálnia is kellene magát. Mindenesetre egy jó van a lehetetlen szituációban: Will egyre inkább kezd megnyílni a parkban lődörgő pandának és 1 év után végre beszél. Az apa „inkognitóban” tud így beszélni a fiával és a pandán keresztül sokat megtud arról, mit is érez az anyját elvesztő Will. Persze nem marad el itt sem a bonyodalom, a bizalmi válság, amikor kiderül, kit rejt a panda kosztüm, de végül sikerül helyrehozni a dolgokat. Az édes-bús regény végére pedig kiderül, jobb dolog, mint ez a pandás dolog, nem is történhetett volna Dannyvel. Sok komoly téma, szívfacsaró jelenet és még több vicces pandás helyzetkomikum, nekem tetszett. Ezt is hangoskönyvként hallgattam. Ezúttal is az volt az érzésem, h a regény olvasó Hendrik Duryn sokat hozzátett az előadásmódjával a történethez.

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Nem tudom miért, de mindig azt gondoltam erről a könyvről, h az olvasása közben majd depresszióba zuhanok, mert olyan sötét és nyomasztó, de persze – szerencsére – nem így lett. A regény fent van az 1001 könyv amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán és idén az én várólistámra is felkerült. Egyébként ezzel a könyvvel a végére is értem a 2020-as várólistámnak, szerintem most először már októberben.

A japán – származású - író egy igazi régivágású angol inasról ír, aki újabban egy amerikai szolgálatában áll. A történet 1956-ban játszódik, de a milliő miatt és mert a főszereplőnk, a főkomornyik Mr. Stevens mindig a múltba réved, az volt az érzésem, a történet régebben játszódik. Mr. Stevens néhány napos szabadságát arra használja, h elautózzon Ms. Kentonhoz, akivel sok-sok évvel ezelőtt már együtt dolgozott az elegáns Darlington Hallban és reméli, ez újra így lehet. A néhány napos utat azzal tölti, h feleleveníti közös múltjukat, ezek mellett a jelen eseményei csak egy-egy epizód erejéig kapnak szerepet. Mindkét idősík arra is szolgál, h jobban megismerjük Mr. Stevenst és a hivatását. Egy meglehetősen merev, szabályoktól hemzsegő világ rajzolódik ki előttünk, ahol a kötelességtudat a legfontosabb és az, h tökéletesen legyen tisztítva az ezüstnemű, minden másnál fontosabb. Stevens, bár rendkívül udvarias és a munkájában rátermett, de egyébként eléggé körülményes, sokszor érzéketlen, csak Darlington Hall és Lord Darlington létezik számára, őket szolgálni az életcélja. Ám a jelenben, amikor a patinás ház már egy amerikaié és Stevens is lassan élete végéhez közelít, felsejlik benne, h talán elmulasztott valamit, vagy legalábbis félreértett….De vajon meg lehet-e újra kapni az elszalasztott esélyeket? Nagyon tetszett a regény, magával vitt, kérdéseket tett fel és elgondolkoztatott. A Booker-díjas regényből film is készült, a főszerepeket Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta. Ishigurot 2017-ban irodalmi Nobel-díjjal is kitüntették.

Sophie Kinsella: Shopaholic & Family

Majdnem 2 és fél évvel aztuán, h belekezdtem a Shopaholic sorozatba, eljutottam az utolsó, 8. részhez. Ahogy azt a 7. végén sejteni lehetett, a két utolsó összetartozik, így továbbra is az USÁ-ban vagyunk, ahol Becky, Luke, Minnie, a barátaik és a családjuk nagy „titkos” misszión vannak Becky apukájának nyomában. Graham csak annyit közöl velük, h helyre kell hoznia valamit, ne aggódjanak, de persze a felesége és a lánya, nem hagyják annyiban a dolgot és nyomozásuk egy rég elfelejtett ifjúkori baráti körre irányítja a figyelmüket.

A sztori és az, h Graham ill. a lánya is ennyit tesznek egy másik emberért nyilván szép, mégis valahogy falsnak éreztem az egészet ebben a regényben. Mindenesetre sok szempontból méltó a lezárás, Kinsella a 8 kötet minden fontos szereplőjét összetrombitálja a befejező részre, akik hozzák is a tőlük megszokottat, ezáltal ez a rész sem lesz kevésbé bohókás, őrült, irreális és vicces, mint a megelőzőek. Tetszett, h a főszereplőnk, Becky a végére kicsit felnőni látszik, sokkal kevésbé idegesítő, sokkal érzőbb, emberibb, kevésbé tölti ki a shoppingolás minden gondolatát, ez üdítőleg hatott rám és ezáltal az egész egyáltalán nem volt annyira blőd. Örülök, h a végére értem ennek a sorozatnak, bár tényleg nagyon sokszor idegesített, de összességében mindig egy gyorsan olvasható, szórakoztató, kikapcsolódásra alkalmas olvasmányt kaptam a Shopaholic sorozat részeitől.

Noa C. Walker: Du, ich und die Farben des Lebens

Janica esti kutyasétáltatása közben lát meg egy férfit, aki épp ugrani készül egy hídról, amit némi lelkére beszéléssel meg tud akadályozni. Így ismerkedik meg Steffennel, akinek az élete romokban hever ill. Thomasszal, Steffen öccsével.

A lány apja lelkipásztor és pszihológus is, Janica őt ajánlja a talajt vesztett férfinak segítőként. Janica és Thomas, Steffen öccse egymásra találnak, boldogok együtt, mígnem a lány rossz hírt nem kap: újra kiújult nála a rák, amivel 15 éve, gyerekként felvette a harcot. Akkor úgy tűnt nyert, de csak időt, értékes éveket, nem életet nyert. Először minden kapcsolatot megszakít Thomasszal, nem akar ekkora terhet rakni rá, de amint a férfi megtudja az igazat, el sem lehet mozdítani a lány mellől. Innentől kezdve bepillantást kapunk a lány búcsújába, az édes-bús utolsó hetekbe, míg eljön az elkerülhetetlen. A regény elejét nagyon erőltetettnek találtam, sete-suta-fura párbeszédekkel. A fordulat Janica betegségével teljesen váratlanul jött – ahogy a való életben is az ilyesmi jönni szokott- onnantól kezdve már más volt a történet, szívbemarkoló, elgondolkodtató.

A.J. Messenger: Lockdown Love Story

Újabb hangoskönyv amit a spotify-n hallgattam meg. A címe miatt akadt meg rajta a szemem, nem kellett sokáig várni, h felbukkanjanak az első könyvek a tavaszi – szinte – az egész világot érintő karanténról. Ahogy a cím is ígéri, egy szerelmi történetről van szó, a világjárvány árnyékában. A szerző rögtön az elején leszögezi, egyáltalán nem akarja elbagatellizálni a témát, sőt. Háláját fejezi ki az értünk dolgozóknakt és a célja inkább az volt, h egy kicsit „felvidítsa”, más gondolaktokra jutassa azokat, akik elolvassák, meghallgatják a könyvet, szerintem ez sikerült is.

Nyilván nem vártam és nem is kaptam igazán sokat, mégis tetszett. Távolságtartás, maszk, izoláció, ezek már a mindennapjainkhoz tartoznak, számomra ez volt az első – de vélhetően nem az utolsó – könyv, ahol ez szintén így van. Andi és Zane hirtelen egy kisvárosban találják magukat, egymás szomszédaiként. Mindketten nagyon óvatosak, de nem nagyon tudnak ellenállni a csábításnak, amit a másik jelent, így aztán üzenetváltások, nyitott ajtónál távolságtartó vacsorázgatások következnek és minden, amit a modern technika lehetővé tesz;). Aztán Zane hirtelen eltűnik, Andit pedig nagy kesergésében utoléri a múltja, de végül minden jóra fordul, persze azért egy ilyen könyvben a koronavírus nélkül nem úszhatja meg mindenki, de sajnos ez is kezd egyre inkább a mindennapjainkhoz tartozni:(. Szóval nagyon aktuális – annak ellenére, h azért néhány dolog változott azóta – a témát komolyan vevő, de nem túldramatizáló, könnyed kis limonádé. Ja és a szerző neve…nagyon LOL.

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai

Ez is azok közé a könyvek közé tartozik, amiket elvileg azonnal el akartam olvasni, amikor megkaparintottam, aztán végül a várólistámon kellett végeznie ehhez.

Phoebe legjobb barátnője tragikus halála után felbontja az eljegyzését és ott hagyja a munkáját, egy saját üzletet nyit, ahol vintage ruhákat árul. Ez az élete, ezeknek a ruháknak a története, a megvásárlása, felkutatása, javítgatása. A bolt gyorsan sikeres lesz és e révén Phoebe barátságokra tesz szert, valamint egyre több pasi is kezd legyeskedni körülötte. Igazán boldog viszont nem tud lenni, túlságosan friss a barátnője halála, túl nagy a saját bűntudata. Történet a történetben egy idős hölgy kálváriája, akit főszereplőnk szintén a vintage ruhák révén ismer meg és aki egy életen át érezte azt, amit Phoebe, h (gyerekként) elárulta legjobb barátnőjét és sohasem tudta már jóvá tenni. Phoebe-t sem hagyja nyugodni ez a történet és a modern technika segítségével próbál nyomozni, végül sikerrel is jár. Közben gyógyul a saját sebe is és lassan képes szembenézni a történtekkel, az igazsággal és a saját felelősségével. Egy helyenként könnyfakasztó, szép történet barátságról, szerelemről, hibákról, megspékelve remek szereplőkkel, nekem nagyon tetszett.

Lauren Willig: Ashford Park

Az idei várólistámon volt ez a könyv. Clammie sikeres new yorki ügyvéd, aki épp most szakított a vőlegényével és mivel imádott 99 éves nagymamája egyre rosszabbul van, rádöbben, h túl keveset kérdezett tőle, elhanyagolta, ahogy kb. minden mást is a munkáján kívül. Amikor erre rádöbben, faggatni kezdi a nagyiját és figyelmesen hallgat, de erre nem sokáig van lehetősége, utána saját magának kell választ találnia a kérdéseire.

2 szálon futnak az események, a jelenben és Addie – a nagymama – múltjában. Angol nemesi, elegáns család története rajzolódik ki, viszonzatlan szerelemmel, megcsalásokkal, árulásokkal. Aztán Kenyában történt valami, ami mindent megváltoztat és mire Clemmie megismeri a teljes történetet, kiderül, h Addie egyáltalán nem az, akinek mindig is hitte. A nyomozás során – ahogy az lenni szokott – a saját életéről és magáról is sok mindent megtud és sok mindenre rájön. A végére minden szempontból tisztán lát és egy sok éves vargabetű után a szerelem is rátalál. Újra rádöbbentett a történet, h tényleg hajlamosak vagyunk rá, h azt gondoljuk, a nagyszüleink élete mindig is olyan volt, mint ahogy mi ismerjük, nyugodt, eseménytelen. Pedig lehet, h többet éltek meg és át, mint amiről álmodni mernénk. Izgalmas, jól megírt regény, tetszett.