Miika Nousiainen: Verrückt nach Schweden

A finn szerző könyve elég meglepő volt. A cím alapján – kb. Megőrülök Svédországért – nem számítottam arra, h ezt szó szerint érti;). A finn Mikko egész életében rajongott Svédországért, a svédekért és mindenért, ami svéd.

Mindig is svéd akart lenni, ott élni, soha nem volt elégedett és boldog sem a hazájával Finnországgal, sem azzal, h finn. Megtanulta a nyelvet, az egész országot bejárta már, svéd márkák ruháit hordja, svéd kajákat eszik, kizárólag svéd tv sorozatokat és műsorokat néz, lélekben svéd, Mikko azt mondja magáról nemzetiség transzvesztita, de továbbra is egy Finnországban élő finn férfi. Sokáig azzal magyarázta ezt, h a szüleit nem tudja és akarja magára hagyni, de ők időközben meghaltak, a nagy lépést valahogy, valamiért Mikko mégsem teszi meg. Eddig még valahogy csak-csak megértettem, de aztán jött néhány nagyon creepy dolog. Például, h sok finnhez és svédhez hasonlóan szívesen töltötte az ünnepeket Thailföldön – ez még oké; de amikor az ismerős svéd családokat, akikkel már többször nyaralt ott, lehallgatta (!), h autentikus svéd életképeket kapjon ezzel, az azért már nagyon durva. Ennél aztán már csak cifrább dolgok jönnek, igazi svéddé válásának útját hullák szegélyezik, rajtuk keresztül kapja meg álmai svéd feleségét Mariát. Boldog, igazi svéd életet építenek fel maguknak Göteborgban, ikreik születnek, de a viharfelhúk kezdenek gyüelekezni az immár svéd Mikael feje fölött. Végül elégri a végzete a svéd rendőrség képében és egy svéd börtönben megkezdi a kiábrándulást álmai országából. Nekem ez sok volt, idegesítő, blőd és nonszensz.