Juli Zeh: Schilf

Ez már a 4. könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ami rögtön az elején feltűnt, h felüdülés, ahogy ír. Könnyen érthető, mégis igényes. Legalábbis az elején ez volt a benyomásom.

Egy fura barátság feltérképezésével indul a történet, Sebastian, a felesége és a fia, minden pénteken Oskar érkezésére várnak, aki Sebastian – testi-lelki – ifjúkorib barátja. Az egyetemen elválaszthatatlanok voltak, de igazi különcök is, felsőbbrendűek, zsenik, akikről és akiknek egymáshoz fűződő kapcsolatukról is pletykáltak. De aztán valami megváltozott….ezután Sebastian megnősült, Oskar viszont tovább élte különc életét és mindkettejükből az lett, amire predesztinálva voltak, tudós fizikus. Először kissé elaltat, megismerjük a főbb szereplőket és az egymáshoz fűződő viszonyukat, majd jön a „borzongás”. Sebastian hirtelen egy rémálom kellős közepén találja magát. Épp a fiát vinné egy táborba, amikor a kissrácot elrabolják és csak egy gyilkossággal kaphatja vissza. Kétségbeesik, de egy pillanatra sem kétséges számára, mit kell tennie. Kb. eddig tetszett a regény, utána kissé felülmúlt a képességeimet. Bejön a képbe egy idős nyomozó – akinek neve egyben a regény címe is – és egykori tanítványa, mindenki egyre furább és semmi sem az, mint aminek látszik. Nagyon ritkán fordul elő velem, h ennyire „kevés vagyok” egy könyvhöz, szerintem nyelvileg értettem, de egyébként nem igazán:D. A 2. fele nagyon szenvedős volt nekem, nem igazán tudom hova tenni az egészet.

Laura Jane Williams: Der schönste Zufall meines Lebens

Már hallgattam egyet a szerzőtől, bár az nem hagyott különösebb nyomokat bennem, ez nagyon tetszett. Penny szeretne szeretve lenni és szeretne szeretni. Szeretne gyerekeket is és ezért már meg is tett mindent, ami az ő esetében nem kevés. Viszont a szerelemmel és a férfiakkal egyszerűen nincs szerencséje.

Amikor találkozik az álompasi Francescoval rögtön belehabarodik, majd mire teljesen egymásra találnak Pennynek vidékre kell költöznie, h átvegye nagybátyja pubját, akit apjaként szeret, hisz ő nevelte fel. Francesco Londonban marad és bár mindketten tudják, h egy nagyon ígéretes kapcsolat szakad így félbe, élik tovább az életüket. Penny a vidéki pubban is jól feltalálja magát és élvezi a munkát. Bár álmában sem gondolta volna, h az isten háta mögött fog pasizni, mégis, hamarosan nem is egy, hanem 2 férfi csapja neki a szelet. Ráadásul, h teljes legyen az érzelmi káosz, hamarosan újra Francesco is felbukkan, aki nem tudta kiverni a fejéből Pennyt, aki immáron egy szerelmi négyszögben vergődik. A végén aztán csak sikerül döntésre jutnia és meg is kapja jutalmul a teljes happy endet. Nagyon tetszett, mert a szereplők nem csak jópofák, hanem érdekesek is, ahogy a főhősnő dilemmái is. Amit különösen értékeltem, h egészen a végéig nem lehetett biztosan tudni, ki nyeri el Penny szívét, ami az ilyen kaliberű regényeknél ritka.

Theresa Révay: Die weißen Lichter von Paris

Oroszországban kezdődik a történet, ahol Xenia és előkelő családja épp nehéz időket él meg, elveszti az apját és hirtelen ő lesz a családfő, akinek figyelni kell a húgára, várandós anyjára. Menekülniük kell, közben megszületik Kyrill, az öccsük, az anyjuk meghal, majd Párizsban kötnek ki, ahol a 3 gyerek az orosz dadájukkal él.

A lány, Xenia gyönyörű, de a világ gondja és terhe nyomja a vállát, varr, majd felfedezik modellként. Megismerkedik, majd szenvedélyes viszonyba keveredik a szintén előkelő családból származó német Maxszal. De a nő menekül az érzései elől, nem engedi szabadjára őket; a bánat, a szegénység és a szenvedés túlságosan is bekebelezte az életét, mióta menekülni kényszerült Oroszországból. Ezek után már kényszerpályán van, racionális döntéseket hoz, de nem biztos, hogy ezek boldogsághoz vezetnek. Évekkel később drámai körülmények között találkoznak újra az egykori szerelmesek. Az idő közben sok mindenre megtanította Xeniát, többek között arra is, h meg kell ragadni a boldogságot, ha találkozik vele. A regény viszont nem csak egy love story, hisz a 20. század első felében vagyunk és főszereplőink életén keresztül egyre sűrűbben bukkannak fel a nácik és végigkövethetjük az események alakulását a háború kitöréséig, majd annak befejezéséig. Bár olvasmányos, érdekes regény, annyira mégsem fogott meg, talán ismét azért nem, mert nem igazán tudtam azonosulni a főszereplőnőve. A könyv egyébként nagyon régóta várakozott már a polcomon, most az idei várólistámról került sorra.

Ruth Shaw: Der Buchladen am Ende der Welt

Ez egy igaz történet, a szerző saját kalandos életéről. Nem egy egyszerű történet, követni sem az. Az új-zélandi Ruth eléggé nagy kanállal éli az életét, ami tele van kalanddal és tragédiákkal. Pasik, pasik, pasik, házasságok, volt ápolónőtől állattenyésztőn, könyvelőn, hajóskapitányon át kb. minden, mígnem nyugdíjasként nyitja meg a könyvesboltját, amiből aztán gyorsan kettő lesz, majd három.

A saját életét nagyjából kronológikusan meséli el, bár inkább csak átrohan rajta. A vége fele kezdtem rájönni, hogy pont ez zavart benne, h számomra nem állt össze történetté, inkább csak gyorsan elhadart események sora maradt, amit ezáltal nehezen is tudtam követni és valahogy a szereplők és a főszereplő sem került közel hozzám. 75 évesen Ruth - a fiatalkori kissé hippi élete után - majdnem 40 éve házas, de még mindig lázadó, ekkor írta a könyvét. Személyes történetein kivül, jó néhány "könyvesbolti" sztori is színesíti a regényt.

Katrin Lankers : Verrückt nach New York - Band 1: Willkommen in der Chaos-WG

A német Maxi gyakornoknak érkezik 1 hónapra New Yorkba egy német újsághoz. Itt rögtön a mélyvízbe dobják és közlik vele, h egy másik, amerikai gyakornok sráccal kell megküzdenie a hosszútávú helyért. A harc egyik eszköze egy blog lesz, amit a 2 fiatalnak egymástól függetlenül kell vezetnie.

Maxi választása témaként végül nem kicsit kaotikus lakótársaira esik, akikkel a Pinkstone-ban lakik együtt. Ez egy olyan – pink – gyöngyszem, ahol nem sokkal ezelőttik az un. Pink Lady élt együtt a fura fiatalokkal, a bérlőivel és akinek pink szobájába főhősnőnk költözik be. Ráadásul az idős hölgy örököse el akarja adni a házat, h aztán ott is egy modern épületet húzzanak fel. Maxi viszont felveszi a kesztyűt minden fronton, a blogjának hála a Pinkstone és annak kaotikus lakói egyre ismertebbek lesznek, ami nem jön rosszul nekik a harcukhoz. Nem is tudom, mit írjak erről, nem volt rossz, de valami hiányzott belőle. Egyrészről talán a New York életérzés, bár a városban játszódik és van is erről szó, de talán jót tett volna több NY. Ez egy sorozat első része, van még további 3, nem voltam biztos benne, h el szeretném olvasni, amikor amazonon bele akartam olvasni a tartalmukba, láttam, h mind a 4 részt 10-14 éveseknek ajánlják, így már mindent értek;). De egyébként nem, mert oké a szereplők olyan fiatalok, akik keresik az útjukat, hadakoznak a szüleikkel, épp igyekeznek kialakítani a saját, önálló életüket, küzdenek a céljaikért, de azért ez még csak nem a 10 éves korosztály témája ma sem. Szóval a folytatást egyelőre elnapoltam.