Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A szerzőről már többször hallottam az elmúlt években, de csak most vettem meg tőle az első könyveimet és bele is vágtam ebbe, ami az első megjelent regénye volt és sok díjat is bezsebelt. Őszintén szólva nem lett a kedvencem, bár azt sem mondhatom, h nem tetszett, mindenesetre kíváncsi leszek a másik – általam megvett – regényére is.

A történet egy szerelmi sokszögbe, egy bonyolult kapcsolatrendszerbe enged betekintést. A 21 éves Frances a történet főszereplője és narrátora. Ő és volt szerelme, barátnője, Bobbi igyekeznek megbirkózni a felnőtté válás kihívásaival és megismerkednek egy házaspárral, Melissával és Nick-kel. Bobbit a sikeres fotós, Melissa kezdi el érdekelni, míg Frances egyre inkább beleszeret a színész Nickbe. A mesélő, Frances sivár érzelmi világán és szinte személyiség nélküliségén át szemlélhetjük a nem túl mozgalmas cselekményt, miközben a szereplők identitásválsága kerül középpontba, a stílus pedig eléggé minimalista. Mind a négy szereplő keres valamit, az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy vágyaik kimutatására képtelenek. Ami tetszett, az a komoly témák felbukkanása a történetben, mint pl. a homo-és biszexualitás, az endometriózis, az alkoholizmus, a pszichés zavarok. Frances nézőpontjából ismerhetjük meg az őt, barátnőjét, Bobbit és a Nick-Melissa házaspárt összekötő „szerelmi” sokszöget. Mind a négyen kutatnak valamit, keresik az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy teljességgel nélkülöznek mindenfajta mélységet, szenvedélyt. Érzelmileg éretlenek, vágyaik kimutatására képtelenek és amit kimutatni, megélni kellene, igyekeznek a kommunikáció verbális eszközeivel pótolni.