Andreas Izquierdo: Das Glücksbüro

Albert Glück a főszereplő, a hivatalnok, aki több, mint 30 éve nem hagyta el a hivatalt, ahol dolgozik, merthogy titokban még ott is lakik. Abszolút semmilyen emberi kapcsolata nincs, se hobbija, semmi, kizárólag a munkájának és minden szabály pontos betartásának él.

Teljesen felforgatja az életét, vagyis a saját maga által kialakított tökéletes rendet, amikor egy számára is ismeretlen nyomtatvány köt ki nála. Már ez felzaklatja, hisz hogy létezhet ilyen nyomtatvány? Pláne, amikor kiderül, h ez a kérvény nem is kérvényez semmit. Akárhogy is akar Albert megszabadulni tőle, mindig újra az asztalán találja. Ez ösztökéli arra, hogy 30 év után kimerészkedjen a való világba és megkeresse azt a személyt, akitől a kérvény jön. Így találkozik a kissé vad művésszel, Annával, aki végképp felfogatja az életét. Alig pár hét múlva a hivatalban, ahol Albert dolgozik már üzemel a „Glücksbüro”, vagyis Albert neve után szabadon „a boldogság iroda”, ahol az egykor szürke hivatalnok a társadalom szerencsétlenebbik felének segít a hivatali útvesztőben és minden megoldhatatlan problémára talál hivatalos megoldást. Közben főhősünk már beköltözött Annához, akivel a tengerhez utaznak és a közös jövőt tervezgetik. Ám ekkor beüt a katasztrófa és kiderül, nincs idő közös tervekre már. A várólistámon volt a regény már régóta, onnan került most sorra. Bár kicsit nehezen indult be, de kb. a felétől nagyon olvastatta magát. Összességében egy nagyon szerethető, szép, de kissé szomorkás emberi történet.

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A szerzőről már többször hallottam az elmúlt években, de csak most vettem meg tőle az első könyveimet és bele is vágtam ebbe, ami az első megjelent regénye volt és sok díjat is bezsebelt. Őszintén szólva nem lett a kedvencem, bár azt sem mondhatom, h nem tetszett, mindenesetre kíváncsi leszek a másik – általam megvett – regényére is.

A történet egy szerelmi sokszögbe, egy bonyolult kapcsolatrendszerbe enged betekintést. A 21 éves Frances a történet főszereplője és narrátora. Ő és volt szerelme, barátnője, Bobbi igyekeznek megbirkózni a felnőtté válás kihívásaival és megismerkednek egy házaspárral, Melissával és Nick-kel. Bobbit a sikeres fotós, Melissa kezdi el érdekelni, míg Frances egyre inkább beleszeret a színész Nickbe. A mesélő, Frances sivár érzelmi világán és szinte személyiség nélküliségén át szemlélhetjük a nem túl mozgalmas cselekményt, miközben a szereplők identitásválsága kerül középpontba, a stílus pedig eléggé minimalista. Mind a négy szereplő keres valamit, az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy vágyaik kimutatására képtelenek. Ami tetszett, az a komoly témák felbukkanása a történetben, mint pl. a homo-és biszexualitás, az endometriózis, az alkoholizmus, a pszichés zavarok. Frances nézőpontjából ismerhetjük meg az őt, barátnőjét, Bobbit és a Nick-Melissa házaspárt összekötő „szerelmi” sokszöget. Mind a négyen kutatnak valamit, keresik az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy teljességgel nélkülöznek mindenfajta mélységet, szenvedélyt. Érzelmileg éretlenek, vágyaik kimutatására képtelenek és amit kimutatni, megélni kellene, igyekeznek a kommunikáció verbális eszközeivel pótolni.

Julie Larsen: Sommerzauber am Fjord

A történet a norvég Trondheim városában játszódik, ahol Frida, az instagram influenszer és Sander, a művészettörténész megvalósítják az álmukat, és megnyitják saját üzletüket. A dolog bökkenője viszont, h a két teljesen különböző embernek osztoznia kell a bolton és már rögtön az első találkozásukkor kiderül, hogy nem tudják elviselni egymást.

Különbözőségüket és nézeteltéréseiket viszont háttérbe tudják szorítani egy közös barátnőjük érdekében, aki a segítségükre szorul. Összefognak, jobban megismerik egymást és gyorsan túllépnek az előítéleteiken és nézet különbségeken. A happy end előtt viszont – ahogy az már a hasonló könyvekben lenni szokott – még le kell küzdeniük egy akadályt, hisz a múlt közbeszól, kiderül, h a családjuk története összefonódott. Ezt is hangoskönyvként hallgattam, nem volt rossz, de ami egyértelműen irritált egy kicsit, a szerző teljes idealizmusa, szép lenne, ha a világ úgy működne, ahogy ebben a könyvében.

Juli Zeh: Schilf

Ez már a 4. könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ami rögtön az elején feltűnt, h felüdülés, ahogy ír. Könnyen érthető, mégis igényes. Legalábbis az elején ez volt a benyomásom.

Egy fura barátság feltérképezésével indul a történet, Sebastian, a felesége és a fia, minden pénteken Oskar érkezésére várnak, aki Sebastian – testi-lelki – ifjúkorib barátja. Az egyetemen elválaszthatatlanok voltak, de igazi különcök is, felsőbbrendűek, zsenik, akikről és akiknek egymáshoz fűződő kapcsolatukról is pletykáltak. De aztán valami megváltozott….ezután Sebastian megnősült, Oskar viszont tovább élte különc életét és mindkettejükből az lett, amire predesztinálva voltak, tudós fizikus. Először kissé elaltat, megismerjük a főbb szereplőket és az egymáshoz fűződő viszonyukat, majd jön a „borzongás”. Sebastian hirtelen egy rémálom kellős közepén találja magát. Épp a fiát vinné egy táborba, amikor a kissrácot elrabolják és csak egy gyilkossággal kaphatja vissza. Kétségbeesik, de egy pillanatra sem kétséges számára, mit kell tennie. Kb. eddig tetszett a regény, utána kissé felülmúlt a képességeimet. Bejön a képbe egy idős nyomozó – akinek neve egyben a regény címe is – és egykori tanítványa, mindenki egyre furább és semmi sem az, mint aminek látszik. Nagyon ritkán fordul elő velem, h ennyire „kevés vagyok” egy könyvhöz, szerintem nyelvileg értettem, de egyébként nem igazán:D. A 2. fele nagyon szenvedős volt nekem, nem igazán tudom hova tenni az egészet.

Laura Jane Williams: Der schönste Zufall meines Lebens

Már hallgattam egyet a szerzőtől, bár az nem hagyott különösebb nyomokat bennem, ez nagyon tetszett. Penny szeretne szeretve lenni és szeretne szeretni. Szeretne gyerekeket is és ezért már meg is tett mindent, ami az ő esetében nem kevés. Viszont a szerelemmel és a férfiakkal egyszerűen nincs szerencséje.

Amikor találkozik az álompasi Francescoval rögtön belehabarodik, majd mire teljesen egymásra találnak Pennynek vidékre kell költöznie, h átvegye nagybátyja pubját, akit apjaként szeret, hisz ő nevelte fel. Francesco Londonban marad és bár mindketten tudják, h egy nagyon ígéretes kapcsolat szakad így félbe, élik tovább az életüket. Penny a vidéki pubban is jól feltalálja magát és élvezi a munkát. Bár álmában sem gondolta volna, h az isten háta mögött fog pasizni, mégis, hamarosan nem is egy, hanem 2 férfi csapja neki a szelet. Ráadásul, h teljes legyen az érzelmi káosz, hamarosan újra Francesco is felbukkan, aki nem tudta kiverni a fejéből Pennyt, aki immáron egy szerelmi négyszögben vergődik. A végén aztán csak sikerül döntésre jutnia és meg is kapja jutalmul a teljes happy endet. Nagyon tetszett, mert a szereplők nem csak jópofák, hanem érdekesek is, ahogy a főhősnő dilemmái is. Amit különösen értékeltem, h egészen a végéig nem lehetett biztosan tudni, ki nyeri el Penny szívét, ami az ilyen kaliberű regényeknél ritka.

Theresa Révay: Die weißen Lichter von Paris

Oroszországban kezdődik a történet, ahol Xenia és előkelő családja épp nehéz időket él meg, elveszti az apját és hirtelen ő lesz a családfő, akinek figyelni kell a húgára, várandós anyjára. Menekülniük kell, közben megszületik Kyrill, az öccsük, az anyjuk meghal, majd Párizsban kötnek ki, ahol a 3 gyerek az orosz dadájukkal él.

A lány, Xenia gyönyörű, de a világ gondja és terhe nyomja a vállát, varr, majd felfedezik modellként. Megismerkedik, majd szenvedélyes viszonyba keveredik a szintén előkelő családból származó német Maxszal. De a nő menekül az érzései elől, nem engedi szabadjára őket; a bánat, a szegénység és a szenvedés túlságosan is bekebelezte az életét, mióta menekülni kényszerült Oroszországból. Ezek után már kényszerpályán van, racionális döntéseket hoz, de nem biztos, hogy ezek boldogsághoz vezetnek. Évekkel később drámai körülmények között találkoznak újra az egykori szerelmesek. Az idő közben sok mindenre megtanította Xeniát, többek között arra is, h meg kell ragadni a boldogságot, ha találkozik vele. A regény viszont nem csak egy love story, hisz a 20. század első felében vagyunk és főszereplőink életén keresztül egyre sűrűbben bukkannak fel a nácik és végigkövethetjük az események alakulását a háború kitöréséig, majd annak befejezéséig. Bár olvasmányos, érdekes regény, annyira mégsem fogott meg, talán ismét azért nem, mert nem igazán tudtam azonosulni a főszereplőnőve. A könyv egyébként nagyon régóta várakozott már a polcomon, most az idei várólistámról került sorra.

Ruth Shaw: Der Buchladen am Ende der Welt

Ez egy igaz történet, a szerző saját kalandos életéről. Nem egy egyszerű történet, követni sem az. Az új-zélandi Ruth eléggé nagy kanállal éli az életét, ami tele van kalanddal és tragédiákkal. Pasik, pasik, pasik, házasságok, volt ápolónőtől állattenyésztőn, könyvelőn, hajóskapitányon át kb. minden, mígnem nyugdíjasként nyitja meg a könyvesboltját, amiből aztán gyorsan kettő lesz, majd három.

A saját életét nagyjából kronológikusan meséli el, bár inkább csak átrohan rajta. A vége fele kezdtem rájönni, hogy pont ez zavart benne, h számomra nem állt össze történetté, inkább csak gyorsan elhadart események sora maradt, amit ezáltal nehezen is tudtam követni és valahogy a szereplők és a főszereplő sem került közel hozzám. 75 évesen Ruth - a fiatalkori kissé hippi élete után - majdnem 40 éve házas, de még mindig lázadó, ekkor írta a könyvét. Személyes történetein kivül, jó néhány "könyvesbolti" sztori is színesíti a regényt.