2018. július 4., szerda

Kristin Hannah: Wie Blüten im Wind

Eddig még sosem kezdtem bele egy könyvbe „félreértésből, véletlenül”, most viszont pont ez történt. Már régen várakozott a Kindl-öm aktuális mappájában, de egy másikat akartam elkezdeni, de valószínűleg véletlenül erre kattintottam és ezt kezdtem olvasni. Furcsállottam, h valahogy máshogy indul, mint ahogy a fülszöveg alapján vártam volna, de nem foglalkoztam vele, a félreértés csak akkor tudatosult bennem, amikor másodszor olvastam belőle. Sokszor a véletlenekből sülnek ki a legjobb dolgok, most is így történt, magával ragadott, megérintett és meghatott ez a történet és abszolút kedvenc lett, erre az utóbbi 2 évben nem volt példa.


Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, ami szintén tetszett, így továbbiak egyébként is tervben voltak.
Jude-nak ikrei vannak, akik immáron 17 évesek, egy fiú és egy lány, szépek, okosak, értelmesek, de anyjuk megszállottan igyekszik óvni, védni őket, ami egyre nehezebben megy. Az ikerlány, Mia legjobb barátnője, Lexi, akinek egész más sors jutott osztályrészül, anyja drogos volt, meghalt, apjáról nem is tud, több nevelőcsaládnál élt, míg 15 éves korában anyja nagynénjéhez került, aki szereti, jól kijönnek, de Eva nem tehetős, egy lakókocsiban lakik és Lexinek is dolgoznia kell. Az első pillanattól kezdve szereti Zach-et, Mia ikertestvérét, a népszerű, jóképű fiút, akitől egy világ választja el. Mégis összejönnek, igazi első szerelem az övék, lángoló érzelmekkel a felnőttéválás küszöbén. A szerelmüket megnehezíti a különböző anyagi és családi helyzetük és összetöri a feldolgozhatatlan tragédia, ami után Lexi börtönbe kerül. Annyi pro és kontra van, annyi érv Lexi ellen és mellett, egyedül csak az ikrek anyja, Jude az, aki biztos a bűnösségében. Egy nem várt fodulat mégis örökre összeköti Zachet és Lexit, a lány önmagára nem gondolva próbálja mindenki másnak a legjobb megoldást választani, de 5 év múlva szembesülnie kell a döntése helytelenségével. Szívszorító helyzetbe kerül, kilátás nélkül, de – bármilyen csöpögősen hangzik is – itt is bebizonyosodik, h az igazán nehéz helyzetekben csak a szeretet ereje segíthet, itt is ez történik és végül egy abszolút megérdemelt happy enddel zárul a regény.
A nagy részét – eléggé váratlanul – egy szuszra olvastam el, állandó könnycsorgás közepette, nagyon hat a könyv az érzelmekre, túlságosan is „manipulálja” az embert. Jodi Picoult könyveire emlékeztetett, amikor nincs jó döntés, amikor a dolgok nem fehérek vagy feketék. Tetszett, h több szempontból, több szereplő szemszögéből is igyekszik bemutatni a borzasztó kemény helyzeteket és hogy a tragédia előtt még engedi megismerni a szereplőket, így az olvasó sokkal inkább át tudja érezni a veszteségüket, az érzelmeiket.
Magyarul Út az éjszakába címmel jelent meg a könyv, ez az eredeti cím is, több értelme is van, mint a németnek (Mint a virágok a szélben).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése