Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

Véletlenül bukkantam a könyvre és a borítót látva és a fülszövegbe beleolvasva rögtön tudtam, h meg kell vennem, ezúttal nem csalódtam.

Jo 47 éves egy francia kisvárosban él a férjével (aki szintén Jo), 2 gyerekük már nem él velük. Nincs oka panaszra, a férje becsüli, nem csalja, jól megvannak, van egy kis rövidáru boltja és a kézimunkáról blogot vezet, amit nők ezrei olvasnak, ez Jot is meglepi. Az életében minden rendben, de nem egy idillien tökéletes család, pl. a gyerekeivel nem túl szoros a kapcsolata…Jo hirtelen 18 millió eurót nyer a lottón, de ugyanúgy folytatja az életét, nem mondja el senkinek, még a férjének sem, fél és ahogy az idő múlik, egyre nehezebb elmondani. Tart attól, h a sok pénz felboríthatja viszonylagos boldogságát, hirtelen elkezdi félteni mindezt a gazdagságtól. Rájön, h nincsenek nagy vágyai, akár mindent, amit szeretne, meg tudna venni most is, ő nem az a fajta ember, aki a pénztől boldog és akit csak a nagy dolgok tudnak boldoggá tenni.
Szerintem izgalmas a témafelvetés, mert az ember vágyakozik dolgokra, álmodozik róluk és mikor hirtelen nyakába szakad a „boldogság” vagy legalábbis az eléréséhez szükséges pénz, Jo is kételkedni kezd abban, h ezek a dolgok boldoggá vagy legalábbis boldogabbá tennék – közhely, de igaz, h az igazán fontos dolgokat nem lehet pénzért megvenni. Szintén tanulságos, h az egyszerű, nyugodt kis életét, a maga hétköznapi örömeivel és bánataival elég jónak tartja és nem akarja megváltozatatni, feladni a fényűző élet és a csillogás miatt. Azt hiszem ezt ilyen józansággal, ahogy Jo felismeri, manapság nagyon kevesen ismernék fel, ezt mutatja a történet alakulása is.
Nagyon izgatott, milyen irányba megy el a regény, mit csinál a pénzzel Jo. Számomra meghökkentő fordulatot hozott a történet és a két Jo sorsának alakulása, a végére nagyon összeszorult a torkom- és a szívem. A szerző egyszerűen- , de gyönyörűen- olvasmányosan ír. Jot, a főszereplőt nem lehet nem szeretni és ezt az édes-bús történetet nem lehet elfelejteni.
Számomra itt minden passzolt: a csodálatos borító és a különleges, elgondolkodtató, mélyen megérintő tartalom, ami egy kis megállásra és elgondolkodásra készteti az embert ebben a mai, pénz uralta világban és arra késztet, h értékeljük az élet apró örömeit. Nálam felkerült az abszolút kedvencek közé, csak ajánlani tudom!

A pénz nem adhatta volna meg nekem azt, ami már megvolt, és amit végül lerombolt: a boldogságot. Igen, boldog voltam. Nekem ez volt a boldogság. Nem volt tökéletes, inkább hétköznapi, kisszerű, de az enyém volt. Mindenestül.