David Szalay: Turbulenzen

A brit-magyar író (az édesapja magyar), az idei Booker-díjas, ez a regénye 2018-ben jelent meg. Az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön németül, magyarul még nem jelent meg. 12 rövidke fejezetből áll, mindegyiknek furcsa rövidítések a címei. Persze gyorsan kiderül, h repülésekről van szó, ill. annak a 2 városnak a reptéri kódjáról, ahonnan és ahova utaznak a szereplők. A cím (turbulencia), nem csak a gépen átélt tényleges turbulenciára, vagyis a gép rázkódására utal, hanem inkább az élet egyéb zavaraira. Van itt minden: adósság, megcsalás, vakon született kisbaba, halál, betegség stb.

Ami különösen érdekes, h minden történet az előzőből indul ki, az ott megismert egyik szereplő utazik tovább, kerül ott kapcsolatba valakivel, akivel aztán „tovább utazunk” a következő fejezetbe/városba, újabb turbulenciát átélve. Mivel rövidke, kevés szereplős sztorikról van szó, a könyv 2. felére már mindig tudtam, ki fog tovább repülni, nem nehéz kitalálni. A történet füzér lezárt olyan szempontból, h a kiindulópont és a végpont is London, ugyanannál a férfinál kezdődik és ér véget a kötet. Nem tudtam nem észrevenni, h élete „fontos” országainak városai, úgy mint Toronto, London és Budapest is megjelennek a könyvben. Ráadásul Londonban kezdődik és fejeződik be a történet, míg szerintem Budapest az egyetlen, ahol elárjulja helyismeretét, ír a Menzáról, a Margitszigetről és még van további néhány részlet, amiből látszik, h ez számára nem csak egy város a térképen, hanem ismeri is (a szerző élt Budapesten). Persze aztán az is lehet, h mindez a többi helyszínnél is el van rejtve, de ott nem tűnt fel;). Tetszett a koncepció és a megvalósítás is, egyedi, szerintem jó ötlet.

Catherine Ryan Hyde: Wir kommen mit

Olvastam már a szerzőtől, csak az rémlik, h tetszett és hogy érzelmes volt, most is ez volt a benyomásom. Az elvált tanár, August egy speciális céllal vág neki amerika nagy nemzeti parkjainak nyáron lakóautójával. Az út viszont majdnem meghiúsul az autó meghibásodása miatt. Az autószerelő Wes azonban ajánlatot tesz neki, nem kell fizetnie a javításért, ha magával viszi 12 és 7 éves fiait. Az ajánlat több, mint meglepő és szokatlan, de végül megvalósul.

Mindhármuk számára egy csodálatos nyár kerekedik a kalandból, a két fiú, Seth és Henry számára tele biztonsággal és szeretettel August oldalán, aki egy egészen más élet lehetőségét villantja fel előttük, mint amit az apjuk oldalán ismernek. A fiát gyászoló Augustnak is tele van felismerésekkel a nyár, ami alatt igazán megszereti, a szívébe zárja a fiúkat. A gyerekek übercukik, még akkor is, ha szerintem 12 és 7 évesek nem produkálnak feltétlenül ilyen párbeszédeket, kérdéseket, volt néhányszor az az érzésem, h azt olvasom, ami a felnőttek elképzelése a gyerekek gondolatairól, vágyairól stb. Meg persze az is megfordult a fejemben, mit kell átélnie egy gyereknek, h ilyen kérdései, gondolatai, félelmei legyenek… A jól sikerült túra után 8 évet ugrunk az időben, Seth már egyetemre jár, míg a 15 éves Henry még mindig az apjával él. Augustot egy betegség kínozza, ami egyre jobban korlátozza a mozgását. Fájdalmára az elmúlt években egyszer sem találkozott a fiúkkal, csak néhányszor beszéltek, ami miatt csalódott, de mindig figyelmezteti is magát, h nekik megvan a saját apjuk, a saját életük. Most viszont el akarja adni a lakóautóját, amit Sethnek ajánl fel először a közös emlékek miatt. Bár a fiúnak nincs pénze rá, mégis meg akarja venni, h lassan majd letörlessze. August meglepetésére a fiúk már pár nap múlva el is jönnek, h a lakóautóval újra bejárják a 8 évvel ezelőtti nyár útvonalát. August elmondhatatlanul örül nekik, de kicsit keserű is a szájíze, hisz csak egy rövid időre láthatja őket, a kalandban ő már nem vehet rész. Végül azonban minden másként alakul, az immár felnőtt fiúk a kezükbe veszik az irányítást, magukkal viszik Augustot, mindenben segítik, kiszolgálják, sőt erőn felül még a költségeket is állják. Sok mindenre fény derül az elmúlt évekből, amik megmagyaráznak mindent. Végül még a féltékeny apa sem tud a férfi és a fiúk közé állni, akik ezentúl úgy tervezik, minden évben megismétlik a kalandot. Ez a könyv annyi érzelemmel van tele, annyi problémával. Életekkel, amiket így vagy úgy beárnyékol az alkoholizmus. A szerző 2 utat mutat ebben, Augustét és a fiúk apjáét, Wesét, amik/akik különbözőbbek nem is lehetnének. Egy nagyon szép történet, szeretetről, családról, barátságról, háláról.

Sally Rooney: Normális emberek

Ez volt a 2. könyvem a sikerszerzőtől, annyira ez sem fogott meg, szóval szerintem ennyi volt ez kettőnkkel.

Connor és Marianne életét követjük nyomon a regényben kb. 4 éven keresztül. A történet elején még mindketten gimisek egy ír kisvárosban. Connort egyedül neveli az anya, a fiú menőnek számít a suliban, a gazdag családból való lány pedig inkább különcnek, akinek nincsenek barátai. Az iskolában „hivatalosan” nem ismerik egymást, hisz az egyikük menő, a másik meg ciki, de Connor anyja révén, aki a lányéknál takarít sokszor találkoznak a sulin kívül, sőt…egy idő után titkos – románcba írnám, de reálisabb, ha azt írom – viszonyba bonyolódnak egymással, amit mindketten mindenki elől titkolnak. Aztán Íroszrág legjobb egyetemére mennek Dublinba, új barátok, ismerősök, szerelmek kúsznak be a képbe, de valahogy ők mindig megmaradnak stabilan egymás életében, ilyan vagy olyan minőségben. Időnként azt gondoltam, hmmm, ha ilyenek a normális emberek (ahogy a címben), mint ők ketten, az elég gáz. Sokszor meg rögtön utána azt, h igazából tényleg ilyenek a normális emberek, mindenkinek megvannak a maga hibái, paranoiái, furcsaságai, jó- és rossz döntései, pont mint Connornak és Marianne-nek. A regény igazából csak a két főszereplőre koncentrál, mellettük mindenki másnak csak epizódszerep jut. Bár a szerző nagyon jó pszichológiai érzékkel mutatja be őket, jellem fejlődésüket, mindazt, amin keresztül mennek, mégsem tetszett igazán. Lehet ebben annak is szerepe, h már nem érzem magaménak a korosztályt foglalkoztató problémákat.

Jeffrey Archer: Párbaj

Ez volt az idei utolsó várólistás olvasámányom és örülök, h sorra került, mert nagyon tetszett. A világ 2 különböző pontján, ugyanazon a napon 2 fiúcska születik. Az ő kettejük sorsát követik nyomon a 2 szálon futó események, minden páratlan fejezetben Wladek nem mindennapi történetét ismerjük meg születésétől kezdve, a páros részek pedig Williamről szólnak, akinek bár nem sokkal kevésbé kalandos, de mindenképpen veszélytelenebb sors jutott.

Wladek-Abel sorsa kalandosabb, akciódúsabb, szenvedéssel teli, neki Lengyelországból indulva, sok szenvedésen át vezet az útja az amerikai sikerig, míg Williamnek csak megszületnie volt nehéz, beleszületett a jóba, majd felmenőihez hasonlóan ő is kiváló bankár lesz. A maguk nemében mindketten – már korán - kiemelkednek kortársaik közül intelligenciájukkal, érettségükkel, még a felénél sem tartottam, de ezzel a két fiatalemberrel annyi minden történt, mint mással több életen át sem. Mindketten kivételes sikereket érnek el, útjuk imitt-amott keresztezi egymást, ezek a találkozások főleg Abelben hagynak életre szóló, mély nyomot. Az izgalmas történetben hat évtizeden át követhetjük kettőjük elszánt harcát a pénzért, a sikerért és…egymás ellen. Nagyon jól megírt, fordulatos történet, ami folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésemet, nagyon tetszett, a szereplők a szívemhez nőttek, a végén meg is könnyeztem őket.

Miika Nousiainen: Verrückt nach Schweden

A finn szerző könyve elég meglepő volt. A cím alapján – kb. Megőrülök Svédországért – nem számítottam arra, h ezt szó szerint érti;). A finn Mikko egész életében rajongott Svédországért, a svédekért és mindenért, ami svéd.

Mindig is svéd akart lenni, ott élni, soha nem volt elégedett és boldog sem a hazájával Finnországgal, sem azzal, h finn. Megtanulta a nyelvet, az egész országot bejárta már, svéd márkák ruháit hordja, svéd kajákat eszik, kizárólag svéd tv sorozatokat és műsorokat néz, lélekben svéd, Mikko azt mondja magáról nemzetiség transzvesztita, de továbbra is egy Finnországban élő finn férfi. Sokáig azzal magyarázta ezt, h a szüleit nem tudja és akarja magára hagyni, de ők időközben meghaltak, a nagy lépést valahogy, valamiért Mikko mégsem teszi meg. Eddig még valahogy csak-csak megértettem, de aztán jött néhány nagyon creepy dolog. Például, h sok finnhez és svédhez hasonlóan szívesen töltötte az ünnepeket Thailföldön – ez még oké; de amikor az ismerős svéd családokat, akikkel már többször nyaralt ott, lehallgatta (!), h autentikus svéd életképeket kapjon ezzel, az azért már nagyon durva. Ennél aztán már csak cifrább dolgok jönnek, igazi svéddé válásának útját hullák szegélyezik, rajtuk keresztül kapja meg álmai svéd feleségét Mariát. Boldog, igazi svéd életet építenek fel maguknak Göteborgban, ikreik születnek, de a viharfelhők kezdenek gyüelekezni az immár svéd Mikael feje fölött. Végül eléri a végzete a svéd rendőrség képében és egy svéd börtönben megkezdi a kiábrándulást álmai országából. Nekem ez sok volt, idegesítő, blőd és nonszensz.

Ann Napolitano: Hallo, du Schöne

A könyvet azzal hirdetik, h Barack-Obama olvasási listájára is felkerült, még 2023-ban, megjelenésekor, én is erre figyeltem fel és milyen jól tettem. A Padavano család 4 lányáról szól a regény. Julia a legidősebb, akinek a családja és abban vezető szerepe mindig is fontos volt az életében. Az első rész főleg ráfókuszál és arra az időszakra, amikor megismeri a kosaras Williamat, aki egyke és szüleivel szinte nincs is kapcsolatban, egészen természetesen veszi át rögtön az irányítást, kapcsolatuk, majd életük felett. Ő tervez, ő kivitelez, William pedig vele tart.

A fiú sport sérülése után egyetemi professzori pályát jelöl ki neki Julia, majd összeházasodnak, gyermekük születik és bár közben imitt-amott mindkettőjükben felvetődik, h talán mégsem ők az ideális választás egymás számára, mégis ez tűnik a legkényelmesebb megoldásnak. Kislányuk, Alice megszületése után viszont Williamben eltörik valami, rájön, h nem akarja azt a hibát elkövetni a lányával, amit a szülei elkövettek vele, nem akarja tönkre tenni Alic életét. Depressziós lesz, elhagyja Juliát, ezzel meghozva felnőtt élete első igazi saját döntését, majd rögtön utána a másodikat is, véget akar vetni az életének. Ez nem sikerül, ahogy kapcsolatuk újrakezdése sem, ez elől mindketten elzárkóznak. A nő hiúságát sérti, h a férje hagyta el őt, ill. nagyot csalódott is benne, hisz immáron bebizonyosodott, h William nem az a férfi, akit faragni akart belőle. Hosszú kezelése után a férfinek is egyértelművé válik, h ezentúl másként akarja élni az életét. Tudni akarja, mi az, amit akar és mi az, amit nem és ennek hangot is adni. Nem akaja többé az életét valaki másnak megfelelve élni, valaki más terveit és álmait valóra váltani. Innentől kezdve kicsit nagyobbakat ugrunk az időben, különválik Julia és Alice élete és Williamé, aki talán kevesebb anyagi sikert és elismerést ér el, de összességében mégis boldogabb életet tudhat magáénak Juliánál, aki teljesen elszigetelve él Alice-szel, húgaival sem tartva a kapcsolatot. Persze erre „oka van”, amit gondosan titkol lánya elől. Egész végig változik az elbeszélő személye is, hol Julia, hol William, hol pedig Julia húga, Silvi szemszögéből láttuk az eseményeket, aki a regény 2. felére Juliával és Williammel egyenrangú főszereplővé láp előre, míg a két fiatalabb húg, bár állandóan jelen vannak, mégis inkább csak mellékszereplőként. Tragikus, de sokszor van így, a Padavano családban is egy tragédia kell ahhoz, h a családtagok, akik évtizedekig nem beszéltek egymással, újra egymásra találjanak, tisztázzák a múltat és újra kezdjék, együtt. Nagyon hosszú regény, de nagyon jó is. Igazi, hús-vér szereplőkkel, akikkel együtt sír és nevet az olvasó (esetemben hallgató), akikért izgul, akikkel együttérez és akiket megsirat. Az a fajta könyv, ami hiányozni fog, űrt hagy maga után. Magyarul is megjelent, Helló, gyönyörűm címmel.

Grandhotel Schwarzenberg – Der Beginn einer neuen Zeit: Roman (Bad Reichenhall Saga 3)

Immáron felnőttek a gyerekek, régi ismerősök bukkannak fel újra baljós árnyakat magukkal hozva. Kissé hátborzongató volt ilyen messziről – az 1910-es évekből - indulva követni egy település és lakói sorsát, majd elérkezni az 30-as évekhez, amikor a „megfelelő” emberek, vagyis az addig legkegyetlenebbnek, legszámítóbbnak megismertek léptek be elsőként a nemzetiszocialista pártba, ill. az SS-be.

A II. világháború épp olyan kegyetlenül bánt Bad Reichenhallal, ahogy Európa nagy részével: éhínség, nélkülözés, halál a fronton és a bombázásokban. Bepillantást nyerünk még a család és a hotel háború utáni éveikbe is, ezek sem bővelkednek kihívásokban. Végül azonban a Schwarzenberg család és örököseik ekkor is – ahogy a trilógiában mindig, ha nehézséggel szembesültek – megtalálják a kiutat, amivel újra fel lehetne lendíteni a település illetve a hotel látogatottságát. Érdekes volt 3 generáción át követni a Schwarzenberg család sorsát ebben a kis bajor városban. Bár időnként néhány szereplő és a történet kissé fekete-fehéren van lefestve, összességében tetszett, érdekelt a sorsuk, a szívemhez nőttek a szereplők. Különösen az erős női karakterek emelkednek ki, 3 egymást követő generáció, anya-lánya-unokája, akik mindannyian felnőnek a feladatukhoz.