Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & the Six

Az utóbbi pár évben Taylor Jenkins Reid nagy rajongója lettem és ezt a könyvét is már rég el akartam olvasni, főleg, mert csak jót hallottam/olvastam róla, ráadásul a regényből készült sorozatról is. Tudtam, h egy rockbandáról van szó, de tudat alatt azt gondoltam, egy fiktívről.

Viszont a könyv bevezetése után - amiben a szerző arról ír, h ők voltak a világ legismertebb együttese és hogy nem csak a banda tagjaival, hanem a hozzájuk közel álló, fontos más egyéb szereplőkkel is igyekezett beszélni stb. – kissé elbizonytalanodtam ebben. Gyorsan kiderült viszont utánaolvasva, h valóban egy fiktív zenekar történetéről szól a könyv. A következő meglepetés akkor ért, amikor lapoztam egyet, hisz a formátum első blikkre olyan volt, mintha egy interjúról lenne szó, de nem. Gondolom ezt a szokatlan, általam még sosem látott szerkezetet hivatott magyarázni a szerző bevezetője arról, h mindenkivel igyekezett beszélni, mindenkit meghallgatni nem csak a bandából, hanem a „környékükről” és kvázi azt dolgozta össze. Ezt úgy kell elképzelni, h ahogy kronológiai sorrendben haladunk, mindenki hozzáteszi a maga infóit a történtekhez. Ezek sokszor kiegészítik egymást, máskor ellentmondanak egymásnak és van amikor egy-egy új szemszög, mindent új megvilágításba helyez. Eleinte nem tetszett ez a szokatlan koncepció, később alig tudtam letenni.

Az elején két síkon haladunk, először megismerjük a Dunn fivéreket, Billyt és Grahamet és a köréjük szerveződő együtteseket, amikből idővel kinő a The Six. A másik szál Daisyé, aki tősgyökeres los angelesi, elhanyagolt gyerekként lesz már nagyon fiatalon kábítószerező, piáló, sok-sok pasi ágyában megforduló gruppie, majd it girl, de közben végig ott van benne a hatalmas tehetség: jó dalszövegíró; csodás, egyedi énekhanggal és elképesztő színpadi jelenléttel. A két szál a Honeycomb c. The Six slágerrel fonódik össze, amiből duett készül Daisy és Billy főszereplésével és ami nem csak az együttest, hanem az újdonsült énekesnőt is hirtelen nagyon sikeressé teszi. Olyannyira, h a bandát hamarosan már Daisy Jones & the Sixnek hívják és készül a közös albumuk. A háttérben afférok, szerelmek, csalódások, megsértődések és egy frontember, Billy, aki állandóan egyensúlyozik, a családapa lét (feleség+ 3 lány), valamint a rocksztár lét között. Próbál ellenállni a drogoknak, a piának, a gruppie-knak és Daisynek. Az első perctől kezdve van valami közöttük, valami elemi, ami miatt tökéletes összhangban vannak a színpadon és – némi csatározás után – jól tudnak együttdolgozni szövegírókként is. Kettejük együttműködése a világ legsikeresebb bandjává tehetné a Daisy Jones & the Sixet, de ez mégsem sikerül, a poént nem lövöm le. A 2. felében éreztem egyszer, h kicsit uncsi, egyébként tetszett, az meg különösen, h az egyik „szerelmi szál” nem éppen mindennapi és végre az egész tematizálása sem az. Eddig 3 olyan könyvét olvastam a szerzőnek, amiben – fiktív – hírességekről ír és azt kell mondjam, ezek nekem nagyon bejönnek. A regény – azonos címmel – már 2021 óta magyarul is olvasható.