Theresa Révay: Die weißen Lichter von Paris

Oroszországban kezdődik a történet, ahol Xenia és előkelő családja épp nehéz időket él meg, elveszti az apját és hirtelen ő lesz a családfő, akinek figyelni kell a húgára, várandós anyjára. Menekülniük kell, közben megszületik Kyrill, az öccsük, az anyjuk meghal, majd Párizsban kötnek ki, ahol a 3 gyerek az orosz dadájukkal él.

A lány, Xenia gyönyörű, de a világ gondja és terhe nyomja a vállát, varr, majd felfedezik modellként. Megismerkedik, majd szenvedélyes viszonyba keveredik a szintén előkelő családból származó német Maxszal. De a nő menekül az érzései elől, nem engedi szabadjára őket; a bánat, a szegénység és a szenvedés túlságosan is bekebelezte az életét, mióta menekülni kényszerült Oroszországból. Ezek után már kényszerpályán van, racionális döntéseket hoz, de nem biztos, hogy ezek boldogsághoz vezetnek. Évekkel később drámai körülmények között találkoznak újra az egykori szerelmesek. Az idő közben sok mindenre megtanította Xeniát, többek között arra is, h meg kell ragadni a boldogságot, ha találkozik vele. A regény viszont nem csak egy love story, hisz a 20. század első felében vagyunk és főszereplőink életén keresztül egyre sűrűbben bukkannak fel a nácik és végigkövethetjük az események alakulását a háború kitöréséig, majd annak befejezéséig. Bár olvasmányos, érdekes regény, annyira mégsem fogott meg, talán ismét azért nem, mert nem igazán tudtam azonosulni a főszereplőnőve. A könyv egyébként nagyon régóta várakozott már a polcomon, most az idei várólistámról került sorra.