Antoine Laurain: Der Hut des Präsidenten

Daniel egy este egyedül vacsorázik, majd hirtelen mellételepedik az - akkori – francia elnök François Mitterrand két munkatársával. Danielnek nagyon tetszik a helyzet, egész este figyeli és hallgatja őket, úgy érzi, ő is részese a társaságnak. Miután az elnök és kísérete távozik, észre veszi, h ott maradt Mitterrand kalapja, már nem tudja utánuk vinni, mert elmentek, ezért úgy dönt, megtartja.

Bár eddig nem hordott egyáltalán kalapot, de az F.M monogramos fejfedő ezután elválaszthatatlan társa lesz, büszkén mesél az estéről és a kalapról. Megváltozik ő és a viselkedése is, bölcsebb, érettebb, tekintélyt parancsoló lesz, ki is nevezik a munkában egy remek pozícióba. Amikor vonattal odautazik új munkahelyére, a kalapot a vonaton felejti. Következő tulajdonosának, akinek szintén F.M. a monogramja is nagy változásokat hoz az életébe a kalap, annak ellenére is, h csak rövid ideig van nála. A fiatal nő végre sarkára áll és kiadja házas, őt csak hitegető szeretője útját. A kalap viszont újra gyorsan tulajdonost vált, egy egykor sikeres parfümőrhöz, vagyis orrhoz kerül, aki már évek óta depressziós, de a kalap kihúzza nehéz helyzetéből, de ő is elveszti a kalapot. Mindhárom ember, akik rövid ideig birtokolták a fejfedőt, szeretnék visszakapni, „nyomoznak” utána, így bukkannak egymásra, miközben a kalap már egy 4. ember életét forgatja fel. Talán az első tulajonos, Daniel hiányolja legjobban, ő akarja leginkább visszaszerezni, ami sikerül is neki. Egy váratlan fordulattal aztán Velencében összefut a kalap eredeti tulajdonosával, a francia elnökkel és vissza is adja neki. A regény vége még tartogat egy érdekes és váratlan csavart. Üdító és meglepő, rövidke kis olvasmány volt, leginkább a sors és a véltlenek erejéről.

Laura Kneidl: Berühre mich. Nicht.

A fiatal Sage egészen Nevadáig menekül a 18. születésnapján a családjától és főleg erőszakos mostohaapjától, aki már jó ideje több akart lenni, mint csak Sage mostohaapja. Új életét egy vanben kezdi, nincs semmi mása, nincs pénze. Tovább tetézi a helyzetet, amikor a vant kirabolják, még a ruháit, egyéb személyes tárgyait is ellopják.

Addigra viszont már barátságot kötött Aprillel, aki bátjyával, a nőcsábász Lucával él együtt, hozzájuk költözik. A testvérekkel egyre szorosabb barátságba kerül és ahogy jobban megismeri Lucát, egyre jobban bizalmába engedi. Sage betegesen fél a fiúktól és férfiaktól, attól, h közel kerülhetnek hozzá, bánthatják és fájdalmat okozhatnak neki. Luca viszont, bár nem ismeri a lány történetét pontosan, mégis lassú, apró kis lépésekkel egyre közelebb kerül hozzá, miközben mostohaapja e-mailekkel bombázza és újra látni akarja, ahogy anyja és húga is. Sage dolgozik magán és a fóbiáján, terápiára jár és közben egyre közelebb engedi magához Lucát. Amikor már épp úgy tűnik, végre sínen van az élete, a múlt újra felbukkant, ezzel romba döntve a jelent. Mivel a sorozat immáron 4 részes, nincs igazi befejezése a történetnek.

Mario Puzo: Omertá

Amerikában vagyunk, ahol Don Aprile, a híres maffiózó nyugalomba vonult már, lezárta üzleteit, amiktől gyermekeit mindit távol tartotta.

Titokban unokaöccsét, Astorrét – akihez semmiféle családi kötelék nem fűzi – viszont kiképezi arra, hogyan vegye majd át a helyét, vagy védje meg a családot, szükség esetén. Amikor teljesen váratlanul a Donnal egy családi esemény után bérgyilkosok végeznek, Astorrénak be kell vetnie magát, h megvédje szeretett nagybátjya gyerekeit és megbosszulja őt. Hosszas nyomozás, taktikázás után mindenki gyanús és mindenki benne is van a merényletben, a new yorki rendőrségtől az FBI-on át, a világ számos maffiózójáig, mindenhol csak összefonódások. Ám a rafinált Astorrét nem olyan könnyű megvezetni, lassan mindenki elnyeri, ami neki jár, meglehetősen véres és hosszas bosszú hadjárat után. Ezek után viszont Astorréra rátalál a boldogság és a nyugalom, miután kiderül valódi származása, végképp. Az idei várólistám utolsó könyve volt ez, nagyon olvasmányos, olvastatta magát, tetszett.

J. Vellguth: Von Worten berührt

Olvastam már a szerzőtől kétszer is és kb. csak annyi maradt meg bennem, h soha többet, most viszont mégis úgy alakult, h belekezdtem ebbe és annyira nem is volt bugyuta, na persze mihez képest;). Penny fiatal kora ellenére már anyuka, egyedül neveli Jimmyt; egy felfuvalkodott bestseller szerző asszisztense, miközben minden szabad percében egy könyvön dolgozik, a sokadikon már, ugyanis legnagyobb vágya, h igazi író legyen, akinek kiadják a könyveit.

Ezt a verklit dobja fel egy kicsit a pasi a metróról, akivel minden reggel vált pár szót, majd elkezdenek könyvekről beszélni, flörtölgetni és lassan kiderül, h a pasi egy ismert író (micsoda véletlen, aztaaaa!). Így aztán Penny épp elkészülő könyvét rögtön két írónak is megmutathatja, mufurc főnökének, aki néhány mondat elolvasása után nemes egyszerűséggel törli a fájlt és a metrós író Ericknek, aki azért jóval több melót tesz bele az ügybe. Nem túl meglepő módon alakul a románc Eric és Penny között, de ott van Jimmy, vajon elfogad a férfi, a kapcsolatban egy kisfiút? Tudja őt szeretni? Néhány kisebb nagyobb-bonyodalom után, kiderül, hogy mindkét kérdésre „igen” a válasz. Gyorsan olvasható, gyorsan felejthető…ami engem irritált, h bár a szerző próbálkozik, h mélységet adjon a szereplőknek és a történetnek, ez nem sikerült szerintem, valamint Penny könyvírása is elég elnagyolt, van szerencsém épp egy első könyves – remélhetőleg hamarosan kiadott – író szárnypróbálgatásait követni, kissé bonyolultabb a dolog, mint ahogy itt tűnik;).

Leon Uris: Exodus

Már régóta készültem elolvasni ezt a könyvet és nem sokkal aztuán, hogy szeptember 2. felében egy néhány napos izraeli utazásról hazaértem, bele is kezdtem. Aztán jött október 7-e, az Izrael elleni támadás napja és az egész könyv ismét új megvilágításba került:(.

Leon Uris lengyel zsidő bevándorlók gyermekeként született Amerikában, apja az első világháború után Lengyelországból Palesztinába emigrált, majd onnan később az USÁ-ba. A könyv 1958-ban jelent meg és 50 nyelvre fordították el. A regény címét az Exodus nevű hajóról kapta, amin 1947-ben több mint 4000 zsidó menekült próbált eljutni Palesztinába, a történet első felében ez a hajó áll a középpontban. A név azonban az Exodus könyvére is utal, ami a zsidók Egyiptomból való kivonulását és az ígéret földjére való visszatérését írja le. A regény ott kezdődik, h vége a 2. világháborúnak és sok zsidó igyekszik, igyekezne Palesztinába, ott remélnek végre nyugalmat, békét, ott akarnak új életet kezdeni. Palesztina ekkor a britek fennhatósága alatt áll, akik viszont nem akarják, h az országot európai zsidók árasszák el. A főbb szereplők révén megismerkedünk a háború előtti és alatti német és lengyel helyzettel és főszereplő, Ari ben Kaanan családja révén pedig Izrael/Palesztina történetét ismerjük meg az 1900-as évektől kezdve. A szereplők révén bepillantunk a koncentrációs táborok borzalmába és a cionizmus kezdeteibe is. Leírja Tel-Aviv alapítását is, amikor Jaffától északra megszereznek egy földet, ami leginkább homokból és narancsligetekből áll, itt alapították meg Tel-Avivot, a tavasz dombját, az első tisztán zsidó várost 2000 év után. Rengeteg nehézség, harc nem csak az arabokkal és a diplomációval, hanem a természettel is, de megmutatkozik az elképesztő eltökéltségük is, h Izrael az ő földjük és lesz, ami lesz, ők ott fognak élni.

„A zsidókban évszázadokon át élt a vágy, hogy visszatérjenek atyáik földjére, és újra nemzetté váljanak. Az elmúlt évtizedekben tömegesen tértek vissza ide. Visszahódították a sivatagot, felelevenítették ősi nyelvüket, településeket alapítottak, városokat építettek, és egy folyamatosan növekvő közösséget alkottak, saját gazdasági és kulturális élettel. Békét keresve jöttek ide, de eltökéltek, hogy megvédik magukat.”

„A diaszpórából, a száműzetésből, mindenhonnan jöttek a nemkívánatosok a világnak erre az egyetlen kis pontjára, ahol a zsidó szó nem szitokszó.”

Szívbe markoló és borzasztóan aktuális volt sok szituáció sajnos a regényből, ami egyébként történelmi események mellett, sok kitalációt is tartalmaz. Sajnos még ebből a könyvből is kiderül, mennyire problémás volt az elejétől kezdve az ország alapítása, persze ehhez elég a térképre is ránézni. Nagyon összetett a könyv és hosszú, nekem is nagyon sokáig tartott az olvasása (bár főleg más okokból). Szerintem, akit a téma érdekel, annak mindneképpen érdemes elolvasnia.