2019. december 30., hétfő

Rachel Joyce: Ein ferner Duft wie von Zitronen - Eine Weihnachtserzählung

Egy újabb rövid kis karácsonyi történet a spotifyról.


Binnynek még 5 órája van, h mindennel végezzen karácsonyig, de semmi kezdve az egészhez. A város tele, a háza szétesőben, a gyerekei elégedetlenek és mindennek Oliver az oka, aki elhagyta, ráadásul gyereke lesz egy másik nőtől. Érthető módon a nő nincs cseverészős hangulatban, ezért menekül be egy ismerős elől egy üzletbe, ahova egyébként sosem menne be, de váratlanul békét, vigaszt és barátságosságot talál itt és egy kis citromillatot, ami a régi szép időkre emlékezteti. Nem igazán karácsonyi- vagy arra hangoló történet, ettől függetlenül érdekes.

2019. december 26., csütörtök

Sarah Morgan: Lichterzauber in Manhattan

A Manhattan trilógia – ami később még jó pár kötettel bővült – 3. részében a karácsonyi forgatagban, a 3. barátnőre, Evára talál rá végre a szerelem. A 3 lány közül ő a legromantikusabb, legcsajszisabb, mégis, már nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára kapcsolata. Igazi csupaszív, jótét lélek.


Már ez első két kötetben is többször felbukkan Mitzy, a 90 éves nagymama, akinek unokája a sikeres és nagyon sármos thriller szerző, Lucas Blade. Mitzy megbízza Evát, ill. a cégüket, h díszítse fel Lucas lakását, amíg ő nincs otthon és főzzön neki egy csomó mindent, h legyen majd mit ennie. A jóképű unoka utálja a karácsonyt, okkal, hisz a felesége pár éve akkor halt meg, azóta még befelé fordulóbb, cinikusabb és gyanakvóbb lett. A new yorki hóviharban sok pakkal érkezik Eva, aki úgy tervezi, pár napra bekuckózik a menő, üres lakásba, h elvégezze a feladatokat, de meglepetésére Lucas otthon van és le is teríti a betörőnek hitt Evat. Együtt töltenek pár napot, beszélgetnek és bár egyértelmű a vonzalom, mégis vitával válnak el. Az író viszont rá kell, h jöjjön, h a régen várt ihlet a karácsonyra esedékes könyvéhez bár megjött Evával, de ahogy a lány elment, úgy ment az ihlet is vele. Az Urban Genie 3 gráciája jó üzletet köt a kőgazdag pasival, karácsonyig Eva nála lesz, onnan dolgozik és „szolgáltatja neki az ihletet”. Eva meg azt kéri, h vigye el Lucas a Snowflake bálba, ahova minden vágya eljutni és ahova a pasinak a meghívója ellenére sincs esze ágában sem elmenni. Ahogy Morgannal már megszokhattuk itt is sok minden lappange a felszín alatt a csodaszép, okos és jómódú főszereplőknél, de azért nagy nehezen csak sikerül legyőzni minden akadályt és ezúttal sem marad el a – szokás szerint csöpögős - happy end.
Ez a rész kimondottan tetszett, talán a karácsonyi feeling miatt is, meg valahogy az volt az érzésem, h jobban ki volt találva, mint a többi.

2019. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

(Weöres Sándor)

2019. december 23., hétfő

Zsuzsa Bánk: Weihnachsthaus

Sokat hallottam már a – nem véletlenül – magyar nevű szerzőről. A Németországban ismert író 1956-ban disszidált magyar szülők gyermekeként született Frankfurtban. Kétnyelvűen nőtt fel. Publicisztikát, politikaelméletet és irodalmat tanult Mainzban és Washingtonban. Az egyetem után szerkesztőként dolgozott, 2000 óta szabadúszó író.


Ezt is a Spotify-n hallgattam, a hangoskönyvet maga a szerző olvasta, amit nagyon pozitívnak találtam. 2 barátnő története ez, egyiküknem sem volt könnyű élete, az egyikük pár éve két kisgyerekkel megözvegyült, a másikuk korán anya lett, a lánya apjával csak egyszer találkozott. A sorscsapások és nehézségek közepette a barátságuk megmaradt, mindig számíthattak egymásra a kritikus szituációkban. Közösen vezetnek egy kis kávézót és néhány éve együtt vettek egy kis házat is, amit hétvégi házként szeretnének használni a felújítás után. Az az álmuk, h egyszer ott ünnepeljék a karácsonyt, mindannyian, együtt. Semmi nem utal arra, h idén ez sikerülhetne, egészen addig, amíg felbukkan valaki, aki kezébe veszi a dolgokat és akit – úgy tűnik – az égiek küldtek.
A maga nemében tetszett, nem esik túlzásokba, nem akar túl sokat, nem egy turbulens, giccses karácsonyi történet, sokkal inkáb valami meghitt, érzelmes történetekkel.

2019. december 21., szombat

Daniel Glattauer: Der Karpfenstreit: oder Die schönsten Weihnachtskrisen

Hát ez egy nagyon fura kis valami volt. Spotifyn hallgattam, talán egy gyenge órácska volt.
A szerző arról elmélkedik, h a karácsony sok egyéb mellett arra is remek alkalmat ad, h az ember veszekedjen egy kicsit. Aztán felsorol egy csomó okot, ami alkalmat adhat erre és hát tényleg, valószínűleg mindenki talál köztük olyat, ami nála is lehet, vagy akár volt is már vita tárgya: kit hívjunk meg, ki mit kap, mit főzzünk, énekeljünk, stb. Hosszasan kitér az osztrákok szent karácsonyi sütijére, a vaníliás kiflire, aminek számos variációja van és persze a fogyasztók között is rengeteg típust lehet megkülönböztetni.


A végén, amikor a Glattauer által írt szövegnek vége, elénekelte a pasi, aki olvasta – inkább rosszul, mint jól;) – a könyvecskében említett dalokat, gondolom pont azért, h kicsit tartalmasabb, vagy legalábbis hosszabb legyen. Nekem az egész nagyon fura volt, nem tudtam hova tenni az elejétől a végéig.

2019. december 20., péntek

Várólista 2020

Idén már 10. éve, hogy Lobó meghirdeti a várólista csökkentést, ezúttal is vele tartok. Eddig minden évben sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2020-ban ezekkel a könyvekkel vágok neki:


Andreas Eschbach: Der letzte seiner Art
Charlotte Lucas: Dein perfektes Jahr
David Ebershoff: A 19. feleség
Edit Wharton: Sommer
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Jonas Karlsson: A számla
Karin Engel: Die Kaffeeprinzessin
Kazou Ishiguro: Napok romjai
Lauren Graham: Egy nap talán
Lauren Willig: Ashford Park
Nelson Mandela: Der lange Weg zur Freiheit
Visinger István: A Nobel-díjas kém

2019. december 19., csütörtök

Petra Schier: Suche Weihnachtsmann-biete Hund

Rövidke kis karácsonyi történet, eléggé felejthető.


Julia és Daniel mindketten egyedülállóak és a nővérük ill. barátjuk unszolására a tél kezdetével végre rászánják magukat, h feladjanak egy társkereső hirdetést. Nem akarnak online ismerkedni, hanem inkább kézzel írt leveleket szeretnének kapni. De a Mikulás és egy rövid kis áramszünet megtréfálja őket és a nő kapja a Daniel hirdetésére jelentkező hölgyek levelét és fordítva. Így ismerkednek meg és egy idő után feltűnik nekik, h sokkal jobban érdeklik egymást, mint bárki, aki a hirdetésre jelentkezett. Elsőként a Mikulás szúrta ki ezt és Daniel kutyájának, Nicknek a segítségével igyekszik erre ráébreszteni a főszereplőket is. Sikerrel is járnak, Julia és Daniel egy pár lesznek, de az idillnek gyorsan vége lesz a karácsonyi forgatagban elsodródnak egymástól, majd néhány félreértésnek köszönhetően elmérgesedik egyre jobban a dolog. Persze nincs karácsony happy end nélkül – legalábbis az ilyen könyvekben – a vége ismét idill a köbön.
Nem is lett volna ez egy rossz sztori, ha a megvalósítás nem lett volna ennyire gyenge. A nyelvezete iszonyú idegesítő volt, olyan szófordulatokkal, amiket élő ember nem használ, az egész döcögött, szinte fájt olvasni.

2019. december 16., hétfő

Sarah Morgan: Ein Sommergarten in Manhattan

A Manhattan trilógia 2. része a 2. barátnő, Frankie románcával folytatódik. A barátnőivel közösen alapított rendezvényszervező cégben Frankie felelős a dekorációért és főként a virágokért, hisz kertész, szenvedéllyel szereti és űzi a szakmáját. Ő amolyan fiús-, magának való lány, aki mindig nadrágban van, karatézik, nem hisz a szerelemben és nem is érdekli, ahogy a pasik sem.


Persze gyorsan kiderül, h nem feltétlenül ilyen lenne, ha az élet nem arra tanította volna, h nem szabad belemenni semmilyen kapcsolatba, mert annak csak fájdalom lesz a vége. Ennek megfelelően igyekszik elbújni, nem feltűnni. Azért van, akinek ennek ellenére is megakad rajta a szeme, a barátnőjének – az előző rész főszereplőjének – Paignek a bátyja, Matt már jó ideje szeretne többet a lánytól, mint barátságot, de fogalma sincs, hogy kezdjen neki a visszahúzódó és érzékeny Frankie meghódításának. Végül egy közös munka során kerülnek közelebb egymáshoz és együtt sorra legyőzik a lány démonait, amik az évek során hatalmasra nőttek benne. Hosszú-hosszú idő után együtt mennek vissza gyerekkoruk színhelyére a Puffin szigetre is, tetszett, h Sarah Morgan ez alkalomból apró kis epizódszerephez juttatja a Puffin trilógia főszereplőit. Összességében viszont a történet semmiképpen sem lett a kedvencem, kiszámítható, szinte nincs benne más, csak a szokásos Morgan sablonok, amik azért így a 3. trilógiáját olvasva már kezdenek unalmasak lenni. Jót tett volna valami eredeti, valami meglepő a történetnek. Ezzel együtt a szereplők továbbra is cukik és New York minden könyvnek jól áll, itt sincs ez másként.

2019. december 14., szombat

Julie Peters: Ein Weihnachtsbuchladen am Meer

Valami karácsonyit akartam hallgatni a karácsonyi süti készítés közben és erre bukkantam a spotifyn. A regény egy több részes sorozat 3. része, de attól függetlenül is érthető és követhető volt, h nem olvastam/hallgattam az első kettőt.


Frieke első babáját várja a német Spiekeroog szigeten és annak ellenére, h boldog gyermeke apjával, Bengttel, úgy érzi sötét felhők gyülekeznek a feje fölött. Bengt hallani sem akar a házasságról ráadásul pont a szürke, depresszióra serkentő november végén hagyja magára a gondolataival Friekét egy konferencia miatt. A barátnőinek hála a kismama gyorsan karácsonyi lázban kezd égni, dekorál, sütit süt, köt és elkezdi szervezni a karácsonyt, amit a családjaikkal és barátaikkal akar ünnepelni a szigeten. Ráadásul – amolyan adveni naptárként – egy ismeretlentől minden nap levélke várja, amit eleinte egyáltalán nem tud hova tenni. Lassan aztán körvonalazódik a kép és Frieke legvadabb álma válik valóra karácsonykor.
A címe (Karácsonyi könyvesbolt a tengernél) kissé félrevezető, mert konkrétan Frieke könyvesboltjáról esik a legkevesebb szó, de hát ez a sorozat a német Jenny Colgan koppintás, így gondolom muszáj volt. Aranyos kis történet, de az ilyeneknél mindig örülök, h nem olvastam, hanem hallgattam, miközben valami mást csináltam, így „kiegészítésként” tökéletes.

2019. december 10., kedd

Marie Tiéche: Mein Jahr am Nordpol

A brit szerzőnő a Spitzpbergákon található kis város, Longyearbyen egyik pubjában találkozik a német professzorral, Hauke Trinksszel, aki spontán meghívja a következő expedíciójára. Ennek keretében egy évet kellene egy 20 négyzetméteres kis kunyhóban együtt tölteniük, társaságuk egymáson kívül csak 2 husky lenne az örök jég birodalmában a Spiztbergáktól északra és az őrült tervre a nő igent mond.


A nem mindennapi kaland előkészületeibe pillanthatunk bele először, majd Marie nagyon személyes leírását olvashatjuk a közös, izgalmas, veszélyes, őrült és boldog együtt töltött évükről.
A 40-es éveiben járó Marie és az 50-es évei végén járó Hauke között bár több is lesz, mint barátság, mégsem megy el a regény ebbe az irányba, bár ír az együttélés nehézségeiről is ilyen extrém körülmények között. Nekem nagyon tetszett, h nem csinált romantikus limonádét a dologból, hanem végig az Északi-sarki expedíciójukra koncentrál. Az is tetszett, h nem a tudományos oldalát mutatja be, hanem inkább az emberit, a főzés nehézségeit, a készleteik feltöltését, a szabadidejük kitöltését.
Már szeptember elején leesett az első hó, leggyakoribb látogatóik a jegesmedvék voltak, időnként a kunyhójukban is tomboltak a mínuszok, átvészelték együtt a sarki éjszakát (polar night), azt a végtelennek tűnő időszakot, amikor a nap nem emelkedett a horizont fölé és egész nap szinte sötét volt. A nehézségek-; és annak ellenére h az expedíció elején alig ismerték egymást, csodás évet tölt Marie és Hauke együtt, feltalálják magukat, aktívak maradnak, minden problémát megoldanak és egyre inkább kezdik sajnálni, h az idő olyan gyorsan megy. Tele élményekkel és tapasztalatokkal hagyják el a kis kunyhójukat és intenek búcsút egymásnak, h ezután a mindent megváltoztató élmény után egyedül találják meg az útjukat és magukat. Végül mégis újra egymás mellett kötnek ki, mert azt, amit egymásban találtak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Érdekes, érzelmes, izgalmas, nem mindennapi történet.

2019. december 6., péntek

Sarah Morgan: Schlaflos in Manhattan

Paige, Frankie és Eva 6 éves koruktól a legjobb barátnők, immáron nem Puffin Islandon (Sarah Morgan a sziget nélkül úgy néz ki semmit nem ír) hanem New Yorkban élnek és egy helyen is dolgoznak, egy rendezvényszervező cégnél. Paige nagyon keményen dolgozik és a hőn áhított előléptetéséhez már azt hiszi nagyon közel van, amikor mindhármukat kirúgják.


Némi kétségbe esés és huza-vona után saját céget alapít a három barátnő, ahol nem csak rendezvények szervezésére vállalkoznak, hanem minden más apró-cseprő dolog elintézésére is. Keservesen indul a dolog, de a lányok segítségére siet Jake, Paige bátyjának a barátja, akivel Paige-nek is komoly múltja van. Egymásba is gabalyodnak és innentől kezdve a súlypont erre kerül, már csak említés szintjén kerül elő a munka és a cég. A vége túl kiszámítható, túl rózsaszín és túl sok, de a könyv első háromnegyede kimondottan szórakoztató volt.
Amellett, h csak úgy izzik Paige és Jake között a levegő, érdekes volt – ha nem is biztos, h reális – betekinteni a lányok cégének beindításába, tetszettek a szereplők, a párbeszédek, időnként jó poénok is voltak benne. Persze Sarah Morgant nem túl nehéz kiismerni, ő sem veti meg a sablonokat, de a könyvei mégis szórakoztató kikapcsolódást jelentenek nekem. Kíváncsian várom, hogy folytatódik a barátnők története.

2019. november 30., szombat

Kenizé Mourad: Álomkert

A Szultána c. könyv folytatása, mindkettőt egy barátnőm ajánlotta nagyon és tőle is kaptam kölcsön őket. Az első kötetben a szerző édesanyja történetét írja le, aki az egyik utolsó török szultán lánya volt. Bár a történet érdekes volt, de a főszereplő nem lopta be magát nagyon a szívembe. Ebben a regényben a szerző, vagyis a Párizsban született árva lány történetét ismerhetjük meg. Anyja török szultánaként egy indiai rádzsa felesége lesz, majd Párizsba megy és ott szüli meg lányát, a szülés után gyorsan meghal, a kislány egész gyerekkorát különböző családoknál tölti, majd felbukkan indiai apja is és magához akarja venni, de európai ismerősei le akarják erről beszélni, sőt arról is igyekeznek meggyőzni, h nem is ő az apja.


21 évesen megy először Indiába, h megismerje apját, féltestvéreit és családját. Egyrészről boldog, mert végre neki is van családja, másrészről sok nehézséggel és megalkuvással jár együtt a beilleszkedése egy számára ismeretlen társadalomba. A Párizsban keresztényként nevelkedett lány számára egy csomó számára érthetetlen és értelmetlen szabályt kell betartani „új hazájában”. Jól érzi magát Indiában, megismerve a családja történetét, családtagjait, de miután apjával kapcsolatuk különös, váratlan fordulatot vesz, visszamegy Európába. A könyv szinte csak Zahr indiai kalandjaira koncentrál, így évtizedekkel később kapcsolódunk vissza a történetbe, amikor újra meglátogatja apját, majd amikor már a temetésére érkezik.
Ezt nagyon furcsának találtam, mert egyébként sehol nem felejti el leírni, h pl. haditudósítóként dolgozott, ami a történetét olvasni, minimum meglepő, semmi nem utal erre, érdekelt volna, h lett az, mi történt vele, miután visszament Franciaországba, de erről nagyon keveset tudunk meg. A másik érthetetlen dolog nekem az volt, h a könyvben ő végig Zahr, a szerző viszont Kenizé Mourad, pedig elvileg önéletrajzi ihletésű a könyv, ez is egy kicsit zagyva volt nekem.
Ahogy már az első könyvnél megjegyeztem, a stílusával, modorával nem tudtam itt sem megbarátkozni, ez talán még kevésbé tetszett, mint a Szultána. .


2019. november 25., hétfő

Sarah Morgan: Mitternacht in Manhattan

Immáron harmadik éve vágok bele az év ezen időszakában egy Sarah Morgan többrészesbe. Ez egy rövidke előtörténet csak a Manhattan trilógiához, ami idén fog sorra kerülni.


Matilda egy rendezvényszervező cégnél dolgozik pincérnőként, hórihorgas és nagyon sete-suta lány. Ami nem jön össze neki az életben, azt íróként éli meg: főhőse, Lara személyében egy ellenállhatatlanul szexi, talpraesett csajt kreál. Egy félresikerült este után kirúgják a munkahelyéről, de összefut egy pasival, aki hozzá hasonlóan sietősen hagyja el a partit. A lány néhány órára vagány hősnője, Lara bőrébe bújik a jóképű idegen oldalán, akivel egy felejthetetlen éjszakát tölt együtt. Amikor véletlenül kiderül, h a pasi sem az, akinek mondta magát, Matilda menekülőre fogja. A befejezés aztán elképesztően csöpögős, romantikus, tökéletes, túl sok.

2019. november 21., csütörtök

Kerstin Gier: Silber – Das dritte Buch der Träume

A Silber trilógia befejező része ez. Mivel egymás után olvastam a 3 részt, számomra nem különülnek el ezek markánsan egymástól, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy hosszú regény lenne.


Kezdenek eldurvulni a dolgok a londoni gimnazisták között a befejező kötetben és az igazán spéci „álommenők” már ébren is egyre veszélyesebbek. A dolog egyre szövevényesebb, hátborzongatóbb és rejtélyesebb és sokáig úgy tűnik fékezhetetlenül robog a tragédia felé, de aztán jön néhány pozitív és negatív meglepetés pár szereplőt illetően, miközben a való életben is vadul zajlanak a dolgok, nem csak az álomvilágban. A végén jó néhány dologra sikerül fényt deríteni, de azért közel sem mindenre, ráadásul szerintem pár dolog egyszerűen eltűnik a süllyesztőbe, amiért egy picit kár. Ennek ellenére is tetszett mindhárom rész, talán legjobban a szövege, időnként dőltem a nevetéstől, nagyon vicces részek vannak benne.

2019. november 17., vasárnap

Viola Shipman: So groß, wie deine Träume

Rose egyedül neveli a kislányát, Jerit, a szülei meghaltak, a férjétől elvált. Ápolóként dolgozik, de alig-alig tudnak megélni, ezért mindenképpen szüksége lenne az állásra, amit egy idős ALS-ben szenvedő hölgy ápolására hirdettek meg.


Mattie és Don lassan 50 éve házasok, az életük boldog és sikeres volt, de bármennyire is szerettek volna, nem született gyerekük. Mattie sikeres tájépítész, de ALS-ben megbetegszik. Néhány éve az Ice Bucket Challenge kapcsán lehetett itthon többet hallani erről a betegségről, amelynek során a központi idegrendszerben (az agyban és gerincvelőben) található motoneuronok elpusztulnak. Ennek következtében az akaratlagos izmok - amelyek többek között a mozgás, beszéd, nyelés és légzésért felelősek - gyengülnek, majd a betegség előre haladtával le is állnak.
Rose-nak és a kislányának, Jerinek nincs mása egymáson kívül, ahogy Mattie-nek és Donnak sem, egymásra találnak családként, Rose szülőket, Jeri nagyszülőket kap, az idős házaspár pedig a rég áhított gyereket és unokát, vagyis egy szép egymásra találás története ez. Ezen kívül központi szerepet kap még egy láda, amiben Mattie édesanyja gyűjtötte lányának a „hozományt”, olyan dolgokat, amiket ő is az anyukájától kapott részben még. Az idős hölgy féltve őrzi ezeket a kincseket, de ahogy felbukkan Rose és a kislánya, egyre több minden kerül elő, egy váza, egy kötény és vele együtt történetek, emlékek, amiket tovább ad nekik, így egyaránt kalandozunk a múltban, megismerve a fiatal szerelmese és friss házas Mattie-t és Dont is. Kimondottan a betegségről nem ír sokat, de jól érzékelteti az idős asszony állapotának romlását, hisz először még sokkal aktívabban van jelen a regényben Mattie, míg a idővel inkább csak passzív szereplővé válik.
Bár jól megírt, érdekes és megható a történet, de valahogy engem nem tudott igazán megfogni és lekötni.

2019. november 13., szerda

Julie Caplin: Das kleine Café in Kopenhagen

Kate Londonban sikeres pr-es, aki szereti a munkáját és épp az előléptetésére vár. Amikor azonban az állást a kollégája kapja - akivel titokban egy párt alkotnak és aki leginkább Kate ötleteivel nyerte el a pozíciót - úgy érzi, mintha kihúzták volna a talajt a lába alól.


A főnöke azonban megörvendezteti a hírrel, h a híres dán üzletember, akit már egy ideje minden ügynökség meg akar szerezni Londonban és aki áruházat nyit a városban, új lehetőséget adott nekik, 2 nap múlva találkozó. Kate a többi pr-essel ellentétben megérti, mi lesz az áruház fő üzenete és miben fog leginkább különbözni a többitől. A kulcsszó a hygge. Megkapja a megbízást és hogy a sajtó is megértse az áruház alapötletét, azzal kezdik, h egy sajtóutat kell szerveznie Koppenhágába. Talál lelkes jelentkezőket, de a legtöbb újságíró hallani sem akar a pr útról. Végül egy lifestyle bloggerrel és pár újságíróval elindul a túrára, ott van a mogorva Benedict is, aki lenézően elutasította az utazás ajánlatát, de a főnöke miatt mégis mennie kellett. Az egy hetes útjuk alatt nem csak a dán fővárost ismerjük meg, hanem a hygge lényegét is, ami nem más, mint az élet apró örömei pl. család, barátok, kávé, süti, séta, kényelem. A csapatban megvannak a hygge lelkes rajongói és persze a kétkedők is, akiket aztán sikerül meggyőzni az egy hét alatt, h tulajdonképpen ez az élet minden gondjára a megoldás…Az eseménydús útról – ami alatt a pr-es Kate mintha csoportkísérővé alakult volna át – szinte mindenki úgy tér vissza, h pozitív irányba változik ezáltal az élete, sőt úgy tűnik, még a szerelem is rátalál főhősnőnkre. A végére azért a szerző még tesz bele egy csavart, h ne legyen- rögtön - teljes a happy end és ez nem áll rosszul a regénynek.
Hangoskönyvként hallgattam a spotify-n és bár annyira nem tetszett, de azért kategóriájában nem rossz. A hasonló könnyed olvasmányokhoz képest egész sok szó esik tényleg Koppenhágáról és a dán életérzésről, amit kimondottan tetszett, jó volt újra – ha csak gondolatban is – ott kalandozni. Magyarul Egy csésze kávé Koppenhágában címmel jelent meg.

2019. november 9., szombat

Kerstin Gier: Silber – Das zweite Buch der Träume

A Silber trilógia 2. része, amiben tovább követjük az 1. részben megismert tini csapatot. Elvileg a veszély elhárult, a kamaszok élhetnék nyugodtan az életüket, de közülük néhányan – élükön a főszereplő Livvel és az immáron barátjával, Henryvel – továbbra is ki-be járkálnak egymás és időnként mások álmaiba is.


A történet elég sokáig lassan csordogál, különösebben nagy történések nélkül, de érzékelhetően gyülekeznek a viharfelhők. Egy idő után kiderül, h Liv harcias fellépése az első kötet végén, nem mindenkinek tetszett és a bosszú már rég folyamatban van, mire észreveszik. Az agyafúrt ellenlábas ki mást használhatna jobban megtorlásához, mint Liv cuki és okoska kishúgát, Miát. Hőseink immáron leginkább egymással hadakoznak álmaikban, miközben egyre hajmeresztőbb „álom trükkökre” késztetik egymást. A végén megoldás születik a 2. rész problémáira és egyben előrevetíti a trilógia befejező részének konfliktusait.
A szereplők és a regény szövege továbbra is nagyon tetszett, bele is vágok rögtön az utolsó részbe.

2019. november 4., hétfő

Robert Goolrick: Házasság céljából

Nagyon régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, már amikor megjelent, de akkor végül nem vettem meg és most már nem is nagyon kapható. Végül aztán egy antikvár példányhoz jutottam hozzá és a várólistámra is felkerült, így sorra is került.


Ralph Truitt igen jómódú amerikai üzletember, aki ötvenes éveire teljesen magányosan és visszahúzódóan él, családi tragédiái után. Végül mégis felad egy hirdetést, melyben feleséget keres és amire Cathrine Land jelentkezik, aki nem csak elbűvölően bájos, hanem szerény és józan nő. Na meg remek színésznő, aki egyáltalán nem az, akinek tűnik, akinek azt sem szabad elhinni, amit kérdez és akinek minden egyes szavával, tettével célja van. A történet elég lassan bontakozik ki, de előbb-utóbb megismerjük a főszereplők múltját, ami sok mindenre magyarázatot ad.
Truitt gyorsan belehabarodik új feleségébe, aki pontosan követi szemérmetlen cinkostársával együtt kieszelt tervét és szépen lassan ezzel a halálba „kergeti” férjét. Aztán mégis megváltozik valami, viszonya, véleménye a két férfihoz/ról és az utolsó pillanatban visszafordítja a már-már visszafordíthatatlannak tűnőt. Cathrine Land életében először érez valamit és hoz jó döntéseket, viselkedik jó emberhez méltón, nem csak eljátssza azt, de lehet, h már túl késő…
Gyorsan olvasható, izgalmas, fordulatos történet, amit áthat a melankólia.

2019. október 31., csütörtök

Stephanie Butland: Ich treffe dich zwischen den Zeilen

Loveday szenvedélye és menedéke az olvasás. Egy antikváriumban dolgozik Yorkban, kedvenc könyveinek első mondatai díszítik a testét tetoválásként. Párhuzamosan ismerkedünk meg a lány jelenével és múltjával. Eleinte nem áll összhangban a két idősík, hisz úgy tűnik boldog, gondtalan gyerekkora volt, az olvasó el sem tudja képzelni, mi történt, miért ilyen bizalmatlan, magába zárkózó felnőtt lett Lovedayből, aki nem tartja normálisnak magát, menekül a kapcsolatok elől, mert képtelennek érzi magát rájuk. Aztán lassan összeáll a kép és szívbemarkoló a folyamat, ahogy az idilli családi élet horrorba fordul, miután az apa elveszti munkáját.


A könyv egyik fontos témája a családi erőszak, ami nem csak a főszereplő múltjában, hanem jelenében is szerepet kap, de a lány tanult a történtekből és nem hagyja, h az megismétlődjön. Aztán felbukkan az életében az az ember, aki ki tudja rángatni ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből, de Lovedaynek először a saját démonaival kell megküzdenie és végre szembe kell néznie az életével és a történtekkel, h tovább tudjon lépni.
Fontos témák kerülnek elő a regényben, különleges, emberi, szerethető szereplők köré szövi a szerző a történetet, ami a végére nagyon érzelmessé válik. Tartalmas, elgondolkodtató, szívbemarkoló olvasmány.

2019. október 27., vasárnap

Kerstin Gier: Silber – Das erste Buch der Träume

Magyarországon is nagy sikert aratott a német írónő leginkább tiniknek szóló rubin/zafír/smaragd trilógiája, ahogy a Silber trilógia is, aminek célcsoportját ismét a tinik jelentik. Bár ebből a korból már bőven kinőttem, de tetszett az első sorozat is, így ez is régen tervben volt.


Olvastam párat Gier chick-litjeiből is és bár ezek is tetszettek, de annyira nem, h még többet olvassak belőlük, néhány elég volt. Ennek viszont a nyelvezete megint csak annyira jópofa, könnyed, a szereplői olyan jófejek, h megvett simán kilóra, ráadásul, amire általában vevő vagyok: felépít egy ismeretlen, titokzatos „álomvilágot”. Persze nagyon hasonlít az előző trilógiájához, hisz itt is fantasyről van szó, aminek főszereplői kamaszok és persze a tini szerelem is fontos szerepet kap.
A trilógia névadója és főszereplője a 16 éves Liv Silber, aki húgával, Miával együtt szüleik válása után évente költöznek. Ezúttal Londonban kötnek ki, ráadásul össze is bútoroznak anyjuk pasijával, akinek szintén kamasz ikergyerekei vannak. Florence és Grayson a suli menői közé tartoznak ráadásul a srác másik három „szőke herceggel” együtt a lányok vágyainak tárgya. Liv számára viszont hamar kiderül, h a jóképű fiúkat más is összeköti: ki-be járkálás egymás álmaiba, mindenféle latinul mormolt furcsaságok, kívánságok teljesülése és egy démon, aki sakkban tartja őket. A kíváncsi és kotnyeles Liv hamar ebben a misztikus körben találja magát, mint a fiúk megmentője és közben egyre jobban összemelegedik Henryvel, a szőke szépfiú alakulat egyik oszlopos tagjával. A végén aztán csavar a szerző egyet a sztorin és egy jó kis akciódús jelenettel tesz egy hamvában holt kísérletet arra, h meglepetősen „egyszerűen” befejezze az addig nagy gonddal felépített sztorit, de mivel trilógiáról van szó, ez még csak a kezdet.

Magyarul is megjelent a trilógia, Silber – Az álmok első könyve a címe az első résznek.

2019. október 23., szerda

Petra Durst-Benning: Die Zarentochter (Die Zarentochter-Saga 2.)

Az egész könyvben szinte semmi nem utal arra, h ez egy folytatás lenne, pedig elvileg igen. Petra Durst-Benning Die Zarentochter Sagájának 2. része, de konkrétan – szinte – semmi összefüggés az 1. és 2. rész között. Mivel annyira nem tetszett, egyelőre nem fogom elolvasni a 3. részt. A könyv az idei várólistámon is szerepelt.


Oroszországban vagyunk az 1830-as években, amikor Miklós cár uralkodik. A fő történések eleinte arra korlátozódnak, hogy próbálja a cári pár és az udvar a felcseperedő gyerekeiket a helyes irányba terelni, főleg, ami a házasodást illeti. Amikor azonban azok a nem megfelelő emberek iránt mutatnak érdeklődést, rögtön közbeavatkoznak a szülők, vagy az udvar. Idővel a hangsúly egyre inkább a középső lányra, Olgára (Olly) terelődik, az ő személyiségfejlődésére, elutasított lovagjaira, szerelmére a sógornője öccse iránt és hosszú éveikig tartó eljegyzésére a későbbi magyar István nádorral, akivel még csak nem is találkozott soha. Ma már szinte elképzelhetetlen, ahogy a politika szőtte a fiatal nagyhercegnő életét. Fiatalságának évei a politikai játszmákra mentek rá és 26 évesen, amikor végül férjhez ment a würtemberig koronaherceghez, már idősnek számított. Karl teljesen váratlanul bukkan fel Olly életében és a regény alapján gyorsan olyan mély kötődés alakult ki közöttük, ami szép jövőt vetít előre számukra. A történet a sok szenvedés utáni esküvővel és az új hercegnő stuttgarti bemutatkozásával ér véget, meglehetősen sziruposan. Most utána olvasva meglepve láttam, h a házasság gyermek nélkül maradt, valószínűleg Karl homoszexualitása miatt.

2019. október 17., csütörtök

Kerstin Hohlfeld: Ein Weg zurück

A 40-es évei közepén járó Irina von Lehnberg a külső szemlélő számára nagyon sikeres rádiós műsorvezető, aki nem csak talpraesett és okos, hanem gyönyörű is. Bár van partnere és barátai, de az igazi mély érzelmek, a család és a gyökerek hiányoznak az életéből. Mindent megváltoztat egy rég elfelejtett barátnő levele, ami hirtelen visszarepíti Irinát egy másik világba, az újraegyesülés előtti kelet-németországi kisvárosba, ahol még Kathrinnak hívták.


Ezután a regény leginkább a sok-sok évvel ezelőtt történtek felgöngyölítésére koncentrál, de immáron két szálon futnak az események, hisz Irina visszamegy a szülővárosába és akarva-akaratlanul régi ismerősökbe botlik és végre, annyi év után, tisztáznia kell és le kell zárnia a múltat. A végére nekem már túl sok lett a „jóból”, hogy úgy mondjam, „túl kerek” lett a történet, szerintem a szerző picit túltolta, a kevesebb jobb lett volna.

2019. október 10., csütörtök

Petra Durst-Benning: Die Zuckerbäckerin (Die Zarentochter-Saga 1.)

Katharina az orosz cár húga, már kétgyermekes anyaként kerül Württembergbe h a trónörökös, Wilhelm felesége legyen, akit egy kislánnyal ajándékoz meg, pont amikor trónra kerülnek. A nővérek Sonia és Eleonor egy útonálló, Columbina lányai, mindig tisztességtelenül jutottak pénzhez, de már olyan fokú az éhezés és a szegénység, h úgyse nagyon lehet.


Egy szerencsés véletlen folytán kerülnek az udvarba és ott dolgoznak a konyhán. Eleonor éleslátásával és talpraesettségével egyre inkább beilleszkedik (a cím is a királyi cukrásszá avanzsált idősebb nővérre utal), míg a húga önzőségével inkább magára haragít mindenkit. Míg Sonia mindenkivel megosztja kegyeit, addig a nővére Leonhardra koncentrál, de a férfi hamarosan elhagyja az éhínségtől sújtott Württemberget a bátyjával és annak családjával, h a királyné szülőhazájában, Oroszországban próbáljanak szerencsét sok más honfitársukkal együtt. A szerelmeseket aztán nem csak a fél kontinens választja el egymástól, hanem a történések is, végül mégis egymásra találnak. A regény másik két fontos nőalakja, a királyné és Sonia nem élik túl az első kötetet.
Fura volt ez nekem, egyszer csak vége lett, de a történet egyik szálát sem éreztem igazán lezártnak és valahogy az egész sem állt koherensen össze szerintem. Persze trilógiáról van szó, szóval még reménykedek, bár már elkezdtem a második kötetet és egyelőre még nem világosodtam meg.

2019. október 4., péntek

Shari Lapena: A szomszéd pár

Anne és Marco kislánya, Cora 6 hónapos. Bár a kislányt imádják, de egymással és önmagukkal vannak problémáik a szülőknek. Anne szülés utáni depresszióval küzd, Marco cége a csőd szélén van és a feleség állandóan „segíteni akaró” kőgazdag szülei is csak tovább súlyosbítják a helyzetet.


Egyik este vacsorapartira mennek a szomszéd párhoz, a szép és szexi szomszédasszony nem szereti a gyerekeket, kiköti, h Corát ne hozzák, ezért babysittert szereznek, aki viszont lemondja váratlanul az estét. Végül otthon hagyják a kislányukat és a bébiőrrel átmennek a szomszédba és félóránként felváltva ránéznek. Iszogatnak, Marco szorgalmasan flörtöl a szomszédasszonnyal, Anne aztán éjjel 1 óra után már menni akar. Mikor hazamennek, sokkolva látják, h a babaágy üres, Cora eltűnt. Innentől kezdve kezdetét veszi a hajsza a gyerekrablók után és mindenki gyanússá és gyanúsítottá válik.
Nagyon gyorsan lehet olvasni, mert „egyszerűen” van írva, jól lehet követni és ráadásul izgalmas is. Bizonyos szempontból gyorsan összeáll a kép, másrészről viszont bőven tartogat meglepetéseket a történet egészen a végéig és a szerző nem elégszik meg a történtek felgöngyölítésével, folyamatosan szövi és kombinálja tovább a „bűntényt”. Nem nagyon szoktam ilyesmit olvasni, de ha mégis, általában az „újdonság varázsa” hat, most is így volt.

2019. szeptember 30., hétfő

Petra Hülsmann: Das Leben fällt, wohin es will

Újabb spotify hangoskönyv. A szerző több regényét is olvastam már és ezúttal is azt kaptam, amit vártam. Hamburg, vicces, szerethető hősök, érzelmi kalamajkák – mindez garantált nála, most is így volt.


Az Ahrens nővérek nem is lehetnének különbözőbbek: Christine fegyelmezett, kétgyerekes anya, aki a családi hajóépítő vállalatot vezeti, míg a jó pár évvel fiatalabb Marie szeleburdi, állandóan váltogatja a munkahelyeit és a pasijait. Ám amikor a nővére megbetegedik, az apjuk azt akarja, vegyen részt a cég munkájában, a nővére pedig arra kéri, segítsen neki és a gyerekeinek a nehéz időszakban. Ezzel egy csapásra megváltozik az élete és lassan rájön, h szinte mindenki a buta kis fruskát látja benne és be kell látnia, nem alaptalanul. Nagy kihívások elé néz, eleinte eljátssza a cégnél is a butuska kislányt, de aztán egyre inkább kibontakozik Daniel oldalán, akit eleinte utál, de aztán egyre inkább megtetszik neki, innentől kezdve nem kérdés a hosszú huza-vona kimenetele. A beteg nővére támaszaként is helytáll, végigkövetjük Christine szenvedéstörténetét, a betegsége fizikai és lelki stációit is. Közben kiderül, h Marie élete mégsem olyan felszínes, mint amilyennek látszik és hogy a múltjában több olyan dolog volt, ami miatt olyan lett, amilyen. Lassan kezd a munnkában és a magánéletében is felelősséget vállalni, kezd rájönni, mi igazán fontos az életében és innentől kezdve Marie Ahrens sikerre van ítélve.
Könnyed stílusa és a tarka borító ellenére sokat akar a könyv, több fontos témát dob fel, ezek közül néhányba mélyebben is belemegy, nem is sikertelenül. Picit modern kori fejlődésregény is, hisz Marie nagy változáson esik át, céltalanul kallódó lányból céltudatos és sikeres nővé válik. A szereplők szerethetőek, ha kicsit rózsaszínűek is helyenként, összességében egy könnyed, de nem teljesen bugyuta, szórakoztató olvasmány, ami hozza azt, amit Hülsmann könyvei általában.

2019. szeptember 26., csütörtök

Jonathan Safran Foer: Alles ist erleuchtet

Újabb könyv az idei várólistámról és egyben az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról.
A 2002-ben megjelent regény tette egy csapásra híressé az akkor még csak 25 éves szerzőt, aki aztán az amerikai irodalom „csodagyereke” lett. Magyarul a regény Minden vilángol címmel jelent meg, meg is filmesítették Elijah Wood főszereplésével 2005-ben.


A regény egy kicsit fura roadmovie-ra emlékeztet, amiben a főszereplő – aki kvázi maga az író – Ukrajnába megy, h megkeressen egy nőt, aki segített zsidó nagyapjának megmenekülni a nácik elől és ezzel kvázi az ő létezését is lehetővé tette. Mindebben idegenvezetőként és tolmácsként Alex, sofőrként pedig annak nagyapja segít neki. Alex imád mindent, ami amerikai, de az angollal kicsit meggyűlik a baja, ami az olvasó számára abban nyilvánul meg, h ezt - pl. a német – fordításban is megtartották, elferdítettek nála egy csomó szót, számomra nagyon idegesítően. Bár a kutatás nem sok konkrét eredménnyel jár, de a szerző fantáziája meglódul és megírja e művet, amelyben bepillanthatunk egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl életébe, amit aztán könyörtelenül elpusztítottak.
A regény több síkon játszódik, amit én időnként nehezen tudtam követni és bevallom volt néhány olyan rész, amiket nem is nagyon tudtam hova tenni. Összességében bár érdekesnek találtam, de furcsának is.

2019. szeptember 21., szombat

Mia March: Der Sommer der Frauen

Lolly Weller egy balesetben elveszíti a férjét, nővérét és sógorát, így egyedül neveli a lányát és két unokahúgát, a 13 éves June-t és a 16 éves Isabelt. A kis panzióban, amit Lolly üzemeltet mindenkit lebénít a tragédia, a család életben maradt tagjait nem kovácsolja össze a szörnyű helyzet, nem kerülnek egymáshoz közel, mindenki egyedül próbálja feldolgozni a fájdalmát. Amikor a lányok már felnőnek csak évi néhányszor találkoznak.


Kat, Lolly lánya felnőttként is a panzióban anyjával él, cukrász és arról álmodik, h megnyitja a saját cukiját ill. hogy Európában tanulja tovább a mesterséget, miközben vívódik az érzéseivel a legjobb barátja iránt, aki többet akar, de a lány még jobban elbizonytalanodik, amikor egy másik férfi is képbe kerül. Isabel fiatalon férjhez ment, a férje is elvesztette a szüleit, így még tiniként megfogadták, nekik nem lesz gyerekük. Mikor a nő 30 éves lesz, megváltozik erről a véleménye, de nem tudja meggyőzni a férjét, ami – más dolgok mellett – váláshoz is vezet. June-nak nagy ambíciói voltak, de aztán 2 nap alatt megváltozott az élete, ennek következtében később egyedül neveli a fiát és egy könyvesboltban dolgozik.
A regény elején Lolly összehívja a lányokat, h közölje velük, rákos és segítségre van szüksége. Isabel és June boldogan marad, h segítsen és elterelje a figyelmét a saját problémáiról. Lassan mind a 4 nő közelebb kerül egymáshoz, megismerik és meglepik egymást, erőt adnak egymásnak és újra rátalálnak önmagukra. Végre kialakul anya és lánya; nővér és húg; nagynéni és unokahúgok ill. az unokatestvérek között az a szeretetteljes, bensőséges kapcsolat, amit egész életükben hiányzott. Mindhármuk szerelmi élete is felbolydul, miközben Merly Streep filmesteket tartanak (ami kapcsán én is kedvet kaptam néhány Meryl klasszikus újra nézéséhez) .
Ez a könyv is azzal fogott meg, h életszerű helyzeteket teremt és szerethető szereplőket, akiknek érdekelt a sorsa, nálam általában ez a kulcs. Komoly témákat tematizál és nem csak a felszínt járja végig. Érzelmes, tartalmas olvasmány volt, tetszett.

2019. szeptember 16., hétfő

Mhairi McFarlane: Sowas kann auch nur mir passieren

Újabb spotifyn hallgatott hangoskönyv. McFarlane nagy kedvencem, régóta fájt a fogam erre a legújabb regényére, egyrészről örültem, mikor rábukkantam a spotin erre is, másrészről szívesebben olvastam volna ezt. Sajnos utána is az a véleményem, h talán jobban tetszett volna, ha olvasom.


A visszahúzódó, ír Lucas és a szőke, talpraesett Georgina osztálytársak, majd miután egymás mellé ültetik őket és megismerik egymást, titokban járni kezdenek és igazi első szerelem alakul ki közöttük. De aztán történik valami, mindkettőjük csalódik, a szívük összetörik és elsodródnak egymás mellől. 12 év múlva találkoznak újra, Lucas a bátyjával több menő pub tulajdonosa és felveszik az egyikbe Georginát. A nő csalódására úgy tűnik, a jóképű és a nők körében igen népszerű pasi meg sem ismeri őt, nem emlékszik rá, ami azért elég mély ütés, de aztán szépen lassan kiderül, h egészen máshogy állnak a dolgok.
Eddig McFarlane mindig megvett kilóra az übercuki szereplőivel, az emberi sorsokkal és történetekkel, most valahogy nem annyira. Ezúttal is megvan a szokásos séma, a magával elégedetlen nővel és a tökéletes pasival, de most nem tudott meglepni, a történet eléggé kiszámítható volt és így elmaradt a szereplőkért izgulás.

2019. szeptember 11., szerda

Graham Greene: Hatalom és dicsőség

A könyv a várólistámon ill. az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel.


Eddig még nem olvastam Greene-től, de régen tervben volt. Szerintem nagyon filmszerűen ír, nagyon tetszettek a puszta leírásai is. Ez az 1940-ben megjelent regény hozta meg a világsikert az írónak.
Mexikóban vagyunk, valószínűleg az 1930-as forradalom után, amikor üldözik a papokat, meg kell házasodniuk, fel kell hagyniuk a hivatásukkal, valóságos hajtóvadászat van ellenük. A középppontban álló pap, aki a vidéki szegények gyóntatásával, gyermekeik megkeresztelésével, misézéssel kockáztatja az életét, faluról falura menekül a katonák elől, akik a falvakból túszokat szednek és ölnek meg, h előkerítsék az üldözöttet. Nem szent, mindenekelőtt bűnös ember ő is: iszákos, egy „pálinkás pap”; parázna, gyermeke is van, akivel évekig nem törődött; ráadásul hivatását sem vette túl komolyan. Végül egy félvér árulja el a jutalom miatt a papot, aki ezzel végig számol. Az atya belesétál a csapdába, de kicsit várja is már a megváltást a halál által, a megváltást a nyomasztó bűneitől, az üldözéstől és a lelkiismeretét terhelő, miatta megölt túszoktól. Érdekes, elgondolkodtató és összetett olvasmány, ami után biztos vagyok benne, h fogok még Greene-t olvasni.

2019. szeptember 7., szombat

Rosie Blake: Sandkastenliebe verzweifelt gesucht

Izz angol, otthon tévésként dolgozott és hasonló ambíciókkal érkezik az USÁ-ba, de ezekből semmi nem lesz. Alkalmi munkákból él, a kapcsolatát is inkább a kényelem és a praktikusság tartja össze, mint bármi más.


Mikor egy véletlen folytán megpillantja Andrew Parkert a tv-ben, ovis szerelmét, sőt „férjét”, akiről azóta is álmodozik – ez azért minimum fura – hirtelen mindent ott hagy L.A.-ben és hazamegy. Ott gyorsan kiderül, h a földrajz tanár Andrew épp Malajziában önkénteskedik a nyáron, Izz rögtön utánarepül. Nem tud szabadulni a gondolattól, h számára Andrew volt az igazi, nagyon belelovalja magát ebbe. Meg is találja és nagyon erőlködik, h hatást gyakoroljon rá, ami még olvasva is borzasztó szánalmas. Andew-val egyetlen témájuk, ha egyáltalán, az ovis kalandjaik. Izzy teljesen fixált erre a pasira, aki nem sok érdeklődést mutat iránta, ráadásul elég sótlannak is tűnik, amellett, h jól néz ki és a nő tök hülyét csinál magából, időnként már tényleg sajnáltam. Annyira el van foglalva ezzel, h jó darabig nem veszi észre a mindig felbukkanó, mindig a nyomában járó Zeb-et, a fotóst. Aztán pont amikor Andrew végre valami kis érdeklődést kezd mutatni iránta, Izz összezavarodik, először maga sem tudja miért, de aztán helyre kerülnek a dolgok és persze beüt a happy end, bár máshogy, ahogy Isobel tervezi, de rajta kívül szerintem már mindenki tudta, h ez lesz. Rengeteg olyan rész van benne, ami nagyon fárasztó volt és egyszerűen csak buta és bugyuta, eléggé kikészültem a végére.

2019. szeptember 2., hétfő

Lena Dunham: Not that kind of girl – Was ich im Leben so gelernt habe

Bár tavaly év végén még azt hittem, sokáig fent marad a tavalyi rekord, ami a hangoskönyveket illeti, de valószínűleg tévedtem. Véletlenül figyeltem fel rá, h a spotify-n teljesen ingyenesen is lehet hangoskönyveket hallgatni, több kedvencem könyveire már rábukkantam, sajnos csak németül, magyarul még sosem hallgattam hangoskönyvet és úgy tűnik egyelőre ott sem fogok. Ez a könyv már pár éve magyarul is megjelent Nem olyan csaj címen, különösebben nem érdekelt, most is inkább első felindulásomból hallgattam meg.


Elég hosszú ideig hallgattam, ami itt nem volt baj, mert ez nem egy igazán összefüggő valami. Nora Tschirner olvassa, egy ismert német színésznő, aki eszméletlen jól hozza a szeleburdi, kissé fura Lena figuráját, sokat dob a könyvön. Európában, pláne nálunk ő nem annyira ismert figura szerintem, legalábbis nekem utána kellett olvasnom. Színésznő, producer, rendező, író, forgatókönyvíró. A Girls c. tv sorozat alkotója, egyik szereplője és producere is volt, ami két Golden Globe-ot is kapott. 2013-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Ez az autobiográfia 2014-ben jelent meg, amiben sok mindenről szó esik, a családjáról, tini koráról, a pasikról, barátokról, a pszichoterápiájáról, megkérdőjelezhető döntéseiről, beteges kapcsolatairól. Mindenről meglehetősen nyíltan beszél és pont ezzel lett híres, h felvállalta a saját gyengeségeit, azt, h a teste nem tökéletes, h frusztrált, szorong és még számos más kínos dolgot az életéből. Érdekes, h azóta a megítélése sokat változott, elvégre fehér, sikeres, egészséges nagyvárosi nő, akinek mindezt felvállalni jóval könnyebb, mint más, nála hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportoknak. Ráadásul néhány faji kérdésbe is belefutott és a #metoo-ból sem jött ki jól, már a fehér feminizmus szinonimájává vált, a lehető legnegatívabb értelemben.
Maga a könyv nem lineáris, kicsit úgy tűnik, h mesélget mindenféléről, ami éppen eszébe jut és néha az volt az érzésem, h megbotránkoztatni akar. Általában szórakoztató, néha elgondolkodtató, de alapvetően gyorsan felejthető.

2019. augusztus 30., péntek

Tania Schlie: Der Duft von Rosmarin und Schokolade

A 30-as évei végén járó Maylis, miután a férje elhagyta, egyedül, magányosan él Hamburgban és bár egyetemet végzett, egy élelmiszer különlegességeket áruló boltban dolgozik.


Apja francia volt, így őt is szenvedélyes viszony fűzi a finom ételekhez és a jó borokhoz. Az apátia után lassan kezd újra magára találni. Szeret a boltban dolgozni, ismeri már a törzsvendégeket és a betévedő új vevők is elkezdenek egyre fontosabbak lenni neki és alakítani az életét. Kezd visszatérni az életkedve, újra örömét leli az apróságokban, újra örömmel főz, barátkozik. Ez az, amit sokszor mondanak, h először magaddal kell jóban lenned, mielőtt boldog tudsz lenni egy kapcsolatban, ezt látjuk itt elég szemléletesen leírva. Aztán egyre sűrűbben bukkan fel az életében Paul, az új szomszédja, aki elkezdi érdekelni, a probléma csak az, h egy idő után Paul mindig a legrosszabbkor bukkan fel, Maylist furábbnál furább szituációkban találva, ami eléggé lelassítja a köztük bimbózó románc kibontakozását. Persze azért a happy end nem marad el, de az utolsó oldalakig várat magára. Kellemes, könnyed nyári olvasmány volt, tulajdonképpen nem is vártam többet tőle.

2019. augusztus 25., vasárnap

Jessi Kirby: Mein Herz wird dich finden

A mesélő egy fiatal lány, Mia, akinek meghal a barátja. A sportos, 17 éves fiú szerveit más emberek kapják aztán meg, a tüdejét, a máját és persze a szívét, a lány találkozik is velük. Egyedül a Jacob szívét megkapó fiú, Noah nem reagál Mia megkeresésére, de miután a lány elolvasta Noah nővérének a blogját, látott egy csomó képet a fiúról, megismert sok-sok történetet az életéből, a szenvedéseiből, meg akarja nézni magának, meg akarja ismerni.


Azt reméli, akkor jobban le tudja zárni az egészet, jobban el tudja engedni Jacobot. Persze amikor találkoznak, valami egész más történik: a két fiatal jól érzi magát együtt, bár Noah nem akar beszélni arról, miért nem veszi le a legnagyobb melegben sem a pólóját és miért szed sok gyógyszert és Mia sem említi, h mindent tud és hogy meghalt a barátja. Egyre jobban érzik magukat egymás társaságában, egyre közelebb kerülnek, aminek a családjuk is örül, h végre újra normális életet kezdenek élni, annyi szörnyűség után. Mia lassan azon kapja magát, h már nem tudja kapásból hány száz napja halt meg Jacob, ami sokkolja, marcangolja a lelkiismeret-furdalás is, mindkét fiúval kapcsolatban. Persze mivel mindketten titkolóznak a másik előtt, főleg Mia, előre kódolva van a balhé, de a happy end is, ilyen szempontból nem tartogatott sok meglepetést a könyv, de mégis elég jól és érzékenyen volt megírva ahhoz, h szívesen olvassam. A cím (A szívem megtalál) is eléggé árulkodó, nem túl eredeti.

2019. augusztus 21., szerda

Sue Monk Kidd: Die Erfindung der Flügel

Ezt a regényt is hangoskönyvként hallgattam meg.
Az 1800-as évek elejének Amerikájában vagyunk, ahol virágzik a rabszolgatartás. A jómódú, előkelő családban nevelkedő kis Sarah 11. születésnapi ajándéka egy lila szalaggal felékesített, vele egykorú kis rabszolgalány, Hetty (Handful).


Sarah sok testvére közül az egyetlen, akinek ez már akkor lelkiismereti problémát jelent, mégis mellette marad Hetty, akit megtanít olvasni, ami persze nem talál jó fogadtatásra, hisz ez rabszolgáknak – nem véletlenül – szigorúan tilos. A két lány együtt nő fel, de egyre inkább távolodnak egymástól, hisz a helyzetük nem is lehetne különbözőbb és ez egyre nyilvánvalóbbá válik az idő múlásával. Hetty részéről szeretetbe hajló gyűlölet lesz idővel ez, tudja, h Sarah mindig jó volt hozzá, de utálja a bőre színét, a családját, azt, h része ennek az egésznek, mégis egész életükben számíthatnak egymásra. Érdekes módon eleinte úgy tűnik, Sarah az, akinek sokkal inkább barátra van szüksége Handful személyében, mert bár ő fizikailag szabad, de szellemileg nem, hisz nőként nem lehet véleménye, nem lehet ügyvéd, ami a vágya és nem tehet semmit pl. a rabszolgák felszabadításáért. Idővel legkisebb húga, Nina - akit szinte ő nevelt - követi őt, már gyerekként határozott elképzelései vannak neki is arról, hogyan lehetne jobbá tenni a világot. Sokáig egyikük sem házasodik meg, egymás oldalán szállnak harcba a rabszolgák felszabadításáért és a női jogokért, amit a korabeli társadalom finoman szólva sem nézett jó szemmel.
Alapvetően különleges, erős nőkről szólt nekem ez a regény, Sarahról és Nináról, az előkelő nővérekről, akik a 19. század ennek egyáltalán nem kedvező légkörében álltak ki a női jogokért, harcoltak a rabszolgák felszabadításáért, amikor nőként ez sokkal nehezebb, már-már lehetetlen volt. De ugyanúgy szól a regény a bátor és bölcs Charlotte-ról és a lányáról, az elszánt és okos Handfulról, a fekete rabszolgákról, akik a saját eszközeikkel harcolnak egy életen át a fehér elnyomás ellen. Nagyon érdekesnek találtam a könyvet, sok újdonság volt benne számomra.
Nagyon megörültem, amikor utánaolvastam, h kiderült, ez egy igaz történet, legalábbis ami a Grimké nővérek, Sarah és Nina történetét illeti, de a Handfullal kapcsolatos részek fiktívek.
2014-ben jelent meg ez a regény, a szerzőt lenyűgözte a két nővér tevékenysége, főleg úgy, h még ő sem hallott róluk előtte. A könyv megfilmesítésének jogait Oprah Winfrey szerezte meg, lassan készülhetünk valószínűleg a filmre.

2019. augusztus 17., szombat

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 II.

A második kötetben 1941-től 1946-ig olvashatjuk Radnóti Miklós feleségének naplóit.
Ennek a második könyvnek az elején, a költő két munkatábora között került sor Radnóti románcára Beck Judittal. Előtte olvastam erről, egyébként a feleség naplója alapján nem biztos, h rájöttem volna, h itt ténylegesen volt egy viszony – egyébként Gyarmati Fanni is nyíltan ír más férfiak iránti vonzalmáról, az évek során legalább 2 iránt táplált gyengéd érzelmeket, de ennél több nem történik – érdekes, ahogy ezeket a helyzeteket férj és feleség lereagálja és ahogy mindezek ellenére visszatalálnak egymáshoz és egymás mellett maradnak. Végigkövetjük tehát az érzelmeik hullámvasútját is.


Majd jön a második munkatábor, egyre kevesebb az étel, meg egyre drágább és egyre nehezebben megszerezhető, fogynak Fanni körül a barátok, sokan vannak a háborúban, munkaszolgálaton, mindenkinek megvan a maga baja, egyedül marad, vége a víg estéknek és éjszakáknak nagy társaságban, ami persze a II. világháború kellős közepén érthető. Radnóti gyenge fizikumával és megrendült egészségével egyre nehezebben bírja a munkatábort, de egy idő után már Budapesten van legalább. Majd megkeresztelkednek, a napló alapján tényleg meggyőződésből, nem várhatnak ettől semmit, ettől ők még a németek szemében zsidók maradtak, de érdekes a zsidóságról és a katolicizmusról is olvasni Radnótiné nézőpontjából. A naplóbejegyzések révén képet kapunk a háború híreiről, az egyre fogyatkozó lehetőségekről, az élelmiszerek hiányáról. Továbbra is Gyarmati Fanni mindene a tanulás, az olvasás, a kultúra, végigkövethetjük olvasmány- és film élményeit is. Szintén sok-sok éven végigvonuló szál állandó aggódása megözvegyült édesanyjáért és unokahúgáért, Hermináért, aki korán meghalt nővére lánya.
Majd 44-ben jön a harmadik munkatábor, pont akkor kell hirtelen elválniuk, amikor a végső elválás ez…Nem volt idő igazi búcsúra, elköszönésre, mint az előző alkalmakkor. Egyre jobban durvulnak el a dolgok, újabb és újabb korlátozások, zsidó törvények, ki kell tűzni a sárga csillagot is. Pont azon gondolkodtam, h bár sok könyvet olvastam és filmet láttam a holokausztról, de kevés ennyire magyart, a konkrét budapesti eseményekről. Még megrázóbb az egész, h előtte már 8 év krónikáját olvastam el, megismertem Radnótiékat a feleség naplója alapján, erényeiket és hibáikat, életüket, vágyaikat és örömeiket, így még jobban át tudtam érezni a szörnyűségeket. Sokkoló volt olvasni Budapest ostromáról is, az ember – szerencsére – elképzelni sem tudja a borzalmakat. A 2. kötetben még egyértelműbbé válik a kontraszt miatt, h az első években az élete mennyire Radnóti körül forgott, aztán amikor végleg elviszik, a háború borzalmai körül forog, szívszaggató végigolvasni a bujkálást, a kiszolgáltatottságot, a szovjet katonák erőszakoskodását, az állapotokat. Egyre kevésbé szólt az egész számomra már a költő Radnótiról, egyre inkább egy fiatal házaspár és a családjuk, barátaik, egy generáció és egy nemzet kálváriájaként olvastam. A feleség reménykedik, imádkozik, fohászkodik, szenvedni akar, bármit kibírna, csak legyen a férje újra mellette…A harcok elmúltával megkezdődik a lelkes újrakezdés – Rákosi iránti lelkesedése azért kissé meglepett - amikor sorra jönnek haza a barátok, ismerősök, mindenkiről van hír és Gyarmati Fanni bár örül a sok viszontlátásnak, de csak egy valami zakatol mindig a fejében, h hol van Mik? Egymásnak ellentmondó híreket kap, mígnem 1946 augusztusára végérvényesen kiderül, h Radnóti Miklós már majdnem két éve halott.
A végére már erősen megritkulnak a bejegyzések, 45-re már csak havi 1 hosszabb bejegyzés jut, aztán majd egy évig semmi… 1946-ban néhány bejegyzés születik Radnóti halálhíréről, exhumálásáról, temetéséről.
2 kötet, 1100 oldal, 11 év, rengeteg barát, ismerős, számtalan dráma, boldog és szívszorító történetek, 2 ember, egy pár. Hosszú, elgondolkodtató, magával ragadó és nehezen felejthető naplók, amik nem csak a házaspárnak a történetén vezet végig, hanem a magyar történelem egyik legvérzivatarosabb időszakán is.


Érdemes elolvasni a végén még, hogy alakult Gyarmati Fanni élete a továbbiakban, aki pontosan 70 évvel élte túl férjét. Úgy tűnik - legalábbis szellemileg - kiteljesedett, hisz végül orosz –, majd francia szakos tanári diplomát is szerzett. Arról is olvashatunk még a kötet végén, h „tisztázta le” ő maga a naplóit évtizedeken át, h készült a kiadatásukra, amire végül halála után, 2014-ben került csak sor.
A monumentális olvasmány a Várólistámon volt.

2019. augusztus 12., hétfő

Ernest van der Kwast: Die Eismacher

Egy olasz fagyi készítő családról szól a regény, akiknek Rotterdamban van/volt üzletük, ott töltik a nyarakat, régen a szülők, most az egyik fiúk vezeti, a másik modern költészettel foglalkozik, repked a világban. Ő a mesélő, visszatekint a gyerekkorára, a jelenben a világban utazgatva és a modern költészettel foglalkozva teljesen más életet él, mint a szülei és a fagyizót továbbvivő öccse.


Megtudunk azért sok mindent a tradicionális olasz szokásokról, sok infót olvashatunk a fagyi eredetéről, hogy készült még a dédapjuk idejében és hogy jutott el először távoli kontinensekre a jég, majd a fagyi, hogy találták fel a tölcsért, érdekesek voltak ezek az infók, bár nem tudom, h igazak-e, de feltételezem, h igen.
Túl a könyv felén már épp gondoltam, h mit lehet ezen még ragozni, amikor jött a fordulat…Luca a fagyis fiú megnősült, Sophiát vette el, akit gyerekkoruk óta ismertek és mindkét fivérnek tetszett, de nem lehet gyerekük, Luca miatt, aki arra kéri a bátyját, segítsen, ejtse teherbe ő a feleségét, majd hallgasson róla mindenki előtt…Így is lesz, a kisfiú lesz a család szeme fénye és bár a titkot senki nem árulja el neki, a szituációtól az apja és a nagybátyja is szenved és ez valahogy Giovannira is lecsapódik. A cím és a címlap alapján valahogy mást vártam, különösebben nem tetszett.

2019. augusztus 7., szerda

Hape Kerkeling: Der Junge muss an die frische Luft

Ez volt a második hangoskönyvem Hape Kerkelingtől, aki Németországban ismert komikus. Karakterisztikus hangja van és teljes átéléssel adja elő a saját történeteit, ezúttal is nagyon tetszett a felolvasása, hisz fantasztikusan jó előadó, nagyon szórakoztató.


A könyv főleg a szerző gyermekkorát dolgozza fel, de nem teljesen kronologikus, eleinte az volt az érzésem, h eléggé össze-vissza, szinte válogatás nélkül mesélget történeteket az életéből, különösebb rendszerező elv nélkül, de aztán a jelen inkább csak epizód szerepet kap és a tragédiáktól sem mentes gyermekkorára és a családjára koncentrál. Tele van vicces, de megható és érzelmes történetekkel is, az egész nagyon személyes, nyíltan beszél homoszexualitásáról, ill. arról, h ez már kisgyerekkorában sem volt kérdés, 4-5 éves kisfiúként már hercegnő akart lenni és lett is farsangkor, de mindez annyira cukin és viccesen van leírva… Családtagjai-, főleg a két nagymamája, és a nagynénjei személyében fantasztikus karaktereket ír le, igazi erős, semmitől sem megrettenő nőket, akik komoly befolyással voltak a kis Hans-Peter életére.

2019. július 31., szerda

Veronica Frenzel: Ein Jahr in Andalusien

Veronicának a sorozat legtöbb szerzőjével ellentétben nem teljesen új Andalúzia, mert egyetemistaként pár éve már töltött ott egy évet. Az újságíróként dolgozó nő egy néhány hónapos munka miatt megy vissza, először Granadában él pár hónapot, majd amikor újra összejön egyetemi szerelmével, hozzá költözik Malagába.


A kapcsolat révén bekerül a fiú családjába és baráti körébe és a munkája révén is egyre több helyivel kerül kapcsolatba. Jól alakulnak a dolgai, sorra jönnek a kisebb-nagyobb újságírói megbízások és lassan kiderül, h hosszú távon is van realitása, hogy Andalúziában maradjon. Sajnos viszont megint az volt a véleményem összességében, h a szerző – lehet kiváló újságíró, de – egy kicsit sótlan és ez eléggé rányomja bélyegét a könyvre is. Ráadásul Veronica sok szempontból tényleg nagyon német, ami engem helyenként eléggé idegesített, eléggé nagy volt a kontraszt közte és a pasija között sok esetben. Valahogy nem szippantott be ez a könyv, pedig nagyon sok jót hallottam Andalúziáról az utóbbi időben és már felkerült a bakancslistára. Persze ezzel együtt is voltak benne érdekes részek, pl. a vallási megosztottságról, a mór történelemről, ami a mai napig fontos szerepet játszik a régióban, az olívabogyó szüretről, a bikaviadalokról stb., de igazán lekötni csak néhány epizód erejéig tudott.

2019. július 27., szombat

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I.

Bár nem tudok többet Radnótiról, mint bárki, aki érettségizett, de már a napló megjelenésekor tudtam, h el akarom olvasni, nem sokkal később meg is vettem, de fel kellett tennem a várólistámra, h tényleg sorra is kerüljön, mert a két vaskos kötet kicsit elriasztott.
Eleinte kicsit úgy éreztem magam, mint aki valami kutatást végez, a két vastag kötet mindegyike kellett ugyanis az olvasáshoz, mert rengeteg név jön elő, de csak Gyuszi, Gabi stb., a teljes nevek lábjegyzetben olvashatók, viszont a 2. kötet végén van egy majdnem 100 oldalas névjegyzék, ahol pár sor van írva az adott személyekről…Pár száz oldal után – LOL – azért kezdett kikristályosodni a hosszú távon fontos barátok, családtagok névsora, így akkor már nem kellett ezt annyiszor forgatni.


A napló 1935 februárjában indul és eleinte minden nap és elég sokat írt is bele az akkor még hajadon Gyarmati Fanni. Nagyon látszik, h kizárólag magának írta, ahogy az egy naplónál már csak lenni szokott, így aztán végig eléggé monoton, tele apró-cseprő hétköznapi történésekkel, érzésekkel, ezáltal én – különösen eleinte – elég nehéz olvasmánynak találtam. Sok az olvasónak semmit mondó leírás, információ, nehéz nem elveszteni a fonalat és képben maradni, megragadni és felfigyelni a mindennapok leírása között a lényegi információkra. A korabeli „celeb spottingra” azért mindig felkaptam a fejem, többször is találkoztak József Attiláékkal, Máraival, Szerb Antallal, Babitscsal, Füst Milánnal, egy házban laktak Kovács Margittal, érdekes volt a kis őszinte megjegyzéseket olvasni a magyar irodalom és képzőművészet nagyjairól. Az első kötet 1940-ig tart, 6 évet ölel fel, egyre érdekesebbnek találtam hosszú távon, Gyarmati Fanni véleményének, életének, körülményeinek, szerelmének változását és körülötte a világ változásait. Értékes korrajz is ez a napló, hisz végigkövethetjük, ahogy zsidó származásuk egyre fontosabbá válik, ahogy jönnek a szankciók, a retorziók pl. az első munkatábor. Nem csak ebből a szempontból értékes korrajz egyébként, hanem azért is, mert képet kapunk arról, milyen - szerintem – emancipált életet élt már a 30-as, 40-es évek Budapestjén Radnótiné, aki a férjét mindenhova elkísérte, minden szempontból partnere volt, akinek a véleményére adtak és akinek mindezek ellenére is volt saját munkája, szakmája.
A szerelmük, házasságuk alakulása is érdekes ebben a 6 évben, kezdődik a még házasság előtti kamaszos, beteljesületlen rajongással, majd a házassággal jönnek a viták, veszekedések, szemrehányások és a nagy kibékülések is. Ledöbbentett, hogy mennyi abortusza volt Gyarmati Fanninak és főleg az, hogy eleinte mennyire szenvtelenül viszonyult a kérdéshez. Ebben is megváltozott az évek során, egyre inkább vágyott babára, de a politikai helyzet és zsidó származásuk miatt sem akar gyereket vállalni, ill. bizonytalan megélhetésük miatt sem. Ez is egy érdekes pont volt, főleg eleinte ír sokat arról, mennyire egyik napról a másikra éltek, hány pengőt kapott „Mik” egy-egy versért, de mindez nem akadályozta őket abban, h állandóan kávéházba, vendéglőbe járjanak, még a nagy társadalmi életük olvasásába is belefáradtam, szinte nincs olyan este, amit nem nagy társaságban töltöttek valahol.


Nem könnyű olvasmány, szerintem rá kell hangolódni, fel kell venni a fonalat, de amint ez megtörtént, tényleg olvastatta magát és egyre több szempontból kezdtem érdekesnek találni.

2019. július 21., vasárnap

Markus Berges: Die Köchin von Bob Dylan

Természetesen a meglehetősen egyedi cím miatt figyeltem fel a könyvre (Bob Dylan szakáncsnője) és már jó ideje el akartam olvasni, ezért került fel végül idén a várólistámra.


Bob Dylan leginkább csak mint epizód szereplő bukkan fel, ami annak ellenére sem tetszett, h nemhogy rajongó nem vagyok, de még csak nem is ismerem különösebben a munkásságát, de ilyen esetekben, amikor valamit egy híresség nevével akarnak „eladni” és semmi nincs mögötte, vagy alig valami, az irritál.
A történet két szálon fut, a két világháború közötti Ukrajnában, ahol a német nemzetiségű Florentinus Malsam elég nehéz körülmények között felnő, megnősül, lánya születik. A másik szál unokája, Jasmin története, aki sosem ismerte meg a nagyapját, aki a II. világháború alatt eltűnt. A lány már Németországban született, bejárta a világot és épp Bob Dylan szakácsnője lett, akivel először Ukrajnába utazik, ott kezdődik a koncertturné. Ekkor ér össze a két szál Odesszában, ahol hirtelen egy orosz nagypapa németül kezd beszélni és állítja, ő Florentinus Malsam…
Érdekes volt, ahogy összefűzte a két szálat, de egy csomó mindenre nem derült fény, ami pedig érdekes lehetett volna és valahogy az volt az érzésem, h az egész nincs lezárva, hiányérzetem maradt a végére.

2019. július 18., csütörtök

Anne Freytag: Mein bester letzter Sommer

Az utóbbi kis könnyed német olvasmányaim után ennek a nyelvezete, stílusa – lévén sokkal igényesebb, „értelmesebb” - igazi felüdülés volt, ha a téma nem is feltétlenül.


Tess 17 éves és meg fog halni egy vele született szív rendellenesség miatt. Még a 18. születésnapja előtt és még azelőtt, h az élet fontos dolgai megtörténnének vele. A lány már eléggé feladta, megkeseredett, látva a közösségi médiában egykori legjobb barátnőjét, akinek az élete ugyanúgy megy tovább, mint eddig. De mindent megváltoztat egy vacsora, amikor az apja egy régi barátja érkezik a családjával és a fia, Oskar nem ismeretlen Tess számára, róla ábrándozik, mióta egyszer látta. Igazi szerelem első látásra ez, bár Tess hinni sem meri, h beteg, lesoványodott testét és őt magát bárki is vonzónak találhatja, pedig így van. Pár nap ismeretség után úgy döntenek, közösen élik meg a lány utolsó nyarának minden pillanatát és felkerekednek Olaszországba. Együtt járják be Milánót, Firenzét és Rómát, összekovácsolják őket még jobban az együtt átélt kalandok, miközben Tess szerelmük beteljesülés érdekében legyőzi önmagát. Az utazásuk közben bár sokszor elfelejtik a tragédiájukat, de az azért időnként figyelmezteti őket, h a boldog napok meg vannak számlálva. És így is lesz, a halál nem vár, nem hatja meg az első szerelem, a romantika, ez a történet nem happy enddel végződhet.
Egy édes-bús, szép-szomorú történet, kicsit hasonlít John Green Csillagainkban a hiba című regényére, de ennek ellenére tetszett.

2019. július 12., péntek

Julie Leuze: Für einen Sommer und immer

Annika sikeres, szép és megközelíthetetlen jégcsap, leginkább legjobb barátnője, Helene útmutatása alapján. Mikor megtudja, h anyja rákos, 3 hétre Dél-Tirolba „menekül” – ami azért egy elég érdekes reakció. Itt eleinte hozza az arrogáns libát, de aztán napról-napra kezd rá egyre jobban hatni a táj, a nyugalom és főleg a jóképű túravezető, Samuel.


Kettejük élete nem is lehetne különbözőbb, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, rájönnek, ők maguk, talán nem is különböznek annyira. Aztán Annika édesanyjának állapota miatt nem tudják együtt tölteni a 3 hetet és a nő fel is adja ezt az álmot Samuellel, de a pasi nem – az más kérdés, h megint elég hihetetlennek tűnt ez nekem, mi nők mindig szeretnénk, h a pasik így viselkedjenek, beszéljenek, de azért ez elég ritkán történik meg szerintem. A végén még azt is megtudjuk, h alakult az életük, hol vannak 1 év múlva, hurrá;)!
Alapvetően egy bugyuta kis történet, viszont volt benne pár gondolat, ami megfogott. Bár tudják, a kapcsolatuknak valószínűleg nincs jövője, nem fog örökké tartani, de hát mi tart örökké és mi arra a biztosíték, hogy valami örökké tart? De amikor életünk a végéhez közeledik, fontosak az emlékek, amikre örömmel, jó szívvel emlékszik vissza az ember és ha ezek nincsenek, mert attól való félelmünken nem vágtunk bele dolgokba, h nem fog örökké tartani, az szívás…ez elgondolkodtatott.

2019. július 6., szombat

Catherine Ryan Hyde: Als ich dich fand

Az 40-es évei végén járó Nathan egy október eleji reggelen vadászat közben egy csecsemőre bukkan az erdőben. Rögtön tudja, h ez a kisfiú hozzá tartozik és örökbe akarja fogadni, de mivel a fiú a nagyanyjához kerül és Nathan felesége – akivel tudatosan nem vállaltak gyerekeket – sincs elragadtatva az ötlettől, a dologból nem lesz semmi.


Ennek ellenére a kis Nat – aki róla kapta a nevét – ismeretlenül is az élete részévé válik, akit karácsonykor és a születésnapjára minden évben ajándékkal lep meg, de sosem találkoznak. Közben telnek az évek és a babából nehezen kezelhető, az iskolában nem túl jól teljesító fiú lesz, majd egyre több problémát okozó tini. A nagymamájával nem jönnek ki jól és amikor az idős hölgynél betelik a pohár, felbukkan a 15 éves Nattel Nathannál, hogy ha még mindig akarja, felnevelheti ő a fiút és az immár özvegy Nathan akarja.
Innentől kezdetét veszi az ő egészen különleges történetük. Nagyon nehéz időszakokon mennek át, sok megpróbáltatáson, de úgy tűnik, együtt mindenre képesek. Nathan szigorú és kemény, de mindig mindenben lehet rá számítani, nem az emberi kapcsolatok nagymestere, de nagyon jó és bölcs ember, nem tudtam szabadulni a gondolattól, h a névválasztás nem véletlen (Lessing: Bölcs Náthán). Nat lobbanékony, időnként faragatlan, de Nathan idővel a legjobbat hozza ki belőle és érte sok mindenre képes, igazi véd és dac szövetség alakul ki a „nagypapa és unoka” között. Érdekes figyelemmel kísérni az életüket, a középpontban Nat felnőtté válása áll, hol a saját, hol Nathan szemszögéből, mintegy 40 éven át, tele tragédiákkal, nehéz helyzetekkel és döntésekkel, de sok érzelemmel és szeretettel.
A könyv a várólistámon volt és örülök, h sorra került, mert egy különleges, érdekes és tartalmas olvasmány volt, olyan, ami még sokáig megmarad az emberben és foglalkoztatja, régen olvastam ilyesmit. A könyv magyarul Amikor rád találtam címmel jelent meg, nagyon ajánlom. Egyébként mind a magyar, mind a német borító félrevezető 1-1 kisfiúval a címlapon, mert pont ez a korszak, amiről csak nagyon keveset tudunk meg a regényból.

2019. június 30., vasárnap

Melanie Hinz: Durch den Sommerregen

A 30 éves könyvtáros, Helena és a 35 éves tetováló, Gabriele szerelmének története a könyv, ami nem igazán love storyként indul.


A nő már évek óta özvegy és nagyon visszahúzódóan él, tele van lelkiismeret furdalással, önváddal, nem tud és nem is akar boldog lenni, egészen addig, amíg szemet nem vet rá az életvidám, jóképű nőcsábász Gabriel a lakásával szemben lévő tetováló stúdióból. A nőnek jólesik a figyelem, de el sem tudja képzelni, h egy ilyen pasi valamit akarhat tőle, de Gabriele gyorsan bebizonyítja, h pedig így van. Bár gyorsan meghitt kapcsolat alakul ki közöttük, egyikük sem hiszi – és meri remélni – h ebből több is lehet, ráadásul mindkettőjük múltjában vannak olyan sötét foltok, amik megakadályozzák, h boldogok legyenek. Végül mégis legyőzik önmagukat és az akadályokat és megpróbálják együtt.
Ami nekem kicsit sok volt, h Gabriele-ből a szerző egy elég nyálas valakit csinál, azt adja a szájába, amit minden nő hallani akar, de elég valószínűtlen, h mindezt egy pasi ki is mondja, ráadásul állandóan, szóval ez elég hiteltelen és egy idő után zavaró is volt.

2019. június 27., csütörtök

Nele Jacobsen: Unser Haus am Meer

Josefine, a menő müncheni újságírónő, aki a nagypolitikával foglalkozik és komoly karriert építget, újabb célja elérése érdekében egy isten háta mögötti kis észak német szigetre, Usedomra kényszerül, h egy nagy anyagot készítsen Harm Hansen kapitánnyal, aki sikeres tanácsadó könyvet jegyez.


Csakhogy a jóképű kapitány, nem az, akinek mutatja magát. A szőke Ben szörfiskolát vezet és legfőbb hobbija a nők. Bátyja Markus nem túl sikeres író, aki csak poénból írja meg a kapitány tanácsadó könyvét, hisz a családjukban sok hajóskapitány volt, de nem a saját neve alatt, ráadásul – annak tudta nélkül – jóképű öccse képével. Így amikor a Komet magazin bejelentkezik, muszáj, h Ben beugorjon. Ráadásul a casanova már majdnem eljátszotta a családi házat is, ahol a nagymamamájukkal élnek és ami már generációk óta a családé volt. Persze a precíz Josefine gyorsan rájön a turpisságra és próbálja a saját javára fordítani, de végül mindenki hasznot húz belőle. Közben kalandozunk a múltban is és a végén persze megkapjuk a happy endet, bár nem azt, amit az első oldalak után gondolna az ember, de kb. a közepétől egyértelmű, mire megy ki a játék.
Egy igazi kis laza nyári olvasmányra vágytam, amikor belekezdtem, az elején abszolút azt hozta, amit vártam, nem is nagyon tetszett, de aztán egy picit mégis csak túlmutatott önmagán és egész jó lett, bár a befejezést minimum furának és összecsapottnak találtam. Kicsit furcsának találtam Josefine figuráját is, akit hol hideg, karrierista nőnek mutat be, hol melegszívű, bájos lánynak.

2019. június 23., vasárnap

David Nicholls: Drei auf Reisen

Újabb hangos könyvet hallgattam meg.
A mesélő, Douglas angol, apa, férj és a biokémia doktora. A fiúk már majdnem felnőtt, mikor a felesége közli vele, h úgy érzi vége a házasságuknak, talán be szeretné fejezni a kapcsolatukat 24 év után.


A férfit, aki továbbra is szereti a feleségét, sokkolja a hír. Mindezek ellenére mégis elmennek még a feleség által szervezett utazásra Európába a fiúkkal. Közös kalandokat élnek át Párizsban és Amszterdamban, itt le is lép tőlük a fiúk, ketten mennek tovább Münchenbe, ahol a feleség, Conny bejelenti, h nem akarja folytatni az utat, elvégre a dolog lényege az lett volna, h a 17 éves fiúkkal együtt utaznak, így hiába van még 12 nap és megannyi izgalmas helyszín hátra. Végül Douglas mégis úgy dönt, h nem repül haza, hanem a tervnek megfelelően Olaszországba vonatozik, mert úgy gondolja, ott van a fiúk. Irány Verona, majd Velence, Siena, végül Spanyolország, közben bajba keveredik, majdnem szerelembe esik és elvileg a fiát üldözi, de leginkább talán saját magát keresi az úton. Aztán végül a fiát is megtalálja és Madridban, majd Barcelonában kalandoznak még és úgy tűnik, ez a pár nap mindannyiuk életét megváltoztatja. Közben a férfi, aki a könyv mesélője elmondja a megismerkedésük történetét, mesél a gyerekkoráról, a munkájáról, a családjaikról, az újszülött lányuk haláláról, a fiuk gyerekkoráról, boldog és nehéz időszakokról az életükből.
Tetszett ez a történet sok-sok fordulattal és meglepetéssel, szimpatikus szereplőkkel, reális problémákkal és szituációkkal, mindenféle rózsaszín szirup nélkül, ami bebizonyította, h a happy end relatív;).