Alessandro Baricco: Land aus Glas

Többször is olvastam már a szerzőtől, igaz jó 10 éve már nem, itt volt már az ideje újra, ezért is került ez fel a várólistámra. Utólag derült csak ki számomra, h ez a magyarul nem megjelent regénye volt az első a sorban, még 1991-ben adták ki.

Emlékeim szerint eddig nem csalódtam a szerzőben, de most igen. Egyszerűen nem állt össze nekem ez a történet, leginkább az érdekelt, mennyi van még hátra, voltak olyan „történet szálak”, amiket teljesen elengedtem. Valamikor a 19. században, valahol Európában játszódik a cselekmény, a nem létező városkában, Quinniparkban. Itt él Jun, akinek a férje sokszor megy hirtelen, kiszámíthatatlan hosszúságú és jellegű utakra, de egyébként egy üveggyár igazgatója. Szerepet kap még egy házasságon kívül született fiú, egy Elizabeth nevű mozdony, egy üvegpalota, egy feltaláló-zeneszerző, h csak a fontosabbakat említsem. Nem nagyon tudok erről mást írni, de a hiba bizonyára bennem van, hisz ez hozta meg a szerzőnek az első elismerést és ismertséget.

Petrina Engelke: Fettnäpfchenführer New York

Régi nagy úticélom New York és bár sajnos nincs tervben a közeljövőben, mindig szívesen olvasok a városról. Ezúttal is német a szerző, de abszolút semmi nem derül ki róla, sem az, h miért és mióta él a városban, se az, h mivel foglalkozik, hány éves, semmi, itt tényleg csak és kizárólag a város áll a középpontban.

Rengeteg téma kerül szóba: fast food, éttermek, tipikus kaják, parkok, csillagászati ingatlan árak, a metró útvesztői, sorbanállás, rasszizmus, bevándorlók, alkohol az utcán, a 20%-os borravaló, a taxizás. Ezek jó témák, de főleg az elején azért bőven voltak benne olyan dolgok, amik annyira nem érdekeltek. Van benne egy csomó konkrét cím, étterem, kiállítás stb., internetcím is, kérdés, h ezek mennyire aktuálisak, mivel a könyvet 2016-ban adták ki. A címe szerintem nem feltétlenül illik a tartalomhoz, a Fettnäpfchen elég nehezen lefordítható, olyasvalami, amit a legjobb elkerülni egy ismeretlen országban, kultúrában, egy tapintatlanság, ami általában tájékozatlanságból ered és elvileg – legalábbis a cím alapján – ennek egy kalauznak kellene lennie, aminek segítségével mindezeket elkerülthetjük. Ez azért nem teljesül szerintem, de igaz, h ezt elolvasva elég jól felvértezve érkezhet az ember a metropoliszba.

Katharine McGee : American Crown – Beatrice & Theodore

Érdekes gondolattal játszik el ez a regény. A függetlenségi háború után, a független Amerika királyság lesz, méghozzá George Washingtont kérik fel királynak. Utódai több, mint 200 éve uralkodnak. A történelem során először most fordul elő, h a trónörökös nő, Beatrice. Mindig is rá hárult ezért a figyelem, egész életében erre a szerepre készült, komoly, koránál jóval érettebb gondolkodású 22 éves lány. Néhány évvel fiatalabb ikertestvérei, Samantha és Jeff inkább csak élvezik a rangjukkal járó előnyöket, velük szemben nem nagyon vannak elvárások.

A regényben főleg a királyi csemeték életét ismerjük meg, ami tele van intrikákkal, fényűzéssel, szerelmekkel, kötelességgel, barátságokkal, na meg tiltott gyümölcsökkel. Amikor az uralkodópár megkezdi az ideális férj keresését lányuk számára, gyerekeik gyorsan egy többszörös szerelmi háromszögben találják magukat. Ezek után a fő dilemma a kötelesség és a boldogság közötti választás, ezt a döntést nem könnyíti meg egy családi tragédia sem. Persze már amikor elkezdtem hallgatni, akkor is tudtam, h van egy következő része és szerintem tervben vannak még továbbiak is, de ahhoz képest, h milyen hosszú volt, valamiféle lezárást vártam volna, de semmire nem jutottak. Ennek – és a meglehetősen bugyuta téma – ellenére szívesen hallgattam, érdekesek és elég jók a szereplők, sok a konfliktus, ami fenntartja az érdeklődést, máris belekezdtem a második részbe.

Taylor Jenkins Reid: Carrie Soto is Back

Pár nappal azután, h hallottam erről a könyvről, meg is vettem, hisz kedvenc sportágam, a tenisz áll a középpontjában, ami azért nem mindennapos. Az első csalódás akkor ért, amikor láttam, hogy a 70-es, 80-as és 90-es években játszódik, mert az szerintem minden sportágban egy – sok szempontból – teljesen más korszak volt, mint a jelen.

A 37 éves Carrie Soto, a női Grand Slam rekord csúcstartója 20 győzelemmel, 6 évvel visszavonulása után úgy dönt, visszatér, amikor a jelenkor legjobbja Nicki Chan beállítja rekordját. Carrie-t vasakarata és könyörtelen becsvágya minden idők legnagyobb és legsikeresebb teniszezőnőjévé tették és arra készül, h kizárólag a 4 Grand Slam tornára koncentrálva, ezt újra bebizonyítsa. Apja – akivel egykor teniszezni kezdett – vezényletével kezdi meg az edzéseket, majd lassan felbukkan mellette egy régi harcostárs, akivel kölcsönösen segítik egymást a pályán és azon kívül is. Az első 2 versenyen bár remek győzelmeket arat, de nem nyer, ezért csalódott. Kemény stílusa, őszinte és nyers nyilatkozatai miatt még a sajtóval is harcban áll, de már megszokta, h nem ő a média és a szurkolók kedvence, talán ezért is folytatott és folytat továbbra is olyan elkeseredett harcot a sikerért, h ennek ellenére se lehessen ignorálni, ne szeressék őt, de ismerjék el a játékát, az eredményeit, a sikereit. Aztán jön Wimbledon és fordul a kocka, több szempontból is és Soto itt a torna legidősebb bajnoka lesz. De az évnek és a történetnek még nincs vége, egy személyes tragédia után összetörve utazik élete utolsó versenyére, ahol lassan-lassan rájön, h nem biztos, h a győzelem a legfontosabb és hogy az határozza meg őt. Karrierje legutolsó meccsén összejön a várva-várt összecsapás Channel, ahol a két zseniális harcos nem kíméli egymást és a végsőkig kiélezett meccsen az utolsó pillanatig kétséges, ki fog nyerni. Viszont Carrie közben rájön, h tulajdonképpen mindegy is, egyszerűen végre csak élvezi a teniszt és a küzdelmet a világ legjobbja ellen, már ezért érdemes volt visszatérnie. Összességében tetszett a regény, mert egy nagyon tehetséges, eltökélten harcoló, de nagyon unszimpatikus teniszezőből a végére hús-vér ember lesz, aki képes felülemelkedni gyerekes berögződésein, megtanulja végre valahára elfogadni önmagát, átértékelni a dolgokat, nem csak a győzelmeket értékelni, hanem a körülményeket is nézni, megengedni magának a szerelmet és beengedni valakit az életébe. Sajnos voltak benne olyan dolgok is, amik nagyon nem reálisak, ezek mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Abszolút kizárt, h valaki 6 év kihagyás után 37 évesen visszatérjen és ilyen sikereket érjen el a teniszben, ráadásul úgy, hogy csak a 4 legnagyobb tornán játsszon, valószínűsítem, ezért is tette a szerző a cselekményt a 90-es évekre, bár nem vagyok biztos benne, h ennek akkor volt realitása. Ugyanez a kategória, h 3-4 hónap felkészülés után tér vissza, mese habbal. Reálisan nézve nonszensz az is, h visszatér, mert valaki, aki fiatalabb nála, beállította a rekordját. Jó eséllyel bármit is csinál Carrie, a rekord már nem lesz az övé hosszú távon, ezzel minden klasszisnak együtt kell élnie, ezt a végére ő is felismeri. Érdekes, mert akitől hallottam a könyvről, neki nagyon tetszett, nagyon izgalmasnak találta, bár egyáltalán nem érdekli a tenisz, szerintem pont ezért. Én is szeretek belemerülni egy általam ismeretlen világba, felfedezni annak a működését, de mivel a tenisz világáról „túl sokat tudok”, sokszor bosszantottak a nem reális szituációk, amik azoknak, akik nem ismerik ki magukat ebben a világban nyilván fel sem tűnnek. Szóval hardcore tenisz rajongóknak nem feltétlenül ajánlom a regényt, mindenki másnak igen:).

Kordos Szabolcs: Egy város titkai

Ajándékba kaptam ezt a könyvet, idegenvezetőként, naná, h érdekelnek Budapest titkai.

Sok-sok érdekes történet kapott benne helyet, de mondjuk elég kevés olyan, amit egy-egy vezetés alkalmával hasznosítani tudok, mert jó néhány inkább külvárosi, olyan dolog, amiket az ember nem mutat a turistáknak. Ettől függetlenül persze érdekes volt és számomra is voltak – mindennek ellenére is – hasznos és új infók benne. Olyan klasszikus budapesti látnivalókról olvashatunk, mint az Alagút, a Dohány utcai zsinagóga vagy a Sándor-Palota, de megismerkedhetünk belülről az Anker házzal, a Gresham palotával és az Astoria szállóval is. Vannak benne talán kevéssé ismert történetek is, mint pl. az Adria palotáé, mulatóké, a Törley birodalomé vagy az egykor volt Tabáné. Nem csak a város látnivalóiról, hanem néhány polgáráról is szó esik, pl. Karády Katalinról, Csáth Gézáról, Liszt Ferencről, Szendrey Júliáról és Weiss Manfrédról. Összességében egy nagyon informatív és szórakoztató kötet, sok-sok infóval, képpel.

Anne Tyler: Eine gemeinsame Sache

Ez volt az első 2023-as hangoskönyv, amit Spotify-n hallgattam, tetszett. Igazából ez egy lassan csordogáló családregény. Az elbeszélés egy fiatal párnál kezdődik és egy unokatestvérnél, akit Serena alig ismer meg. Ennek apropóján ismerjük meg a Garrett család történetét, kezdve a nagyszülőkkel, az ő 3 gyerekükkel, majd az unokákkal. Ahogy elkezdődik a „történet mesélés”, az elbeszélés lineáris, időnként elég nagy ugrásokkal, ezek a szereplők korából, helyzetéből derülnek ki egyértelműen. A történet végén már a 2020-as karantén is felbukkan, amikor már a 2. generáció a féltett nagyszülők generációja.

Egy nagyon jól megírt regény ez szerintem, amiben mindenki magára ill. a családjára ismerhet néhány történetben, szereplőben, szituációban, nagyon életszerű ez a családi portré. Nem látványos, nincsenek benne hatalmas drámák, tragédiák, de megható, elgondolkodtató és helyenként humoros is.

Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn - Magyarországról jöttem

2 súlyos családi tragédia után dönt úgy a negyvenes évei végén járó szerző 2018-ban, h ott hagyja Magyarországot és két majdnem felnőtt fiával Németországban kezd új életet. Tudja, h nem lesz egyszerű és valóban nem az, munkahelyek, lakások, vélt-vagy valós barátok, iskolai- és nyelvi nehézségek, félreértések, szerencsétlenségek kísérik az útjukat, de mindezek ellenére egy pillanatig sem fordul meg a fejében a visszatérés, mert a nehézségek ellenére is érzi, tudja, jó döntést hozott. Ez valóban a szerző saját története, nem fikció. Érdekes, megrázó, informatív, mégis…valahogy nem tudtam megbarátkozni a szerzővel, nekem túl sok volt, túl okos, túl mindent tudó, nem volt szimpatikus, na, nincs ezen mit szépíteni.

A cím megfogott és a fülszöveget elolvasva is úgy gondoltam, érdekel Murinai története, de valahogy mégsem azt kaptam, amit vártam. Talán inkább arra számítottam, h itt is, mint oly sok könyvben, amit olvastam, ahol külföldiek írnak egy másik országban történő beilleszkedésről, itt is rácsodálkozásokról, interkulturális különbségekről és hasonlóságokról lesz szó, de nem. Itt – szinte – mindkét ország kapcsán kizárólag negatívumokról volt szó. Közben mind Magyarországgal, mind Németországgal kapcsolatban írt olyan dolgokat, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni… Ezenfelül bőven akadtak olyan döntések, tettek, amiket nem is értek, amikkel abszolút nem tudok azonosulni. Szerintem a cím is félrevezető és miért kétnyelvű? A könyvből egyértelműen az derül ki számomra, h a nyelv azért nem megy valami hű de jól, nem értem, miért kell ez a magyar piacra, azt meg pláne nem, h ha 2018 óta él Németországban, miért „németesen” írja a nevét, pláne a Magyarországon megjelenő könyvénél? Egyébként most olvasom, h 2014-ben Gumiszoba címmel blogot indított Murinai, ebből született az első könyve 2021-ben, 10 okom a haragra címmel, ami saját bevallása szerint egy erős feminista írás.

Boldog új évet!

Vége az évnek, gyorsan le is zárom, itt a blogon is, jöhet a szokásos összegzés! 2022-ban 80 könyvet olvastam, hallgattam, 17-tel kevesebbet, mint előző évben. A 2021-es év kiemelkedő volt, nem lepett meg különösen, h azt nem tudtam megismételni, ez nem volt és nem is lesz a jövőben sem cél. A 80 könyvből 68 volt németül és 12 magyarul, maradt tehát az erős német dominancia az előző évekhez hasonlóan. A megoszlás idén úgy nézett ki, h ebből 39 volt ekönyv, 9 hagyományos- és 32 hangoskönyv. 2021-hez hasonlóan 2022-ben is csak 5 magyar szerzőtől olvastam. Szintén maradt az előző évhez képest az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán szereplő olvasott könyvek száma, ezúttal is kettő, továbbra is megfontoltan haladok és jelenleg 116-nál tartok:). Az előző évekkel ellentétben 2022-ben egyáltalán nem játszottak szerepet az olvasmányaimban a könyvsorozatok. Volt ugyan néhány, amiből 1-2 részt elolvastam, de egyik sem tetszett/érdekelt annyira, h végig olvassam ezeket. Az utóbbi évek trendjéhez hasonlóan, idén sem találtam újabb abszolút kedvencet, de persze azért volt bőven olyan olvasmányom, ami nagyon tetszett. Ilyen volt például a már a 2020-as karanténos időszakkal – is – foglalkozó Über Menschen; a világszerte nagy sikert arató Die Mitternachtsbibliothek és Richard Osman második kötete; a zsidó hagyományokhoz közelebb vivő Die Hochzeit der Chani Kaufmann; a tartalmas nyári olvasmány, az Ein Sommer nur für mich; a csodálatos, nem mindennapi szerelmi történet a Fritz und Emma és a Zwischen uns das Meer, Kristin Hannah egy régebbi regénye, az írónőben még soha nem csalódtam.

Idén szerencsére már a valóságban is jobban lehetett utazni, de – biztos, ami biztos – a könyvek segítségével is megtettem ezt. Ismét két részt olvastam a kedvenc Ein Jahr in…. sorozatból (Moszkva, Garda-tó) és bár nem ennek a sorozatnak a része, de szintén egy évet mesél el a Schlaflos im Seoul is, nagy kedvencemről, Ausztráliáról két könyvet is olvastam (Der Duft vom Hibiskus/Up & down under), szintén két rész került sorra idén az Ein Gebrauchsanweisung für…. című sorozatból (Görögország, Izland), mielőtt ezekbe az országokba utaztam volna és még az év elején egy német lánnyal afrikai szafarikon vettem részt, hála a Frühstück mit Elefanten c. könyvnek. Ahogy mindig, ezúttal is több életrajzot olvastam, a divattervező Diane von Fürstenbergét; a tragikusan korán elhunyt, svéd dj-ét, Avicii-ét; Matthew McConaughey-ét, és a tragikus sorsú Mindszenty bíborosét. 2022 magasan legolvasottabb bejegyzése pont az előbb már említett Der Duft vom Hibiskus lett, ami egy Ausztráliában játszódó történelmi regény; ezt a Mazel Tov követte, amitől személy szerint én, többet vártam; a 3. helyre Náray Tamás év elején olvasott Volt egyszer egy varrodámja került; a 4. helyen holtervesenyben áll a Hosszú az út ill. A kék öböl, míg az 5. helyen Ablonczy Balázs Ismeretlen Trianonja szerepel.