Leena Lander : Eine eigene Frau

Hát nehezen körvonalazódott a történet számomra…pont ezért, ha nem a várólistámon lett volna, komolyan eljátszottam volna a gondolattal, h abbahagyom az olvasását, de a második fele azért élvezhetőbb volt.

A regény alapvetően a múltban játszódik, Finnországban, de van egy jelenbeli kerete. A válása után Risto vidékre költözik 2009-ben egy kis parti házba, amit a nagyanyjától Saidától örökölt. Itt elkezdi kutatni a családja 100 évvel ezelőtti múltját és mivel nagyanyja története – akivel nem volt különösebben szoros a kapcsolata – egyre inkább lenyűgözi, egyre mélyebbre ássa magát a múltban. Bepillantást enged a finn történelembe, a polgárháborúba, majd rábukkan a nagyanyja sötét titkára, amit magával vitt a sírba. A nagymama, Saida lett így a regény főszereplője, az ő nehézségekkel teli életének a története a könyv, amiben vannak érdekes és megkapó pillanatok, de többségében sajnos nem igazán keltette fel az érdeklődésemet.

Julie Caplin: Das kleine Cottage in Irland

A manchesteri ügyvéd, Hannah ki akar szakadni egy kicsit a mókuskerékből és szingli életéből, így 3 hónapra Írországba megy, h részt vegyen egy főzőtanfolyamon.

Az első állomás Dublin, ahol megismer egy nagyon sármos férfit, akivel aztán eltölt egy éjszakát. Egyikük sem akar/vár többet az egésztől, így a meglepetés nagy, amikor Conor is felbukkan az idilli vidéken, ahol a nő a következő hónapokat tölti. Kiderül, h a férfi egy körülrajongott, sikeres szakács, akinek szintén nagyon karizmatikus anyja vezeti a főzőtanfolyamot. A vonzalom továbbra is megvan közöttük, de mégis mindkettőjük számára egyértelmű, h nem lehet köztük semmi. A kis faluban viszont nehéz elkerülni egymást, ráadásul hamarosan már együtt is laknak egy kis cottage-ben…Hamarosan aztán mégis engednek a vágynak és a csábításnak és mindketten érzik, h kezdenek beleszeretni a másikba. Ahogy az már lenni szokott, ilyenkor kötelezően jön a bonyodalom, ami hátráltatja a happy endet, de azért nem kell rá túl sokat várni. Kb. ez is olyan volt, mint a legtöbb Caplin könyv, jó, jó, de semmi extra.

Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick – újra!

Annak ellenére tartott borzasztó sokáig ennek az olvasása, h tetszett és érdekelt is, de ismét volt egy hosszú utazásom és ilyenkor kevés idő jut az olvasására.

Az első rész óta 2 év telt el, Cassie és Henry immár jegyesek és nagyon boldogok együtt. A viharfelhők viszont gyülekeznek…a fő probléma, h Henry legfőbb vágya, h Cassie végre a felesége legyen, míg a nő, aki egyszer már megégette magát egy házasságban, nem igazán akar újra férjhez menni. Ráadásul a felfedező/kalandor Henry legújabb projektje is kútba esni látszik. Végül a pasi hirtelen mégis útrakel hónapokra, Cassie Cornwallban tölti a nyár egy részét, Henry listájával, közben újra és újra felbukkan Luke, az exe. Eleinte úgy tűnik, mindketten továbbléptek és nem jelentenek veszélyt egymásra és főleg egymás kapcsolatára, de aztán mégiscsak megvan még a szikra… Bár nagyon szeretem Karen Swan történeteit, szereplőit, stílusát, nem először volt az az érzésem, h nagyon elhúzza a regényeit. Ez is úgy volt 480 oldal, hogy olyan nagyon sok történés nem volt benne, rengeteget problémáznak bizonyos dolgokon, ami egyrészről érhethő, de nem biztos, h egy regényben jól veszi ki magát. Ami a végén nem igazán tetszett, h Swan ugyanabba a klisébe esik bele, amibe a többség, kb. 460 oldalon át olvassuk a „szenvedéseket”, majd az utolsó 20 oldalon hirtelen minden megoldódik és jön minden fronton a teljes happy end. Ez nekem azzal együtt sem tűnt hihetőnek, h alapvetően örültem a főszereplők boldogságának. Szóval szerintem ez a 2. rész sokkal kevésbé pörgős, mint az első és felmerült bennem, h lehet, h nem véletlen, h az írónő nem nagyon szokott folytatásos történeteket írni. Kár érte, mert az 1. rész után azt gondolnám olvasóként, h mivel sok jól felépített karakter van, sok érdekes szál maradt, ki lehetett volna ebből még hozni valami jobbat. Ezzel együtt persze nem rossz, de nem üti meg az első kötet szintjét szerintem.

Tessa Hansen: Das kleine Bücherschiff

Miriam és Katja régi álma volt egy közös könyvesbolt és amikor mindkettőjük életében változások állnak be, úgy érzik, itt az idő. Ráadásul nem is egy egyszerű boltot nyitnak, hanem egy kis bárkát alakítanak át könyvesbolttá Hamburgban.

Az ötlet bejön és közben Miri, aki szerelmi csalódással küzd, is szerelemre talál. De persze túl szép is lenne minden, egy csapásra megkeveri a kártyákat a szerző, veszélybe kerül a kis könyveshajó, Miri élete is nagy fordulat előtt áll, pont amikor új szerelméről olyat feltételez, ami számára a kapcsolat végét jelenti. A problémák még a barátságukat is veszélybe sodorják és úgy tűnik, minden a lehető legrosszabban alakul. Persze ezek egy része valós probléma, mások viszont a regényekben szokásos „ se lát, se hall és a saját boldogsága útjába áll” típusú, saját maguk által kreált gond, ami kicsit idegesítő volt. Ahogy az is, h valamiért a szerző szükségét érezte, h nagyon hosszúra nyújtsa a történetet, ennek nem igazán láttam szükségességét, talán egy kicsit kompaktabb regény jobb lett volna.

Rowan Coleman: Wolken wegschieben

Jó néhány éve megvolt már ez a könyv, teljes joggal került fel a várólistámra.

Willow a harmincas éveiben jár és „tökéletes” ikertestvérével ellentétben, benne és az életében nem sok tökéletes van. Tönkrement a házassága, nincsenek barátai, főnöke uralkodik fölötte és kiábrándultságát legtöbbször kajálásba fojtja, aminek meg is van az eredménye. Ahogy az már - a könyvekben legalábbis – lenni szokott, élete egy csapásra megváltozik, amikor főnöke beköltöztet hozzá egy celebet, aki a sajtó elől bújkál és egykori nevelt lánya is felbukkan, aki immáron 15 éves és terhes. Az egyetlen fényt az alagút végén egy cipő jelenti, ami hirtelen figyelmet kölcsönöz neki, amiben csinosnak érzi magát, kerekded formáit pedig teljesen váratlanul vonzónak. Hirtelen három pasi kezd érdeklődni iránta, de Willow egészen más érzelmekkel van elfoglalva. Egykori nevelt lánya, Chloe mindig is erős anyai ösztönöket váltott ki belőle, most sincs ez másként. Életének új fordulatai végül arra ösztönzik, h leszámoljon a múlttal, ami beárnyékolta az életét, rájön, csak akkor tud továbblépni és boldog lenni, ha ezt megteszi. Összességében tetszett a könyv, bár volt benne néhány olyan dolog, ami furcsa/érthetetlen volt (pl. a cipő), ill. számomra teljesen váratlanul jött Willow sötét múltja, amiről hirtelen a könyv közepén olvashatunk először, mintha ott jutott volna a szerző eszébe, h még valami dráma nem ártana.