Sarah Morgan: Für immer und einen Weihnachtsmorgen (Puffin Island 3)

Kimondottan tetszik Morgannak ez a koncepciója, h a trilógiáiban a fókusz minden részben máson van, de mindig ugyanazok a szereplők és helyszínek köszönnek vissza. Már egy rész alatt is jól kidolgozza a karaktereket, 3 rész alatt meg pláne.

A 3., karácsonyi rész a new yorki művész, Skylar története, aki hiába gyönyörű és tehetséges, a családja állandóan elégedetlen vele, a művészetét nem értékeli, ráadásul a barátjának csak a politikai céljai eléréséhez van szüksége a jó családból való szépséghez. A barátnői, Emily és Brittany látják ezt, de nem tudják meggyőzni Skylart. A fordulatot a decemberi londoni kiállítás megnyitója hozza meg, ahol elszabadulnak az események és az indulatok és Sky véresen Alec Hunter hotelszobájában találja magát. A cinikus, éles nyelvű tv-történész, Alec, akivel Puffin Islandról ismerik egymást, igyekszik távol tartani magát a Sky-hoz hasonló szépségektől, de ezúttal kudarcot vall. A nőnek szüksége van rá, hisz az élete romokban hever. Így hipp-hopp az angol vidéken találják magukat a pasi csupa szív családjánál egy elő karácsonyi hétvégén, ami olyan jól sikerül, h Puffin Islandra is együtt mennek.
Az, hogy ők ketten egymásra találnak nem kérdés, mégis nagyon tetszett. Sky és Alec gyorsan egymás ágyában kötnek ki és megállapodnak egy amolyan, barátság extrákkal dologban. Ahogy azonban telnek-múlnak a napok megváltozik egymásról a véleményük, megismerik egymást és kellemesen csalódnak, így olvadnak a válása óta gondosan felépített falak Alec körül és Sky lassan rájön, h pont ez az, amire vágyott. A végére jut még egy kis bonyodalom, de csak azért, h még édesebb legyen a happy end. Tetszett az az út, amit bejárnak együtt, ahogy lassan megismerik egymást és az eleinte forró szex átalakul valami mássá, valami többé. Ez a happy end azért nem zavar, mert elhiszem, mert megismerve a szereplőket, értem és persze rózsaszín, de elképzelhetően rózsaszín, ráadásul még a karácsonyi hangulat is átjött. A 3 rész közül ez volt a kedvencem, a szereplők és a karácsony feeling miatt is.

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Weöres Sándor

Kathryn Taylor: Mission Mistelzweig

Hangoskönyvként került sorra az újabb karácsonyi történet. Kicsit olyan érzésem van, mintha lenne egy útmutató, hogyan írjunk (karácsonyi) romantikus történeteket és nem kevesen használják is ezt.

Minden úgy kezdődik, ahogy szokott – és úgy is folytatódik;) – Lily élete romokban, a barátja szakít vele, ő otthagyja a munkáját és a nagynénjéhez megy Nagy-Britanniába, h segítsen neki az ünnepek előtt a kis panziójában és együtt töltsék az ünnepeket. A nagynénjének nagy segítségére van Tom, egy csavargó-zenész, aki ott segít, ahol tud. Lily nem szimpatizál vele, ezzel persze felkelti a pasi érdeklődését és némi adok-kapok után persze összejönnek. Ezek után viszont a pasi eltűnik, h aztán szenteste visszatérjen, a tarsolyában jó néhány meglepetéssel, amik minden szinten happy endhez vezetnek. Nagyon kiszámítható, sokszor bárgyú és erre még a felolvasó is rátesz egy lapáttal néhányszor. Ez is az a kategória, ahol egyáltalán nem ismerjük meg a szereplőket, minden nagyon a felszínen marad.

Michelle Schrenk: Weihnachtswünsche und andere Katastrophen

Rövidke, a valóságtól eléggé elrugaszkodott karácsonyi történet. Ahogy az már lenni szokott az írással foglalkozó Marie feje fölött összecsapnak a hullámok karácsony előtt, így kapóra jön neki az ajánlat, h írja meg egy bizonyos Klaus úr életrajzát. Ezért utazik egy fura kis karácsonyi faluba, ahol lépten-nyomon belebotlik a nőcsábász Niklasba és gyorsan az ágyában köt ki.

Elképzelni sem tudja, h érdekli a pasit, pedig így van és még elég sok minden történik, amit Marie elképzelni sem tud. A végére kiderül, h Klaus úr, akivel egy percet sem tudnak együtt dolgozni az életrajzán, mert kötelessége mindig máshova szólítja, nem más, mint Santa Claus és ő irányítja a szálakat a háttérből, h két, szerinte egymáshoz illő ember, végre egymásra is találjon, pffff, jáááj. Sablonos, semmilyen sztori, élettelen szereplők, egy gyenge karácsonyi sztori.

Sarah Morgan: Für immer und ein Leben lang (Puffin Island 2)

Brittany Puffin Islandon nőtt fel, az összetartó közösség ott volt egész gyermekkorában mögötte, mellette, végignézte viharos, 10 napos házasságát a sziget rossz fiújával, Zachkel.

A csalódás után a lány valóra váltotta álmát, az archeológia doktora lett, épp Krétán van, amikor egy kisebb balesetben eltörik a csuklója, így befejeződött számára az a munka, hazamegy a szigetre. Elég fura a helyzet, mert akárkivel találkozik, mindenki tudja már, h az ex-férje – aki szintén újra a szigeten van – repítette oda egy véletlen folytán a kisgépén és sajnálkozik, támogatásáról biztosítja, kaját visznek neki. Ő viszont csak szeretné végre elfelejteni a történteket, sőt, azt hitte az utóbbi 10 évben ez meg is történt, de ahogy lépten-nyomon, hülyébbnél-hülyébb helyzetekben találkozik Zachkel, be kell látnia, h ez nem lesz egyszerű. A történet kimenetele nem kérdés, mégis érdekes volt nyomon követni, főleg Zach személyiség fejlődését, ahogy lassan-lassan beengedi az életébe azokat, akiket szeret, ahogy szembe mer nézni a félelmeivel.
Morgan azért nagy abban, h az egymásért epekedőket lenge öltözetben sodorja egymás karjaiba, itt sincs ez másként. A periférián továbbra is feltűnnek időnként az első kötet főszereplői, Emily, Ryan és Lizzy ill. a harmadik rész főhősei is. Kicsit többet vártam ettől a résztől, kevésbé kötött le, mint az 1. részben Emily és Ryan története, kíváncsian várom a harmadik barátnő, Sky karácsonyi love storyját.

Várólista 2019

Immáron kilencedik alkalommal nevezek be, a minden évben Lobó által meghirdetett, várólista csökkentésbe, aminek 2019-ben ezekkel a könyvekkel vágok neki:

A. J. Cronin: Réztábla a kapu alatt
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Catherine Ryan Hyde: Als ich dich fand
Derek B. Miller: Ein seltsamer Ort zum Sterben
Graham Greene: Hatalom és dicsőség
Jonathan Safran Foer: Alles ist erleuchtet
Laura Barnett: Variációk egy párra
Markus Berges: Die Köchin von Bob Dylan
Petra Durst-Benning: Die Zarentochter
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I-II.
Robert Goolrick: Házasság céljából
Ulrike Renk: Die Australierin

William Somerset Maugham: Karácsony Párizsban

Masonék vagyonos emberek, de nem régi, előkelő család. Jó módban élnek, gyermekeik jövője biztosított. Charley, a család jóképű, megnyerő modorú 23 éves fia, bár kacérkodott a művészetekkel, mégis úgy tűnik, meghajol apja akarata előtt és a család ügyeit viszi tovább. Ezért kvázi jutalmul azt kapja, h a karácsonyt Párizsban töltheti, először családja nélkül.

Itt egy barátját, Simont látogatja meg és felhőtlen szórakozást remél, mégis minden másként alakul. Idejét az alaposan megváltozott Simon helyett Lydiával, egy állítólagos orosz hercegnő prostituálttal tölti, aki egy gyilkos felesége. Alig történik valami ebben a néhány napban, leginkább Lydia és Simon mesélik el a nő történetét és általuk az előkelő aranyifjú egy új világot ismer meg, a való világot. Lydia és Charley azt a néhány napot majdnem, mint egy idős házaspár töltik: egymás mellett alszanak, egész nap együtt vannak, beszélgetnek, egymásba karolva sétálnak, ebédelnek, múzeumba járnak és a nála kicsit idősebb prosti mellett a fiú hirtelen felnőtté válik. Ez talán elcsépelten hat, de az egész történet a legkevésbé sem. Maugham fantasztikusan írta meg a kisregényt, nagyon tetszett. Az meg pláne, h nem nyúlt egy elcsépelt, lehetetlen, romantikus befejezés után. Bár a karácsonyhoz nem sok köze van, ennek ellenére igazán örültem, h elolvastam.

J. Vellguth: Die schönste Zeit des Jahres

Nyilván Sarah Morgan se egy Goethe vagy egy Thomas Mann, de Vellguth-hoz képest, majdnem;). Párhuzamosan olvasva a Puffin trilógia első részét és ezt, ez nagyon feltűnő volt.

Egy hihetetlenül gyenge karácsonyi történet, amit a német szerző – némileg érthetetlen és indokolatlan módon – Amerikába helyezett, de erről időnként elfeledkezett. Zoe New Yorkban él, de se az nem derül ki, mit csinál ott, se az, miért van annyira ki karácsony előtt, mindenesetre nem sok kedve van az egészhez. Mikor hazamegy, még inkább elmegy a kedve, áll a bál otthon és úgy tűnik, idén náluk elmarad a karácsony. Ezt viszont nem hagyja Danny, a szomszéd srác, aki gyengéd érzelmeket táplál(t) Zoe iránt és egy s.k. adventi naptárral akarja meghozni a lány kedvét az ünnephez. Ennek keretében aztán sütit sütnek, karácsonyi dalokat énekelnek, karácsonyfát vesznek és nem csak ripsz-ropsz hangulatba kerülnek, hanem még megoldják a lány szüleinek házassági válságát és a családi konfliktusokat is, nyilván, na meg a saját problémáikat is.
Tele van klisékkel, bugyutábbnál bugyutább és semmitmondóbb párbeszédekkel, a szereplők kidolgozatlanok, homályban maradnak, nagyon gyenge történet, a legjobb az egészben még a borító;).

Erin Watt: Paper Passion: Das Begehren

Az eredeti trilógiát már meghallgattam, az elég is volt, de mivel még a 4. rész, kvázi az új trilógia első része még megvolt, ennek még idén pontot akartam tenni a végére.

Míg az első három rész Reed Royal, a 2. legidősebb Royal fiú és Ella kapcsolatának alakulását mutatja be, addig az újabb részekben Easton áll a középpontban. Ő a mesélő is – ezért aztán egy férfi olvassa ezúttal a regényt - a testvérei és Ella csak mellékszereplőként jönnek elő. A nagy nőcsábász, az elkényeztetett fiúcska, akinek 18 éves kora ellenére már komoly „múltja” van, végre találkozik egy olyan lánnyal, akit nem érdekel. Ez persze rögtön felkelti az érdeklődését és addig nem nyugszik, míg az új osztálytársa, Hartley közelében nem kerül és legjobb barátok lesznek. Persze ez egyiküknek sem elég, de mivel a Royal család élete továbbra is minimum krimibe és akciófilmbe illő, ráadásul a lány története sem sokkal marad el emögött, jó néhány akadály tornyosul előttük.
Nagyjából ugyanazt kaptam, mint az előző részekben, elképesztően bárgyú párbeszédeket, bepillantást az elkényeztetett gyerekek durva és szánalmas „játékai”-ba, ebből elég is volt ennyi.

Sarah Morgan: Einmal hin und für immer (Puffin Island 1)

Tavaly ilyenkor olvastam az első Sarah Morgan trilógiát, ami nagyon tetszett, persze a saját keretei között, semmi világmegváltó, csak szórakozás. Ezúttal a trilógia az un. Puffin szigeteken játszódik, ez egy nyugodt, de nyáron a turisták által igen frekventált sziget.

Ide menekül Emily, aki épp elvesztette a munkáját, a pasija szakított vele, ráadásul meghalt a féltestvére, a hoollywoodi sztárocska, Lana, akivel bár évek óta nem voltak kapcsolatban, de mégis őt nevezte meg 6 éves lánya gyámjának. Emily viszont nem akar gyereket, úgy érzi, a legkevésbé sem alkalmas a feladatra, de ő az egyetlen rokona a kislánynak, akit a paparazzik üldöznek. Így kerülnek a szigetre, ahol Brittany, Emily barátnője a nagymamájától egy cottage-t örökölt, ahol a lányok, a 3. barátnő Sylarral kiegészülve sok nyarat töltöttek. Emilynek egy csomó „próbát” kell teljesítenie, nem csak „anyaként” kell helytállnia, hanem a vízzel is meg kell birkóznia, amitől nagyon fél és ami logikus módon körbe veszi a szigetet. Leginkább azonban a saját démonait kell leküzdenie, hogy közel tudja engedni magához a kislányt és nyitott legyen arra, h szeressék. Mert persze lépten-nyomon felbukkan az életében Ryan, a jóképű üzletember, aki bár nem a tartós kapcsolatok híve, pláne nem a gyerekeké, mégis úgy tűnik Emily kedvéért mindkét elvét felülvizsgálná.
Így a 4. könyvet olvasva Morgantől nem tudom nem észrevenni, h nála is aztán mindenki gyönyörű, őrjítően jóképű, Barbie baba ill. Adonisz testtel, na meg komoly múlttal, karrierrel, ami azért időnként megmosolyogtató, de – legalábbis nekem – nem zavaró vagy idegesítő valamiért. A párbeszédek ülnek, sokszor kimondottan viccesek, pattognak a szikrák a szereplők között és az egésznek van egy sodrása, még úgy is, h persze sokszor kiszámítható.
Ahogy sejtettem, a 2. és 3. rész a másik két barátnő szerelmi története lesz, kíváncsian várom.