2017. október 21., szombat

Melanie Raabe: Die Wahrheit

Ritkán olvasok thrillert, de anno ennek a fülszövegét elolvasva tudtam, h tetszeni fog és így is lett tényleg.
Sarah 7 éve neveli egyedül 8 éves fiát, Leot, miután a férje, Philipp – a jó családból származó, dúsgazdag üzletember - egy dél-amerikai üzleti út alkalmával nyom nélkül eltűnt.


A nő 7 év után először hív vendégeket, levágatja derékig érő haját rövidre, végre készen áll a felejtésre, egy új életre. Ekkor jön a telefonhívás, h megtalálták a férjét, életben van és pár nap múlva érkezik. Az öröm mellett Sarah félelmet, frusztrációt, megkönnyebbülést és bizonytalanságot érez, elvégre 7 év hosszú idő, maga sem tudja mire készüljön, mit gondoljon. Az igazi sokk a repülőtéren következik, amikor az erőszakos riporterek és fotósok gyűrűjében megtörténne a család egyesítés, de a férfi, aki azt állítja magáról, ő Philipp, nem Sarah férje. Még belegondolni is hátborzongató a szituációba…Az idegen jól játssza a szerepét, mindenkit meggyőz, de Sarah átlát rajta. Mit tehet a nő, ha nincsenek családtagok, régi jó barátok, akik igazolnák az állítását? Elkeseredett küzdelembe kezd, próbálja összerakni a puzzle-szerű részleteket, a történet végig nagyon izgalmas, tele bizonytalansággal, végig arra késztetett, h én is spekuláljak és tetszett, h nem jöttem rá, mi lesz a megoldás, az meg pláne, h volt megoldás és a vége nem nyitott. A kritikám talán, h sok a bonyolítás benne, időnként túl sok is, vannak benne következetlen dolgok is és ezek után a megoldás talán túl egyszerű, mégis tetszett.

2017. október 16., hétfő

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Nem gondoltam, h ilyen gyorsan újra fogok olvasni a szerzőtől, miután az első könyve nem nagyon tetszett, de egy barátnőmtől kaptam kölcsön a könyvet, neki tetszett és a téma miatt (reformáció, Luther) engem is érdekelt ill. így októberben, kevéssel a reformáció 500. évfordulója előtt aktuális is.


Meglepődve láttam, h az elején itt még egyszer leírja dióhéjban a Lány igazgyöngyökkel egyik történetét és a másikra is tesz utalást:O. Míg az fikció volt (gondoltam én, bár pont itt bebizonyosodik, h az egyik szál személyes ihletésű), ez egy sokkal személyesebb könyv, fikciós történet nélkül. A szerző felkerekedik, h Luther nyomában járjon, az annyira nem derült ki számomra, miért is. Közel 20 kisebb-nagyobb települést keres fel, amik fontos szerepet játszottak a reformátor életében és amiknek életében persze Luther is fontos szerepet játszott és játszik mind a mai napig Drezdától Erfurton, Wartburgon és Eisenacheon át Lipcséig. Végigköveti Luther életének fontos színhelyeit, valamikor egészen bele tudtam feledkezni, mert érdekeseket írt a reformátorról, de általában idegesítettek a banalitásai, h dönert szeret enni Németországban, meg mit mondott a férje, egyébként is rengeteg utalás van benne, h már itt-ott amott járt a világban és Németországba hazajár, valahogy ezek is idegesítettek, ahogy a szerző személye is, nem tudok megbarátkozni vele.
Már a fülszöveg azt ígéri, h ez egy útinapló, kultúrtörténeti kalandozás, ez eddig oké, de mi ez a sok személyes sztori, amik közül csak nagyon kevésnek van köze a témához? Nem értem a koncepciót, talán az egyébként nem túl népszerű/könnyű témát akarta emészthetőbbé tenni? Mondjuk nem hiszem, h ez a személyes kalandjaival – amik pl. rám rém idegesítően hatottak, de nyilván nem vagyunk egyformák – sikerült volna. A cím is talány, egyszer látott egy papagájos ablakot valahol, így szó szerint bármi lehetett volna a cím;). Ezzel végképp úgy gondolom, befejeztem a szerző könyveivel a kísérletezgetést, nem vagyunk egy hullámhosszon.

2017. október 11., szerda

Mia Morgowski: Die nächste, bitte

Nem új könyv, régen is megvan, hirtelen kedvet kaptam hozzá.


Dr. Paul Rosen kissé beképzelt, arrogáns, de nagyon jóképű fiatal orvos, aki igaz jelenleg apja háziorvosi rendeőjében szédíti a nőket, de a jövőjét a szépségsebészetben és Svájcban képzeli el. Nella egy second hand bolt tulajdonosa, ezt és a mellette lévő kávézót együtt vezeti barátnőivel. A pasija, Leonard Svájcban dolgozik, a nő sokszor vonattal megy, de most repül és ezért megy a gyerekkora óta ismert dokihoz, Dr. Rosenhez, de végül a fiánál köt ki, h adjon neki vmit, mert nagyon fél a repüléstől.
Kap is valamit, a szer viszont kizárólag a placebo hatásra bazíroz, így Nella olyan rosszul lesz, h a gépen orvosra van szüksége, még szerencse, h a gépen ott van Dr. Rosen. Még Genfben, a reptéren is az idegeire menő nőt kell támogatnia a dokinak, ezért aztán Dr. Schümli, a svájci klinika tujaldonosa és vezetője, akihez interjúra igyekszik, joggal hiszi, h a Rosen házaspárral van dolga. Mikor kiderül, h a doki feltétele, h nős orvost akar felvenni szépségklinikájára, Paul ráveszi Nellát, h játszon vele, főleg mivel már mindenki azt hiszi úgyis, h ő a neje. Ezzel kezdetét veszi az őrült ámokfutás, ami helyenként nagyon vicces, időnként idegesítő és soszor túl sok, de alapvetően szórakoztató és többnyire az események kimenetelét illetően sem kell lerágni a körmünket. Kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, gyorsan olvasható, gyorsan felejthető kategória.

2017. október 8., vasárnap

Jan-Philipp Sendker: Herzenstimmen

A könyv a Das Herzenhören (Hazatérés) folytatása. 10 év telt el azóta, h Julia Myanmarban járt, apja történetének nyomában és nem csak arra, hanem bátjyára, U Ba-ra is rátalált. Azóta sem tért vissza hozzá, ígérete ellenére se, levélben tartják a kapcsolatot, ami viszont egyre lazább lesz közöttük. A nő továbbra is New Yorkban él meglehetősen magányosan és ügyvédként dolgozik, ez életének az értelme. Bár már egy ideje érzi, h valami nincs rendben vele, az életével, ez végképp bebizonyosodik, amikor hangokat kezd hallani.


A hang olyanokat kérdez tőle, mint pl. Ki vagy te? Miért vagy egyedül? Miért nincs gyereked? stb. Semmi nem segít a hang ellen és végül hirtelen felindulásból Myanmarba utazik, rég nem látott bátyjához, aki egész más módon hallgatja és érti meg a problémáját, mint a nyugati orvostudomány. Elég egy emberhez elvinnie és máris tudják, Nu Nu, egy szegény asszony „él benne”, ő a hang, akinek megismerjük szívszorító történetét. Újra a múltban jártunk tehát, tele spiritualitással, miszticizmussal, ami ezúttal sem nagyon tetszett. Pont ezért elég nehezen birkóztam meg a könyv kb. háromnegyedével, nem igazán hiszek az ilyesmiben, így eléggé szkeptikus voltam.
Aztán a vége, ahol a 2 könyvön át meglehetősen „semmilyen” Julia egy férfi keresésére indul, aki a történet kulcsa lehet és megismeri ezt a férfit, érdekelni kezdett a sztori újra. De a vége újra inkább csalódás volt, túl nyitott, számomra sok ponton következetlen, fontos kérdéseket hagy teljesen megmagyarázatlanul, lezáratlanul.
Ez is megjelent magyarul, Szívszelídítő - Avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje címmel.

2017. október 2., hétfő

Fredrik Backman: Britt-Marie war hier

Pont az egyik barátnőm kérdezett Backmanról, akitől eddig csak az Ove-t olvastam, ami nagyon tetszett és bár még 2 további könyve is megvolt, fel sem merült, h belekezdjek, nem is tudom, miért. De beletette a bogarat a fülembe és erre esett a választásom.


Britt-Marie munkát keres, életében először, az elmúlt 40 évben ugyanis a háztartás volt az ő feladata, vállalkozó férje, Kent mellett. Addig biztosnak hitt élete kártyavárként omlik össze, mikor kiderül, férjének szeretője van, ráadásul a férfi infarktussal kórházba is kerül. Britt-Marie munka után néz és miután elég kitartóan zaklatta a munkaügyi hivatalban az ügyintézőt, Borgban köt ki, egy válságban lévő kis faluban. Amolyan házmester lesz egy bezárás előtt álló ifjúsági otthonban, ahol kiélheti takarítási szenvedélyét, csodaszerével a szódabikarbónával. Pár nap alatt felforgatja a kisfalu életét, ahogy az is az övét, taccot kóstol, új barátokra és még egy hódolóra is szert tesz, sőt teljesen váratlanul ő lesz a gyerek focicsapat edzője. Kezd beilleszkedni, az életének értelme van, számítanak rá, megszeretik és ő is megszereti pl. a focizó gyerekeket, életében először lesznek barátai, igazi szociális kapcsolatai. Bár a végére Britt-Marie világa helyreáll, lehetne ez happy end is, ha közöben nem változott volna meg minden és nem hasadna meg a szíve, az olvasóéval együtt az élet kegyetlenségétől.
Rengeteg helyzetkomikum, egy minden lében száz kanál főszereplőnő, egyszerre mulatunk Britt-Marie-n és csordul ki a könnyünk tőle. Kicsit olyan ez a könyv, mintha az író első nagy sikerének, Az ember, akit Ovénak hívnak női változata lenne. Itt is egy idős ember válságba jutott életébe pillantunk bele, abba, hogyan él a második esélyével és Britt-Marie épp olyan imádnivalóan, khm….”speciális”, mint Ove. Ennek ellenére nem tetszett annyira a könyv, időnként vontatottnak éreztem, helyenként túl soknak.
Magyarul is megjelent a regény, Itt járt Britt-Marie címmel, vagyis kivételesen egyezik a magyar- és a német cím.

2017. szeptember 26., kedd

Jan-Philipp Sendker: Das Herzenhören

Julia fiatal new yorki ügyvéd, anyja amerikai, apja myanmari származású, jó nevű, sikeres ügyvéd, aki 4 éve, a lánya diplomaosztója után eltűnt és azóta sem bukkantak a nyomára, halottnak hiszik. A férfi 20 évesen került az USÁ-ba, nem árult el semmit az addigi életéről, múltját családja számára is homály fedi.


Apja dolgai között Julia talál egy Mi Mi nevű nőnek címzett szerelmeslevelet, ez mindent megváltozatat, otthagyja a munkáját és Myanmarba megy, h utánajárjon apja múltjának. Itt találkozik U Ba-val, aki már várta, sok mindent tud róla és tőle hallja apja történetét, ami babonákkal, hiedelmekkel, csodás elemekkel van átszőve. Egy teljesen ismeretlen világ bontakozik ki a nő előtt, melyben apja 8 évesen megvakult, a látás helyett azonban a szívdobbanásukról ismerte fel az embereket. Így ismeri meg Mi Mi-t akinek szerelme egész életét végigkíséri, még akkor is, ha elszakítják őket egymástól. U Ba elbeszéléséből a nő nem csak apja múltját ismeri meg, hanem az eltűnése utáni történéseket is megtudja és a végén még mindannyiunk számára tartogat egy meglepetést.
A regényben nagyon fontos szeretpet játszik a spiritualitás és a miszticizmus, én ezekre annyira nem vagyok vevő, így bár az elején kimondottan érdekesnek és izgalmasnak találtam, később alábbhagyott a lelkesedésem egy kicsit. Tin Win és Mi Mi mindent legyőző, varázslatos szerelme, különleges történetet varázsol a regényből, amihez pl. Julia karaktere szerintem semmilyen módon nem ér fel.
A könyv magyarul a kissé körülményes Hazatérés – Avagy a szívdobbanás meghallásának művészete címmel jelent meg. Nekem a várólistámon volt a regény és a befejezése után rögtön bele is kezdtem a történet folytatásába.

2017. szeptember 21., csütörtök

Amy Harmon: Unendlich wir

Régóta a Kindle-n volt ez a könyv, végre elolvastam és meglepően jó volt. Izgalmas, helyenként eredeti, időnként vicces, pörgős.
Két, első ránézésre teljesen különböző fiatal találkozásának története a regény. Bonnie bár szegény családból származik, de 21 éves korára nagy énekesi karriert futott már be, kapzsi, szívtelen nagyanyja menedzselésével. Finn, bár nagyon intelligens, matematikai zseni, 24 évesen már 5 évet börtönben töltött, ami minden szempontból rányomta a bélyegét az életére.


Mindketten pont ugyanakkor akarnak véget vetni addigi életüknek és egy véletlen folyamán találkoznak, majd együtt akarnak Las Vegasba menni. Útközben hol egymás agyára mennek, hol jól elvannak, megismerkednek, rájönnek, h meglepően sok közös van bennük és az életükben (mondjuk azért van néhány túlzás, pl. h mindkettőjüknek meghalt az ikertestvére, azért ez elég nagy véletlen…). Sok kalandba keverednek, miközben a dühös nagymama manipulálja a sajtót és a fiatal pár után koslat már nem csak a média és a paparazzik, hanem rendőrség is. Űzött vadként szelik át az Egyesült Államokat, néhány nap alatt több évnyi megpróbáltatást és kalandot élnek át, ami összekovácsolja őket és persze egymásba is szeretnek. A fináléban aztán van minden : vegasi esküvő, Oscar-díjkiosztó, börtön;). A végén, a sok szenvedés után csak elnyerik jutalmukat és happy enddel fejeződött be a történet, de ez most nagyon jól volt így. Nagyon filmszerűen van megírva szerintem, jó kis roadmovie-t lehetne forgatni belőle.