Olvass:)!
Mert olvasni jó, méghozzá nagyon jó:)! Ha az ember megtalálja a megfelelő könyveket, pláne;)!
2024. március 18., hétfő
Kerstin Zilm: Ein Jahr in Kalifornien
Újabb könyv az egyik sorozatomból, az Ein Jahr in…-ből. A szokásoknak megfelelően most is a szerző 1 évéről olvashatunk, 12 fejezetre – hónapra bontva. A német újságíró, Kerstin már 5 éve él távkapcsolatban a washingtoni Bennel, így a tudósítói állás Los Angelesben nem csak a munkája, hanem a magánélete miatt is fontos, hisz így végre együtt élhetnek.
Februárban érkezik a városba, ahol először a szokatlanul csapadékos időről, majd az egymást követő filmes díjkiosztókról tudósít. A munkája révén rengeteg dolgot megtapasztal: rendőrségi bevetésen van helikopterrel és rendőrautóval; sivatagi expedíción az illegális mexikói határátkelők nyomában; interjút készít a többszörös Oscar-díjas zeneszerzővel, Hans Zimmerrel; megismeri a fehérek-feketék-latinok-ázsiaik problémáit L.A.-ben és a környéken stb. Pár hónap után megérkezik a pasija is és végre tényleg együtt élhetnek, sokat kirándulnak, kalandoznak egész Kaliforniában, Kerstin túlesik élete első amerikai foci meccsén, élete első július 4-jén, szembesül az amerikai fegyvertartás dilemmájával, filmforgatásba csöppen, amerikai jogsit szerez és és és … Ezúttal az átlagnál szimpatikusabb volt nekem a szerző, ami viszont fura volt, h a szokásostól eltérően ezúttal nem derül ki, hogyan folytatódik Kerstin élete, marad-e a barátjával Kaliforniában, vagy máshol folytatják az életüket, együtt vagy külön…?
2024. március 14., csütörtök
Anna Kupka: Das Chalet am See
Az Angliából hazatérő jógaoktató, Lucy örököl alig ismert nagynénjétől egy házat a Tegernsee partján. Régóta Londonban élt és egyáltalán nem tervezte, h visszatér Németországba, de mikor a magánélete is úgy alakult, mégis a tó partján találja magát, ahol jóga órákat ad és az a terve, h egy jóga vendégházat alakítson ki a házban, de ennek nem mindenki örül a puccos környéken.
Bár gyorsan igazi barátokra talál, sőt a hely Don Juanjának a figyelmét is felkelti, mégis életét még inkább a problémák uralják: nem zárta még le a múltját, továbbra is menekül előle, ráadásul érhetetlen módon a vendégház projekt sem mozdul előre. Lassan viszont mindenre fény derül, ami segít Lucynak megoldani a problémáit önmagával, az életével és a terveivel kapcsolatban is. Bár egyértelműen Lucy a főszereplő, a szerző szimpatikus mellékszereplőket is kreál, akiknek életével és gondjaikkal szintén megismerkedhetünk. A vége mondjuk minden szinten olyan csöpögős és tökéletes lett, h az már azért egyértelműen sok.
Amivel viszont a szerző többször is meg tudott lepni, h jól titkolta néhány szereplő valódi kilétét, amivel egy pár meglepő fordulatot tudott hozni a történetbe.
Ez egy három részes trilógia első része volt, rögtön bele is kezdek a folytatásba, mert tetszett.
2024. március 8., péntek
Taylor Jenkins Reid: Die sieben Männer der Evelyn Hugo
Evelyn Hugo, az idős hoollywoodi Oscar-díjas filmsztár és ikon élete végén tiszta vizet akar önteni a pohárba 7 férjéről és az életéről. A történetét viszont csak a helyi újságíró Monique -nak hajlandó elmondani, azt akarja, ő legyen a biográfiája szellemírója. A nő nagyon meglepődik ezen, hisz évek óta nem jelent meg komoly, figyelemfelkeltő cikke, de boldogan belemegy.
Az idős hölgy kronológiai sorrendben meséli el élete-, és szerelmei történetét. Az első férj leginkább arra szolgált, h a fiatal, kubai származású Evelyn kiszabaduljon egyszerű körülményei közül, de amint elkezd a csillaga felfelé ívelni, máris elhagyja. A második férjével már szerelem és szenvedély köti össze, Don Adler Hoollywood egyik legnagyobb csillaga, ráadásul a családja is komoly befolyással és hírnévvel bír a filmiparban, szerelmük egy tündérmese. Legalábbis kifelé, de az esküvő után Don keze egyre többször jár el, főleg, mert féltékeny a felesége sikereire. Közben Evelyn megismeri élete szerelmét, akivel sohasem házasodhatott össze, de akiről onnantól kezdve az egész élete-, és minden házassága szólt. A következő férjek többségéhez pusztán figyelem elterelésből ment hozzá, vagy a sajtó, vagy a saját figyelmét akarta elterelni élete szerelméről, mikor hogy, ebből – is – kifolyólag volt néhány igen meghökkentő házassága, maradjunk annyiban. Mindeközben a kerettörténetben, az újságíró Monique-kal is egyre világosabb, h összefűzi valami és a végén még egyszer meg tudott lepni a szerző, a két nőt összekötő kapoccsal. Összességében nagyon tetszett, nem találtam – legtöbbször – kiszámíthatóank, jó volt belesni kicsit a hoollywoodi kulisszák mögé, még akkor is, ha néhány dolog azért elég hihetetlennek tűnt.
Magyarul Evelyn Hugo hét férje címmel jelent meg.
2024. március 3., vasárnap
Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?
2 kisregény olvasható a kötetben, a második a címadó.
Az 1. rész a „Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…” címet viseli, ez 2002-ben jelent meg. Ahogy már a cím is utal rá, férj mindenképp kell, anélkül nem is igazi nő egy nő. Szerencsére talán egyre kevésbé hangsúlyos ez a megállapítás manapság, egyre kevésbé határozza meg a férje a nőt, de persze minél konzervatívabb, hagyománytisztelőbb a társadalom, annál fontos és annál meghatározóbb a férj egy nő életében. A török – szerintem – egy meglehetősen konzervatív társadalom, így számomra időnként hajmeresztő eszemfuttatásokat ír le a szerző a témában. Teljesen feltételes módban van írva az összes kis, néhány oldalas szösszenet, ha ennek-annak amannak a felesége lenne, megjelenik szinte mindegyikben az iszlám, utalás a fejkendőre, az imámra stb. A hentestől a futáron át a törpéig mindenféle férj alternatívát felvázol.
A 2., a címadó mű ennél sokkal sokkolóbb. Törökország legnagyobb társadalmi problémája a gyilkosság áldozatául esett nők nagyon magas aránya, többségüket a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi öli meg. A szerző szenvtelen egyszerűséggel rajzolja meg a fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, vidéki, sikeres, munkanélküli, ismerős ismeretlen férfiak, vagyis a gyilkosok portréját. Rövid kis történeteiben olyan bagatell okokból ölnek meg nőket, mint egy buszjegy, egy sms vagy egy zuhanyzófej. Megrendítő, felkavaró, megrázó.
2024. február 29., csütörtök
Leena Lander : Eine eigene Frau
Hát nehezen körvonalazódott a történet számomra…pont ezért, ha nem a várólistámon lett volna, komolyan eljátszottam volna a gondolattal, h abbahagyom az olvasását, de a második fele azért élvezhetőbb volt.
A regény alapvetően a múltban játszódik, Finnországban, de van egy jelenbeli kerete. A válása után Risto vidékre költözik 2009-ben egy kis parti házba, amit a nagyanyjától Saidától örökölt. Itt elkezdi kutatni a családja 100 évvel ezelőtti múltját és mivel nagyanyja története – akivel nem volt különösebben szoros a kapcsolata – egyre inkább lenyűgözi, egyre mélyebbre ássa magát a múltban. Bepillantást enged a finn történelembe, a polgárháborúba, majd rábukkan a nagyanyja sötét titkára, amit magával vitt a sírba. A nagymama, Saida lett így a regény főszereplője, az ő nehézségekkel teli életének a története a könyv, amiben vannak érdekes és megkapó pillanatok, de többségében sajnos nem igazán keltette fel az érdeklődésemet.
2024. február 23., péntek
Julie Caplin: Das kleine Cottage in Irland
A manchesteri ügyvéd, Hannah ki akar szakadni egy kicsit a mókuskerékből és szingli életéből, így 3 hónapra Írországba megy, h részt vegyen egy főzőtanfolyamon.
Az első állomás Dublin, ahol megismer egy nagyon sármos férfit, akivel aztán eltölt egy éjszakát. Egyikük sem akar/vár többet az egésztől, így a meglepetés nagy, amikor Conor is felbukkan az idilli vidéken, ahol a nő a következő hónapokat tölti. Kiderül, h a férfi egy körülrajongott, sikeres szakács, akinek szintén nagyon karizmatikus anyja vezeti a főzőtanfolyamot. A vonzalom továbbra is megvan közöttük, de mégis mindkettőjük számára egyértelmű, h nem lehet köztük semmi. A kis faluban viszont nehéz elkerülni egymást, ráadásul hamarosan már együtt is laknak egy kis cottage-ben…Hamarosan aztán mégis engednek a vágynak és a csábításnak és mindketten érzik, h kezdenek beleszeretni a másikba. Ahogy az már lenni szokott, ilyenkor kötelezően jön a bonyodalom, ami hátráltatja a happy endet, de azért nem kell rá túl sokat várni. Kb. ez is olyan volt, mint a legtöbb Caplin könyv, jó, jó, de semmi extra.
2024. február 16., péntek
Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick – újra!
Annak ellenére tartott borzasztó sokáig ennek az olvasása, h tetszett és érdekelt is, de ismét volt egy hosszú utazásom és ilyenkor kevés idő jut az olvasására.
Az első rész óta 2 év telt el, Cassie és Henry immár jegyesek és nagyon boldogok együtt. A viharfelhők viszont gyülekeznek…a fő probléma, h Henry legfőbb vágya, h Cassie végre a felesége legyen, míg a nő, aki egyszer már megégette magát egy házasságban, nem igazán akar újra férjhez menni. Ráadásul a felfedező/kalandor Henry legújabb projektje is kútba esni látszik. Végül a pasi hirtelen mégis útrakel hónapokra, Cassie Cornwallban tölti a nyár egy részét, Henry listájával, közben újra és újra felbukkan Luke, az exe. Eleinte úgy tűnik, mindketten továbbléptek és nem jelentenek veszélyt egymásra és főleg egymás kapcsolatára, de aztán mégiscsak megvan még a szikra… Bár nagyon szeretem Karen Swan történeteit, szereplőit, stílusát, nem először volt az az érzésem, h nagyon elhúzza a regényeit. Ez is úgy volt 480 oldal, hogy olyan nagyon sok történés nem volt benne, rengeteget problémáznak bizonyos dolgokon, ami egyrészről érhethő, de nem biztos, h egy regényben jól veszi ki magát. Ami a végén nem igazán tetszett, h Swan ugyanabba a klisébe esik bele, amibe a többség, kb. 460 oldalon át olvassuk a „szenvedéseket”, majd az utolsó 20 oldalon hirtelen minden megoldódik és jön minden fronton a teljes happy end. Ez nekem azzal együtt sem tűnt hihetőnek, h alapvetően örültem a főszereplők boldogságának. Szóval szerintem ez a 2. rész sokkal kevésbé pörgős, mint az első és felmerült bennem, h lehet, h nem véletlen, h az írónő nem nagyon szokott folytatásos történeteket írni. Kár érte, mert az 1. rész után azt gondolnám olvasóként, h mivel sok jól felépített karakter van, sok érdekes szál maradt, ki lehetett volna ebből még hozni valami jobbat. Ezzel együtt persze nem rossz, de nem üti meg az első kötet szintjét szerintem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)