2019. június 23., vasárnap

David Nicholls: Drei auf Reisen

Újabb hangos könyvet hallgattam meg.
A mesélő, Douglas angol, apa, férj és a biokémia doktora. A fiúk már majdnem felnőtt, mikor a felesége közli vele, h úgy érzi vége a házasságuknak, talán be szeretné fejezni a kapcsolatukat 24 év után.


A férfit, aki továbbra is szereti a feleségét, sokkolja a hír. Mindezek ellenére mégis elmennek még a feleség által szervezett utazásra Európába a fiúkkal. Közös kalandokat élnek át Párizsban és Amszterdamban, itt le is lép tőlük a fiúk, ketten mennek tovább Münchenbe, ahol a feleség, Conny bejelenti, h nem akarja folytatni az utat, elvégre a dolog lényege az lett volna, h a 17 éves fiúkkal együtt utaznak, így hiába van még 12 nap és megannyi izgalmas helyszín hátra. Végül Douglas mégis úgy dönt, h nem repül haza, hanem a tervnek megfelelően Olaszországba vonatozik, mert úgy gondolja, ott van a fiúk. Irány Verona, majd Velence, Siena, végül Spanyolország, közben bajba keveredik, majdnem szerelembe esik és elvileg a fiát üldözi, de leginkább talán saját magát keresi az úton. Aztán végül a fiát is megtalálja és Madridban, majd Barcelonában kalandoznak még és úgy tűnik, ez a pár nap mindannyiuk életét megváltoztatja. Közben a férfi, aki a könyv mesélője elmondja a megismerkedésük történetét, mesél a gyerekkoráról, a munkájáról, a családjaikról, az újszülött lányuk haláláról, a fiuk gyerekkoráról, boldog és nehéz időszakokról az életükből.
Tetszett ez a történet sok-sok fordulattal és meglepetéssel, szimpatikus szereplőkkel, reális problémákkal és szituációkkal, mindenféle rózsaszín szirup nélkül, ami bebizonyította, h a happy end relatív;).

2019. június 17., hétfő

Ulrika Renk: Das Versprechen der australischen Schwester

Az ausztrál trilógia befejező része. Itt is döcögött egy picit az eleje, kifejtette bővebben azt, amit nagy vonalakban már felvázolt a 2. rész végén, ez bizonyára oké, ha az ember hónapok vagy évek elteltével veszi újra fel a fonalat, de így h rögtön egymás után olvastam őket, kicsit zavaró volt.


Azért a 3. részre eljutottam odáig, h már tényleg mindenkit tudtam hova tenni a családból, így sokkal követhetőbb volt a történet. Továbbra is a 3 nővérre, a Hamburgban jómódban élő Carolára és két Ausztráliában maradt húgára, Minára és Elsára összpontosítunk, de mellékszálként ezúttal is olvashatunk a nagynénik sorsának alakulásáról, ahogy unokatestvéreikről, bátyjaikról és a nagymamájukról, Emiliáról, akinek történetét az 1. könyvtől követjük nyomon. Kialakultak a karakterek, az elején kicsit szkeptikus voltam, h jó ötlet-e ennyi szereplővel próbálkozni, de a végére azt mondom igen, mert a legtöbbjük már nem felszínes karakter, hanem egészen kiforrott lett.
A fiatal nők életében a szerelem, a házasság és a várandósság, a gyerekek a központi témák Hamburgban és Sydneyben is, de továbbra is érdekes a két világ szembeállítása, a különböző élethelyzetek, szokások, vélemények és lehetőségek. Az I.világháború „szembe állítja” egymással a családtagokat, nem csak a Németországban és az Ausztráliában élőket, hanem az ausztrálokat is, hisz vannak, akik németnek érzik magukat, annak ellenére, h sosem jártak ott, más családtagok viszont már szívvel-lélekkel ausztrálnak vallják magukat. Mindez – lévén ellenfelek a háborúban – még bajba is sodorja őket, Sydneyben is megfigyelik őket, az ellenségeket. Ám a háború után végre összejön a nagy találkozás, Elsa meglátogatja a családtól 40 éve elszakított Carolát Hamburgban és bár az élet ott álomszerű és tele van luxussal, amit addig soha nem engedhetett meg magának, de a család, a testvérek és nagynénik, unokaöccsök és a munkája mégis visszaviszik Sydneybe.
Ezúttal is marad néhány ausztrál őslakos, vagyis aborigine a történetben és a helyzetükről ill. annak változásáról is képet kapunk, amit kimondottan érdekesnek találtam.
A 3 kötet főszereplője, Emilia 85 éves korában meghal, az őt története és ezzel a trilógia lezárul.

2019. június 13., csütörtök

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Az egyik legjobb barátnőm kampányolt a regény mellett, majd kölcsön is adta és bár nem volt tervben, már másnap elkezdtem olvasni, mert annyira beférkőzött a fejembe.


A szerző nemzedékének egyik legjelentősebb költője, aki több verseskötet után először novellás kötetet írt, majd ezt a regényt, ami 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat.
A történet több szálon és idősíkon fut és eleinte elég lassan. Mégis, hála a szerző életszerű karaktereinek és olvasmányos stílusának ez nem zavaró. A főhős, Bálint harmincas online újságíró, aki épp magánéleti válságban utazik haza gyerekkora színhelyére egy esküvőre, így nem csak a családjával és a saját múltjával, hanem egykori barátaival is konfrontálódik. A történetek eleinte úgy tűnik egymástól függetlenek, de érezni lehet, aztán később már helyenként sejteni is, h össze fognak futni, ha van kapcsolat közöttük, így is lesz. Közben szó van mindarról, ami nélkül nem lenne kortárs ez a regény, aktuális kérdésekről és problémákról, a menekültektől kezdve a Bécsbe költözésig sok mindenről. Érdekes, h Bálint életének 3 különböző szakaszába csatlakozunk be és látjuk a személyiség fejlődését, döntései következményeit, az élete alakulását.
Bár tetszett a regény, de annyira nem tartottam letehetetlennek, annyira nem talált el. Kicsit csalódott voltam a végén, szerintem a barátnőm ajánlása miatt, többet vártam, valamit, amit más megvilágításba helyezi a történteket, vagy legalábbis jobban összekapcsolja, ami végül nem történt meg. Örülök, h elolvastam, mert mindenképpen egy értékes magyar kortárs regényről van szó, valódi szereplőkkel, történetekkel és problémákkal, jól megírva, pedig tartottam a „lila ködtől”.

2019. június 7., péntek

Ulrika Renk: Die australierischen Schwester

Az ausztrál trilógia 2. része volt ez, amivel eléggé meggyűlt a bajom, az első jó néhány fejezetben az volt az érzésem, h ugyanazt írja le – más szemszögből, részletesen – amit már az első rész végén megtett, mintha rájött volna, h erről több bőrt is le lehet húzni.


Emilia és Carl korán elhunyt második lányának, Minnie-nek a 3 lányára koncentrál ez a rész leginkább, az apai nagynénjéhez Hamburga került Carolára, valamint az Ausztráliában maradt Minára és Elsára. Az első kötet főszereplői, Emilia és Carl immáron nagyszülőkként kicsit a történet perifériájára szorulnak, de még minidg ők tartják össze és irányítják a családot. A szerző párhuzamba állítja egymással a nővérek által a századforduló eleji Európát (Hamburgot) és 3 nőAusztráliát, két teljesen különböző világot mutat be. A 3 nővér felcseperedik a nagynénik és a nagyszülők szárnyai alatt, majd mindhárman megtalálják azt, akiért érdemes megvívni a csatájukat a családjukkal. Közben felbukkannak a Lessing házaspár lányai, immáron nagynéni szerepben, ill. az ő gyerekeik, olyan névkavalkád volt ezáltal, h főleg az elején csak kapkodtam a fejem, nehéz volt követni. A végére jobban összeállt a kép és kimondottan élvezetes olvasmány kerekedett a regényből a kezdeti szenvedés után, kíváncsian várom, h a záró kötet hogy folytatódik.

2019. május 31., péntek

Marlen Haushofer: Die Wand

Néhány éve hallottam erről a regényről először, kb. amikor megfilmesítették, azt hittem a könyv is akkor jött ki, most meglepve láttam, h az még 1963-ban íródott.


A regény a 40 éves névtelen hősnőnk egyes szám első személyben íródott elbeszélése, aki az unokatestvérével és annak férjével egy hétvégére a hegyekbe utazik a vadászházukba. Este az unokatestvéréék elmennek egy vendéglőbe és mikor a főszereplőnk reggel felébred, még mindig nincsenek otthon. A keresésükre indul, szembetalálkozik a kutyájukkal és előbb-utóbb mindenhol falakba ütközik. Úgy tűnik történt valami, ami a láthatatlan, üveg falakon kívül – ami körbeveszi a vadászházat - az élet csíráját is eltüntette, úgy tűnik csak ő és a falon belül élő állatok maradtak életben.
Így kezdődik a női Robinson Crusoe története, aki aztán évekig él a civilizációtól teljesen elvágva, egyedül. Egy tragikus esemény után, a történteket mintegy feldolgozandó dönt úgy, h megírja az egyedül töltött idő krónikáját, ez tulajdonképpen a regény, ami akkor ér véget, amikor elfogy a papírja. Tetszett ez a leírás, a lelkében végbemenő folyamatok, a gyakorlati dolgok, ahogy hasznosítja a rendelkezésére álló dolgokat, ahogy megoldja nem csak a saját, hanem az állatai étkezését is.
Ami viszont nagyon nem tetszett, h teljes homályban marad, hogy került oda a fal, mi történt a külvilággal és az is, hogyan fejeződik be névtelen hősnőnk története. Ránk bízza, mi történt, ennek megfelelően számos interpretáció született, van aki erős társadalom kritikát lát bele, mások a feminizmust, mindenki saját magának értelmezheti így az eseményeket.
A regény magyarul is megjelent A fal címmel.

2019. május 22., szerda

Paul Archer&Johno Ellison: Drei Freunde, ein Taxi, kein Plan

3 angol barát, akik az egyetemet éppen befejezték egy „black cab”-bel vagyis egy tipikus angol taxival akar eljutni Londonból Sydney-be. A meglepő célkitűzésnek nincs igazán oka vagy magyarázata, egyszerűen csak megtetszik nekik az ötlet és elhatározzák, h Guinness rekordot kerekítenek belőle. Persze ha lúd, legyen kövér, az egyenes út Londonból Sydneybe se lenne éppen rövid, de egy magára valamit is adó taxis nyilván a lehető leghosszabb utat választaná, így tesznek ők is és útba ejtenek konkrétan minden olyan országot, ami kicsit is érdekli őket és ahova szerettek volna eljutni.


A tervezést és felkészülést nem vitték túlzásba, e-bay-en(!) vettek egy taxit, azt kicsit felkészítették a túrára, igyekeztek szponzorokat szerezni és máris indulhatott a móka. Nyugat-Európa országai után Skandináviába és az Északi sarkkörhöz, majd Oroszországba mentek. Aztán következett – a teljesség igénye nélkül- Irán, Kína, Nepál, a Mount Everest, India, Thaiföld, az ausztrál Outback, számos veszélyes szituáció, sok érdekes kaland, vicces történet és sok-sok újdonság a különböző országokról és kultúrákról. A 3 srác végigbulizta a világot, rengeteg új ismerősre, barátra tettek szert, sokszor couchsurfingeztek, összesen több, mint 100 embert vittek magukkal hosszabb-rövidebb távokon, néha -20 fokban, máskor meg +60 fokban küzdötték át magukat a világon. Bár Sydney volt a cél és ezt vártam már én is nagyon, erről konkrétan semmit nem ír, mert addigra már hála egy tehetős szponzornak annyira azzal vannak elfoglalva, h Hannah-val, a taxival az USÁ-ban folytassák a kalandozást, így is lesz, megvalósul a visszaút is Amerikán, Izraelen és a Balkánon át.
Majd 450 nap, 50 meglátogatott ország és mindössze csak 6 büntetőcédula után visszaértek Londonba, ahol minden kezdődött. A taxióra 69 715 km után több, mint 79 ezer fontot mutatott, 20 ezer fontot gyűjtöttek a Vörös Keresztnek és végül két Guinness rekordra is futotta ( a leghosszabb taxiút és a legmagasabb pont (Tibetben 5225m), amit valaha egy taxival közelítettek meg).
Az út közben – ahogy ez ilyen mamutprojekteknél szokás – folyamatosan blogoltak is, alapvetően ebből született a könyv is, amit a 3 srácból kettő írt. Érdekes volt végigkövetni őket a keresztbe-kasul a világon, de valahogy nem igazán ragadt magával, nagyon sok időre volt szükségem, míg végre a végére értem. Jó volt, de annyira nem az én stílusom.

2019. május 16., csütörtök

Anna McPartlin: Die letzten Tage von Rabbit Hayes

A lányát egyedül nevelő Rabbit rákos és lassan az utolsó stádiumba ér. Az utolsó 9 napját követi nyomon a regény, amiben ő és a számára fontos emberek, a családja és a barátai szemszögéből ismerjük meg a tragikus jelent, de fel-fel villan a múlt is.


Rabbit élete nem volt soha fáklyásmenet, nem hasonlított rózsaszín lányregényre, de a tragédiák és néhány rossz döntés dacára boldog élete volt. Amikor eljön a búcsú ideje, az őt szerető emberek mind megjelennek az ágyánál, így átérezhetjük a szülők, testvérek és barátok tragédiáját, a közös vívódást, h mi legyen a 12 éves Juliettel, aki még mindig vakon bízik az édesanyja felépülésében.
Egy igazán szívszorító történet, búcsú az édesanyától, a lánytól, testvértől és baráttól. McPartlin ezúttal sem kíméli hőseit, cukormáz, illúziók és sablonok nélkül szövi sorsukat, a 4. könyve után ezt továbbra is az írónő egyik jellemzőjének érzem, ahogy a jó stílust, a komoly problémák tematizálását és a jól kidolgozott szereplőket is.
Ezúttal hangoskönyvként hallgattam meg McPartlin művét.