2019. augusztus 21., szerda

Sue Monk Kidd: Die Erfindung der Flügel

Ezt a regényt is hangoskönyvként hallgattam meg.
Az 1800-as évek elejének Amerikájában vagyunk, ahol virágzik a rabszolgatartás. A jómódú, előkelő családban nevelkedő kis Sarah 11. születésnapi ajándéka egy lila szalaggal felékesített, vele egykorú kis rabszolgalány, Hetty (Handful).


Sarah sok testvére közül az egyetlen, akinek ez már akkor lelkiismereti problémát jelent, mégis mellette marad Hetty, akit megtanít olvasni, ami persze nem talál jó fogadtatásra, hisz ez rabszolgáknak – nem véletlenül – szigorúan tilos. A két lány együtt nő fel, de egyre inkább távolodnak egymástól, hisz a helyzetük nem is lehetne különbözőbb és ez egyre nyilvánvalóbbá válik az idő múlásával. Hetty részéről szeretetbe hajló gyűlölet lesz idővel ez, tudja, h Sarah mindig jó volt hozzá, de utálja a bőre színét, a családját, azt, h része ennek az egésznek, mégis egész életükben számíthatnak egymásra. Érdekes módon eleinte úgy tűnik, Sarah az, akinek sokkal inkább barátra van szüksége Handful személyében, mert bár ő fizikailag szabad, de szellemileg nem, hisz nőként nem lehet véleménye, nem lehet ügyvéd, ami a vágya és nem tehet semmit pl. a rabszolgák felszabadításáért. Idővel legkisebb húga, Nina - akit szinte ő nevelt - követi őt, már gyerekként határozott elképzelései vannak neki is arról, hogyan lehetne jobbá tenni a világot. Sokáig egyikük sem házasodik meg, egymás oldalán szállnak harcba a rabszolgák felszabadításáért és a női jogokért, amit a korabeli társadalom finoman szólva sem nézett jó szemmel.
Alapvetően különleges, erős nőkről szólt nekem ez a regény, Sarahról és Nináról, az előkelő nővérekről, akik a 19. század ennek egyáltalán nem kedvező légkörében álltak ki a női jogokért, harcoltak a rabszolgák felszabadításáért, amikor nőként ez sokkal nehezebb, már-már lehetetlen volt. De ugyanúgy szól a regény a bátor és bölcs Charlotte-ról és a lányáról, az elszánt és okos Handfulról, a fekete rabszolgákról, akik a saját eszközeikkel harcolnak egy életen át a fehér elnyomás ellen. Nagyon érdekesnek találtam a könyvet, sok újdonság volt benne számomra.
Nagyon megörültem, amikor utánaolvastam, h kiderült, ez egy igaz történet, legalábbis ami a Grimké nővérek, Sarah és Nina történetét illeti, de a Handfullal kapcsolatos részek fiktívek.
2014-ben jelent meg ez a regény, a szerzőt lenyűgözte a két nővér tevékenysége, főleg úgy, h még ő sem hallott róluk előtte. A könyv megfilmesítésének jogait Oprah Winfrey szerezte meg, lassan készülhetünk valószínűleg a filmre.

2019. augusztus 17., szombat

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 II.

A második kötetben 1941-től 1946-ig olvashatjuk Radnóti Miklós feleségének naplóit.
Ennek a második könyvnek az elején, a költő két munkatábora között került sor Radnóti románcára Beck Judittal. Előtte olvastam erről, egyébként a feleség naplója alapján nem biztos, h rájöttem volna, h itt ténylegesen volt egy viszony – egyébként Gyarmati Fanni is nyíltan ír más férfiak iránti vonzalmáról, az évek során legalább 2 iránt táplált gyengéd érzelmeket, de ennél több nem történik – érdekes, ahogy ezeket a helyzeteket férj és feleség lereagálja és ahogy mindezek ellenére visszatalálnak egymáshoz és egymás mellett maradnak. Végigkövetjük tehát az érzelmeik hullámvasútját is.


Majd jön a második munkatábor, egyre kevesebb az étel, meg egyre drágább és egyre nehezebben megszerezhető, fogynak Fanni körül a barátok, sokan vannak a háborúban, munkaszolgálaton, mindenkinek megvan a maga baja, egyedül marad, vége a víg estéknek és éjszakáknak nagy társaságban, ami persze a II. világháború kellős közepén érthető. Radnóti gyenge fizikumával és megrendült egészségével egyre nehezebben bírja a munkatábort, de egy idő után már Budapesten van legalább. Majd megkeresztelkednek, a napló alapján tényleg meggyőződésből, nem várhatnak ettől semmit, ettől ők még a németek szemében zsidók maradtak, de érdekes a zsidóságról és a katolicizmusról is olvasni Radnótiné nézőpontjából. A naplóbejegyzések révén képet kapunk a háború híreiről, az egyre fogyatkozó lehetőségekről, az élelmiszerek hiányáról. Továbbra is Gyarmati Fanni mindene a tanulás, az olvasás, a kultúra, végigkövethetjük olvasmány- és film élményeit is. Szintén sok-sok éven végigvonuló szál állandó aggódása megözvegyült édesanyjáért és unokahúgáért, Hermináért, aki korán meghalt nővére lánya.
Majd 44-ben jön a harmadik munkatábor, pont akkor kell hirtelen elválniuk, amikor a végső elválás ez…Nem volt idő igazi búcsúra, elköszönésre, mint az előző alkalmakkor. Egyre jobban durvulnak el a dolgok, újabb és újabb korlátozások, zsidó törvények, ki kell tűzni a sárga csillagot is. Pont azon gondolkodtam, h bár sok könyvet olvastam és filmet láttam a holokausztról, de kevés ennyire magyart, a konkrét budapesti eseményekről. Még megrázóbb az egész, h előtte már 8 év krónikáját olvastam el, megismertem Radnótiékat a feleség naplója alapján, erényeiket és hibáikat, életüket, vágyaikat és örömeiket, így még jobban át tudtam érezni a szörnyűségeket. Sokkoló volt olvasni Budapest ostromáról is, az ember – szerencsére – elképzelni sem tudja a borzalmakat. A 2. kötetben még egyértelműbbé válik a kontraszt miatt, h az első években az élete mennyire Radnóti körül forgott, aztán amikor végleg elviszik, a háború borzalmai körül forog, szívszaggató végigolvasni a bujkálást, a kiszolgáltatottságot, a szovjet katonák erőszakoskodását, az állapotokat. Egyre kevésbé szólt az egész számomra már a költő Radnótiról, egyre inkább egy fiatal házaspár és a családjuk, barátaik, egy generáció és egy nemzet kálváriájaként olvastam. A feleség reménykedik, imádkozik, fohászkodik, szenvedni akar, bármit kibírna, csak legyen a férje újra mellette…A harcok elmúltával megkezdődik a lelkes újrakezdés – Rákosi iránti lelkesedése azért kissé meglepett - amikor sorra jönnek haza a barátok, ismerősök, mindenkiről van hír és Gyarmati Fanni bár örül a sok viszontlátásnak, de csak egy valami zakatol mindig a fejében, h hol van Mik? Egymásnak ellentmondó híreket kap, mígnem 1946 augusztusára végérvényesen kiderül, h Radnóti Miklós már majdnem két éve halott.
A végére már erősen megritkulnak a bejegyzések, 45-re már csak havi 1 hosszabb bejegyzés jut, aztán majd egy évig semmi… 1946-ban néhány bejegyzés születik Radnóti halálhíréről, exhumálásáról, temetéséről.
2 kötet, 1100 oldal, 11 év, rengeteg barát, ismerős, számtalan dráma, boldog és szívszorító történetek, 2 ember, egy pár. Hosszú, elgondolkodtató, magával ragadó és nehezen felejthető naplók, amik nem csak a házaspárnak a történetén vezet végig, hanem a magyar történelem egyik legvérzivatarosabb időszakán is.


Érdemes elolvasni a végén még, hogy alakult Gyarmati Fanni élete a továbbiakban, aki pontosan 70 évvel élte túl férjét. Úgy tűnik - legalábbis szellemileg - kiteljesedett, hisz végül orosz –, majd francia szakos tanári diplomát is szerzett. Arról is olvashatunk még a kötet végén, h „tisztázta le” ő maga a naplóit évtizedeken át, h készült a kiadatásukra, amire végül halála után, 2014-ben került csak sor.
A monumentális olvasmány a Várólistámon volt.

2019. augusztus 12., hétfő

Ernest van der Kwast: Die Eismacher

Egy olasz fagyi készítő családról szól a regény, akiknek Rotterdamban van/volt üzletük, ott töltik a nyarakat, régen a szülők, most az egyik fiúk vezeti, a másik modern költészettel foglalkozik, repked a világban. Ő a mesélő, visszatekint a gyerekkorára, a jelenben a világban utazgatva és a modern költészettel foglalkozva teljesen más életet él, mint a szülei és a fagyizót továbbvivő öccse.


Megtudunk azért sok mindent a tradicionális olasz szokásokról, sok infót olvashatunk a fagyi eredetéről, hogy készült még a dédapjuk idejében és hogy jutott el először távoli kontinensekre a jég, majd a fagyi, hogy találták fel a tölcsért, érdekesek voltak ezek az infók, bár nem tudom, h igazak-e, de feltételezem, h igen.
Túl a könyv felén már épp gondoltam, h mit lehet ezen még ragozni, amikor jött a fordulat…Luca a fagyis fiú megnősült, Sophiát vette el, akit gyerekkoruk óta ismertek és mindkét fivérnek tetszett, de nem lehet gyerekük, Luca miatt, aki arra kéri a bátyját, segítsen, ejtse teherbe ő a feleségét, majd hallgasson róla mindenki előtt…Így is lesz, a kisfiú lesz a család szeme fénye és bár a titkot senki nem árulja el neki, a szituációtól az apja és a nagybátyja is szenved és ez valahogy Giovannira is lecsapódik. A cím és a címlap alapján valahogy mást vártam, különösebben nem tetszett.

2019. augusztus 7., szerda

Hape Kerkeling: Der Junge muss an die frische Luft

Ez volt a második hangoskönyvem Hape Kerkelingtől, aki Németországban ismert komikus. Karakterisztikus hangja van és teljes átéléssel adja elő a saját történeteit, ezúttal is nagyon tetszett a felolvasása, hisz fantasztikusan jó előadó, nagyon szórakoztató.


A könyv főleg a szerző gyermekkorát dolgozza fel, de nem teljesen kronologikus, eleinte az volt az érzésem, h eléggé össze-vissza, szinte válogatás nélkül mesélget történeteket az életéből, különösebb rendszerező elv nélkül, de aztán a jelen inkább csak epizód szerepet kap és a tragédiáktól sem mentes gyermekkorára és a családjára koncentrál. Tele van vicces, de megható és érzelmes történetekkel is, az egész nagyon személyes, nyíltan beszél homoszexualitásáról, ill. arról, h ez már kisgyerekkorában sem volt kérdés, 4-5 éves kisfiúként már hercegnő akart lenni és lett is farsangkor, de mindez annyira cukin és viccesen van leírva… Családtagjai-, főleg a két nagymamája, és a nagynénjei személyében fantasztikus karaktereket ír le, igazi erős, semmitől sem megrettenő nőket, akik komoly befolyással voltak a kis Hans-Peter életére.

2019. július 31., szerda

Veronica Frenzel: Ein Jahr in Andalusien

Veronicának a sorozat legtöbb szerzőjével ellentétben nem teljesen új Andalúzia, mert egyetemistaként pár éve már töltött ott egy évet. Az újságíróként dolgozó nő egy néhány hónapos munka miatt megy vissza, először Granadában él pár hónapot, majd amikor újra összejön egyetemi szerelmével, hozzá költözik Malagába.


A kapcsolat révén bekerül a fiú családjába és baráti körébe és a munkája révén is egyre több helyivel kerül kapcsolatba. Jól alakulnak a dolgai, sorra jönnek a kisebb-nagyobb újságírói megbízások és lassan kiderül, h hosszú távon is van realitása, hogy Andalúziában maradjon. Sajnos viszont megint az volt a véleményem összességében, h a szerző – lehet kiváló újságíró, de – egy kicsit sótlan és ez eléggé rányomja bélyegét a könyvre is. Ráadásul Veronica sok szempontból tényleg nagyon német, ami engem helyenként eléggé idegesített, eléggé nagy volt a kontraszt közte és a pasija között sok esetben. Valahogy nem szippantott be ez a könyv, pedig nagyon sok jót hallottam Andalúziáról az utóbbi időben és már felkerült a bakancslistára. Persze ezzel együtt is voltak benne érdekes részek, pl. a vallási megosztottságról, a mór történelemről, ami a mai napig fontos szerepet játszik a régióban, az olívabogyó szüretről, a bikaviadalokról stb., de igazán lekötni csak néhány epizód erejéig tudott.

2019. július 27., szombat

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I.

Bár nem tudok többet Radnótiról, mint bárki, aki érettségizett, de már a napló megjelenésekor tudtam, h el akarom olvasni, nem sokkal később meg is vettem, de fel kellett tennem a várólistámra, h tényleg sorra is kerüljön, mert a két vaskos kötet kicsit elriasztott.
Eleinte kicsit úgy éreztem magam, mint aki valami kutatást végez, a két vastag kötet mindegyike kellett ugyanis az olvasáshoz, mert rengeteg név jön elő, de csak Gyuszi, Gabi stb., a teljes nevek lábjegyzetben olvashatók, viszont a 2. kötet végén van egy majdnem 100 oldalas névjegyzék, ahol pár sor van írva az adott személyekről…Pár száz oldal után – LOL – azért kezdett kikristályosodni a hosszú távon fontos barátok, családtagok névsora, így akkor már nem kellett ezt annyiszor forgatni.


A napló 1935 februárjában indul és eleinte minden nap és elég sokat írt is bele az akkor még hajadon Gyarmati Fanni. Nagyon látszik, h kizárólag magának írta, ahogy az egy naplónál már csak lenni szokott, így aztán végig eléggé monoton, tele apró-cseprő hétköznapi történésekkel, érzésekkel, ezáltal én – különösen eleinte – elég nehéz olvasmánynak találtam. Sok az olvasónak semmit mondó leírás, információ, nehéz nem elveszteni a fonalat és képben maradni, megragadni és felfigyelni a mindennapok leírása között a lényegi információkra. A korabeli „celeb spottingra” azért mindig felkaptam a fejem, többször is találkoztak József Attiláékkal, Máraival, Szerb Antallal, Babitscsal, Füst Milánnal, egy házban laktak Kovács Margittal, érdekes volt a kis őszinte megjegyzéseket olvasni a magyar irodalom és képzőművészet nagyjairól. Az első kötet 1940-ig tart, 6 évet ölel fel, egyre érdekesebbnek találtam hosszú távon, Gyarmati Fanni véleményének, életének, körülményeinek, szerelmének változását és körülötte a világ változásait. Értékes korrajz is ez a napló, hisz végigkövethetjük, ahogy zsidó származásuk egyre fontosabbá válik, ahogy jönnek a szankciók, a retorziók pl. az első munkatábor. Nem csak ebből a szempontból értékes korrajz egyébként, hanem azért is, mert képet kapunk arról, milyen - szerintem – emancipált életet élt már a 30-as, 40-es évek Budapestjén Radnótiné, aki a férjét mindenhova elkísérte, minden szempontból partnere volt, akinek a véleményére adtak és akinek mindezek ellenére is volt saját munkája, szakmája.
A szerelmük, házasságuk alakulása is érdekes ebben a 6 évben, kezdődik a még házasság előtti kamaszos, beteljesületlen rajongással, majd a házassággal jönnek a viták, veszekedések, szemrehányások és a nagy kibékülések is. Ledöbbentett, hogy mennyi abortusza volt Gyarmati Fanninak és főleg az, hogy eleinte mennyire szenvtelenül viszonyult a kérdéshez. Ebben is megváltozott az évek során, egyre inkább vágyott babára, de a politikai helyzet és zsidó származásuk miatt sem akar gyereket vállalni, ill. bizonytalan megélhetésük miatt sem. Ez is egy érdekes pont volt, főleg eleinte ír sokat arról, mennyire egyik napról a másikra éltek, hány pengőt kapott „Mik” egy-egy versért, de mindez nem akadályozta őket abban, h állandóan kávéházba, vendéglőbe járjanak, még a nagy társadalmi életük olvasásába is belefáradtam, szinte nincs olyan este, amit nem nagy társaságban töltöttek valahol.


Nem könnyű olvasmány, szerintem rá kell hangolódni, fel kell venni a fonalat, de amint ez megtörtént, tényleg olvastatta magát és egyre több szempontból kezdtem érdekesnek találni.

2019. július 21., vasárnap

Markus Berges: Die Köchin von Bob Dylan

Természetesen a meglehetősen egyedi cím miatt figyeltem fel a könyvre (Bob Dylan szakáncsnője) és már jó ideje el akartam olvasni, ezért került fel végül idén a várólistámra.


Bob Dylan leginkább csak mint epizód szereplő bukkan fel, ami annak ellenére sem tetszett, h nemhogy rajongó nem vagyok, de még csak nem is ismerem különösebben a munkásságát, de ilyen esetekben, amikor valamit egy híresség nevével akarnak „eladni” és semmi nincs mögötte, vagy alig valami, az irritál.
A történet két szálon fut, a két világháború közötti Ukrajnában, ahol a német nemzetiségű Florentinus Malsam elég nehéz körülmények között felnő, megnősül, lánya születik. A másik szál unokája, Jasmin története, aki sosem ismerte meg a nagyapját, aki a II. világháború alatt eltűnt. A lány már Németországban született, bejárta a világot és épp Bob Dylan szakácsnője lett, akivel először Ukrajnába utazik, ott kezdődik a koncertturné. Ekkor ér össze a két szál Odesszában, ahol hirtelen egy orosz nagypapa németül kezd beszélni és állítja, ő Florentinus Malsam…
Érdekes volt, ahogy összefűzte a két szálat, de egy csomó mindenre nem derült fény, ami pedig érdekes lehetett volna és valahogy az volt az érzésem, h az egész nincs lezárva, hiányérzetem maradt a végére.