2018. május 21., hétfő

Mörk Leonóra: Holdfény szonáta

Annak ellenére, h nem tetszett Mörk Leonóra azon két könyve, amiket olvastam és legutóbb megfogadtam, h ennyi volt, most mégis újra olvastam tőle, így az utóbbi években lassan az általam egyik legtöbbször olvasott szerző lesz. Az újabb esély oka, h kölcsönkaptam ezt a könyvét, ami anno, a fülszövegeket olvasva, leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Összességében jó döntés volt, mert a háromból, ez tetszett leginkább. Ennek egyik oka, h a történet java részében a jelenben maradunk, ami szerintem Mörknek jobban áll, jobban passzol a stílusához.


A két főszereplő, az osztrák zongoraművész, Alexander Thiemann, aki igazi sztár, komoly rajongótáborral világszerte és a magyar gyerekorvos, Eszter. A nő nagyon régóta figyeli, követi a művész pályáját és rajong érte, de csak józanul, hisz tisztában van vele, h egy világ választja el őket egymástól. Hirtelen fordulattal a múlt mégis összehozza őket, a sztár Eszter segítéségére szorul és ő persze örömmel áll rendelkezésre és elég gyorsan egy pár is lesznek. Kicsit követjük a kapcsolatukat, ami tetszett – nem csak összejönnek és vége, boldogan élnek, míg… Viszont ez idő alatt lassan a nő számára újra egyértelművé válik, amit eddig is tudott, h két külön világban élnek és ezek alighanem nem kompatibilisek egymással. Eddig még oké, de aztán a minden megoldási alternatíva nélküli happy end, nálam kivágta a biztosítékot:S. És ez sajnos nem az egyetlen eset, h felszínes marad. Így a harmadik könyvét olvasva arra jöttem rá, h az egyik dolog, ami irritál nála, h a szereplői mindig olyan intellektuálisak, kifinomultak, viszont a stílusa nem illik szerintem ehhez, ha így van, nem kell lépten-nyomon azt bizonygatni, milyen műveltek, okosak, nyelveket beszélnek, legalábbis nem úgy, ahogy a szerző teszi, vannak erre más módszerek is;).

2018. május 17., csütörtök

Edward Kelsey Moore: Mrs Roosevelt und das Wunder von Earl’s Diner

Várólistás volt a könyv már jó régóta és most az idei „hivatalos” várólistára fel is került. Nem is értem, miért nem került sor rá előbb, mert igazán tetszett.


Alapvetően a regény 3 jó barátnőről szól, a szókimondó, csupa szív Odette-ről, a zongoratanárnő, éles nyelvű Clarice-ről és a gyönyörű, de melankolikus Barbara Jeanről. Tini koruk óta barátnők, azóta megházasodtak, gyerekeik születtek, de továbbra is minden héten találkozik a 3 házaspár Earl’s Dinerjében, ami az amerikai kisváros egyik centruma. Nem csak a jelenükkel, hanem szépen lassan a múltjukkal is megismerkedünk, a házasságuk és a barátságuk történetével és a tragédiáikkal, mert itt – is – tényleg mindenkinek van egy keresztje, amit cipel. Mindhárom barátnő élete komoly változásokon megy át, 55 évesen olyan döntéseket kell hozniuk, ami nehezükre esik és ami egész addigi életüket megváltoztatja, de ez a 3 okos, vicces és erős nő, túlteszi magát a nehézségeken és minden szituációból végül jól jönnek ki. A legjobb az egészben mégis az, h ez nem egy rózsaszín cukorszirup, egy kiszámítható történet, sokkal inkább egy nagyon egyedi regény, amiben a volt amerikai first lady, a már halott Eleanor Roosevelt ugyanúgy fontos szerepet játszik, mint az összetartó fekete közösség, a maga csupaszív, vagy kissé habókos tagjaival. Fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel, rengeteg helyzetkomikummal, nagyon jó, olvasmányos stílusban megírva, nagyon kellemes meglepetés volt.

2018. május 13., vasárnap

Kerstin Gier: Wolkenschloss

A 17 éves Fanni szeptember óta gyakorlatát tölti egy svájci kastélyhotelben, hol szobalány, hol a wellness részlegen van, vagy a babyszittelésben segít, igény szerint. Persze igények vannak bőven, hisz az elegáns vendégek a világ minden tájáról érkeznek a hegyekbe, h a karácsonyt és a szilvesztert az egykor szebb napokat is látott, de még ma is igen patinás hotelben töltsék.


Izgalmasan kezdődik, in medias res, néhány érdeklődést felkeltő mondattal, de aztán Gier elaltatja az olvasót/hallgatót a gyerekek csínytevéseivel, a vendégek bemutatásával, Fanni hétköznapjaival az ünnepek alatt és között, h aztán szilveszterkor stílszerűen ellője a tűzijátékot. Persze addig is a Giertől megszokott aranyos, humoros sztori, nagyon jó dumákkal, ezt mindig szerettem az írónőnél, de az utóbbi regényeiben ez már kevésnek tűnt, itt viszont van valamiféle történet is, így újra ülnek a jópofa szövegek is. Szóval megismerjük a hotel mindennapjait, problémáit, miközben egyszerre két jóképű fiú is legyeskedik Fanni körül, aki az első csókjára vár. A vendégek közül – szinte – senki nem az, akinek látszik, így a meglepetések garantáltak némi ármánnyal fűszerezve. A végére izgalmas, fordulatos lesz, talán hihetőbb lett volna az egész, ha a főhősnő nem 17 éves – közben jutott eszembe, h az utóbbi években Gier tiniíróként pozicionálta magát – hanem legalább néhány évvel idősebb, mert szerintem ez egyáltalán nem egy tini könyv, Fanni korától eltekintve, aki egyébként szintén nem egy tipikus tini karakter.
A regényt hangoskönyvként hallgattam, itt szerintem nagyon fontos a felolvasó, aki sokat dobhat egy regényen, de akár el is ronthatja azt, itt nagyon jónak találtam, jól hozta a karaktereket, kimondottan tetszett és szerintem hozzátett a könyvhöz. Szóval szórakoztató volt és még izgalmas is, csak azt sajnáltam, h nem tudtam előre, h karácsonykor-szilveszterkor játszódik, szívesebben hallgattam volna inkább akkor.

2018. május 9., szerda

Natalie Rabengut: 10 Dates 10 Tage

Érdekes volt – legalábbis annyiból;) - mert hátulról kezdtem olvasni. Volt hozzá két „bónusz” és a legelején az volt, h előzményként érdemes elolvasni a második bónuszt, Frank és Maja megismerkedését, de az első bónuszt ne, mert az erősen spoileres, csak a tulajdonképpeni történet után.


Már ennél a bizonyos 2. bónusznál rossz érzésem volt, ami aztán be is bizonyosodott. Megismerkedünk Frankkal és Majáva és ők is egymással. Bár inkább csak egy one night standet terveztek egymással, mégis komolyra fordul a kapcsolatuk, de annak ellenére, h a barátaik sorra házasodnak, ők még össze sem költöztek. Amikor Frank azt hiszi, a lány megcsalta, inkább szakít vele, ahelyett, h tisztáznák a dolgot, Maját derült égből villámcsapásként éri a dolog. A lány barátnői kitalálják, h mindegyikük kerít neki egy szingli pasit, 10 nap alatt, 10 randi, ami alatt elfelejtheti Frankot, de valahogy mindegyik randi úgy végződik, h Maja Frankkal találja magát az ágyban – meg szó sincs 10 napról és 10 randiról… Szóval egy elég össze-vissza történet, meglehetősen kiszámítható végkifejlettel. A történetet még „színesíti” Yvette, az egykori pornósztár és Noah love storyja, ami – micsoda meglepetés – szintén csak egy futó kalandnak indult, de persze komolyra fordul. Sekélyes, semmilyen, azon voltam, h mielőbb végezzek vele.

2018. május 3., csütörtök

Henry Gidel: Coco Chanel

Ez aztán tényleg lineárisan elbeszélt életrajz volt, de a stílusát tekintve sajnos elég sótlan…, szóval ismét nem vagyok maradéktalanul elégedett. Mintha ledarálná Coco Chanel életét, anélkül, h jobbra vagy balra nézett volna, közben kínosan ügyelve arra, hogy egyetlen nevet se hagyjon ki, akikkel a divattervezőnő hosszú élete során bármilyen kapcsolatba került.


Gabrielle Chanel élete nem kezdődik egyszerűen, szülei nem házasok, apja csapodár és amikor anyja meghal, az apa lányait egy egyházi árvaházba adja, sosem látja őket újra. A kis Gabrielle-ből varrónő lesz, de az út nem egyenes, egy mulatóban énekel katonáknak, bár nem túl tehetséges és túl sovány, fiús alkat, mégis sikere van, dalai miatt ragad rá a Coco becenév. Már ekkor máshogy öltözködik, mint a többi nő, a stílusa egyszerűbb, letisztultabb, modernebb. Sokáig a szeretője egy jómódú angolnak, akibe halálosan szerelmes és aki támogatja Coco ambícióját, h egy kis kalapos boltot nyisson, nem is számítva rá, h a nő él a lehetőséggel és a szabadságát váltja meg ezzel. Kalapjai sikere felbátorítja, elkezdi a magának varrt és tervezett ruhákat is árulni, viszik, mint a cukrot, annak ellenére is, h ruhakollekcióját nagyon drágán kínálja, különben soha senki nem venné komolyan, kiismerte már jómódú vevői lelkületét. Az I. világháború kitörése után, mindennek egyszerűbbnek kell lennie, ami egyébként is egybevág Coco elképzeléseivel.
„Visszaadtam a női test szabadságát. Ez a test izzadt a díszes ruhákban, a csipkék, fűzők, fehérneműk, váll és egyéb tömések alatt.” Amikor Chanel lerombolja ezt a gyűlöletes divatot, és megteremti a nő merőben más sziluettjét, új évszázad veszi kezdetét…
Azért az érdekes, h Coco Chanel anno, amikor megnyitotta első üzletét, alternatívát nyújtott, bár soha nem a szegény, egyszerű nőknek, mégis letisztult, egyszerű divatot kínált, szembe ment az addig megszokott luxussal, mára pedig a neve által fémjelzett márka egyet jelent a luxussal. A két világháború között sikerei tovább folytatódnak Európa és Amerika a lába előtt hever, színházi- és balettelőadások és sok film jelmezeit is ő tervezi. Mindeközben viszonyok, afférok, szerelmek váltják egymást az életében, sok szerető, hercegek, művészek. Gabrielle a II. világháború kezdetekor bezárja a divatházát, nem bírja a konkurenciaharcot, belefáradt az egészbe, de unatkozik mindez nélkül. Épp ezért 14 év után 1953-ban, 71 évesen visszatér, ekkor a Chanel név sokaknak már csak egy parfüm, vissza akarja állítani a divatház nemzetközi hírnevét, ami a tőle megszokott megfeszített munkáva és eleganciával sikerül is neki.
Érdekes volt látni, hatását a divatra, ahogy új anyagokat kezd használni, új elveket vall és nőként azt akarja, a nők legyenek csinosak, ne a ruha, amit viselnek – nagy különbség. Neve, csak úgy mint a Chanel No.5., a kis fekete vagy a Chanel kosztüm fogalommá vált.
Alapvetően érdekes volt, de szerintem túl száraz, nem igazán ragadott magával, bár Coco Chanel bizonyára magával ragadó egyéniség volt, így főleg kár érte. Nevek, nevek, nevek, hírességek az életében, nekem ez túl sok volt, nem tudtam követni, idegesített egy idő után, talán, ha francia és úgy 50 évvel idősebb lennék, mondtak volna ezek valamit, így viszont a többségük nem sokat. Még egy apróság, lehetne benne több kép…mármint nem képes könyvet akarok, de többször hivatkozik fotókra, leírja őket, azok akár itt is lehettek volna, így meg kell elégednünk összesen 6 darab képpel, amik ráadásul nem is mind Chanelt ábrázolják.

2018. április 28., szombat

Daniel Glattauer: Die Wunderübung

Nagyon rövidke, igazi színházi három szereplős kamaradarab lehet belőle, vagy talán annak is írta.
Egy pár, Joana és Valentin elmegy egy párterapeutához, h segítsen a válságba jutott kapcsolatukon. A könyv az első terápiás ülést írja le, szóról-szóra, ami valószínűleg egy óra – nagyon vicces, mert a Kindle szerint a könyv 1 óra 22 perc alatt olvasható, vagyis az események valós ideje alatt, ez nagyon ritka.


Sok minden átgondolására ösztönzi őket a terapeuta, mit szeretnek, becsülnek a másikban, szerepcserét javasol, elmesélteti velük a megismerkedésüket, miért szerettek bele a másikba stb., de a Dorek házaspár meglehetősen nehéz eset, megállás nélkül kritizálják egymást, még véletlenül sem értenek egyet semmiben, elhangzanak azok a mondatok, amiket szerintem mindenki ismer a saját vitáiból és mindenki kicsit magára ismerhet Joanában vagy Valentinben. Miután a terapeuta egy kis szünetet javasol, hirtelen változás áll be a szereplők egymáshoz való viszonyában, az irányítás kezd kicsúszni a tanácsadó kezéből és azt egyre nagyobb egyetértésben ragadja magához a házaspár. Bár ez a része szerintem azért egy kicsit átlátszó, de a terápiás ülés utáni telefonbeszélgetésben azért még tartogat egy meglepetést az író, ami jó csattanója a rövid, de velős könyvnek.

2018. április 24., kedd

Bettina Pohlmann: Frühstück mit Giraffen

Mindenféle utazással kapcsolatos könyvet szívesen olvasok, így örültem, amikor rábukkantam erre.
Egy négy tagú német család 5 hónapos világ körüli utazásának krónikája a könyv. A két gyerek közül az idősebbik lány iskolás, negyedikes, a másik még ovis. Késői gyerekek, a szülők aránylag idősek, a férj fotós, a nő újságíró, világlátott, sokat utazott emberek, akik nem egy irodában dolgoznak 8-4-ig, így azért könnyebb „elszabadulni” majdnem fél évre. Ehhez – is - túl földhöz ragadt lennék én, meg szerintem Magyarországon még sokan. De megoldanak minden akadályt, a régóta dédelgetett álmot végül úgy sikerül megvalósítani, h örökölnek egy kis pénzt és a fő nehézség, az iskola kérdése is megoldódik – a hosszú úton a szülők fogják tanítani Antoniát.


Az első úti cél Dél-Afrika, itt karácsonyoznak, majd jön Szingapúr és India szilveszterkor, Delhi és Agra a csodálatos Taj Mahallal, majd Vietnam; Kambodzsa, aztán Ausztrália és Új-Zéland. A sors fintora, h Sydney és Ausztrália, az utazásuk egyetlen helyszíne, ahol én is jártam és amit életem legnagyobb élményei közé sorolok, nekik egyáltalán nem tetszett, 5 nap után el is hagyják a várost. Annál inkább lenyűgözte őket Új-Zéland, ahova mindig vágyakoztak, tulajdonképpen innen jött a világkörüli utazás ötlete, itt több, mint 5 hétig maradtak. Utána 2 hét strandolás a paradicsomi Cook Islandon, aztán irány az USA, onnan Kanada, majd az elképesztő túrát New Yorkban fejezték be. Itt már többször jártak a szülők, ez a város lett a közös családi kedvencük is, Új -Zéland mellett.
A sok-sok ország, élmény és emlék teljes megosztása nem lehetséges persze, mert nem túl hosszú a könyv, de arra jó, h benyomásokat, érzéseket továbbítson, megossza a legemlékezetesebb pillanatokat, történeteket. És arra is jó persze, h az olvasó időnként szájtátva ámuljon, h mennyire laza a család, milyen kalandokra vállalkoznak a 2 gyerekkel. Az élet őket igazolja, szinte csak csupa segítőkész, kedves emberrel találkoznak és az 5 hónap alatt minden pillanatot meg tudnak élni félelem, rossz érzések, veszély nélkül. Az is érdekes, h bárhol jártak, mindenhol 3 dologgal azonosították őket (a németeket): a focival, a drága autókkal és a szorgalmukkal, de őket legalább azonosítják valamivel.
Bár nem hiszem – sajnos – h valaha lenne részem ilyen világkörüli útban - reálisan nézve egyik helyre sem fogok eljutni - mégis egy csomó érdekes infót találtam a könyvben, több dolog is felkeltette az érdeklődésemet, sok újdonság volt benne. Időnként – pont ezért - lehetett volna részletesebb, máskor pont jó volt, h nem ír mindenről több száz oldalt. Tetszett olyan szempontból is, h két lábbal álltak a földön, nyilván volt, h megengedtek magunak dolgokat, de lemondani is tudtak ezekről, ha épp erre volt szükség. Szerintem pont ez a lényeg, ha az ember világot lát és kíváncsi, nem a külsőségek számítanak, hanem az élmények, a megélt pillanatok (mondjuk ez úgy általában is igaz). A család csak ritkán lakott hotelben, egyébként többször szívesen családoknál, vagy kis házat, lakást béreltek, pl. airbnb keresztül, h belesimuljanak a helyi életbe, időnként hostelben éjszakáztak, többször lakóatuót béreltek és ott aludtak, nagyon változatos ez is. Szeretik azokat a helyeket, ahol még valami eredetit láthatnak és élhetnek át, nem csak a turistáknak kitalált atrakciókat. A könyv végén, a szerző – az anya és feleség – még praktikus tanácsokat ad és röviden ír az ő tapasztalataikról is. Nem rejti véka alá, milyen nehéz volt újra visszatérni az esős, hűvös – de ettől még gyönyörű – Hamburgba 5 hónap kalandozás után és újra visszatalálni a hétköznapi mókuskerékbe, valamint az utazás két lányukra gyakorolt hatásáról is olvashatunk egy kicsit. Összességében tehát egy érdekes, informatív könyv, ami egyszerre késztet álmodozásra és fájdítja az ember szívét.