Lioba Albus: Zusammen ist man weniger gemein

Nemrég hallgattam meg az első könyvet a szerzőtől és nagyon tetszett a stílusa, a felolvasása és az is újdonság volt és valahogy üdítően hatott, h az idősebb generáció a főszereplő.

Itt is így van, leginkább 60+-osok a főhősök, szegről végről vagy egyáltalán nem ismerik egymást, de a sors pont egyszerre szúr ki velük, kénytelenek összeköltözni, 3 nő és 1 pasi, amíg átvészeli ki-ki a maga magánéleti/pénzügyi viharját. Szép lassan megismerik egymást és mi is őket, mindegyikük múltjába bepillantást nyerünk. Az életük aztán jó néhány nem várt fordulatot vesz, nem csak egymás legjobb barátai és bizalmasai lesznek, hanem igazi közösséget kovácsolnak a társasház lakóközösségéből is, szembe szállva a kirekesztéssel. Bár ez is tetszett, de közel sem annyira, mint a másik könyve. Egyrészről túl hosszúnak találtam, másrészről túlságosan idealizáltnak. Utóbbi számomra eléggé elvette a történet realitását, mert sajnos a világban nem ez tapasztalható általában, h mindenki önzetlenül segít mindenkin, szomorú, de ez a realitás. Itt mindenki majd’ túlcsordul a jóságtól és a jóindulattól, ami – lássuk be, sajnos – nem túl emberi. Ezt a két dolgot leszámítva tetszett, mert jól mutatja meg, h ma már 60 fölött sem csak nagymama/nagypapa lehet az ember, lehetnek kreatív gondolatai, akár új karrierbe is kezdhet, rátalálhat egy új szerelem, vagy akár egy affér is és ideális esetben mindezt egy jó adag élettapasztalattal már jobban tudja menedzselni, mint korábban.

Barbara Leciejewski: Versuchen wir das Glück

Ez a második könyvem a szerzőtől és bár az első jobban tetszett, ez sem okozott csalódást. Helene második házasságában él, épp csalfa férjét kíséri ki az állomásra, amikor összefut Ludwiggal, az első, igazi, egyetlen szerelmével. Ebből az apropóból ismerjük meg kettejük közös múltját, mindazt, ami közöttük történt, majd a sok-sok egymás nélkül töltött év történéseit is.

25 év telt el azóta, h egy pár voltak és őrülten szerették egymást, mégis egyetlen délután elég ahhoz, h minden visszajöjjön. Minden szóval, gesztussal, gondolattal újra közelebb kerülnek egymáshoz és az eltelt évek megtanították őket értékelni azt, amilyük volt és amit akkor, fiatalon olyan meggondolatlanul eldobtak maguktól. A végén még belengi egy kis balsejtelem a történetet, h talán mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélték és ahogy az olvasó is remélte, de aztán a szerző mégis a happy end mellett dönt, de ezzel nem volt bajom, mert nem az irreális, cukorszirupos, sokkal inkább a realisztikus fajtából való.

Náray Tamás: Zarah

Jó pár éve megvettem már a Zarah trilógia első két részét, de valahogy elriasztottak a vaskos kötetek és az, h nem hallottam róluk túl jót. Most viszont felkerültek a várólistámra és neki is kezdtem az elsőnek. Összességében tetszett és örömmel kezdtem bele rögtön utána a második részbe, de azért volt benne nekem néhány furcsaság. Én két részre osztanám a történetet, az egyikben a címszereplő, Zarah életével ismerkedhetünk meg, német családja tragédiájával a náci időkben, az ő szinte csodával határos megmenekülésével és túlélésével, de aztán meglehetősen gyorsan áttevődik a hangsúly egyetlen lánya, Jozefa történetére. Ő szerelmek, nagy érzelmek, csalódások között vergődik, majd sorsa hirtelen nagyon tragikus fordulatot vesz, ezzel zárul az 1. rész.

A másodikban eleinte újabb és újabb szereplők bukkannak fel, új helyszínekkel megspékelve és az ember sokáig nem nagyon tud összefüggést találni a látszólag különálló történetek között. Szépen lassan kiderül, h Zarah 30 éve eltűnt unokáiról olvastunk immáron sok-sok fejezeten át, akiket a szerző egy kisebb műkincs krimi keretében végül majdnem össze is hoz, de még mielőtt az igazán nagy egymásra találások bekövetkezhetnének, véget ér az első kötet. A könyv jó 700 oldalas. A történet szerintem jól fel van építve, izgalmas, olvasmányos, időnként meglepő, néhányszor persze azért kiszámítható is. A több, mint 700 oldal szerintem azért sok, mert helyenként teljesen feleslges, semmitmondó párbeszédekkel van tele. Náray stílusában van valami, amit nem is tudok megfogalmazni, valami egyedi, kifinomult, ami pozitív, meg olvasmányos is, de mégis valahogy életidegen nekem és talán összességében manapság és valahogy ez belengte az egész regényt. Náray tökéletes főszereplőiről nem is beszélve…Nagyon bukik a fekete-fehér karakterekre, de amilyen tökéletes, már-már emberfeletti karektereket csinál a főszereplőiből, az már tényleg egy kicsit sok, bár emlékeim szerint nem új nála. A regényben az egyik „féltve őrzött titkára” - a 2. unoka kilétére - is egyszerűen csak úgy rá lehet jönni, jóval azelőtt, mielőtt egyértelművé válik, ha az olvasó meggondolja, ki a „legtökéletesebb” a szereplők közül. Eleinte az is meglepett, h egy magyar szerző teljesen külföldi történetét olvasom, ami persze miért is ne lehetne, nem vont le és nem is adott hozzá számomra a történethez. A könyv 2. felébe ráadásul ide-oda még a magyar vonalat is belecsempészi egy kicsit.

Ali Harris: Der erste letzte Kuss

Jaj, hát ezzel sem nagyon tudtam megbarátkozni. Nem is lett volna rossz, Ryan és Molly szerelmének, kapcsolatának sok-sok éven át nyúló bemutatása, de…minden egyes fejezet más évben játszódik, tök máskor. Egyfolytában ugrálunk előre, hátra…minek? Mit ad ez a történethez? Miért kell ez? Nagyon idegesített, főleg, h semmi értelmét nem láttam. Összejönnek, szétmennek…együtt vannak most egyáltalán, vagy nem? Egy idő után már érdekelni sem nagyon tudott.

Kb. a felére derül ki – legalábbis nekem - h Molly és Ryan a házasságig is eljutott, majd az is, h a jelenben már nincsenek együtt. Molly egy csalódás után próbálja immáron Ryan nélkül felépíteni az új életét, minden jel arra utalt nekem, h szétmentek, elváltak. Aztán itt jött a fordulat, hisz kiderült, h miért nincsenek együtt már, mi választotta szét őket, a sok-sok érzelmes leírás, gondolat azért az én kemény szívemet is meglágyította. A végén még egy kis bepillantást is kapunk Molly több évvel az események utáni életébe, ami jót tesz az olvasó lelkének is. Szóval a végére azért megérintett, de ezzel együtt is úgy gondolom, nekem jobban tetszett volna az állandó időbeni hármasugrások nélkül.

Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök

Az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán ill. az idei várólistámon is szerepel a regény. Angol címe Bleak House, ami magyarul Örökösök címen jelent meg. Ez a regény szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán. Ebből a híres könyvből, ami a cselekmény bonyolultsága és a mű terjedelme miatt nem lehet ifjúsági olvasmány, készített Ottlik Géza egy összevont és rövidített változatot, ez a Jarndyce-örökösök. Ez elég szokatlan szerintem, én ezt a „rövidített, egyszerűsített verziót olvastam” csak, ennek ellenére egy plusznak könyvelem el az 1001 könyv listámon.

Még ezt az „egyszerűsített” verziót is rettentő sokáig olvastam, mert nagyon hosszú és összességében nem könnyű olvasmány, sok-sok szereplővel, de alapvetően kevés történéssel, ami nem a legjobb, legkövethetőbb kombináció, legalábbis nekem. Mindezek ellenére meglepett, h mennyire olvasmányos, bár az eleje kissé még érthetetlen, de egy ilyen hosszú könyvnél és főleg klasszikusnál nem meglepő, h a ráfutás eltart egy darabig. Igazi Dickens regény, igazi dickensi sajátosságokkal, hóbortos szereplőkkel, rejtélyekkel, csavarokkal és némi moralizálással. Elvileg egy borzasztó régen húzódó örökösödési per áll a történet középpontjában – ahogy a cím is mutatja - az köti össze a szereplőket is. Több szálon futnak az események, én leginkább Eszterre koncentráltam és az ő történetére, amiben szintén van néhány váratlan fordulat. Szerintem ez a regény fő szála, amiből még nagyon sok kisebb ágazik el, de ezt a sok szereplőt, szerteágazó történést nem minden esetben tudtam követni, pont ezért számomra elég meglepő, h ez már az egyszerűsített kiadás, hát akkor milyen lehet az eredeti!?

Anna Kupka: Skandal am Chalet am See

Ez a Chalet am See sorozat 3. része. Lucy és Alex újra egy pár, ráadásul a nő jóga chalet-ja hamarosan megnyílik, szóval minden a legnagyobb rendben. Gondolná a gyanútlan olvasó, hallgató, de persze nem. Lucy hirtelen komoly ellenérzéseket kezd táplálni első vendégei iránt, akik még meg sem érkeztek, de tényleg annyira gyerekes, banális a problémázása, h az már nevetséges.

A szerző kreativitása eléggé gyenge volt itt, mert minek akar az vendégházat nyitni, minek dolgozik ezen már jó ideje, ha nem akar idegeneket a házában. A két düsseldorfból érkező pár első blikkre jó benyomást kelt, még a két különböző pártot képviselő házaspár, Helmut és Henriette is. Idővel azonban Lucy egyik angol barátnőjének feltűnik, h valami nincs rendben a párokkal és több jel is erre mutat. Aztán egy rendőrségi razzia a chalet-ben végképp bebizonyítja, h valóban nem stimmel valami. Persze az egész legnagyobb áldozata Lucy – saját maga szerint – annak ellenére is, h csak sajnáltatja magát, meg rimánkodik, mindent a barátai intéznek helyette, szóval csak a szokásos. A szerző aztán a végére tartogat a rendőrségi üggyel kapcsolatban még egy csavart, ami lehet, h egy kicsit már sok volt. Ez a rész egyébként még aránylag rendben volt, megint a „főhősnő” verte ki nálam a biztosítékot, de nagyon, Lucy önmagát felülmúlóan bugyuta, ami ez első részben még kevésbé, a másodikban már eléggé szembetűnő volt, de itt a harmadikban már borzasztó.

Arno Strobel: Die App

2 éve olvastam már a szerzőtől egy könyvet, ahogy az, úgy ez is egy thriller. Nem sűrűn olvasok ilyesmit és alapvetően nem is nagyon szeretem, de ha mégis a kezembe kerül, általában – már csak a változatosság miatt is – tetszeni szokott. Most is így volt, bár maradt bennem némi hiányérzet.

Míg az orvos Hendriket egy sürgős esethez hívják éjjel a kórházba, menyasszonya, akivel 1 hét múlva házasodnának, nyom nélkül eltűnik. Mivel magával vitt egy bőröndöt, a rendőrség nem hajlandó nyomozni, ők úgy értelmezik, elhagyta a férfit. Gyorsan kiderül, nem Linda az egyedüli eltűnt az utóbbi időben a környéken és az is, h valamilyen módon a házukban lévő smart home system „felelős” az eltűnésekért. Tovább fokozza – az olvasóban – a feszültséget, h időnként dőlt betűs, rövid fejezetekben olvashatunk az eltűntek perspektívájából néhány gondolatot, ami inkább csak sejtet, mint felfed bármit is. Közben Hendrik kétségbeesve próbál valami nyomot találni, ami Lindához vezeti, nem tudja, mit gondoljon, kiben bízhat, de gyorsan rájön, leginkább senkiben. A végére azért szerintem az olvasóban is elég jól kikristályosodik, h mi is zajlik itt és kik a felelősök és bár a sztori izgalmas és hátborzongató, mégis valami hiányzott belőle nekem, talán egy csavar, valami igazi meglepetés a végére.

Anna Kupka: Wiedersehen am Chalet am See

Az első rész befejezése óta majdnem egy év telt el, Lucy jóga chaletja már szinte kész van, egy-két apróság hiányzik még a nyitáshoz. Kapcsolata Alexszel viszont eléggé megsínylette ezt az időszakot, olyannyira, h a pasi be is dobja a törölközőt. Lucy persze szomorú emiatt, de be kell látnia, h mivel a chalet a családjáé volt, most valóban fontosabb neki, h az emlékük előtt ezzel tisztelegjen.

Az első részben már megismert barátok is felbukkannak, sőt két angol barátnővel színesedik a társaság a Tegernsee partján. A szerző az első rész teljes happy endes lezárása után mindent elkövet, h újabb problémákat kreáljon, h aztán azokat is teljes happy enddel oldja meg persze. Ebben a részben még jobban feltűnt, mint az elsőben, h nyújtja, mint a rétestésztát, annyi sok teljesen irreleváns dolog és banális párbeszéd van benne. Nagyon fekete-fehér történet, mindenki annyira jó és kedves, de az az 1-2 ember, aki nem, na ők a teljesen feketék;). Ami engem még irritált és szerintem a 2. részre jött ki végleg, h Lucy helyett szó szerint, mindent a barátai csinálnak és intéznek, h legyen elég ideje szenvedni, ez számomra nagyon ellenszenvessé tette a „hősnőt”.

Kerstin Zilm: Ein Jahr in Kalifornien

Újabb könyv az egyik sorozatomból, az Ein Jahr in…-ből. A szokásoknak megfelelően most is a szerző 1 évéről olvashatunk, 12 fejezetre – hónapra bontva. A német újságíró, Kerstin már 5 éve él távkapcsolatban a washingtoni Bennel, így a tudósítói állás Los Angelesben nem csak a munkája, hanem a magánélete miatt is fontos, hisz így végre együtt élhetnek.

Februárban érkezik a városba, ahol először a szokatlanul csapadékos időről, majd az egymást követő filmes díjkiosztókról tudósít. A munkája révén rengeteg dolgot megtapasztal: rendőrségi bevetésen van helikopterrel és rendőrautóval; sivatagi expedíción az illegális mexikói határátkelők nyomában; interjút készít a többszörös Oscar-díjas zeneszerzővel, Hans Zimmerrel; megismeri a fehérek-feketék-latinok-ázsiaik problémáit L.A.-ben és a környéken stb. Pár hónap után megérkezik a pasija is és végre tényleg együtt élhetnek, sokat kirándulnak, kalandoznak egész Kaliforniában, Kerstin túlesik élete első amerikai foci meccsén, élete első július 4-jén, szembesül az amerikai fegyvertartás dilemmájával, filmforgatásba csöppen, amerikai jogsit szerez és és és … Ezúttal az átlagnál szimpatikusabb volt nekem a szerző, ami viszont fura volt, h a szokásostól eltérően ezúttal nem derül ki, hogyan folytatódik Kerstin élete, marad-e a barátjával Kaliforniában, vagy máshol folytatják az életüket, együtt vagy külön…?

Anna Kupka: Das Chalet am See

Az Angliából hazatérő jógaoktató, Lucy örököl alig ismert nagynénjétől egy házat a Tegernsee partján. Régóta Londonban élt és egyáltalán nem tervezte, h visszatér Németországba, de mikor a magánélete is úgy alakult, mégis a tó partján találja magát, ahol jóga órákat ad és az a terve, h egy jóga vendégházat alakítson ki a házban, de ennek nem mindenki örül a puccos környéken.

Bár gyorsan igazi barátokra talál, sőt a hely Don Juanjának a figyelmét is felkelti, mégis életét még inkább a problémák uralják: nem zárta még le a múltját, továbbra is menekül előle, ráadásul érhetetlen módon a vendégház projekt sem mozdul előre. Lassan viszont mindenre fény derül, ami segít Lucynak megoldani a problémáit önmagával, az életével és a terveivel kapcsolatban is. Bár egyértelműen Lucy a főszereplő, a szerző szimpatikus mellékszereplőket is kreál, akiknek életével és gondjaikkal szintén megismerkedhetünk. A vége mondjuk minden szinten olyan csöpögős és tökéletes lett, h az már azért egyértelműen sok. Amivel viszont a szerző többször is meg tudott lepni, h jól titkolta néhány szereplő valódi kilétét, amivel egy pár meglepő fordulatot tudott hozni a történetbe. Ez egy három részes trilógia első része volt, rögtön bele is kezdek a folytatásba, mert tetszett.

Taylor Jenkins Reid: Die sieben Männer der Evelyn Hugo

Evelyn Hugo, az idős hoollywoodi Oscar-díjas filmsztár és ikon élete végén tiszta vizet akar önteni a pohárba 7 férjéről és az életéről. A történetét viszont csak a helyi újságíró Monique -nak hajlandó elmondani, azt akarja, ő legyen a biográfiája szellemírója. A nő nagyon meglepődik ezen, hisz évek óta nem jelent meg komoly, figyelemfelkeltő cikke, de boldogan belemegy.

Az idős hölgy kronológiai sorrendben meséli el élete-, és szerelmei történetét. Az első férj leginkább arra szolgált, h a fiatal, kubai származású Evelyn kiszabaduljon egyszerű körülményei közül, de amint elkezd a csillaga felfelé ívelni, máris elhagyja. A második férjével már szerelem és szenvedély köti össze, Don Adler Hoollywood egyik legnagyobb csillaga, ráadásul a családja is komoly befolyással és hírnévvel bír a filmiparban, szerelmük egy tündérmese. Legalábbis kifelé, de az esküvő után Don keze egyre többször jár el, főleg, mert féltékeny a felesége sikereire. Közben Evelyn megismeri élete szerelmét, akivel sohasem házasodhatott össze, de akiről onnantól kezdve az egész élete-, és minden házassága szólt. A következő férjek többségéhez pusztán figyelem elterelésből ment hozzá, vagy a sajtó, vagy a saját figyelmét akarta elterelni élete szerelméről, mikor hogy, ebből – is – kifolyólag volt néhány igen meghökkentő házassága, maradjunk annyiban. Mindeközben a kerettörténetben, az újságíró Monique-kal is egyre világosabb, h összefűzi valami és a végén még egyszer meg tudott lepni a szerző, a két nőt összekötő kapoccsal. Összességében nagyon tetszett, nem találtam – legtöbbször – kiszámíthatóank, jó volt belesni kicsit a hoollywoodi kulisszák mögé, még akkor is, ha néhány dolog azért elég hihetetlennek tűnt. Magyarul Evelyn Hugo hét férje címmel jelent meg.

Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?

2 kisregény olvasható a kötetben, a második a címadó.

Az 1. rész a „Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…” címet viseli, ez 2002-ben jelent meg. Ahogy már a cím is utal rá, férj mindenképp kell, anélkül nem is igazi nő egy nő. Szerencsére talán egyre kevésbé hangsúlyos ez a megállapítás manapság, egyre kevésbé határozza meg a férje a nőt, de persze minél konzervatívabb, hagyománytisztelőbb a társadalom, annál fontos és annál meghatározóbb a férj egy nő életében. A török – szerintem – egy meglehetősen konzervatív társadalom, így számomra időnként hajmeresztő eszemfuttatásokat ír le a szerző a témában. Teljesen feltételes módban van írva az összes kis, néhány oldalas szösszenet, ha ennek-annak amannak a felesége lenne, megjelenik szinte mindegyikben az iszlám, utalás a fejkendőre, az imámra stb. A hentestől a futáron át a törpéig mindenféle férj alternatívát felvázol. A 2., a címadó mű ennél sokkal sokkolóbb. Törökország legnagyobb társadalmi problémája a gyilkosság áldozatául esett nők nagyon magas aránya, többségüket a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi öli meg. A szerző szenvtelen egyszerűséggel rajzolja meg a fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, vidéki, sikeres, munkanélküli, ismerős ismeretlen férfiak, vagyis a gyilkosok portréját. Rövid kis történeteiben olyan bagatell okokból ölnek meg nőket, mint egy buszjegy, egy sms vagy egy zuhanyzófej. Megrendítő, felkavaró, megrázó.

Leena Lander : Eine eigene Frau

Hát nehezen körvonalazódott a történet számomra…pont ezért, ha nem a várólistámon lett volna, komolyan eljátszottam volna a gondolattal, h abbahagyom az olvasását, de a második fele azért élvezhetőbb volt.

A regény alapvetően a múltban játszódik, Finnországban, de van egy jelenbeli kerete. A válása után Risto vidékre költözik 2009-ben egy kis parti házba, amit a nagyanyjától Saidától örökölt. Itt elkezdi kutatni a családja 100 évvel ezelőtti múltját és mivel nagyanyja története – akivel nem volt különösebben szoros a kapcsolata – egyre inkább lenyűgözi, egyre mélyebbre ássa magát a múltban. Bepillantást enged a finn történelembe, a polgárháborúba, majd rábukkan a nagyanyja sötét titkára, amit magával vitt a sírba. A nagymama, Saida lett így a regény főszereplője, az ő nehézségekkel teli életének a története a könyv, amiben vannak érdekes és megkapó pillanatok, de többségében sajnos nem igazán keltette fel az érdeklődésemet.

Julie Caplin: Das kleine Cottage in Irland

A manchesteri ügyvéd, Hannah ki akar szakadni egy kicsit a mókuskerékből és szingli életéből, így 3 hónapra Írországba megy, h részt vegyen egy főzőtanfolyamon.

Az első állomás Dublin, ahol megismer egy nagyon sármos férfit, akivel aztán eltölt egy éjszakát. Egyikük sem akar/vár többet az egésztől, így a meglepetés nagy, amikor Conor is felbukkan az idilli vidéken, ahol a nő a következő hónapokat tölti. Kiderül, h a férfi egy körülrajongott, sikeres szakács, akinek szintén nagyon karizmatikus anyja vezeti a főzőtanfolyamot. A vonzalom továbbra is megvan közöttük, de mégis mindkettőjük számára egyértelmű, h nem lehet köztük semmi. A kis faluban viszont nehéz elkerülni egymást, ráadásul hamarosan már együtt is laknak egy kis cottage-ben…Hamarosan aztán mégis engednek a vágynak és a csábításnak és mindketten érzik, h kezdenek beleszeretni a másikba. Ahogy az már lenni szokott, ilyenkor kötelezően jön a bonyodalom, ami hátráltatja a happy endet, de azért nem kell rá túl sokat várni. Kb. ez is olyan volt, mint a legtöbb Caplin könyv, jó, jó, de semmi extra.

Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick – újra!

Annak ellenére tartott borzasztó sokáig ennek az olvasása, h tetszett és érdekelt is, de ismét volt egy hosszú utazásom és ilyenkor kevés idő jut az olvasására.

Az első rész óta 2 év telt el, Cassie és Henry immár jegyesek és nagyon boldogok együtt. A viharfelhők viszont gyülekeznek…a fő probléma, h Henry legfőbb vágya, h Cassie végre a felesége legyen, míg a nő, aki egyszer már megégette magát egy házasságban, nem igazán akar újra férjhez menni. Ráadásul a felfedező/kalandor Henry legújabb projektje is kútba esni látszik. Végül a pasi hirtelen mégis útrakel hónapokra, Cassie Cornwallban tölti a nyár egy részét, Henry listájával, közben újra és újra felbukkan Luke, az exe. Eleinte úgy tűnik, mindketten továbbléptek és nem jelentenek veszélyt egymásra és főleg egymás kapcsolatára, de aztán mégiscsak megvan még a szikra… Bár nagyon szeretem Karen Swan történeteit, szereplőit, stílusát, nem először volt az az érzésem, h nagyon elhúzza a regényeit. Ez is úgy volt 480 oldal, hogy olyan nagyon sok történés nem volt benne, rengeteget problémáznak bizonyos dolgokon, ami egyrészről érhethő, de nem biztos, h egy regényben jól veszi ki magát. Ami a végén nem igazán tetszett, h Swan ugyanabba a klisébe esik bele, amibe a többség, kb. 460 oldalon át olvassuk a „szenvedéseket”, majd az utolsó 20 oldalon hirtelen minden megoldódik és jön minden fronton a teljes happy end. Ez nekem azzal együtt sem tűnt hihetőnek, h alapvetően örültem a főszereplők boldogságának. Szóval szerintem ez a 2. rész sokkal kevésbé pörgős, mint az első és felmerült bennem, h lehet, h nem véletlen, h az írónő nem nagyon szokott folytatásos történeteket írni. Kár érte, mert az 1. rész után azt gondolnám olvasóként, h mivel sok jól felépített karakter van, sok érdekes szál maradt, ki lehetett volna ebből még hozni valami jobbat. Ezzel együtt persze nem rossz, de nem üti meg az első kötet szintjét szerintem.

Tessa Hansen: Das kleine Bücherschiff

Miriam és Katja régi álma volt egy közös könyvesbolt és amikor mindkettőjük életében változások állnak be, úgy érzik, itt az idő. Ráadásul nem is egy egyszerű boltot nyitnak, hanem egy kis bárkát alakítanak át könyvesbolttá Hamburgban.

Az ötlet bejön és közben Miri, aki szerelmi csalódással küzd, is szerelemre talál. De persze túl szép is lenne minden, egy csapásra megkeveri a kártyákat a szerző, veszélybe kerül a kis könyveshajó, Miri élete is nagy fordulat előtt áll, pont amikor új szerelméről olyat feltételez, ami számára a kapcsolat végét jelenti. A problémák még a barátságukat is veszélybe sodorják és úgy tűnik, minden a lehető legrosszabban alakul. Persze ezek egy része valós probléma, mások viszont a regényekben szokásos „ se lát, se hall és a saját boldogsága útjába áll” típusú, saját maguk által kreált gond, ami kicsit idegesítő volt. Ahogy az is, h valamiért a szerző szükségét érezte, h nagyon hosszúra nyújtsa a történetet, ennek nem igazán láttam szükségességét, talán egy kicsit kompaktabb regény jobb lett volna.

Rowan Coleman: Wolken wegschieben

Jó néhány éve megvolt már ez a könyv, teljes joggal került fel a várólistámra.

Willow a harmincas éveiben jár és „tökéletes” ikertestvérével ellentétben, benne és az életében nem sok tökéletes van. Tönkrement a házassága, nincsenek barátai, főnöke uralkodik fölötte és kiábrándultságát legtöbbször kajálásba fojtja, aminek meg is van az eredménye. Ahogy az már - a könyvekben legalábbis – lenni szokott, élete egy csapásra megváltozik, amikor főnöke beköltöztet hozzá egy celebet, aki a sajtó elől bújkál és egykori nevelt lánya is felbukkan, aki immáron 15 éves és terhes. Az egyetlen fényt az alagút végén egy cipő jelenti, ami hirtelen figyelmet kölcsönöz neki, amiben csinosnak érzi magát, kerekded formáit pedig teljesen váratlanul vonzónak. Hirtelen három pasi kezd érdeklődni iránta, de Willow egészen más érzelmekkel van elfoglalva. Egykori nevelt lánya, Chloe mindig is erős anyai ösztönöket váltott ki belőle, most sincs ez másként. Életének új fordulatai végül arra ösztönzik, h leszámoljon a múlttal, ami beárnyékolta az életét, rájön, csak akkor tud továbblépni és boldog lenni, ha ezt megteszi. Összességében tetszett a könyv, bár volt benne néhány olyan dolog, ami furcsa/érthetetlen volt (pl. a cipő), ill. számomra teljesen váratlanul jött Willow sötét múltja, amiről hirtelen a könyv közepén olvashatunk először, mintha ott jutott volna a szerző eszébe, h még valami dráma nem ártana.

Lioba Albus: Älter werde ich später

Mili 59 éves, egyedül él és élvezi. Gyerekei már felnőttek, de a történet pont azzal kezdődik, h 26 éves, nem kicsit kaotikus fia újra beköltözik és ő nem különösebben örül neki. Tudja, h ez lenne az elvárás…de más a realitás. Ráadásul lánya meg azzal örvendezteti meg, h babát vár és ennek örömére ő is beköltözik.

Ezután felbukkan a történetben Mili 2 gyerekének 3 apja, a barátnők, az új vélt vagy valós lovagok és sok vicces, meglepő és érdekes történetet hallunk főhősnőnk múltjából. Jó kis karakterek, vicces/elgondolkodtató sztorik és a végén happy end, de nem a cukorszirupos, inkább a reális verzió, persze kizárólag némi bonyodalom után. Meglepően üdítően hatott szerintem, h végre nem egy 20 vagy 30 éves nő volt a főszereplő, de még csak nem is egy 40-es. Más perspektívák, más gondolatok és gondok. Igazán tetszett, az is, h maga a szerző olvasta a hangoskönyvet, ráadásul nagyon jól. amit ezúttal is spotify-n hallgattam.

Dorit Rabinyan: Visz a víz

Liati izraeli, Hilmi palesztin, New Yorkban találkoznak és rögtön viszonyba kezdenek. Viszony? Affér? Szerelem? Kapcsolat? Maguk sem tudják, mi ez, csak azt, h nagyon erős vonzalom van kettőjük között, annak ellenére is, h Liati pár hónap múlva visszamegy Izraelbe. Viszont az is gyorsan kiderül, h származásukból adódó ellentéteik a kapcsolatukban is szerepet játszanak ill. sokszor vita tárgyát képezik. Egymás között sem tudnak „megállapodni”, mi lenne a legjobb megoldás az izraeli-palesztin helyzetben (a regény a 2000-es évek elején játszódik). Mindez még jobban kidomborodik, ha baráti társaságban vannak és előjön ez a kérdés.

Érdekes volt, h távol az otthontól ugyanakkor egy csomó hasonlóságot is felfedeznek, hisz „ugyanonnan” származnak, hasonlóan, hasonló körülmények között nevelkedtek, hasonlóak a beidegződéseik, hasonlóképpen reagálnak sokszor pl. a téli new yorki időjárásra, vagyis az éles ellentét, ami e két nép között megvan, mindjárt kisebb – legalábbis bizonyos tekintetben – ha az érintettek egy messzi, semleges terepen találják magukat. Valahogy hittem, szerettem volna hinni a happy endben, de nem kaptam meg. Ebben a helyzetben és a leírtak alapján, ez a realitás, de az ok, amiért ők ketten a végén nem lehettek boldogok együtt valami egészen más volt, ami meglepett és sokkolt. Összességében érdekes könyv, de nekem valami hiányzott, nem tudnám megmondani, mi.

Mina Teichert: Finnischer Schnee von gestern

Miután Vivi végre végleg szakított a barátjával és épp túl van egy baleseten, jogosan érzi, h az élete romokban. Mivel a barátnői is úgy látják, h egy kis környezetváltozás jót tenne neki, szilveszterre elmennek vele Finnországba a finn barátnőjükhöz.

Némi viszontagság után megérkezik a 3 fős lánybanda Finnországba, ahol a finn barátnővel kiegészülve kezdődnek az igazi viszontagságok, amiket itt bővebben nem is akarok taglalni. Alapvetően még valami jó/érdekes is kisülhetett volna az egészből, 4 barátnő, 4 különböző történet, 4 különböző élethelyzet, mindez szilveszterkor Finnországban, ebből lehetett volna valami. Helyette a szerző mindezt nem találta valamiért elégnek, helyette teletömte az egészet „akcióval”, hol autóbaleset, hol eltűnik valaki, hol a wc nem működik. Persze van ilyen, de nem ilyen mennyiségben, egy idő után elképesztően irritált. Persze megnyugodhatunk, mert a szingli Vivi a pár nap után már nem szingli, hanem megtalálta élete szerelmét, aki kb. az első pasi akit a regény kezdetén megpillant és aki, hogy, hogy nem valahogy mindig újra és újra felbukkan, elvégre Finnország „csak” 338 462 km², 5 és fél millió lakossal, tök evidens:S. Bugyuta és banális, agyzsibbasztó, főleg – részben – Karen Swan könyvével párhuzamosan olvasva, sajnos ez is az a kategória lett, amit kizárólag azért olvastam, h mielőbb túllegyek rajta és belekezdhessek valami másba.

Matt Haig: Der fürsorgliche Mr Cave

Ez egy elég fura könyv. A címlap és a cím (A gondoskodó Mr. Cave) együtt jól leírják a szitut.

A régiség kereskedő Terence Cave-nek nem volt könnyű élete. Anyja öngyilkos lett, a feleségét meggyilkolták és a fia is meghalt, tragikus körülmények között. Már csak Byrony, a lánya maradt neki, aki szerethet és főleg, akit megvédhet, mindentől megóvhat. Megszállottként telepszik rá tini lánya életére, elképesztő paranoiás, ami az előzmények miatt érhető, de mégis érzi az olvasó/hallgató, h egyszerűen helytelen. Byrony pedig egyre féktelenebbül és kétségbeesetten próbál kitörni az arany kalitkából, apja meg lassan teljesen begolyózik… Elképesztően felkavaró, diszkomfort érzetet adó könyv volt számomra.

Boldog új évet!

Új év, új remények, új olvasmány élmények! Mielőtt belevetném ezekbe magamat, jöjjön a szokásos összegzés az elmúlt évről. 2023-ban 79 bejegyzés született és 77 könyvnek értem a végére, ez hárommal kevesebb, mint 2022-ben. Ebben az évben nagyon sokat dolgoztam és utaztam, időnként nagyon kevés időm jutott olvasásra ill. sokszor úgy éreztem, kicsit az „ihlet” is elment, h mit is olvassak, ami nem mostanában fordult elő velem. Ez a tendencia (sok munka, sok utazás, kevesebb olvasás), valószínűleg 2024-ben is folytatódni fog. Ebből 64 volt németül és 13 magyarul, kicsit gyengült a német dominancia az előző évhez képest (68-12). 32 könyvet hangoskönyvként hallgattam meg és 45-öt olvastam, amiből 11 volt hagyományos és 34 e-könyv. A tavalyi 5-höz képest, idén 6 magyar szerzőtől olvastam, ráadásul az egyiktől (Szécsi Noémi) 3 könyvet, vagyis egy trilógiát, szóval ez a kategória egész jó.

Továbbra is megfontolva haladok, az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán, a tavalyi 2 után idén csak 1, azaz egy könyvet sikerült olvasnom innen, így tartok most 117-nél. Idén is olvastam/hallgattam néhány sorozatot, az American Crown első két, eddig megjelent kötetét hallgattam meg, ennek a folytatására kíváncsi lennék. Tonia Krüger Love Songs in London sorozatának mind a 4 részét meghallgattam, ahogy elolvastam Szécsi Noémi Nyughatatlanok trilógiáját is, ami viszont nem nagyon tetszett. Az év vége felé belekezdtem Laura Kneidl Berühre mich nicht c. 5 részes sorozatának hallgatásába is, az első 2 rész után nem vagyok biztos a folytatásban. Bár 2023-ban sem született „abszolút kedvenc”, azért jó néhány olyan könyvet olvastam/hallgattam, ami nagyon tetszett. Ilyen volt pl. a két újra olvasott könyvem (A zsidó menyasszony, Ein Geschenk von Tiffany), a nagyívű Exodus, Jojo Moyes új regénye (Mein Leben in deinem). Nagyon tetszett továbbá Ellen Sandberg rafinált regénye (Der Verrat), ahogy a történelmi fikciós Mengele bőröndje is Gyurkovics Tamástól. Ahogy minden évben, úgy 2023-ben is szívesen olvastam utazós könyveket ill. olyanokat, ahol egy másik ország, kultúra van fókuszban. Egy újabb részt az Ein Jahr in ... sorozatból (Prága), egy másik hasonló koncepciójú könyvet Dániáról (Alles wegen Dänen) és New Yorkról (Fettnäpfchenführer New York) „használati útmutatót” Dubaihoz és az Emirátusokhoz; Brüsszelhez és Flandriához. Tavaly csak 2 önéletrajzi jellegű könyv szerepelt az olvasmány listámon, Victor Vasarely és Matthew Perry kalandos életéről olvastam ill. hallgattam. 2023 legolvasottabb bejegyzése a blogomon – nagy meglepetésemre – Hannah Kaiser All my love & you c. könyvéé lett, ami nekem abszolút nem tetszett. Ezt követték Paul Auster és Judith Lennox regényei, majd két újabb olyan könyv, amik nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, a 4. helyen az év elején olvasott Ich bin aus Ungarn, az 5.-en pedig a Yallah Deutschland.