2018. december 28., péntek

Sarah Morgan: Für immer und einen Weihnachtsmorgen (Puffin Island 3)

Kimondottan tetszik Morgannak ez a koncepciója, h a trilógiáiban a fókusz minden részben máson van, de mindig ugyanazok a szereplők és helyszínek köszönnek vissza. Már egy rész alatt is jól kidolgozza a karaktereket, 3 rész alatt meg pláne.


A 3., karácsonyi rész a new yorki művész, Skylar története, aki hiába gyönyörű és tehetséges, a családja állandóan elégedetlen vele, a művészetét nem értékeli, ráadásul a barátjának csak a politikai céljai eléréséhez van szüksége a jó családból való szépséghez. A barátnői, Emily és Brittany látják ezt, de nem tudják meggyőzni Skylart. A fordulatot a decemberi londoni kiállítás megnyitója hozza meg, ahol elszabadulnak az események és az indulatok és Sky véresen Alec Hunter hotelszobájában találja magát. A cinikus, éles nyelvű tv-történész, Alec, akivel Puffin Islandról ismerik egymást, igyekszik távol tartani magát a Sky-hoz hasonló szépségektől, de ezúttal kudarcot vall. A nőnek szüksége van rá, hisz az élete romokban hever. Így hipp-hopp az angol vidéken találják magukat a pasi csupa szív családjánál egy elő karácsonyi hétvégén, ami olyan jól sikerül, h Puffin Islandra is együtt mennek.
Az, hogy ők ketten egymásra találnak nem kérdés, mégis nagyon tetszett. Sky és Alec gyorsan egymás ágyában kötnek ki és megállapodnak egy amolyan, barátság extrákkal dologban. Ahogy azonban telnek-múlnak a napok megváltozik egymásról a véleményük, megismerik egymást és kellemesen csalódnak, így olvadnak a válása óta gondosan felépített falak Alec körül és Sky lassan rájön, h pont ez az, amire vágyott. A végére jut még egy kis bonyodalom, de csak azért, h még édesebb legyen a happy end. Tetszett az az út, amit bejárnak együtt, ahogy lassan megismerik egymást és az eleinte forró szex átalakul valami mássá, valami többé. Ez a happy end azért nem zavar, mert elhiszem, mert megismerve a szereplőket, értem és persze rózsaszín, de elképzelhetően rózsaszín, ráadásul még a karácsonyi hangulat is átjött. A 3 rész közül ez volt a kedvencem, a szereplők és a karácsony feeling miatt is.

2018. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!


Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Weöres Sándor

2018. december 22., szombat

Kathryn Taylor: Mission Mistelzweig

Hangoskönyvként került sorra az újabb karácsonyi történet. Kicsit olyan érzésem van, mintha lenne egy útmutató, hogyan írjunk (karácsonyi) romantikus történeteket és nem kevesen használják is ezt.


Minden úgy kezdődik, ahogy szokott – és úgy is folytatódik;) – Lily élete romokban, a barátja szakít vele, ő otthagyja a munkáját és a nagynénjéhez megy Nagy-Britanniába, h segítsen neki az ünnepek előtt a kis panziójában és együtt töltsék az ünnepeket. A nagynénjének nagy segítségére van Tom, egy csavargó-zenész, aki ott segít, ahol tud. Lily nem szimpatizál vele, ezzel persze felkelti a pasi érdeklődését és némi adok-kapok után persze összejönnek. Ezek után viszont a pasi eltűnik, h aztán szenteste visszatérjen, a tarsolyában jó néhány meglepetéssel, amik minden szinten happy endhez vezetnek. Nagyon kiszámítható, sokszor bárgyú és erre még a felolvasó is rátesz egy lapáttal néhányszor. Ez is az a kategória, ahol egyáltalán nem ismerjük meg a szereplőket, minden nagyon a felszínen marad.

2018. december 19., szerda

Michelle Schrenk: Weihnachtswünsche und andere Katastrophen

Rövidke, a valóságtól eléggé elrugaszkodott karácsonyi történet. Ahogy az már lenni szokott az írással foglalkozó Marie feje fölött összecsapnak a hullámok karácsony előtt, így kapóra jön neki az ajánlat, h írja meg egy bizonyos Klaus úr életrajzát. Ezért utazik egy fura kis karácsonyi faluba, ahol lépten-nyomon belebotlik a nőcsábász Niklasba és gyorsan az ágyában köt ki.


Elképzelni sem tudja, h érdekli a pasit, pedig így van és még elég sok minden történik, amit Marie elképzelni sem tud. A végére kiderül, h Klaus úr, akivel egy percet sem tudnak együtt dolgozni az életrajzán, mert kötelessége mindig máshova szólítja, nem más, mint Santa Claus és ő irányítja a szálakat a háttérből, h két, szerinte egymáshoz illő ember, végre egymásra is találjon, pffff, jáááj. Sablonos, semmilyen sztori, élettelen szereplők, egy gyenge karácsonyi sztori.

2018. december 17., hétfő

Sarah Morgan: Für immer und ein Leben lang (Puffin Island 2)

Brittany Puffin Islandon nőtt fel, az összetartó közösség ott volt egész gyermekkorában mögötte, mellette, végignézte viharos, 10 napos házasságát a sziget rossz fiújával, Zachkel.


A csalódás után a lány valóra váltotta álmát, az archeológia doktora lett, épp Krétán van, amikor egy kisebb balesetben eltörik a csuklója, így befejeződött számára az a munka, hazamegy a szigetre. Elég fura a helyzet, mert akárkivel találkozik, mindenki tudja már, h az ex-férje – aki szintén újra a szigeten van – repítette oda egy véletlen folytán a kisgépén és sajnálkozik, támogatásáról biztosítja, kaját visznek neki. Ő viszont csak szeretné végre elfelejteni a történteket, sőt, azt hitte az utóbbi 10 évben ez meg is történt, de ahogy lépten-nyomon, hülyébbnél-hülyébb helyzetekben találkozik Zachkel, be kell látnia, h ez nem lesz egyszerű. A történet kimenetele nem kérdés, mégis érdekes volt nyomon követni, főleg Zach személyiség fejlődését, ahogy lassan-lassan beengedi az életébe azokat, akiket szeret, ahogy szembe mer nézni a félelmeivel.
Morgan azért nagy abban, h az egymásért epekedőket lenge öltözetben sodorja egymás karjaiba, itt sincs ez másként. A periférián továbbra is feltűnnek időnként az első kötet főszereplői, Emily, Ryan és Lizzy ill. a harmadik rész főhősei is. Kicsit többet vártam ettől a résztől, kevésbé kötött le, mint az 1. részben Emily és Ryan története, kíváncsian várom a harmadik barátnő, Sky karácsonyi love storyját.

2018. december 16., vasárnap

2018. december 14., péntek

William Somerset Maugham: Karácsony Párizsban

Masonék vagyonos emberek, de nem régi, előkelő család. Jó módban élnek, gyermekeik jövője biztosított. Charley, a család jóképű, megnyerő modorú 23 éves fia, bár kacérkodott a művészetekkel, mégis úgy tűnik, meghajol apja akarata előtt és a család ügyeit viszi tovább. Ezért kvázi jutalmul azt kapja, h a karácsonyt Párizsban töltheti, először családja nélkül.


Itt egy barátját, Simont látogatja meg és felhőtlen szórakozást remél, mégis minden másként alakul. Idejét az alaposan megváltozott Simon helyett Lydiával, egy állítólagos orosz hercegnő prostituálttal tölti, aki egy gyilkos felesége. Alig történik valami ebben a néhány napban, leginkább Lydia és Simon mesélik el a nő történetét és általuk az előkelő aranyifjú egy új világot ismer meg, a való világot. Lydia és Charley azt a néhány napot majdnem, mint egy idős házaspár töltik: egymás mellett alszanak, egész nap együtt vannak, beszélgetnek, egymásba karolva sétálnak, ebédelnek, múzeumba járnak és a nála kicsit idősebb prosti mellett a fiú hirtelen felnőtté válik. Ez talán elcsépelten hat, de az egész történet a legkevésbé sem. Maugham fantasztikusan írta meg a kisregényt, nagyon tetszett. Az meg pláne, h nem nyúlt egy elcsépelt, lehetetlen, romantikus befejezés után. Bár a karácsonyhoz nem sok köze van, ennek ellenére igazán örültem, h elolvastam.

2018. december 10., hétfő

J. Vellguth: Die schönste Zeit des Jahres

Nyilván Sarah Morgan se egy Goethe vagy egy Thomas Mann, de Vellguth-hoz képest, majdnem;). Párhuzamosan olvasva a Puffin trilógia első részét és ezt, ez nagyon feltűnő volt.


Egy hihetetlenül gyenge karácsonyi történet, amit a német szerző – némileg érthetetlen és indokolatlan módon – Amerikába helyezett, de erről időnként elfeledkezett. Zoe New Yorkban él, de se az nem derül ki, mit csinál ott, se az, miért van annyira ki karácsony előtt, mindenesetre nem sok kedve van az egészhez. Mikor hazamegy, még inkább elmegy a kedve, áll a bál otthon és úgy tűnik, idén náluk elmarad a karácsony. Ezt viszont nem hagyja Danny, a szomszéd srác, aki gyengéd érzelmeket táplál(t) Zoe iránt és egy s.k. adventi naptárral akarja meghozni a lány kedvét az ünnephez. Ennek keretében aztán sütit sütnek, karácsonyi dalokat énekelnek, karácsonyfát vesznek és nem csak ripsz-ropsz hangulatba kerülnek, hanem még megoldják a lány szüleinek házassági válságát és a családi konfliktusokat is, nyilván, na meg a saját problémáikat is.
Tele van klisékkel, bugyutábbnál bugyutább és semmitmondóbb párbeszédekkel, a szereplők kidolgozatlanok, homályban maradnak, nagyon gyenge történet, a legjobb az egészben még a borító;).

2018. december 7., péntek

Erin Watt: Paper Passion: Das Begehren

Az eredeti trilógiát már meghallgattam, az elég is volt, de mivel még a 4. rész, kvázi az új trilógia első része még megvolt, ennek még idén pontot akartam tenni a végére.


Míg az első három rész Reed Royal, a 2. legidősebb Royal fiú és Ella kapcsolatának alakulását mutatja be, addig az újabb részekben Easton áll a középpontban. Ő a mesélő is – ezért aztán egy férfi olvassa ezúttal a regényt - a testvérei és Ella csak mellékszereplőként jönnek elő. A nagy nőcsábász, az elkényeztetett fiúcska, akinek 18 éves kora ellenére már komoly „múltja” van, végre találkozik egy olyan lánnyal, akit nem érdekel. Ez persze rögtön felkelti az érdeklődését és addig nem nyugszik, míg az új osztálytársa, Hartley közelében nem kerül és legjobb barátok lesznek. Persze ez egyiküknek sem elég, de mivel a Royal család élete továbbra is minimum krimibe és akciófilmbe illő, ráadásul a lány története sem sokkal marad el emögött, jó néhány akadály tornyosul előttük.
Nagyjából ugyanazt kaptam, mint az előző részekben, elképesztően bárgyú párbeszédeket, bepillantást az elkényeztetett gyerekek durva és szánalmas „játékai”-ba, ebből elég is volt ennyi.

2018. december 3., hétfő

Sarah Morgan: Einmal hin und für immer (Puffin Island 1)

Tavaly ilyenkor olvastam az első Sarah Morgan trilógiát, ami nagyon tetszett, persze a saját keretei között, semmi világmegváltó, csak szórakozás. Ezúttal a trilógia az un. Puffin szigeteken játszódik, ez egy nyugodt, de nyáron a turisták által igen frekventált sziget.


Ide menekül Emily, aki épp elvesztette a munkáját, a pasija szakított vele, ráadásul meghalt a féltestvére, a hoollywoodi sztárocska, Lana, akivel bár évek óta nem voltak kapcsolatban, de mégis őt nevezte meg 6 éves lánya gyámjának. Emily viszont nem akar gyereket, úgy érzi, a legkevésbé sem alkalmas a feladatra, de ő az egyetlen rokona a kislánynak, akit a paparazzik üldöznek. Így kerülnek a szigetre, ahol Brittany, Emily barátnője a nagymamájától egy cottage-t örökölt, ahol a lányok, a 3. barátnő Sylarral kiegészülve sok nyarat töltöttek. Emilynek egy csomó „próbát” kell teljesítenie, nem csak „anyaként” kell helytállnia, hanem a vízzel is meg kell birkóznia, amitől nagyon fél és ami logikus módon körbe veszi a szigetet. Leginkább azonban a saját démonait kell leküzdenie, hogy közel tudja engedni magához a kislányt és nyitott legyen arra, h szeressék. Mert persze lépten-nyomon felbukkan az életében Ryan, a jóképű üzletember, aki bár nem a tartós kapcsolatok híve, pláne nem a gyerekeké, mégis úgy tűnik Emily kedvéért mindkét elvét felülvizsgálná.
Így a 4. könyvet olvasva Morgantől nem tudom nem észrevenni, h nála is aztán mindenki gyönyörű, őrjítően jóképű, Barbie baba ill. Adonisz testtel, na meg komoly múlttal, karrierrel, ami azért időnként megmosolyogtató, de – legalábbis nekem – nem zavaró vagy idegesítő valamiért. A párbeszédek ülnek, sokszor kimondottan viccesek, pattognak a szikrák a szereplők között és az egésznek van egy sodrása, még úgy is, h persze sokszor kiszámítható.
Ahogy sejtettem, a 2. és 3. rész a másik két barátnő szerelmi története lesz, kíváncsian várom.

2018. november 30., péntek

Michel Birbæk: Nele & Paul

Nele és Paul együtt nőttek fel, majd egy pár lettek, szerelemesek, boldogok. Aztán a lány egyszer csak eltűnt, sikeres modell lett, akiről a pletykalapokban lehetett olvasni, aki mindig úton volt. Paul továbbra is a kis faluban él mozgássérült anyjával és a rendőrségnél dolgozik, minden csendesen csordogál, mígnem Nele újra felbukkan.


Bár eltelt 9 év, sok minden változott, de a lényeg nem…szinte rögtön egymásra találnak és egészen addig, míg a nő nem kezd el furán viselkedni, úgy tűnik, ez is egy a csöpögős romantikus regények sorában. De Nele „rohamai” egyre gyakrabban jelentkeznek és egyre inkább aggodalomra adnak okot. Paul, a zsaru nyomozni kezd szerelme nélküle töltött 9 évében, h magyarázatot találjon a furcsa viselkedésére és a kutakodás nem várt eredményeket hoz, amik az egész múltjukat megváltoztatják.
Meglepődtem, régóta el akartam olvasni a regényt, de inkább valami könnyedre számítottam. Bár nekem kicsit fura volt benne ez a „fordulat”, alapvetően tetszett a regény. Mindig érdekes egy szerelmi történetet egy férfi tollából olvasni, most is így volt ez, a szerző nagyon szépen írja le Paul Nele iránt érzett érzelmeit.

2018. november 26., hétfő

Richard Yates: A szabadság útjai

Volt néhány éve a facebookon egy könyvcsere akció, abban vettem részt és kaptam többek között ezt a könyvet. Bár a regényből készült filmet láttam anno, de abszolút nem emlékeztem rá, így rám újdonságként hatott a regény.


Frank és April házassága a könyv fő „helyszíne”, ebből tekintgetünk ki egy-egy epizód erejéig, h megtudjuk, miért is tartanak ott, ahol ill. abba is bepillantást kapunk, mit titkolnak egymás elől. A Wheeler házaspárral látszólag minden a legnagyobb rendben: fiatalok, szépek, okosak, 2 kisgyerekükkel már-már a tökéletes család látszatát keltik. De pont ez az, h csak a látszatát, mert a felszín alatt egészen más van. Lassan kiderül, h mindketten csak belesodródtak tökéletesnek tűnő életükbe, ami aztán vitte őket mindig tovább. Mindketten magányosak, boldogtalanok, elvesztették az álmaikat. Az életük viszont fordulatot vesz, amikor April ráveszi a férjét, h hagyjanak itt mindent és menjenek Európába, Párizsba, innentől kezdve a tervezgetés felébreszti őket és feldobja a szürke hétköznapokat. Ám amikor a „menekülés” mégis meghiúsul a pár megállíthatatlanul robog a tragédia felé.
A regény szerintem nagyon jó stílusban van megírva, de áthatja valami vészjósló, baljós….az a fajta könyv, aminek nem lehet happy end a vége és nem is lesz. Bár Richard Yates 1961-ben írta a könyvet, ma is rendkívül aktuális, hisz szerintem most is sok fiatal pár, család küzd hasonló problémákkal. A regényből 2008-ban készült Sam Mendes rendezésében film, Leonardo di Caprio és Kate Winslet főszereplésével.
A könyv a várólistámon volt, ezzel befejeztem a 2018-as kihívásomat.

2018. november 22., csütörtök

David Bailey: Az aranycsapat története

Az angol szerző évek óta Magyarországon él, mindig is érdekelte a foci, hallott már az aranycsapatról is, de keveset tudott róluk. Azt könnyen megtalálta, mit ért el ez a csapat, csak azt nem, ami a legjobban foglalkoztatta, hogy hogyan érték el mindezt Magyarországról. Mivel angol nyelvű szakirodalom nem nagyon volt a témában, amiből választ kaphatott volna a kérdésére, ő maga kezdett kutatásba és egy évtized, könyvek százai és rengeteg interjú után született meg a könyv, az Aranycsapat teljes története, angol szemszögből. Mivel engem mindig is érdekelt, mit gondolnak rólunk külföldön, hogy szól egy-egy nagy magyar siker a világban, ez csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet.


Mint szerintem a legtöbb sportszerető magyar, én is szívesen megnéztem vagy elolvastam, ha valami szembe jött az Aranycsapatról, de különösebben sokat nem tudtam róluk, ez a könyv viszont minden részletre kiterjedően bemutatja a történetüket.
A könyv a futball Magyarországra kerülésével és meghonosodásával kezdődik a 19. század végén. Nem indult egyszerűen, az első „igazi” meccs 1895-ben 17 perc és három bokatörés után ért véget, ezután az is felmerült, h ezt a vademberek játékát be kell tiltani. A futball magyarországi történetével párhuzamosan megismerjük az ország történetét is, hisz az is alakította a labdarúgást, főleg a 2. világháború körül, sőt a történelem és a politika az Aranycsapat történetében is komoly szerepet játszott és megkerülhetetlen tényező a sztorijukban.
Lassan, puzzleszerűen áll össze a kép, ill. a csapat, megismerjük a 16 és fél éves Puskást, majd szépen sorban Bozsikot, Lórántot, Grosicsot és a többieket, lassan, oldalról oldalra alakul a legendás Aranycsapat. Sok-sok háttérinfó, anekdota, vicces és megdöbbentő történet hozza közelebb az egykori hősöket. Veretlenségi sorozatuk és diadalútjuk csúcsára az 1954-es világbajnokságon értek, ez egyben a könyv csúcspontja is, kár, h a végkifejletet már tudja az ember és sajnos itt is a németek nyertek:S. Érdekes volt a sok-sok plusz információ, részletesen foglalkozik mindazzal, ami a vb döntőbeli verséghez ill. a csapat széteséséhez vezetett és mindezt olvasva, a külső-belső tényezők ismeretében már nem is akkora meglepetés az eredmény. Utána már a hattyúdal következik: konfliktusok a rendszerrel és egymással, a forradalom, disszidálások és a játékosok további, sokszor kalandos karrierje, élete.
Egy igazán olvasmányos és nagyon jól összeszedett könyv Az aranycsapat története, akit érdekel a sport és/vagy a történelem, annak mindenképpen ajánlom.
Egy valami van az egészben, amit nem értek, elvileg van a könyvnek angol címe (The Magical Magyars) és fordítója is, tehát az angol szerző – logikusan – angolul, angol perspektívából írta a könyvet, de csak a magyaroknak? Tényleg nem értem, kinek írta, kinek szól, persze nem ez a lényeg, de érdekes – lenne, nem derült ki számomra sajnos.

2018. november 17., szombat

Petra Hülsmann: Hummeln im Herzen

A szokásos indítás: Lenát egy héttel az esküvője előtt faképnél hagyja a vőlegénye, mintha ez nem lenne elég, még ki is rúgják. A bátyjához költözik, az albérletben Michel együtt él a barátnőjével és Bennel, a legjobb barátjával, akit Lena is jól ismer, hisz együtt nőttek fel. Ben orvos és a legnagyobb womanizer, akit Lena ismer, ráadásul egyik kedvenc elfoglaltsága az önsajnálatban dagonyázó Lena bosszantása és ugratása.


De a nőnek nagy tervei vannak: szuper munka, szuper pasi, de tudja, ehhez a saját magán is dolgoznia kell. Mindegyik elég nehezen jön össze, egy teljesen lepusztult könyvesboltban kezd dolgozni, kellemetlen randikba bonyolódik és magával is nehezen jut dülőre. Amikor aztán úgy tűnik, már-már megvalósul a terv, rájön, h valójában nem erre a női magazinok által sugallt „tökéletes életre” vágyik. Aki végig vele van, ugratja, kineveti, de segíti és támogatja is, az Ben. Még magának is alig meri bevallani, h beleszeretett a csélcsap dokiba, nem hogy neki. Ennek megfelelően bonyolítják egymás életét egy darabig, mire már rajtuk kiívül mindenki számára teljesen egyértelmű a dolog. Persze aztán happy enddel végződik ez a történet is. Ami picit kiemeli a szokásos chick-litek közül, az az út, amit Lena bejár, míg megtalálja azt az életet és embet, akivel tényleg boldog lehet.
Ez volt a 3. könyv, amit Hülsmanntól olvastam és bár mindegyik tetszett, ez a legjobban.

2018. november 12., hétfő

Claudia Winter: Glückssterne

Újra egy hangoskönyv, ezt Jessica Schwarz olvasta, aki egy nagyon ismert és sikeres német színésznő. Különösebben nem kedvelem, de mégis tetszett most ebben a – számomra – új szerepkörben, jól csinálta.


Az ügyvéd Josefin épp az esküvője előtt áll, amikor kiderül, h a családi gyűrű, ami nélkül egy esküvőre és házasságra semmi jó nem vár, eltűnt. Gyorsan kiderül, h az unokatestére, Charlie - aki egyáltalán nem kedveli a vőlegényét - tűnt el a gyűrűvel. Josefin utána megy Skóciába, már a repülőn megismerkedik a jóvágású, skót Aidennel, aki aztán újra és újra váratlanul felbukkan. Ráadásul a céljuk is egy, mert Aiden öccse, akit meg kell találnia, épp Charlie-val kalandozik, így együtt erednek utánuk Josefin nagyanyjának két rendkívül szórakoztató ikerhúgával, a hetvenes Brie-vel és Li-vel. A nő lassan önkéntelenül is látja a különbséget a kimért, hideg, vőlegénye, Justus és a sármos, segítőkész Aiden között, ráadásul állandóan mindenki azt duruzsolja a fülébe, h gondolja meg azért még egyszer ezt az esküvő dolgot. A végén – némi további bonyodalom után – azért persze csak beüt a happy end, minden szinten.
Vicces, szórakoztató, tetszett.

2018. november 8., csütörtök

Gavin Extence: Das unerhhörte Leben des Alex Woods

A 17 éves angol Alexet 113 g marihuanával és Mr. Peterson hamvaival lekapcsolják a doveri vámkikötőben, de hogy kerül oda, ki ő egyáltalán és hogy kerül hozzá a kábszer és az urna? Erről szól a könyv.


Két történetet köt össze a főszereplő, Alex személye. 10 éves korában eltalálta és megsebesítette egy narancs nagyságú meteorit ilyesmire az esély kb. nulla. Bár az átlagnál intelligensebb, egy évet ki kell hagynia a suliból a következmények miatt, rendszeresen meditál a rátörő epilepsziás rohamok elkerülése végett és furcsaságai miatt, na meg mert szívesen tanul, szorgalmas és érdeklődő, ő lesz a fura fiú a suliban, az iskolatársai áldozata. Ennek „köszönhetően” ismerkedik meg az amerikai Mr. Petersonnal, az idős özvegy férfi magányosan él, de hamarosan barátság alakul ki közte és Alex között és itt veszi kezdetét a 2. történet. A fiú idővel felolvas neki, könyvekről, zenéről beszélnek, Mr. Peterson vezetni tanítja Alexet, közösen részt vesznek egy könyvklubban, sőt meg is menti Mr. Peterson életét, amikor az öngyilkos akar lenni. Mert az idős barátja beteg, gyógyíthatatlan, de az egykori vietnámi veterán maga akar dönteni a sorsáról, az életéről és a haláláról is. A fiú magától érthetődő természetességgel akarja őt ápolni és gondozni, ha eljön az idő, de ezt Mr. Peterson nem akarja, hisz Svájcban az eutanázia legális…
Tipikus: a történet, számomra a barátságról és a halálhoz való jogról szól, de a sajtó – a történetben – kábítószerrel, pedofíliával, bűncselekményekkel szennyezi be. Sajnos a világ tényleg afelé tart, h ha valaki kedves, önzetlen, segítőkész, akkor az emberek a legrosszabbat feltételezik, szomorú. Bár a regény érdekes és különleges, annyira nem vitt magával, nem szippantott be a történet.
A könyv régóta várt olvasásra, idén felkerült a várólistámra is.

2018. november 3., szombat

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

A szerző a D. Tóth Kriszta neve által fémjelzett WMN online magazin csapatát erősíti, onnan ismertem én is. Nem tudtam mire számítsak a könyve kapcsán, kvázi novellákat kaptam, amiket egyébként nem szeretek, de ezek tetszettek.


Leginkább a férfi-nő kapcsolatról szólnak, életszerűek, igaziak, sokszor csontig hatolnak. Néhány történet összefügg egymással, némelyiknél úgy gondoltam, h Szentesi Éva saját életéről olvasok – persze lehet, h nem így van - egy történet erejéig Péterfy-Novák Éva családja is felbukkan, egy másikat pedig az írónő jegyez.
A legtöbb novella rövid és velős és amiben szinte mindegyik egyezik, azok az erős női karakterek, akik a középpontban állnak. Egymást váltják a gyerekkorból merített történetek, a tini sztorik, egy fiatal nő megpróbáltatásai, de felbukkan egy elhagyott feleség és egy szerető is. A férfi karakterek ellenben kevésbé kidolgozottak, időnként a homályba vésznek, nincs köztük a tökéletes. A hangulat sokszor nosztalgikusnak tűnt, mégis annyira mai, annyira magyar. Az időnként kemény témák ellenére a hangnem könnyed volt és a történetek nagyon olvastatták magukat.

2018. október 29., hétfő

Caroline Bernard: Rendezvous im Café de Flore

A nyugodt, kisvárosi életet élő Marléne kissé unalmas férjével érkezik Párizsba, h a házassági évfordulójukat ünnepeljék és remélik, itt újra rendbe hozhatják ellaposodott kapcsolatukat. Mikor azonban a feleség egy múzeumban egy rá kísértetiesen hasonló nőt lát meg az egyik festményen, minden megváltozik.


Megszállottan kezdi érdekelni, h ki ez a nő, kutatni kezd a festő és a kép után, amiben segítéségére van Étienne, a párizsi aukció vezető. Párhuzamosan ismerjük meg Vianne, a festményen szereplő nő szenvedéllyel és nehézségekkel teli életét, aki különleges bátorságról tesz tanúbizonyságot a II. világháborúban és Marléne vívódásait a jelenben. Rövid idő alatt sok mindent kiderül a múltról, a családi összefonódásukról és a múlt történései egyre inkább felnyitják Marléne szemét. Élete nem is állhatna nagyobb ellentétben Viannéval, aki nem félt dacolni a sorssal, az elvárásokkal. Elődje bátor élete döbbenti rá Marlénet, h mennyire gyáván és kényelmesen élte az életét, de újabb esélyt kap minden szinten és még az eleinte lehetetlen vállalkozásnak tűnő nyomázásban is sikerrel jár.
Tetszett ez az érdekes ötleten alapuló regény, a szerző közel hozza hozzánk a két főszereplőnőt, a vívódásaikat, a problémáikat. Vianne részei jobban tetszettek, itt voltak a valódi történések és izgalmak és a II. világháború történelmi háttere. Egyébként pedig élveztem a mindkét idősíkhoz színteret biztosító Párizs leírásait és még egy kis nosztalgia is elfogott.

2018. október 25., csütörtök

Jana Lukas: Landliebe

Németországban már jó pár éve sikerrel fut az un „Bauer sucht Frau” c. műsor, amiben gazdálkodással foglalkozó férfiak, akik gyakran tanyákon, a világtól aránylag elzártan élnek, feleséget keresnek. Persze általában mind a műsorban részt vevő nők, mind a férfiak túl vannak már legjobb éveiken és a németek többsége, azért nézi a show-t, h szörnyülködjön rajta.


regény is alapvetően egy ilyen műsorra épül, ahova a bátjya és a sógornője benevezi a jóképű, de makacs Tomot, aki a részvétellel 50 ezer eurot kaszálhatna, ezzel megmentve a szőlős birtokukat. Persze a pasinak a legkevésbé sincs kedve az egészhez, de a pénz nagy úr. Így gondolja ezt a müncheni szépség, Ellie is, aki bár szakács és Michelin csillagos éttermekről ábrándozik, de épp tönkre tett egy majdnem 10 ezer euros műalkotást és nem tudja miből visszafizetni. Mivel ő a részvételért ennyit kapna, kapóra jön neki a 4 hetes műsor. Vicces olvasni, h mit farag ebből a két emberből a tv-s produkció, szinte ők sem ismernek magukra, új hobbit, célokat, sőt Ellie még „új külsőt” is kap, előre megírják a párbeszédeiket és úgy kell táncolniuk, ahogy a produkció fütyül, na persze ennyi pénzért…Kellően unszimpatikusak is egymásnak, amit nem is bánnak, hisz a cél a pénz megszerzése, minden más mellékes. A kezdeti ellenszenv után, gyorsan pattogni kezdenek a szikrák és a pár az ágyban találja magát, de úgy gondolják, ez csak barátság extrákkal. A 4 hét alatt viszont sok mindent átélnek együtt, épp szüret van, ami létfontosságú Tomnak és a családjának, de az időjáráson kívül még intrikákkal is meg kell küzdeniük. Ellie átveszi a birtokhoz tartozó étterem vezetését és kivirágzik, végre azt csinálhatja, amit szeret és amihez ért. Minden jól alakul, de közeleg az elválás és bár magában mindkét fél tudja, h ami kettőjük között van, több egy afférnál, elbénáznak egy darabig a happy end előtt.
Üdítő olvasmány volt, szórakoztató, időnként megnevettető, de persze semmi extra, összességében mégis tetszett.

2018. október 18., csütörtök

Papp Richárd: Bezzeg a mi rabbink

Érdekel a zsidó kultúra, a hagyományok, szívesen olvasok a témában, így amikor véletlenül rábukkantam a könyvre, rögtön lecsaptam.
A szerző antropológus, írt már egy könyvet ugyanebben a témában, vagyis arról, hogy nevet egy pesti zsinagóga.


Hosszú évek óta a budapesti Bethlen téri zsinagógába jár, annak un. minjenébe, vagyis férfi imacsoportjába, ahol legalább tízen jönnek össze reggelente, h elmondják a meghatározóan fontos imákat. Szerintem a szerző nem zsidó, bár ez konkrétan nem derül ki, de az volt az érzésem, h inkább tudományosan közelíti meg a témát és mintegy megfigyelőként van jelen a közösség életében már évek óta.
Bár érdekesnek találtam a könyvet és néhány újdonságot is megtudtam, ugyanakkor kis csalódás is volt az egész, mert tényleg rengeteg viccet ír le, ezek többsége mindenféle különösebb ismeret nélkül érthető – bár a legtöbbje nekem inkább faviccnek tűnt – mégis hosszasan magyarázza a szerző a különböző jelentés tartalmakat. Akadt persze pár olyan vicc is, amihez tényleg kell a magyarázat, ott rendben is van ez. Amit jónak találtam, h a viccek és a viccelődések által a zsidó közösség itt nem heroikus módon van bemutatva, hanem sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz, nem lengi körül őket a szokásos „misztikum”, hanem hús-vér emberekként szerepelnek. Számomra eddig a zsidó vallás eddig olvasmányaim alapján általában valami nagyon szigorú, nagyon zárt dolognak tűnt, ezt a képemet árnyalta kicsit ez a könyv és megmutatta annak egy másik oldalát.

2018. október 14., vasárnap

Jennifer Bentz: Frühstück mit Sophie

A 27 éves Louisa életében minden úgy van, ahogy eltervezte, elvégre igen szigorúan és fegyelmezetten tartja magát a tervhez. Az élete pontosan be van osztva, mikor van sport, munka, házimunka, ugyanilyen a pasija is, két elképesztő, hajmeresztő nyárspolgár, akik remekül összepasszolnak.


Tökéletesen kiszámított életükbe eljön a lánykérés ideje, így amikor Louisát a barátja, Steffen valentin napon vacsorázni hívja, nem is kérdés, mi következik. Ám ekkor jön egy meglepetés, ami felforgatja a nő életét, elköltözik a közös otthonukból, egy albérletbe kerül, egy egyetemista házaspárhoz, csakhogy a pár 70 fölött van, de Sophie és Paul igazi szabad szellemek, még idősen is sokkal spontánabbak, fiatalosabbak és jobban élvezik az életet, mint Louisa. Az egész ház elég hippi, pont a másik véglet, mint főhősnőnk, aki így kemény idők elé néz, de némi meglepetésre gyorsan felveszi a ritmust és saját szabályait sorban egymás után áthágva, új embereket ismer meg és új dolgokat fedez fel. Sőt a lazaság annyira jól megy neki, h a rendőrségen landol és egy afférba is belebonyolódik. A sors aztán tálcán kínálja neki mindazt, amit egész életében ábrándozott, karriert, esküvőt, családot, de ez úgy, h megismert egy másfajta életet, már nem is annyira egyszerű döntés.
Azt hittem, arra számítottam, h ez valami nekem való lesz, hát nem igazán, ráadásul az elején idegesített, ennek megfelelőn nehezen is haladtam vele, aztán a végére jobb lett. Nem nagyon tetszett, h az elején oldalakon át taglalja Louisa óraműszerűen működő életét, szerintem aki meggyőződésből így él, az aztán nem képes olyan pálfordulásra, mint amilyet a nő pár nap alatt hajt végre, így ez számomra az egészet elég hiteltelenné és hihetetlenné tette.

2018. október 9., kedd

Melanie Metzenthin: Im Lautlosen

Egy érdekes történelmi regény, ami nekem nagyon tetszett.
Alapvetően az orvos házaspár, Paula és Richard sorsát követi végig a történet a 20-as évektől kezdve a II. világháború végéig. Paula jó családból való, apja neves pszichiáter és a lány is ezt a pályát választaná, de a 20-as évek Németországában ez még nem olyan egyszerű, végül gyerekorvos lesz. Az egyetemen ismerkedik meg a nála néhány évvel idősebb Richarddal, aki a családjának első tagja, aki egyetemre jár, pszichiáter lesz.


Összeházasodnak, boldogok, ikreik születnek, de először csak a háttérben, majd az életükben is egyre többször bukkannak fel a nemzeti szocialisták, akik iránt nagy ellenszenvet éreznek. A történelem ismeretében ez elég baljós ómen, be is lengi az egész könyvet. Végigkövetjük mindennapjaikat, mintegy mellékesen jut hatalomra Hitler, bevezetik az élelmiszer és benzinjegyeket, majd kitör a háború. Sorra tűnnek el zsidó barátaik, kollégáik az életükből, miközben Hellmerék süket fiúkért igyekeznek megtenni mindent és főleg süketségének tényét eltitkolni, hisz a nácik egyik első intézkedésként engedélyezik az örökletes fogyatékosok sterilizálását, ide veszik a süketnémákat is, különösebb vizsgálat nélkül, akár gyerekeket is sterilizálnak. A családfő, Richard egy elmegyógyintézetben dolgozik, emberséges orvos, aki lelkiismeretével nem tudja összeegyeztetni azt, amit a Gnadentod, vagyis a kegyes halál program keretében elvárnának tőle. Meg kell határoznia páciensei munkaképességét, aki csak 80%-os vagy azalatti munkavégzésre képes, megölik, Richard igyekszik menteni őket, de ez kiderül, így gyorsan a fronton találja magát. De nem csak ott, hanem az agyonbombázott Hamburgban is akad szörnyűség bőven, így nem csak a családok aggódtak a fronton lévő szeretteikért, hisz az otthon maradottak ugyanúgy a túlélésért küzdöttek nap mint nap a szőnyegbombázások közepette és gyakran megesett, h bár a családfő hazatért a háborúból, de közben a családja meghalt egy bombatámadásban. Közben sokan konstatálják, h bárhogy is végződik a háború, Németország mindenképpen a vesztese lesz, ha megnyeri, az azt jelentené, h Hitler bebetonozza hatalmát.
Egy újabb regény a náci Németországról, de ismét egy új perspektívából, jóval kevesebbet lehetett hallani mindig is a fogyatékosok szisztematikus kiirtásáról, itt inkább ez áll a fókuszban, elképesztő történetekkel és kegyetlenséggel. Érdekesen írja le a nácik hatalomra jutását is, a közhangulatot, mindazt, amit éreztek és gondoltak azok, akik rájuk szavaztak és azok, akik nem, sok esetben rávilágítva a miértekre. Itt is főszerepet kapnak azok a kisemberek, azok a névtelen hősök, akik hang nélkül (erre utal a cím) segítették a rászorulókat, akár az életük kockáztatásával is.
A nagy sikerű bestsellernek 2018 nyarán egy 2. része is megjelent, ahol tovább követhetjük a Hellmer család történetét. Még nincs meg a könyv, de a kívánságlistámra került.

2018. október 4., csütörtök

Donáth Mirjam: Mások álma

Kölcsönkönyv, A menjek, maradjak c. dokumentumfilmben hallottam róla.
A könyv címe arra utal, amiről az egész szól: Mirjam Fulbright ösztöndíjjal kerül New Yorkba a Columbia egyetem újságíró mesterkurzusára, ezután jön a New York University mesterkurzusa, amihez szintén ösztöndíjat nyer el, majd a Reuters hírügynökségnél kap lehetőséget.


Persze a New Yorkban töltött 7 éve ennek ellenére sem fáklyásmenet, tele van csalódásokkal, nehézségekkel, buktatókkal. Mégis marad, sikeres, jó munkája van, megvalósítja önmagát, de közben végig érzi, tudja, h nincs a helyén, hiába éli „mások álmát” New Yorkban. Meg kell mondjam, ez alapján a könyv alapján kicsit elment a kedvem New Yorktól, ill. kijózanodtam (na nem mintha ott képzeltem volna el az életemet). Úgy tűnik, ez – is – az a város, ami jól mutat filmekben és könyvekben ill. ahol a sikeresek és szépek lubickolnak, de mindenki más, vagyis az emberek java kínlódik, szenved, nélkülöz.
New York volt az álma Mirjamnak, ahogy sok mindenkinek, küzdött érte, vele, sokszor sikerrel, de közben végig ott motoszkált benn az az érzés, h talán ez az álma, de nem ez a sorsa.
Sok hosszabb-rövidebb ideig külföldön élő embertől hallottam már, h az otthontól távol olyan dolgokat kezd el hiányolni és értékelni az ember, amik otthon fel sem tűntek. Ezt éreztem sokszor itt is, keresi a magyarok társaságát és sokszor számíthat is rájuk, hiányolja az otthon ízeit és még az is előfordult, h az egészségügyi ellátást sírta vissza.
Kellemes csalódás volt a könyv, tele sok-sok érdekességgel, tanulságos történettel, édes-bús hangulattal. Bár eleinte nehéz volt összemelegednem a stílusával, de a végére megszerettem, igényesen, nem teljesen a szokásos módon megírt olvasmány.

2018. szeptember 30., vasárnap

Julia Hanel: Liebe, Zimt und Zucker

Marit 28 éves, irodalomból és anglisztikából diplomázott, de befejezve az egyetemet, hirtelen nehéz helyzetbe került. A pasija után költözött, feladva addigi hamburgi életét egy kisvárosba, Altburgba. Mikor azonban megjelent nála, a barátja teljesen váratlanul szakított vele. Mivel még reménykedik, h Toby esetleg meggondolja magát, ott marad és egy kávézóban kezd dolgozni.


Miközben lassan kiderül, miért is ért véget a kapcsolata, máris 2 újabb jelölt bukkant fel az életében. Az egy véletlen folytán először csak virtuálisan megismert ügyvéd, Julian, minden nő álma, nem csak sikeres és intelligens, elegáns, hanem van humora is és nagyon jól néz ki. Mikor azonban személyesen is találkoznak, az egész elég sótlan, unalmas, semmilyen. A kávézóban a kollégája, Moritz igazi sármőr, a kislányoktól a nagymamákig mindenkivel flörtöl és mindenki imádja, de a pasi 30 évesen még mindig az egyetemisták életét éli, bulikkal, nőkkel, alkohollal, de ambíciók nélkül, viszont minden érintése tűzbe hozza Maritot.
Őszintén szólva meglepett ez a könyv. Vágytam valami könnyedre, de tartottam is tőle, mert ezek közül sok olyan kiszámítható és bugyuta, h az már inkább fáj, mint szórakoztat. Az elején itt is azt gondoltam, h helyben vagyunk, már a 20. oldalon tudom, mi lesz a vége, de aztán meglepett Julia Hanel és hirtelen azon kaptam magam, h izgalmas a sztori, mert nem tudom, hogyan tovább. Még jobban tetszett volna, ha a végén meg meri lépni, h nincs happy end, de azért mégiscsak egy limonádéról van szó, ennyire azért nem volt merész.

2018. szeptember 27., csütörtök

Monica McInerney: Die Geheimnisse der Familie Templeton

Évekkel ezelőtt kaptam egy barátnőmtől sok-sok könyvet, azokból szemezgetek, általában a várólistámra is felkerül egy, idén ez.


A Templeton házaspár Angliából költözött a 4 gyerekével és a feleség húgával egy ausztrál kisvárosba és a kastélyszerű Templeton Hall-ba, amit úgy örököltek. A pénzhiány arra viszi rá őket, hogy hétvégenként megnyissák pazar házukat az érdeklődők előtt, beöltöznek 19. századi ruhákba és úgy mesélik a gyerekek is a ház történetét, időnként kicsit feltuningolva. Mindenki különcnek, furcsának tarja őket, például, mert a gyerekeket az anyjuk tanítja otthon és mert senkivel sincsenek kapcsolatba. A regény első. leghosszabb része a család ausztráliai életéről szól, a konfliktusokról, a problémákról, a gyerekek, Charlotte és Audrey tinédzser-, ill. Gracie és Spencer gyerekkoráról, valamint arról a barátságról, ami kialakul a család és a szomszédjuk, Nina és a fia Tom között. Aztán a család teljesen váratlanul elhagyta Ausztráliát, s bár az a terv, h néhány hónap múlva visszatérnek, erre nem kerül sor.
A második, rövidebb részben Templetonék Ninának írt leveleiből ismerjük meg a történéseket. A regény igazi főszereplője Gracie, Templetonék legkisebb lánya, aki az első részben még imádnivaló, mindenlében száz kanál, cserfes, csupaszív kislány, a másodikban már különleges, okos és érzékeny tinédzser, aki nem felejti el azt a különleges barátságot, ami anno a felnőtt Ninához fűzte. És nem felejti el Tomot sem, az időközben sikeres krikettjátékos Tomot, aki már gyerekkorában rabul ejtette a szívét. A harmadik részben, mikor a gyerekkori barátok, Gracie és Tom 19 és 21 évesen újra találkoznak, puzzleként áll össze a kép a fejükben, úgy érzik, megtalálták a másik felüket. Bár fiatalok, de a kapcsolatuk mégis komoly és mély, utazgatnak, mígnem egy baleset összetöri az életüket és úgy tűnik örökre elszakítja őket egymástól. Tomot fizikailag, Graciet lelkileg töri össze a tragédia, mindegyikük élete tönkre megy, az addigi vágyaik, terveik megsemmisülnek. Aztán idővel felmerül a kérdés, a sors vagy valami- esetleg valaki más szakította el őket egymástól?
Tetszett a több, mint 600 oldalas családregény. Tény, h egyre nehezebben kezdek bele ilyen hosszú könyvekbe, de az is, h egészen más élmény sokszor, belemerülni, akár több hétre is egy történetbe, mint csak néhány napra.
Szerintem a könyv sajnos nem egyenletesen érdekes, izgalmas, vannak benne részek, amik nagyon olvastatták magukat és voltak elég vontatottak. Viszont olyan szereplőket tudott kreálni az írónő, akik magukkal ragadtak, akiknek érdekelt a sorsuk alakulása és a regény 2. fele tele van meglepetésekkel, amikből még a végére is bőven tartogatott. Rengeteg nagyon érdekes kapcsolatot mutat be, legyen az szülő-gyerek vagy házastársak, testvérek kapcsolata, tele nehéz döntésekkel, hibákkal és következményeikkel. Ami kicsit meglepő volt, h bár bőven lett volna ok könnyekre olvasás közben, ezek most elmaradtak. Monica McInerney nem törekedett arra, h megrígassa az olvasóit, végül is ez is tetszett.
Eleinte úgy gondoltam a barátságos borító abszolút nincs összhangban a kissé komor és vészjósló címmel (A Templeton család titkai), de végül is mégis, mert nem egy sötét történetről van szó, ahol sorra esnek ki a csontvázak a szekrényekből. A könyv magyarul nem jelent meg.

2018. szeptember 23., vasárnap

Julia Berger: Ein Jahr in Tokio

Újabb könyv az egyik kedvenc sorozatomból, aminek német írói mindig 1-1 évet töltenek az adott városban. A tokiói rész szerzője, Julia a többségtől eltérően nem újságíróként érkezik Japánba, hanem építészként. A 28 éves nőt kirúgják a munkahelyéről és nem igazán találja a helyét, mivel már járt Japánban és van egy japán ex barátja, úgy dönt, egy évre Tokióba költözik 2010-ben. Itt azért megint meg kell jegyeznem, h nem tudom, hány magyar tehetné ezt meg, úgy, hogy azt sem tudja, tud-e munkát vállalni.


Aránylag gyorsan kiderül, h Satoshival, az exével nem tudják felmelegíteni a kapcsolatukat, amiben Julia talán reménykedett. Bár már tud, de továbbra is tanul japánul, ez tölti ki a napjait az első hónapokban. Furcsa, mert 28 évesen csak sodródik, keresi magát, kisebb munkákat vállal, de az nem nagyon derül ki, h miből finanszírozza az életét a világ egyik legdrágább városában. Persze nem él nagy lábon, de még így is…Nagy a kontraszt, mert ő nem igazán dolgozik, a japánok ilyesmit viszont el sem tudnak képzelni, ez okoz némi konfliktust a következő japán barátjával, Naokival is (bukik a japán pasikra), aki orvostanhallgató.
Sok autentikus dolgot kipróbált, igyekezett a japánokkal és nem a külföldiekkel ismerkedni. Volt japán fürdőben, Love Hotelben, a cseresznyevirágzáson, dolgozott csaposként a márciusi tokiói októberfesten, járt Kyotóban és kirándulgatott a főváros környékén. Megállapította, h Japánban a teljesen vékony európai lányok is elefántnak tűnnek a gazellák között, h úgy beszél japánul, mint egy férfi, mert mindig férfi tanárai voltak és ezen a nyelven máshogy beszélnek a nők és a férfiak. Nem fáklyásmenet az élete Tokióban, hisz itt is igaz, h a mindig nyüzsgő metropolisban a legkönnyebb magányosnak lenni. Végül decemberben újra összejön Naokival és bár visszamegy Németországba, de akkor már tudja, néhány hónap múlva visszatér, h a Goethe intézetben tanítson ill. ott segédkezzen egy építészeti kiállítás szervezésében. Kíváncsi lennék, hogy alakult azóta az élete, hol él, mit csinál most.
Érdekes módon a német kenyér problematikája, ill. annak hiánya ezúttal nem jött elő, bár lehet, h azért, mert Japánban valószínűleg sok-sok európai élelmiszert kellett hiányolnia, talán kimondottan ez nem tűnt fel annyira. Ahogy általában ennél a sorozatnál, bár tetszett a könyv, sok érdekességet megtudtam, erről a számomra teljesen ismeretlen világról, de a szerző ezúttal is, ha nem is sótlan, de legalábbis annak tűnik a könyvben, ezzel mindig kicsit küzdenem kell.

2018. szeptember 18., kedd

Paula Bomer: 9 hónap

Sonia elvileg boldog családanya, feleség, 2 kisfiú édesanyja és most várja a 3. gyerekét, egy kislányt. De akkor mégis mit keres egyedül valahol az USÁ-ban? Mi történt, hol van a családja…?


Ez a könyv megpróbál kicsit a mélyére nézni annak, mi zajlik az anyák fejében, mit gondolnak a várandós nők, legalábbis egy részük. Leírja mindazt, amit nem lehet kimondani, ami tabu. Sokszor meghökkentő, időnként naturalisztikus és helyenként alpári is, de mindig őszinte és kendőzetlen.
Sonia igazi szabad szellem volt, rocker csaj, csapos, festett, aztán jött Dick, a szerelem, házasság, majd a gyerekek. Mikor Tom és Mike 4 és 2 évesek, úgy érzik, végre újra önmaguk lehetnek, a kapcsolatuk újra férfi-nő kapcsolat kezd lenni, újra éled a szenvedély, terveik vannak, önmegvalósítást terveznek. Aztán jön a sokk, a nem várt és nem tervezett várandósság és a kérdés, hogy mi legyen.
...tudom azt is, hogy ha úgy döntök, hogy megtartom a babát, akkor örülnöm is kell a döntésemnek. Hogy rajtam múlik. Nem Isten akarata. Rajtam múlik. Annyi nő tette tönkre az életét, hogy nekem meglegyen a választási lehetőségem, és én senkit sem hibáztathatok. Nem játszhatom az áldozat szerepét.
Három gyerek már túlerőt jelent. Át kell állni a zónás védekezésre az emberfogás helyett.
A pár megtartja a babát, de a kétségek ettől még nem oszlottak el, aztán egyszer csak, különösebb extra kiváltó ok nélkül Sonia elmegy, h megkeresse és kitombolja magát, h felkeresse azokat a helyeket és embereket, amik és akik egykor fontosak voltak az életében és hogy ezáltal rájöjjön, mi és ki a fontos számára most. Míg hónapokon át úton van, döntögeti a tabukat rendesen, ami azért időnként hajmeresztő, azzal együtt, h sok gondolatát, félelmét értettem a főhősnőnek, mégis volt néhány olyan dolog, amit durvának találtam. Nem egy cuki várandós könyv, nem is kismamáknak ajánlom, mert abban az állapotban talán inkább felzaklató lehet.

2018. szeptember 13., csütörtök

Sophie Kinsella: Vom Umtausch ausgeschlossen

A korántsem hétköznapi dupla esküvő után jön a szintén nem mindennapi nászút. Mr. és Mrs. Brandon immáron 10 hónapja utazgatnak, bejárták a világot, Ausztráliától Ázsián át Európáig, de lassan-lassan elég lesz. Persze Becky házas asszonyként sem hazudtolja meg önmagát, továbbra is a vásárlás a gyengéje.


Londonba érve Luke szokás szerint beleveti magát az üzletbe, Rebeccának viszont új munka után kell néznie, ami nehezebbnek tűnik a vártnál. Ráadásul a szüleivel és az immáron 3 gyerekes legjobb barátnőjével is másként alakul a viszontlátás, mint ahogy azt Becky elképzelte. Az eseményeket aztán az pezsdíti fel, h a nőnek van egy nővére, akiről egész eddig nem tudott. Persze jó szokásához híven teljes elánnal veti bele magát Jess megismerésébe és rövid úton sikerül nem csak a vele való bimbózó kapcsolatát, hanem a házasságát is kis híján tönkre tennie. Ezúttal egy drámai szituációval rántja helyre a végén Kinsella eszetlen hősnőjének dolgait és jöhet a happy end.
Most egy darabig elég volt a boltkórosból, így a 4. rész végére, kicsit belefáradtam, de a terv az, h sorra kerítem majd még a maradék 3 részt.

2018. szeptember 9., vasárnap

Tove Jansson: Sommerbuch

Mindenféle előzetes infó nélkül kezdtem bele ebbe a könyvbe, így csak utólag olvastam, h a szerző igen ismert gyermekkönyv író, akinek sok műve magyarul is megjelent. Jansson – akinek középső neve egyébként Marika:) –a svéd kisebbséghez tartozó finnországi író, aki svédül írt. 1945-ben írta és illusztrálta első Múmin-könyvét, ami világhírűvé tette. Később – bár főleg gyermekíróként ismerték – több felnőtteknek szóló regényt is írt. Könyveit 45 nyelvre fordították le, a Kalevala után a finn irodalomból a legszélesebb körben.


Mindennek ellenére engem nem nagyon érintett meg a könyv, meglehetősen egyhangúnak és unalmasnak találtam. Alapvetően inkább novellákról van szó, amiket az köt össze, h mindegyik egy nyáron játszódik a finn tengeröböl egy kis sziklaszigetén és a 7 éves Sophia és a nagymamája hétköznapjairól szól. Beszélgetnek, veszekednek, kérdéseket vetnek fel és kalandoznak, együtt átélik a világ apró-cseprő csodáit és szomorúságait. Nagymama és unoka, az ő kapcsolatuk, az ő élményeik állnak a középpontban, de ott van a középső generáció, az apa is, de mint általában ez a generáció, ő is elfoglalt, a háttérben marad és biztonságot ad. Bár a történet talán idillinek tűnik, de igazából nem az, a nagymama kissé melankolikus, sok mindent nem tud és nem akar, szóval nem egy idealizált szuper nagyiról van szó.

2018. szeptember 3., hétfő

Emma Sternberg: Marillennködel und das Geheimnis des Glücks

Már három könyvet olvastam Emma Sternbergtől és mindegyik tetszett, szóval nem volt kérdés, h ez is sorra kerül, pláne, h az egyik folytatása.
Már az elején furcsa volt, h milyen vékonyka, hát még vékonyabb, mint gondoltam.


Sophie immáron a nagynénje által ráhagyott kis panziót vezeti, itt ismerte meg a szerelmét, akivel jól megvannak. Aztán egyik reggel talál egy levelet a már egy ideje halott Johannától, a nagynénjétől, amit utolsó napjaiban neki írt. Ebben mindenféle jó tanácsokkal látja el a nőt, főleg szerelmi téren és leírja az ő és a férje szerelmi történetét, valamint a – nem túl eredeti – „legénykérést”. Sophie-ra ez viszont akkora hatással van, h ő is a tettek mezejére akar lépni és a barackos gombóc álcája alatt feltenni a nagy kérdést. Eddig jutunk, h sikeres lett-e az akció, mi volt a reakció stb., erről semmit nem tudunk meg. Ennek az egésznek se füle, se farka. Illetve lenne, ha folytatná még vagy 200 oldalon keresztül, így viszont nehéz értelmezni, tényleg érdekelne, h mi volt a cél ezzel, vagy miért ebben a formában jelent meg. Csalódás, befejeződik, még mielőtt elkezdődött volna.

2018. augusztus 29., szerda

Catherine Banner: Die langen Tage von Castellamare

Igényesen megírt, érdekes olasz családregény, ami 4 generáción át követi az Espositok sorsát egy pici szicíliai szigeten, Castellamarén. Amedeo „talált gyerek” meglehetősen hányattatott gyerekkor után köt ki Esposito doktornál, aki nevelt fiának fogadja és támogatja abban az álmában, h orvos legyen. Majdnem 40 évesen kerül az isten háta mögötti Castellamare-ra, ahol azonnal felforgatja akaratán kívül a kis helyet.


A regény aránylag nagy részét teszi ki az ő és felesége Pina története, a botrány, ami miatt nem dolgozhat többé orvosként és helyette egy bárt nyit, ami generációkon át biztosítja majd a család megélhethését, na meg persze a gyerekeik születése. A következő generációból, a lányuk, a legkisebb Esposito Maria-Grazia áll a középpontban ill. ő az egyetlen, aki a szigeten marad, de mégis egy angolhoz megy feleségül. Mariuzza egy erős és okos nő, aki a hátán viszi a családját már fiatal lány korától egészen idős koráig. A gyerekei ill. unokái nem olyan karizmatikus személyiségek, mint ő ill. az apja, meg hát közben sok minden megváltozik.
Igazából nehéz erről a könyvről írni, mert nem történnek benne, óriási dolgok, inkább reálisan írja le az Esposito család történetét, örömökkel, bánatokkal, jó-és rossz döntésekkel. Érdekes a „háttér történet” is, vagyis az isten háta mögötti kis elmaradott sziget fejlődését végigkísérni a 20. században, ahogy megélik a 2 világháborút, a gazdasági világválságot, ahogy lassan oda is elérnek a technikai vívmányok, ahogy lecsapódnak a nagy világ eseményei. Egy nagy családi eposz, ami olvastatta magát.
Magyarul is megjelent, Ház az éj peremén címmel, ennek jóval több értelme is van, mint a német Castellamare hosszú napjai-nak, a német borító jelentésére sem sikerült rájönnöm.

2018. augusztus 24., péntek

Sophie Kinsella: Hochzeit zu verschenken

Becky és Luke már egy éve együtt élnek New Yorkban, a nő végre megtalálta magát, divat ill. stílus tanácsadóként dolgozik egy nagy áruházban. Bár jól megvannak, de mivel közös bankszámlájuk van, Luke-nak azért időnként fennakad a szeme Becky kiadásait látva. Visszatérnek Angliába egy esküvőjére, ahol Luke is megkéri Rebecca kezét és máris beindul a vad tervezgetés.


Míg Becky szülei otthon, Angliában szeretnék férjhez adni egyetlen lányukat, addig Luke dúsgazdag anyja a new yorki Plaza Hotelben akar egy fényűző esküvőt csapni a felső tízezernek. Beckynek nem kell hozzá sok idő ismét, h őrült slamasztikába keveredjen: az idő egyre fogy, miközben két különböző kontinensen szervezik ugyanarra a napra az esküvőjét. Képtelen megemberelni magát, eldönteni, mit is akar és kiállni a véleményéért, ezt megint iszonyat irritálónak találtam, a csodára várt és mázlija volt, mert az meg is érkezett és lévén megint volt pár világosabb pillanata, ki is tudta használni.
Luke egy nagyon szimpatikus, jó humorú és józan ember, nem sok közös van bennük, pont ezért nehéz is elhinni, h egy ilyen pasi el akarja venni a továbbra is igen szeleburdi Beckyt, ill. azért nehéz elhinni, mert mindig csak a nézeteltéréseik, a nő fülleintései vannak terítéken, mintha másból sem állna a kapcsolatuk, az egész elég teátrálisan és felszínesen van bemutatva.
Kezdek belefáradni, bár belekezdtem a 4. részbe, de utána szerintem pihentetem a sorozatot.

2018. augusztus 16., csütörtök

Sophie Kinsella: Fast geschenkt

Becky Bloomwood története folytatódik. Bár menő állása van és még menőbb barátja, de továbbra is pénzügyi gondokkal küzd, hisz nem csak a fizetése növekedett meg, hanem az étvágya is, még többet és még drágább dolgokat vásárol. Szóval továbbra is megy az ész nélküli költekezés, ami egyre jobban irritált, eddig is tudtam, h én nem vagyok ez a típus, ez hatványozottan bebizonyosodott. Ráadásul hosszú távon idegesített is Becky a füllentgetéseivel, hazudozásaival, hiteltelenné tette a sztorit, önmagát pedig egy rajzfilm karakterré. Mert ki az, aki egy gyerekes hazugsághoz tartja magát, ha törik, ha szakad, ráadásul állandóan…?


Luke nagyon elfoglalt, sikeres, közel van ahhoz, h teljesüljön az álma és New Yorkban nyisson irodát. Együtt utaznak oda, úgy tűnik, Beckynek is lennének lehetőségei a nagy almában, de továbbra is az egyik slamasztikából a másikba lavírozik. New Yorkban sem tudja visszafogni magát, sőt, még túl is tesz magán, költekezik, vásárol, mint valami megszállott, persze minden kiadását meg tudja magyarázni, legalábbis magának, de az egyik angol bulvárlap a nyomában van és meg is jelenik egy leleplező cikk, Becky bort iszik és vizet prédikál magatartásáról, ami nem csak a saját new yorki álmait teszi tönkre, hanem Luke-kal való kapcsolatát és az ő üzletét is. Bár főhősnőnk nagyon igazságtalannak érzi az egészet és sajnálja magát, én más véleményen voltam, bicskanyitogató időnként az egész, nagyon irritált. Pláne, mikor a megoldást újra abban látja, h bővítteti a hitelkeretét, nem abban, h eladja a sok cuccot, vagy valami pénzkereseti lehetőség után néz, inkább önsajnálatba süpped és haragszik a világra – kezdett unszimpatikus lenni ezen a ponton. De Kinsella még az utolsó pillanatban megmenti a sztorit és észhez téríti Beckyt, akinek megint van pár világos pillanata és kivételesen ismét – ahogy az első részben is – diadalmaskodik a józan paraszti esze, ami újra kihúzza a slamasztikából. Magába száll, döntéseket hoz, végre felnőttként viselkedik, vállalva a felelősséget és a saját lábára áll, azt csinálva, amit igazán szeret és amiben a legjobb.

2018. augusztus 12., vasárnap

Márai Sándor: Füves könyv

Sokszor megesik, h sűrű, stresszes időszakaimban tényleg valami nagyon limonádéra vágyok, de aztán pár ilyen olvasmány után már jól esik valami igényesebbet olvasni. Így került most sorra ez a könyv, ami az idei várólistámon volt.


A füveskönyv eredetileg egy orvosbotanikai összeállítás volt, mely tanácsadó jellegű és orvosi célra készült. Bár Márai Füves könyve, nem orvosi, de mindenképpen tanácsadó és igazából tanácsai sokszor az egészség megőrzését segítik elő szándéka szerint. Egyébként a kötet epigrammák és maximák gyüjteménye. Előbbi rövid, tömör, csattanós költemény, míg utóbbi röviden, gyakran felszólító módban megfogalmazott erkölcsi igazság vagy életelv.
Rengeteg – látszólag teljesen random - témában bölcselkedik az író, a teljesség igénye nélkül az olvasásról, a szeretetről, a hazáról, a világról, az érzékekről, a szenvedélyről, a hiúságról, a lelkiismeretről, a nőkről általában, az utazásról, a sárgarépáról, a barátságról, a szerelemről, a várakozásról, az ünnepekről, a lustaságról, a balesetekről, a zenéről, a fejfájásról és egyetlen mondat erejéig az öltözködésről is (Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni. ;-))
Érdekes lenne ma a vélményét ugyanezekről a dolgokról olvasni, sokat változott a világ a Füves könyv 1943-as megírása óta.
Sok értékes gondolat olvasható benne, több ma már inkább megmosolyogtató dolog és persze azért akad néhány közhely is. Nekem ezek a bölcseletek tetszettek legjobban:

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn.

Vendégnek lenni rabság. Rendkívül nagy lelki durvaság és önzés vendégségbe hívni valakit. Már egy vacsorameghívás elfogadása is fölötte terhes, unalmas és fárasztó kötelesség. Leghelyesebb vendéglőben találkozni barátainkkal, este kilenckor, s aztán tizenegykor hazamenni, úgy, hogy mindenki fizette a saját számláját. Minden más merénylet és önzés.

2018. augusztus 7., kedd

Michelle Schrenk: Strandküsse und andere Turbulenzen

Tipikus nyári limonádé olvasmány, amiben leginkább a könnyedsége és a rövidsége vonzott, ez utóbbinak különösen örültem, ebből ennyi is bőven elég volt, sőt…


A munkamániás Rike önmagát is meglepve beleegyezik, h egy haverjával Cuxhavenbe megy nyaralni, de mikor az indulás előtt a srác lemondja a vakációt, semmi kezdve az egészhez, végül mégis elmegy. Nem indul jól a dolog, már a vonaton kisebb nézeteltérésbe keveredik valakivel és az idilli kis panzió, inkább egy romhalmaz, ráadásul a vonatos akadékoskodó pasi, Nils is állandóan felbukkan. Rike és Nils kapcsolata egy éjszakás kalandnak indult, amit félreértések színesítenek, majd együtt dolgoznak azon, h a panziót újra felvirágoztassák és persze sikerre vannak ítélve.
A szereplők borzasztóan sematikusak, egyáltalán nincsenek kidolgozva, ez megint az a kategória, h ilyet ki lehet adni????, maga a történet is felszínes. Sokszor az volt az érzésem, h vannak a nagy szavak, de mögöttük nincs semmi, össze van csapva az egész, lehet 200 oldalon is kerek, egész történetet írni szerintem, de ez nagyon nem volt az.

2018. augusztus 2., csütörtök

Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick

Nagyon szeretem Swan könyveit, kíváncsian vártam az elsőt, ami nem télen játszódik és nem a karácsony köré szövődik.
Tulajdonképpen az Ein Geschenk von Tiffany folytatása – ami tök jó, mert annak a végén Cassie és Henry összejöttek, minden szép és jó, most 2 év elmúltával újra betekintünk az életükbe. Kiderül, h bár szeretik egymást, másfél éve jegyesek, de Cassie 10 év félresikerült házasság után kiábrándult és nem akar újra férjhez menni, ez állandó feszültség forrás a kapcsolatukban.


Egyszerű, normális életet élnek Londonban, időnként fel-felbukkannak a regényben és az életükben az első kötetben megismert barátaik, Anouk, Kelly, na meg Henry nővére és Cassie legjobb barátnője, a minden lében száz kanál Suzy. Henry, a nagy felfedező újabb expedícióra készül, ami az utolsó pillanatban hiúsul meg, csalódottságában beleugrik egy másik kalandba, ami 3 hónapra elszakítja őket egymástól és egy ultimátummal búcsúzik, a nőnek döntenie kell, vagy esküvő, vagy szakítás. Cassie a régi és az új élete között áll, már nincs az egyikben és még nincs a másikban. De nem állíthatja meg az életét örökre, muszáj megtenni a következő lépést és elkezdenie Henryvel a közös életét, de nagyon tart egy újabb házasságtól. A munkába menekül, ill. Cornwallba Suzyval és a családjával, ahol ismét vár rá Henry ledolgozandó listája, tele feladatokkal, amik elgondoltatják és kihívások elé állítják. Nem nagyon segít a gondolkodásban a felbukkanó Luke, akivel heves new yorki románca még élénken él az emlékezetében és a pasi mindent elkövet annak érdekében, h ez így is maradjon.
Valahogy nehezen birkóztam meg vele az elején, pedig általában nagyon gyorsan és szívesen olvasom a regényeit, erre is nagyon kívácsni voltam, de valahogy alulmúlta a várakozásomat. Mondjuk pont egy elég sűrű időszakban is olvastam, ez sem segített, de nehezen haladtam vele, vontatott volt, sokszor nem nagyon kötött le. A szerző egyébként – számomra – lebilincselően tud írni a felső tízezer mindennapjairól, itt ez is hiányzott és valahogy nem volt a történet igazán koherens, hiányzott valami, ami igazán összeszőtte volna a sztorit. Nagyon bírtam viszont az időnként sziporkázó szövegeket, de ezek is inkább csak a vége felé jöttek, ahogy akkor állt össze számomra az egész regény is, akkor jöttek a meglepő, hirtelen fordulatok, a drámák, az izgalmak és persze a jól megérdemelt happy end. Szóval összességében jó volt és a vége megmentett egy csalódástól is, Karen Swanban továbbra is lehet bízni;).

2018. július 29., vasárnap

Sophie Kinsella: Die Schnäppchenjägerin

Hosszabb idő után újra egy Kinsella, méghozzá egy klasszikus, ami ezer éve megvan, ahogy a következő sok része is, de valahogy nem vitt rá a lélek, h elkezdjem, pedig valószínűsítettem mindig, h tetszene, így került fel a várólistára.


Rebecca Bloomwood elképesztően szeleburdi, szeretnivaló, na meg persze időnként azért kiakasztó is. A 20-as évei közepén jár, egy pénzügyi lapnál dolgozik újságíróként, de az elég talányos, h hogyan, mert ha valami igen távol áll tőle, az pont ez a világ. Állandóan az anyagi csőddel küzd, a banktól kapott felszólító leveleket inkább eldobja és elrejti, helyette idegnyugatóként vásárolni indul. Imádja a sminkcuccokat, a kiegészítőket, a szép cipőket, táskákat, ruhákat, leginkább persze mindenből a dizájner darabokat, amiknek nagy szakértője is. Időnként megpróbálja összekapni magát, másodállást vállal, különböző spórolási praktikákat próbál ki, de ezekkel általában csak még nagyobb kiadásokba veri magát, na meg igencsak vicces szituációkba keveredik. Közben egyre gyakrabban bukkan fel az életében a kőgazdag és jóképű Luke Brandon és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy hova fajulnak a dolgok.
Becky egyik bonyodalomból a másikba csöppen, egyre nagyobb slamasztikába kerül, amiből aztán mégis jól jön ki. Minden rossz tulajondonsága ellenére kedves és vicces lány, akinek helyén van a szíve és az esze és végül a „józan paraszti eszének” köszönhetően sikeres is lesz, minden fronton.
Magyarul Egy bolkóros naplója címmel jelent meg a könyv, ami egy immáron 7 részes sorozat első része. Sosem hallottam ezelőtt még a boltkóros szót, talán nincs is magyarul igazán jó kifejezés az eredeti shopaholic-ra, ahogy a német Schnäppchenjägerin sem igazán találó, hisz az inkább arra utal, h valaki az akciókra, nagy árleszállításokra utazik, ami Rebeccára nem feltétlenül jellemző.
Szórakoztató – bár időnként idegesítő – olvasmány volt, jönnek szépen sorban a folytatások.

2018. július 20., péntek

Kathryn Taylor: Wildblumensommer

Nem tudnám megmondani, pontosan miért, – talán a jó amazon értékelések miatt – de nagy reményeket fűztem a regényhez, nem jöttek be sajnos.
A tini Zoe a családjával, szüleivel és bátyjával a nyarakat Cornwallban töltötte. Itt ismerte meg a legjobb barátnőjét, Rose-t és annak bátyját, Jacket, aki az első szerelme lett. Egy tragédia azonban nem csak a testvérpárhoz változtatja meg a viszonyát, hanem a vidékhez is, nem tér már vissza többé.


14 év múlva Zoe felnőtt, kőkemény üzletasszony apja cégénél, menyasszony, de boldogtalan, nem tudta túltenni magát azon a cornwalli nyáron. Ekkor derül ki, h a fejében egy időzített bomba ketyeg, egy aneorizma, amit operálni kell, a nő időt kér és úgy érzi, a műtét előtt el kell mennie Cornwallba, h kiderítse, mi is történt valójában. Gyors házcserét hajt végre egykori barátnőjével, miután Rose és Zoe sorsa nagyon hasonlóan alakul, hisz mindketten találkoznak a szerelemmel, ki egy újjal, ki a régivel, de egy fontos dolgot eltitkolnak előle, így a bonyodalom borítékolható. Zoe fényt derít a sok évvel azelőtt történt tragédia körülményeire, h végre a családja és ő le tudják zárni azt a szörnyűséget, de a saját sorsa elől nem menekülhet…
Van valami nagyon Rosamunda Pilcheres benne, ami abszolút nem tetszett, vagy Cornwall váltja ezt ki belőlem;)? Több könyve és hangoskönyve is megvan, ez után kétlem, h a közel jövőben sorra kerülnének.

2018. július 16., hétfő

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el

A Jégviráglányok után bármit elolvasnék a szerzőtől, így amint megláttam ezt, nem volt kérdés.


Ismét egy fiatal lány áll a középpontban és az ő problémája. A könyv főszereplője és mesélője a 14 éves Melinda, aki épp új iskolába kerül. Bár régi barátnői közül is többen ide járnak, de nem is olyan rég történt valami, ami véget vetett barátságuknak és ami miatt a legtöbben szóba sem állnak a lánnyal, aki magába zárkózott. Egyke, szülei nem sokat törődnek vele, egyedül vergődik a gondolataival, félelmeivel és a titkával. Lassan derül fény a vele történt szörnyűségre, amiről Melinda először beszélni akart, de aztán minden máshogy alakult és most tűrnie kell nem csak a fájdalmat, hanem a kitaszítottságot is. Ám főhősünk erős lány, saját hajánál fogva rángatja ki magát a gödörből és szépen lassan megszólal, nem a saját érdekét nézi, hanem azt akarja megakadályozni, h mással is olyan szörnyűség történjen, mint vele.
Megtörtént. Nem lehet meg nem történtté tenni, sem elfelejteni. Sem elfutni, sem elrepülni, sem elbújni, sem eltemetni.
Nagyon magával ragadó, csontig hatoló olvasmány, ami újra egy fontos témát boncolgat. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt kötelező.

2018. július 12., csütörtök

Stephenie Meyer: The Chemist – die Spezialistin

Ciki vagy nem, nekem tetszettek Stephenie Meyer könyvei, a Twighlight ugyanúgy, mint A burok, így érdekelt ez is, bár az már az elején egyértelmű volt, h ez valami más. Mivel a hossza elrettentett egy kicsit, kellett a plusz várólistás motiváció;-).


Meyernek – eddigi könyveit olvasva – mindig sikerül egy olyan - eddig fiktív, ezúttal valós - világba kalauzolnia, ami új és ismeretlen számomra. Ezúttal a fifikás űzött vad mindennapjaiba avat be. Dr. Juliana Fortis (később Alex), szupertitkos munkája során megtudott valamit, amivel még kellemetlenségeket okozhat, ezért meg akarják ölni. Mikor az első kísérlet meghiúsul menekülőre fogja, az évek során tökéletesre fejleszti a bujkálást, valamint a megtévesztést és sorra iktatja ki az életére törő bérgyilkosokat, miközben ő maga sem tudja, mi az, amiért el akarják tenni láb alól. Gázálarcban alszik és mindig minden eshetőségre fel van készülve, különböző injekciók széles tárházát hordja magával, amivel elkábíthatja, szóra bírhatja vagy éppen megkínozhatja azokat, akik a nyomában vannak. Életmódjából kifolyólag semmilyen emberi kapcsolata nincs, az élete sivár, egy pillanatra nem szabad lazítania, a figyelme nem lankadhat, mert egyetlen hiba az életébe kerülhet. Volt főnöke újra rátalál, de ezúttal nem egy gyilkost küld rá, hanem egy ajánlata van, amit ha elfogad, békén hagyják. Megkapja a célszemély aktáját, akit ki kell vallatnia, ebben volt a legjobb, h különböző vegyi anyagokat fecskendezve a kihallgatandó embereket szóra bírja. Daniel Beach látszólag mintapolgár, tanár, de valójában egy veszélyes vírust akar Amerikára szabadítani, ami több millió emberrel végezhet. A pasi nem csak jóképű, de van benne valami eredendő jóság, tisztaság, ártatlanság és őszinte megdöbbenéssel hallgatja az őt faggatni akaró Alexet, akinek rá kell jönnie, h megint csőbe húzták. Amikor felbukkan Daniel szakasztott mása és lassan körvonalazódni kezd, h ki mozgatja a szálakat, Alex végre szövetségesekre talál, akiket ugyanúgy üldöz a kegyetlen és soha nem felejtő rendszer, amivel együtt veszik fel a harcot. Valószínűleg csak az üldözés és az akció túl sok lett volna, ezért jó érzékkel egy elég meglepő szerelmi szálat is belesző a történetbe a szerző. Ez Alexben életre kelti a nőt, a lágy, sebezhető oldalát, rengeteget változik, szinte robotként tengeti a napjait, mikor megismerjük, állandó szökésben és félelemben, emberi kapcsolatok nélkül, de a regény végére egy érző, érzékeny és szerelmes nő lesz belőle.
Tetszett a befejezés is, nem maradt bennem semmi hiányérzet, ez a könyv úgy volt jó, ahogy volt. Nagyon izgalmas, érdekes és turbulens, jó kis akció filmet lehetne belőle csinálni, letehetetlen volt, így egy idő után már csak akkor kezdtem bele, ha tudtam, van is rá időm belemélyedni.

2018. július 7., szombat

Erin Watt: Paper Palace: Die Verführung

A Royal sorozat 3. része, hangoskönyvként hallgattam ezt is. A 2. részhez hasonlóan itt is a két főszereplő Ella és Reed a két mesélő, ennek megfelelően egy nő és egy férfi olvassa a regényt ezúttal is, továbbra is a nő a favoritom, sokkal jobbnak találtam.


Szinte az egész könyv a 2 cliffhanger köré épül, amivel a 2. kötet véget ért, Reedet gyilkossággal vádolják, a börtön már közel és felbukkan Ella apja is, a halottnak hitt Steve, akit még nem is látott, próbál az apja lenni, de nehéz ezt egy 17 évesnél elkezdeni, pláne úgy, h még sosem próbálta…Ellenzi Ella és Reed kapcsolatát, ami így egyrészről miatta, másrészről a tovább bonyolódó események miatt nem szökkenhet szárba sokáig ebben a részben. A Royal család egyre összetartóbb, de erre nagy szükség is van, hisz szorul a hurok, eldurvulnak a dolgok, a szerző ( illetve a szerzők, hisz két nő rejtőzik az írói álnév mögött) részről részre, egyre inkább túlspilázza és dramatizálja a történetet. Ha ilyen a gazdagok és szépek élete, nem kérek belőle, durva…Ennek a meghallgatásához már több idő kellett, nem kötött le már annyira. Mivel eredetileg trilógiának volt tervezve, kivételesen nem cliffhangerrel ér véget, hanem idillel, a köbön. Ám a sorozatnak még nincs vége, hozzácsaptak még további 3 részt, nekem még a 4. van meg, az még tervben van, elég is lesz aztán Royalékból;).
Ha jól láttam, magyarul egyelőre csak az első 2 rész jelent meg.

2018. július 4., szerda

Kristin Hannah: Wie Blüten im Wind

Eddig még sosem kezdtem bele egy könyvbe „félreértésből, véletlenül”, most viszont pont ez történt. Már régen várakozott a Kindl-öm aktuális mappájában, de egy másikat akartam elkezdeni, de valószínűleg véletlenül erre kattintottam és ezt kezdtem olvasni. Furcsállottam, h valahogy máshogy indul, mint ahogy a fülszöveg alapján vártam volna, de nem foglalkoztam vele, a félreértés csak akkor tudatosult bennem, amikor másodszor olvastam belőle. Sokszor a véletlenekből sülnek ki a legjobb dolgok, most is így történt, magával ragadott, megérintett és meghatott ez a történet és abszolút kedvenc lett, erre az utóbbi 2 évben nem volt példa.


Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, ami szintén tetszett, így továbbiak egyébként is tervben voltak.
Jude-nak ikrei vannak, akik immáron 17 évesek, egy fiú és egy lány, szépek, okosak, értelmesek, de anyjuk megszállottan igyekszik óvni, védni őket, ami egyre nehezebben megy. Az ikerlány, Mia legjobb barátnője, Lexi, akinek egész más sors jutott osztályrészül, anyja drogos volt, meghalt, apjáról nem is tud, több nevelőcsaládnál élt, míg 15 éves korában anyja nagynénjéhez került, aki szereti, jól kijönnek, de Eva nem tehetős, egy lakókocsiban lakik és Lexinek is dolgoznia kell. Az első pillanattól kezdve szereti Zach-et, Mia ikertestvérét, a népszerű, jóképű fiút, akitől egy világ választja el. Mégis összejönnek, igazi első szerelem az övék, lángoló érzelmekkel a felnőttéválás küszöbén. A szerelmüket megnehezíti a különböző anyagi és családi helyzetük és összetöri a feldolgozhatatlan tragédia, ami után Lexi börtönbe kerül. Annyi pro és kontra van, annyi érv Lexi ellen és mellett, egyedül csak az ikrek anyja, Jude az, aki biztos a bűnösségében. Egy nem várt fodulat mégis örökre összeköti Zachet és Lexit, a lány önmagára nem gondolva próbálja mindenki másnak a legjobb megoldást választani, de 5 év múlva szembesülnie kell a döntése helytelenségével. Szívszorító helyzetbe kerül, kilátás nélkül, de – bármilyen csöpögősen hangzik is – itt is bebizonyosodik, h az igazán nehéz helyzetekben csak a szeretet ereje segíthet, itt is ez történik és végül egy abszolút megérdemelt happy enddel zárul a regény.
A nagy részét – eléggé váratlanul – egy szuszra olvastam el, állandó könnycsorgás közepette, nagyon hat a könyv az érzelmekre, túlságosan is „manipulálja” az embert. Jodi Picoult könyveire emlékeztetett, amikor nincs jó döntés, amikor a dolgok nem fehérek vagy feketék. Tetszett, h több szempontból, több szereplő szemszögéből is igyekszik bemutatni a borzasztó kemény helyzeteket és hogy a tragédia előtt még engedi megismerni a szereplőket, így az olvasó sokkal inkább át tudja érezni a veszteségüket, az érzelmeiket.
Magyarul Út az éjszakába címmel jelent meg a könyv, ez az eredeti cím is, több értelme is van, mint a németnek (Mint a virágok a szélben).

2018. június 30., szombat

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Véletlenül találtam rá erre a könyvre és csupa jót olvastam róla, így alig vártam, h belekezdjek.


A két lányát egyedül nevelő apa, sógornőjéhez küldi Budapestre nagyobbik lányát, Emmát, h az unokabátyjával megnézze a milleneumi kiállítást, ám a lánynak egyszer csak nyoma veszik. 4 év múlva a kisebbik lány, Emília – Mili – indul Budapestre Róza nénihez, miután pár éves késéssel végre készhez kaptak egy levelet Emmától. Ő már ravaszabb, mint a nővére, még időben kereket old az őt fogva tartani akaró nénitől, de amikor visszamegy holtan találja. Sokkos állapotban ront ki a házból és egyenesen Ambózy báró kocsija alá kerül. A fiatal báró, aki az utóbbi években rendre „besegített” a rendőrségnek a szövevényes bűncselekmények felderítésében, magához veszi, ezzel magára vonva a Hangay lányok rosszakaróinak figyelmét is. Ezután van itt minden: tébolyda, üldözés, rafinéria, ármány és talán még szerelem is, egy izgalmas és szövevényes krimi bontakozik ki a századfordulós Magyarországon.
Tetszett, jók a szereplők, a sztori, vannak benne poénok, Mili talpraesett és tűzről pattant, a báró minden helyzetben ott van és mindenre tudja a megoldást, a bonyodalom nem átlátszó, de valahogy mégis elég nehezen ment az olvasása. Csavaros történet, vártam a megoldást és nagyon meglepődtem, mérges és csalódott voltam, h szinte semmi nem derült ki, oké, h vannak további részei a regénynek, de azért ez akkor is elég durva és unszimpatikus húzás, a történet közben abbahagyni az elbeszélést, különösen úgy, h itt az egész sztori egyetlen szálra épül. Elment a kedvem a folytatások olvasásától, legalábbis egyelőre.

2018. június 28., csütörtök

Erin Watt: Paper Prince: Das Verlangen

A Paper sorozat második része, továbbra is hangoskönyvként. Ugyanaz a nő olvassa, mint az első részt, legalábbis Ella fejezeteit, de itt már nem csak ő az elbeszélő, hanem Reed is, az ő részeit egy férfi olvassa, szerintem nem olyan jól.


Összességében kevésbé tetszett ez a rész, egy helyben toporgunk, sok közjátékkal, mellékes epizóddal, de a történet sokáig nem megy tovább, nem telik az idő. Lassan olvad a jég a szerelmesek között és újra közel kerülnek egymáshoz, de egyre inkább eldurvulnak a dolgok, késelés, gyilkosság… és ez persze az ő sorsukra és kapcsolatukra is hatással van. Itt már tényleg nagyon kevés normális dolog volt, intrikák a köbön, egyre inkáb elmegy az extrém dolgok irányába, ami nekem annyira nem tetszett. Mintha Erin Watt azt gondolná, h mindig rá kell tennie még egy lapáttal az előző részhez képest, h érdekes és izgalmas maradjon, ezért kár, mert alapvetően a jó karakterek elviszik/vinnék a hátukon a regényt szerintem, de az állandó „action a köbön” számomra őket is hiteltelenné tette és az egész kezdett valami paródiára hasonlítani. Ezt a „tegyünk rá még egy lapáttal” teóriámat erősíti a végén a dupla cliffhanger is, amivel véget ér a történet, de a hatására jellemző, h nem éreztem különösebb késztetést, h máris belekezdjek a következőbe…

2018. június 23., szombat

R. J. Palaciao: Wunder

A regényből készült és nemrég bemutatott film kapcsán mesélt valaki a könyvről és keltette fel a figyelmemet.
August az un. Treacher-Collins szindróma egy eddig ismeretlen fajtájával született ill. a Goldenhar szindrómával. Amikor megszületett, az orvosok nem hitték, h életben marad, mégis így történt. Azóta számos operáción túlesett, de külseje továbbra is ijesztő. Ennek ellenére a szülei és a nővére igyekszik teljes életet biztosítani neki, a legjobbat akarják kihozni mindenből és irigylésre méltó szeretetben cseperedik a kisfiú.


Auggie 10 éves, 5. osztályos, de számára csak most kezdődik az iskola, eddig az anyukája tanította otthon, mert betegsége miatt szülei jobbnak látták így. Első iskola évét követjük végig, ami tele van megpróbáltatással, bántással, csalódással számára, de pozitív élményekkel is, ahogy lassan nem csak barátokat szerez, de szinte mindenkit maga mellé állít okos, szimpatikus és vicces személyiségével. A regény sokszor szívszorító, tele van megértő, kedves, együtt érző emberekkel, de sajnos bőven akad buta, rosszindulatú gyerek és szülő is. Néhány fejezetenként változik a perspektíva, nem csak August, hanem a nővére, Via és több barátjuk is elmeséli az ő szemszögéből a kisfiú történetét, különösen Via perspektíváját találtam itt érdekesnek, hisz rá is ujjal mutogatnak az öccse miatt és egészen kicsi korától kezdve el kell fogadnia, h a családban mindig Auggie az első. Bár August külseje rémisztő, de az olvasók és a vele közvetlen kapcsolatba kerülők is általában gyorsan rájönnek, h a zord külső ez esetben tényleg érző belsőt takar és nem csak azt, hanem egy jófej, humoros kis krapekot, aki egyszerűen csak olyan akar lenni és úgy akar élni, ahogy bárki.
Egy különleges és szívfacsaró történet arról, milyen nehéz is boldogulni a mai, felszínes, külsőségekre koncentráló világban egy olyan kisfiúnak, mint August. Bizonyos német iskolákban a könyv kötelező olvasmány, nem is csodálom, a nyelvezete könnyen érthető, a mondanivaló, a tanulság egyértelmű, lehet, h itthon is át kellenen gondolni a kötelezők listáját…A regény magyarul Csodácska címmel jelent meg.
Ebben az évben került a mozikba a könyvből készült film, ahol a szülőket Julia Roberts és Owen Wilson játssza, de a legnagyobb kritikája, h pont a lényeget szépítette meg, Auggie bár kicsit furán néz ki, de nem úgy, mint az ebben a szindrómában szenvedők

2018. június 19., kedd

Erin Watt: Paper Princess: Die Versuchung

Újabb hangoskönyv, még hozzá egy sorozat első része.
A 17 éves Ellának már egy ideje egyedül kell boldogulnia, mióta anyja meghalt sztriptízzel igyekszik eltartani magát, miközben suliba jár. Hirtelen felbukkan a gyámja, apja üzleti partnere, akit a lány nem ismer és hallani sem akar róla, de a pasi minden nála töltött hónap után 10 ezer dollárt ígér és újabb bónuszt, ha náluk marad és befejezi a sulit. Ellának eddig minden centért meg kellett küzdenie, így ezt az ajánlatot, nem utasítja vissza. Vicces, mert a család, ahova a kerül a Royal család és tényleg: a városban, az iskolában mindenhol komoly befolyásuk és tekintélyük van, egy palotában laknak, luxus autókat vezetnek, németül elég laza, ahogy a családról beszélnek, die Royals…kvázi a királyi család;-).


A pazar körülmények ellenére nem könnyű a berendezkedés, már csak azért sem, mert az 5 Royal fiú apjuk afférját sejti Ellában, aki pénzt, telefont, laptopot, ruhákat kap, és igyekeznek megnehezíteni az életét. A tűzről pattant, gyönyörű és jófej csaj nem hagyja magát és lassan elkezd olvadni a jég a fiúk és Ella között, miközben bepillantást nyerünk az elkényeztetett luxus csemeték hétköznapjaiba, ahol az alkohol, szex és más egyéb beteges szenvedélyek a mindennapok szerves részei. Ella régen otthonra vágyott, egy apa figurára, testvérekre, pénzre, mindezt váratlanul és gyorsan megkapja, sőt még talán a szerelmet is, de persze mivel még további sok rész van a könyvből nyilvánvaló volt, h jön a cliffhanger a végén, így is lett.
Bár tinik a főszereplők és időnként kissé bugyuta az egész, de a karakterek meglepően jók, ahogy a fiatal színésznő is, aki a szerepeket jól váltogatva olvassa az első kötetet, így összességében tetszett.
Az egyelőre 6 részes sorozat első 4 része van meg hangoskönyvként, szóval ezek jönnek, a többit majd meglátjuk. Az első 2 rész tavaly már magyarul is megjelent, Papír hercegnő és Megtört herceg címmel, a sorozat pedig A Royal család nevet viseli.