2021. június 30., szerda

Katharina Herzog: Immer wieder im Sommer

A 4 részes sorozat első részét hallgattam meg spotifyn. Az elvált Anna két lányával Münchenben él, amikor levelet kap anyjától, akivel hosszú évek óta nem volt kapcsolata, de most beszélni akar vele. Váratlanul nem egyedül utazik hozzá, hanem – nőcsábász - volt férjével és lányaikkal.
Anyja, Frida demens, el kell adnia a birtokot, már mindent megszervezett, egy idősek otthonába megy. Aztán Anna a lányokkal Amrumra, a kis Északi-Fríz szigetre akar menni, mert véletlenül megtudja, h ott él tinikori szerelme. A váratlan utazás folytatódik, mert immáron nemcsak a volt férj, hanem a nagymama is velük tart. Szépen lassan újra megismerik ill. közel engedik egymást magukhoz, a családi kötelékek minden fronton erősödnek, rádöbbennek saját elkövetett hibáikra, olyan dolgokról gondolkodnak el és beszélnek, amik évek óta mérgezték a kapcsolataikat és van bárotságuk a boldogságuk visszaszerzéséhez. Családi dráma, sokfrontos happy enddel, aranyos történet. Ami nekem viszont mindig szemet szúr a hasonló regényekben, h olyan, mintha a főszereplők a történet indulása előtt valamiféle hibernációban élnének, ahol csak elviselnek mindent, majd ebből felébredve, egy csapásra minden problémát megoldanának hipp-hopp, ami azért nem túl életszerű. Bár a címben szereplő nyárhoz és a „nyári életérzéshez”, ami miatt belekezdtem, nem sok köze van a regénynek, folytatom a további részekkel, amik igazából mind új és más történetek, kíváncsian várom a(z esetleges) kapcsolódási pontot közöttük.

2021. június 26., szombat

Toni Morrison: Könyörület

Két könyvet is olvastam már a Nobel-díjas írónőtől még évekkel ezelőtt és most ez a regénye ismét felkeltette az érdeklődésemet. Az afroamerikai írónő – aki ezt a regényét 80 évesen írta - fő témái egész munkássága alatt a rabszolgaság ill. a fekete nők helyzete volt, ez itt sincs másként.
Egészen különleges módon keveredik itt ez a két fontos téma, hisz a főszereplők egyrészről fekete rabszolganők, viszont fehér úrnőjük ugyanúgy „rabszolga”, aki rakományként érkezett Amerikába, miután apja eladta feleségnek. Sem a szolgaságból, sem az asszonyi sorsból szabadulni, kitörni nem lehet, így szövődik össze az írónő két központi témája. Főszereplői fekete rabszolganők, akik egymást váltva mesélik el saját- és közös történetüket. Nekem pont ezek a hirtelen narrációs váltások néha kicsit csapongónak tűntek, időnként nehéz volt követni, kiről-miről is van éppen szó. Az idő, amiben a regény játszódik is érdekes, hisz a 17. század végén járunk, az Egyesült Államok megszületése előtti időkben, amikor nem csak a gyarmatosító hollandok, spanyolok és angolok, hanem különböző vallásaik is egymásnak feszülnek. Ez egyben a rabszolgatartás kezdeti időszaka is, amikor még azok a fehérek is rabszolgák lettek, akik nem tudták visszafizetni adósságukat. Megdöbbentő volt olvasni a női sorsokat, akik csak a férfiakkal összefüggésben léteztek, önmagukban nem és ez ugyanúgy vonatkozott a fehér gazda feleségére, mint a fekete rabszolganőkre. Egy komor, tragikus, sokszor megdöbbentő történet.

2021. június 23., szerda

Hendrik Winter: Die Antwort auf vielleicht

Teljesen random kezdtem bele spoftify-n ennek a hallgatásába és most először többször is komolyan gondolkodtam, h abbahagyom, de végül nem tettem. Adam sofőr, de olyan, aki nap, mint nap rákos betegeket visz kemoterápiára, orvoshoz stb. Egy alkalommal két – az átlagnál jóval fiatalabb – nő ül be a kocsiba, mindketten kopaszok. Kiderül, csak az egyikük páciens, Jessie, a másik a barátnője, aki szolidaritásból vágatta le a haját. Adam rögtön érdeklődni kezd a nő iránt, próbálja nem tolakodó módon kicsit jobban megismerni és erre a mindennapos furikázások alkalmával lehetősége is van.
A beszélgetéseik, a szereplők…hát nekem nagyon furák voltak, bár elvileg 25-26 évesek mindketten, de erre rá nem jöttem volna, mert nagyon „érett” szereplők. Jó lenne, ha az életben tényleg ennyi önzetlenség, bonyodalmaktól mentes emberi kapcsolat lenne, számomra elég idealizáltnak tűnt a helyzet. Jessie és Adam között, bár alig pár hétig ismerik egymást, mégis valami mély barátság-szerelem szövődik. Szerintem a regény – a nyilvánvaló dolgokon túl – arról szól, milyen sokat tervezgetünk, várunk, halasztagtunk, pedig sokkal inkább meg kellene ragadni a lehetőségeket, kihasználni az esélyeket, megélni a pillanatot, mert talán sosem lesz rá módunk, vagy már késő lesz. Az egyik pólust Adam, a másikat Jessie testesíti meg, de barátságuk miatt, Jessie kedvéért Adam megváltozik és megvalósítja az álmát. Most láttam, h nagyon jó értékeléseket kapott amazonon, nekem nem nagyon tetszett. Talán ami a legjobban idegesített, az a könyvet olvasó pasi volt, aki minimum középkorú, dobtam egy hátast, amikor kiderült, h a főszereplő Adam, aki a történetet mesélni 25, abszolút nem illett össze a két karakter. Ez persze nem a könyv hibája, de nem tudtam elvonatkoztatni tőle. Utánanéztem, a könyvet olvasó Andreas Winkelmann – egyébként állítólag bestseller szerző, ezt sem értem, miért olvassa akkor más könyvét – 53 éves! Aztán kiderült, h Winkelmannak a Hendrik Winter az írói álneve, WTF? Jó mondjuk egyébként ő inkább krimi/thriler szerző, valószínűleg ezért, de akkor is…

2021. június 18., péntek

Martin Schäuble: Gebrauchsanweisung für Israel und Palästina

Nem vagyok rá büszke, de be kell látnom, az ismereteim az Izrael-Palesztina témában igencsak korlátozottak, ezt ismét még kellett állapítanom, a közelmúlt ottani eseményei kapcsán. Mikor megláttam ezt a már elfeledett könyvet a könyvolvasóm utazós mappájában, pont ezért rögtön bele is kezdtem. Alapvetően érdekes és informatív, bár jobban örültem volna, ha az elején néhány alapvető fogalmat tisztáz a teljesen laikusoknak, mint én.
A szerző mindkét országban élt és minden mondatából nagyon ki is érződik, h kiismeri magát és mindkét országban és kulturában otthon van. Tényleg „használati útmutató” a könyv, ahogy a cím is mondja, sok-sok tippel, ami a vallásokat, a helyi szokásokat illeti, de azzal kapcsolatban is, hol mit együnk és tegyünk és mit ne. Ad egy kis héber és arab gyorstalpalót is, felvázol néhány közel keleti béketervet, felkészíti a németeket, h milyen fogadtatásra számíthatnak errefelé és még arra is van tippje, hogy viselkedjünk és hova meneküljünk az errefelé nem ritka bombariadók esetén. A „hightech” Izrael és a kissé „nomád” Palesztina között a legtöbb értelemben nem is lehetne nagyobb a különbség, így a konfliktusok nem meglepőek, de a könyv jó érzékkel mutat rá arra, h a legnagyobb különbségek ellenére is mindenhol emberek élnek, akik nem is annyira különböznek egymástól, talán erre kellene/lehetne építeni.

2021. június 14., hétfő

Juliet Ashton: Ein letzter Brief von dir

A szerző több könyvét is olvastam már és ezzel is régen szemeztem. Az ír Orla kis szülővárosában tanítónő, szereti az életét, ezért nem tart élete szerelmével, a színészi ambíciókat dédelgető Simmel Londonba. A férfi be akar futni és ez sikerül is neki, de közben távkapcsolatra kényszerülnek Orlával. Mikor egy reggel a postás Valentin napi levelet hoz a nőnek, ezzel egyidőben Orla megkapja Sim halálhírét, aki váratlanul összeesett az utcán és meghalt.
A levelet nem bontja fel, mert teljesen biztos benne, h lánykérést olvasna, nem akar még több fájdalmat, ezért csak, amolyan kabalaként viszi mindehova magával a felbontatlan borítékot és beszél hozzá, mintha a barátja lenne. Magával viszi Londonba is, ahova csak pár napra érkezik, h Sim lakásában rendet tegyen és főleg, h megtalálja a naplóját, amibe a férfi minden nap szorogosan jegyzetelt. Végül a napokból hosszú hónapok lesznek, új életet kezd Londonban, bár a napló nélkül, de a továbbra is felbontatlan levéllel. Az olvasó minden fejezetben olvashat egy-egy rövid bejegyzést Sim naplójából és ebből, illetve egy-egy szereplő elejtett megjegyzéséből egyre világosabbá válik, h a levélben nem egy lánykérés van. Végül az ominózus levél elolvasására majdnem a történet közepéig kell várni, aminek tartalma az olvasót kevésbé éri váratlanul, mint a gyanutlan Orlát. A sokk a nőt a lengyel Marek karjaibe löki, aki isteníti, szereti, megérti, míg Orla titokban, megszálottan Sim naplóját hajszolja, h hogyan jutott el a férfi és a kapcsolatuk addig a levélig. Egyre inkább látszik, addig nem lehet boldog, amíg válaszokat nem kap. Főszereplőnőnk lassan abban a faramuci helyzetben találja magát, h valaki olyan miatt (Sim) teszi tönkre a kapcsolatát, aki a legkevésbé sem volt érdemes erre és bár erre ő maga is rádöbben, mégis, a szívnek nehéz parancsolni. A végére Ashton még tartogat egy csavart, ami némileg meglepő, de Orla addigra már átlát a szitán és tudja, h mit és kit akar. Aranyos szereplők, maga az ötlet is jó, de ennek ellenére különösen az első felében nem nagyon ragadott magával, sokszor vontatottnak éreztem, nem kötött le igazán, valami hiányzott belőle. Elég sokáig is olvastam, bár tetszett, szóval annyira nem tudnám megmondani, miért.

2021. június 10., csütörtök

Jilliane Hoffman: Insomnia

Spotify-n hallgattam ezt is, ami elvileg a Mädchenfänger 2. része, amit jó 2 éve hallgattam. Itt is Bobby Dees nyomoz, sok elemében eléggé hasonlít is rá, mintha ugyanarra a kaptafára húzta volna rá a szerző, legalábbis eleinte úgy tűnt. A tinédzser Mallory egy számára katasztrofálisan alakuló este után eltűnik és mikor szörnyű állapotban 2 nap múlva felbukkan, azt állítja, a környéket rettegésben tartó, tiniket rabló és kínzó „kalapácsos ember” karmai közül menekült meg.
Viszont, mikor Bobby Dees ügynök kikérdezi, gyorsan rájön, a lány csak kitalálta az egészet, h elkerülje a rá váró szigorú otthoni büntetést. Mallory hazugságát persze a sajtó is felkapja és pokollát teszi nem csak a lány életét, hanem a családjáét is. 4 évvel később Mallory nem csak a nevét, hanem a külsejét is megváltoztatva épp egy kisvárosba költözik, h ott jogot hallgasson. Még mindig rejtőzködik, nem akar feltűnni, kerüli az embereket, de hirtelen megmagyarázhatatlan események láncolata rémíti halálra az egyébként is paranoiás lányt. Próbál racionálisan gondolkozni, értesíti a rendőrséget, akik nem nagyon hisznek neki és végül tényleg a „kalapácsos ember” áldozata lesz, de hatalmas lelki erőről tanubizonyságot téve sikerül elmenekülnie tőle, pont úgy, ahogy pár évvel ezelőtt „eljátszotta”. Amikor fényderül a valódi identitására, már senki sem hisz neki, újra elítéli és támadja mindenki, hiába mondja az igazat. Aztán a történet végén jön egy általam egyáltalán nem várt fordulat, amit nagyon jól felépít és elhitet a szerző, h aztán egy újabb fordulattal valami egész mást hozzon ki belőle, zseniális! Végül Bobby Dees és a fiatal zsaru, Colton szemfülességének hála sikerül tisztázni a „kalapácsos ember” kilétét és Mallory megmenekül, sőt még a boldogság is rátalál. Hátborzongatóan félelmetes és izgalmas és bár nem igazán szeretem az ilyen jellegű könyveket, időnként szívesen hallgatok meg 1-1 ilyet.

2021. június 6., vasárnap

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Ez is azon könyvek közé tartozott, amit miután megvettem, rögtön el akartam olvasni, de valahogy mégsem került rá sor, innen egyenes út vezetett a várólistára:). A filmrendező Gárdos első könyve – amit ehhez hasonlóan eredetileg forgatókönyvnek írt – nagyon tetszett, ez ösztönzött ennek a megvásárlására is.
Mivel az első 2 „történet” között még csak-csak van valami kapocs, eleinte arra vártam, h majd összeáll a kép, de a 3.-nál konstatálnom kellett, korántsem biztos, h így lesz és lassan kezdett értelmet nyerni a cím, hisz tényleg „mocskos” történetekről volt szó. A szerző 7 fejezetben 7 napot ír le, de ezek időben távol esnek egymástól, majdnem egy évszázad szörnyűségeiről olvashatunk a náciktól a komunizmuson át napjainkig, mégis lazán kapcsolódnak egymáshoz ezek a sztrorik a szereplők révén. Őszintén viszont én nem találtam olyan könnyen követhetőnek ezeket a kapcsolódási pontokat, h ki kinek az unokája, nagyapja stb. Bár ez nem is feltétlenül fontos, hisz itt nem a szereplők, inkább a 20. század eseményei állnak a történet középpontjában, mégis alapvetően a történet mozgatórugója ugyanazon család 1-1 tagja különböző generációkból, nagyapa és unoka. Itt nincs romantikus szál, a szexualitás a hatalommal és ezáltal a kiszolgáltatottsággal összefüggésben jelenik meg. Szerintem sokkal többet „akar”, mint az első könyve, sokkal többet bíz az olvasóra, végig visz pl. az egész könyvön bizonyos, újra és újra felbukkanó dolgokat, amikkel én nem igazán tudtam mit kezdeni. Nekem ez annyira nem tetszett, bár most is megállapítottam, h olvastatja magát, tetszik, ahogy ír, de számomra itt hiányzott valami, nem találtam igazán rá a szövegösszefüggésre, nekem nem állt össze a történet. Időnként kicsit az volt az érzésem, h néhány kósza ötletből próbált valamit összehozni, az én olvasatomban ez most annyira nem sikerült.

2021. június 1., kedd

Lisa Kirsch: Das Glück in vollen Zügen

Újabb hangoskönyv a spotify-n. Teljesen random kezdtem hallgatni, de azon kevés hangoskönyv közé tartozott, ami valahogy rögtön megragadta a figyelmemet. Marie egy lakókocsiban él az anyja telkén, 30-on túl szakmailag a helyén van, elért már valamit, megbecsülik, de az élete mégsincs igazán rendben, nem csak azért, mert szingli, hanem „eltitkolt” betegsége miatt sem. Johannes szintén jól halad előre a ranglétrán, de amióta édesapja Alzheimerrel küzd, ő költözött haza hozzá és ahogy állapota egyre rosszabbra fordul, Jo nehezen bírkózik meg a mindennapos mókuskerékkel.
Ők ketten a vonaton figyelnek fel egymásra, hisz ugyanabból a kisvárosból ingáznak nap, mint nap Münchenbe. Eleinte szkeptikusan méregetik egymást, de aztán egyre inkább várják ezeket a random találkozásokat, amik nem is maradnak el. Az egymásra találásukhoz mégis rögös út vezet, félreértéseken, családi bonyodalmakon át. Ami különösen tetszett, h nem csak a két főszereplőből gyúr a szerző hús-vér embert, hanem felbukkan mellettük még pár olyan karakter mellékszereplőként, akik szintén képesek hozzátenni a történethez. Szóval ez egy aranyos, jó dumás, időnként érzelmes, máskor vicces, kellemes olvasmány vagyis „hallgatmány” volt.