Julie Caplin: Die kleine Villa in Italien

Ez egészen tetszett, talán azért is, mert végre nem volt az az érzésem, h „minden mindennel” összefügg és ismernem kellene már az előző könyveiből a szereplők felét és valami rémlik is, de mivel olyan mély benyomást nem tettek rám, kissé a sötétben tapogatózom.

Lia angol textilművész, aki hirtelen identitás válságba kerül, amikor egy véletlen folytán kiderül, h az apja nem az, akit 30 évig annak hitt, hanem egy híres, olasz filmszínész. El is utazik Olaszországba, h többet megtudjon róla és megismerkedjen vele, de ezt Raf, a férfi nevelt fia ill. menedzsere igyekszik megakadályozni. Az évek során nem Lia az első aki felbukkan, azt állítva, Ernesto Salvatore az apja, ezért Raf már mindenkivel szemben bizalmatlan. Ezt akkor sem tudja elengendni, amikor kiderül, nevelőapja, sőt anyja is tudott a lány létezéséről és tárt karokkal veszik fel a családba, csakúgy, mint közös gyerekeik. Az egyetlen, aki továbbra is gyanakodva figyeli a lányt, Raf, de őt sem hagyja hidegen Lia bája, viszont igyekszik tartani magát. Egy idő után viszont nekik és a hallgatónak (ezt is hangoskönyvként hallgattam) is az az érzése, h a szülők szeretnék, ha ők ketten jobban megismernék egymást és ezzel elillannának Raf kétségei. Ehelyett viszont egyre közelebb kerülnek egymáshoz a sok kettesben töltött program alatt, mígnem az ágyban kötnek ki. Eleinte úgy gondolják, ennek nem lehet jövője, meghát kicsit fura is a helyzet, hisz Lia apja és Raf anyja házasok, ráadásul még egy csomó közös gyerekük is van, a közös féltestvéreik. Mégis, ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre mélyebbek lesznek az érzelmeik. Viszont, ahogy olyan sokszor a szerző ezúttal is még egy végső próba elé állítja őket a happy end előtt. Szerintem ez Caplin jobb regényei közé tartozik, szórakoztató - mindenféle izgalom nélkül persze – és segítségével egy kicsit elmerülhetünk Olaszországban.

Szűcs Péter: Dharma

Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig – ez a könyv alcíme. Ez alapján én leginkább egy családregényt vártam, de nem azt kaptam. Bár 3 generáció történetét olvashatjuk, mégsem egy klasszikus értelemben vett családi törénet.

Először István történetét ismerjük meg, aki 56-ban egy véletlen ruhacserének köszönhetően menekül meg, de pont ezért mindenki azt hiszi, h meghalt. Kihasználja a kínálkozó lehetőséget arra, h új életet kezdjen és New Yorkban köt ki. Eleninte egy szót sem ért, mégis első látásra beleszeret egy brazil szépségbe, akivel aztán több ezer kilométer távolságból leveleznek és esnek szerelembe. Aztán éles váltással következik Tamás és Andrea története, ill. főleg Tamásé és a családjáé. A sztorijuk hamisítatlan magyar történet a 70-es évektől a 90-es évekig. Megelevenedik a Dacia, amire éveket kellett várni; a Linda sorozat; a köpeny és még sok más dolog. A fiatal pár sikeres, menő életet él a rendszerváltás után, kapcsolatuk mégis válságba jut, ezután Tamás bejárja a világot önmagát keresve. A harmadik történet főszereplője Léna, aki egészen addig élvezi gondtalan életét, míg egy születésnapi ajándék mindent megkérdőjelez, amit addig magáról és a családjáról gondolt. Gyökereit keresve Indiában köt ki, így jutunk el az alcímben szereplő Gangeszig. Tényleg szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de valahogy nem igazán sikerült. Nem teljesen értettem a koncepcióját, h mit szeretett volna. Illetve lehet, h engem jobban érdekelt volna csak egy, de jobban kibontott történet, mint 3 felületesen. A várólistáról került sorra a könyv.

Julia K. Stein: Ich und andere uncoole Dinge in New York

A 16 éves Judith, aki eddig életét egy német kisvárosban töltötte, a nyarat New Yorkban tölti, ahova elvileg anyját kíséri el, de ő sokkal inkább a helyi pasijával van elfoglalva, mint a lányával. A tini hirtelen felnőtt életet él a világ egy legcoolabb és legnagyobb metropoliszában. Több fiatalall lakik együtt egy lakásban, gyakornokként egy menő helyen dolgozik, bulizni jár és gyorsan felveszi a lüktető város tempóját.

Szülővárosában Judith inkább egy uncool kiscsaj volt, de úgy tűnik NYC mindenkinek jól áll, hirtelen 2, nála idősebb fiúval flörtöl. Sőt, az egyikükkel ennél jóval távolabb is merészkedik, csak, h rájöjjön, Peter nem teljesen az, akinek hitte. Némi szenvedés után azonban tini főhősnőnk úgy tűnik, megkapja a happy endjét is és a reményt, h visszatér még New Yorkba. Amitől egész végig nem tudtam elvonatkoztatni, az Judith kora. Egyáltalán nem úgy viselkedik és él, mint egy 16 éves, persze tudom, a mai 16 évesek már mások, de ha nem írják el a regény elején a korát, legalább azt hittem volna, h 18-19 éves, aminek mondjuk szerintem több értelme is lett volna. Egyáltalán nem értem, mi értelme volt őt ilyennek fiatalnak aposztrofálni.

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Jó pár éve hallottam már erről, de bevallom, akkor először. Idén felkerült a várólistámra is, plusz motivációként, ami meg is tette hatását;). Kosztolányi első regénye Thomas Mann méltatásával kezdődik – ez nekem már jó pont volt – aki 1923-ban azután írta a levelet, ami a könyv előszava lett, miután elolvasta Kosztolányi kéziratát.

Pontosan és gyorsan képbe kerülünk: Kr. u. 54-ben Agrippina rávette a férjét, a Római Birodalom császárát Claudiust, h „dobja” a saját fiát, helyette tegye meg mostohafiát, Nerot örökösévé, akit viszont nem nagyon érdekel sem a politika, sem a hatalom. Claudius aztán hitvese által már az első oldalakon kiíródik a történetből és Neroból császár lesz. Ő viszont leginkább költő akar lenni, elismerésre szomjazik, amit meg is kap, hisz ki ne dícsérné a császár költeményeit, tehetségét? De valahogy mindig kiderül, h mindenki csak hízeleg és színlel, hisz Nero maximum közepes költő. Nérót gyermekkori tanítója, a filozófus Seneca is önbizalomra és alkotásra buzdítja, bár tisztában van neveltje hiányos képességeivel, aki azonban egyre nagyobb művésznek képzeli magát. A városban álruhásan járó császárnak lelkesen beszámolnak a pályatársak sikeréről és a fűzfapoéta uralkodó kigúnyolásáról. A császár válaszai egyértelműek: száműzés, mérgezés, lefejezés, kivégzés…és nem csak képzelt riválisaival, kritikusaival jár el így, hanem felesége és anyja is erre a sorsra jut. De ahogy az már lenni szokott, egy idő után fordul a kocka, üldözőből üldözött lesz, Nero üldözés és gyűlölet közepette, magányosan hal meg. Az idők során több dolgot is próbáltak belelátni ebbe a történelmi-lélektani regénybe, eleinte Nerot a szintén író, kortárs Szabó Dezsővel azonosították, akivel Kosztolányinak akadt nézeteltérése, míg Senecát magával a szerzővel. Később fasizmus-párhuzamot emlegettek, ezekről persze csak most utólag olvastam, én leragadtam olvasás közben annál, h kicsit felfrissítem az ismereteimet a már-már elfedett (általam) római korról. Ami nekem is feltűnt, h Seneca volt a legérdekesebb szereplő, sokszor Kosztolányi szócsöve, de vele sem bánt kesztyűs kézzel az író. Ő is esendő, köpönyegforgató, gyarló és haszonleső. Nem lett a kedvencem, de örülök, hogy végre elovlastam.

Margot S. Baumann: Die Buchhandlung in Madrid

A sorozat 2. része, bár igazából nem igazán tekinthető sorozatnak szerintem. A hasonlóság pusztán annyi, h most is Spanyolországban vagyunk, ahogy már a címben is szerepel, ezúttal Madridban és a szerelem ebben a történetben is a múlt felderítése közben szövődik a főszereplők között. Akik ezúttal Adora és Darío.

A fiatal lány épp nem tudja, mit is kezdjen az életével, amikor anyja egy mondata szinte mindent megkérdőjelez, amit addig magáról és a családjáról gondolt. Kiderül ugyanis, h imádott nagyapja, akit mindig is nagyon közel érzett magához, akire mindig is hasonlított, nem is a vér szerinti nagyapja. De mégis hogy lehetséges ez? Hogy lehetséges az, h szigorú nevelést kapott nagyanyja más gyerekét szülte meg ebben a házasságban? Egy nyom egy kis könyvesboltba vezeti a lányt, Daríohoz, aki viszont a maga bajával van elfoglalva, méghozzá azzal, h valószínűleg be kell zárnia a már generációk óta a családja tulajdonában lévő üzletet. Kölcsönösen segítik egymást és gyorsan szerelem is szövődik köztük, majd együtt bukkannak Adora igazi nagyapjára és fedik fel a családi titkot. A happy end még korántsem teljes, hisz mindezt még be kell adagolni a lány anyjának is és a családegyesítés nem könnyű feladat.