Julie Caplin: Die kleine Villa in Italien

Ez egészen tetszett, talán azért is, mert végre nem volt az az érzésem, h „minden mindennel” összefügg és ismernem kellene már az előző könyveiből a szereplők felét és valami rémlik is, de mivel olyan mély benyomást nem tettek rám, kissé a sötétben tapogatózom.

Lia angol textilművész, aki hirtelen identitás válságba kerül, amikor egy véletlen folytán kiderül, h az apja nem az, akit 30 évig annak hitt, hanem egy híres, olasz filmszínész. El is utazik Olaszországba, h többet megtudjon róla és megismerkedjen vele, de ezt Raf, a férfi nevelt fia ill. menedzsere igyekszik megakadályozni. Az évek során nem Lia az első aki felbukkan, azt állítva, Ernesto Salvatore az apja, ezért Raf már mindenkivel szemben bizalmatlan. Ezt akkor sem tudja elengendni, amikor kiderül, nevelőapja, sőt anyja is tudott a lány létezéséről és tárt karokkal veszik fel a családba, csakúgy, mint közös gyerekeik. Az egyetlen, aki továbbra is gyanakodva figyeli a lányt, Raf, de őt sem hagyja hidegen Lia bája, viszont igyekszik tartani magát. Egy idő után viszont nekik és a hallgatónak (ezt is hangoskönyvként hallgattam) is az az érzése, h a szülők szeretnék, ha ők ketten jobban megismernék egymást és ezzel elillannának Raf kétségei. Ehelyett viszont egyre közelebb kerülnek egymáshoz a sok kettesben töltött program alatt, mígnem az ágyban kötnek ki. Eleinte úgy gondolják, ennek nem lehet jövője, meghát kicsit fura is a helyzet, hisz Lia apja és Raf anyja házasok, ráadásul még egy csomó közös gyerekük is van, a közös féltestvéreik. Mégis, ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre mélyebbek lesznek az érzelmeik. Viszont, ahogy olyan sokszor a szerző ezúttal is még egy végső próba elé állítja őket a happy end előtt. Szerintem ez Caplin jobb regényei közé tartozik, szórakoztató - mindenféle izgalom nélkül persze – és segítségével egy kicsit elmerülhetünk Olaszországban.