Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Bár nagyon régen terveztem már elolvasni – nekem kötelező olvasmányként kimaradt - mégiscsak most, a várólistámról került sorra, egyébként az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel. Bár nem olvastam és nem is olvastam róla, mégis persze ismertem a sztorit, mégis nagyon tetszett. A regény századok óta közkedvelt ifjúsági regény, de szerzője felnőtteknek szánta és szerintem úgy is megállja a helyét. Klasszikusoknál sokszor feltűnik, h nehézkesnek hat a nyelvezetük, nagyon hosszúak a leírások, ezt a regényt viszont nagyon gördülékenynek, olvasmányosnak és jól követhetőnek találtam.

Az angol fiatalember, Robinson hajótörést szenved, amit egymaga él túl, majd huszonnyolc évet tölt egy Trinidadhoz közeli szigeten. Az egyes szám első személyű elbeszélésben részletesen tudósít mindennapjairól, félelmeiről, megfontolásairól és főleg a leleményességéről, aminek erejével emberhez méltó körülményeket teremt magának. Mondjuk pont ez időnként már-már soknak tűnt, hisz az volt az érzésem, helyenként túlságosan is könnyedén oldott meg megoldhatatlannak tűnő feladatokat. Az emberi leleményesség és akaraterő regénye, amiben a civilizált ember legyőzi a természetet. A 19. század végére nem volt még egy könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást ért volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint az 1719-ben megjelent Robinson Crusoe-t, ami a történelem során legtöbbször kiadott regények közé tartozik.