Elena Ferrante: Das lügenhafte Leben der Erwachsenen

Jó pár éve olvastam Elena Ferrante Briliáns barántőm regényfolyamának első 3 részét és már régóta megvolt ez a szóló regénye is, amibe most belevágtam. Nem igazán számítottam rá, h ennyie meg fog gyűlni a bajom vele, pedig még csak azt sem mondhatom, h nem érdekelt, vagy nem tetszett, de valahogy mégsem tudtam ráhangolódni és sokáig tartott, mire végeztem vele (ami igazi megkönnyebbülést jelentett).

A 90-es évek Nápolyába csöppenünk, ahol a 13 éves Giovanna él művelt, jómódú szülei egyetlen gyermekeként. Hirtelen változik meg minden, ahogy ó maga is megváltozik és gyerekből kezd felnőtt lenni. Megváltozik a teste, a modora, a számára fontos dolgok és apja egy megjegyzése végképp lavinát indít el a család életében. Vittoriához, Giovanna nagynénjéhez hasonlítja lányát, akivel nem is tartják a kapcsolatot, de a lány kíváncsisága összehozza a nagynénit és az unokahúgot. Vittoria a lány apjának múltjából egy eddig ismeretlen fejezetet tár fel, ahogy Giovannában is. Egy másik Nápolyba vezeti, egy sokkal közönségesebb, harsányabb, szenvedélyes világba. A lány őrlődik saját magával, a felnőtté- és nővé válással, a szüleivel, a világok között, szülei válása és a felszínre kerülő történetek is mind-mind összezavarják, nem találja a válaszokat. Magyarul A felnőttek hazug élete címmel jelent meg, nekem nem lett a kedvencem.