Karin Kuschik: 50 Sätze, die das Leben leichter machen

1-2 éve ajánlotta ezt egy ismerősöm, nem feltétlenül gondoltam, h egyszer meg fogom hallgatni, nem szeretem az „önsegítő” könyveket és ez nekem a cím alapján annak tűnt. Január elején viszont mégis olyan hangulatban voltam, h belekezdtem és tényleg az, mármint „önsegítő” könyv, legalábbis nekem. Egyébként legnagyobb meglepetésemre magyarul is megjelent, 50 mondat, ami megkönnyíti az életet címmel.

A szerző rádiós, tv-s volt, rendezvények háziasszonya, dalszerző, a filmiparban is dolgozott, de már sok éve coachként dolgozik. Tapasztalatai alapján tudja, h a határok és az elismerés hiánya hogyan teremt drámát az életünkben és megoldásokat kínál, amik megkönnyítik az életünket. Mindezt elég egyszerűen, könnyen megjegyezhető, frappáns megfogalmazásokkal. Rövid mondatai nagy hatást válthatnak ki, azonnal megnyugtatnak, meglepetést okoznak és megkönnyítik az életünket. A könyv alcíme is illeszkedik ehhez a szemlélethez: Iránytű a nagyobb belső magabiztosságért (Ein Kompass für mehr innere Souveränität). Nem találja fel a spanyolviaszt egyáltalán, tényleg nagyon egyszerű mondatokról, üzenetekről van szó, mint pl. igazad van, logikusan hangzik, de a megérzésem mást mond…, mindig van választásod, a „most” az egyetlen létező idő stb. Vagy olyanokról, mint a „meggondoltam magam”, olyan értelemben, h igen, elfogadtam a meghívást, de ha mégsem jó nekem valamiért, nem magyarázkodni, hanem saját magunknál maradni, kicsit nehéz megfogalmazni, pontosan miről is van szó. 50 fejezet – 50 mondat – általában elmesél egy rövid kis szituációt, ahol ezt hallotta, majd saját példákat, magyarázatotkat ad és a végén, h ez a mondat mit adhat nekünk, például megkönnyebbülést, önbizalmat, önbecsülést, békét stb. És bár a mondatok sokszor triviálisak, de néhány szituáció persze elgondolkodásra késztetett. Voltak benne újszerű, megszívlelendő gondolatok is, mint például „majd én eldöntöm, h kin és min bosszankodok/ki bosszanthat fel”, amivel azt sugallja, h van választásunk, tényleg minden apróságon fel akarjuk húzni magunkat? Érdemes? Persze, h nem! Nyilván lehet ennél jobb magyar fordítása, a „nem akarlak a gyengeségedben támogatni”-nak, vagyis, ha valaki pl. hanyagságból, lustaságból nem ér a teendői, feladatai végére és segítünk neki, akkor pontosan ezt tesszük, támogatjuk, erősítjük a gyengeségében. Persze ez sem világrengető újdonság, inkább csak néhány dolgot talán tudatosn ismer fel és lát meg az ember ezután (?). Nem vagyok biztos benne egyébként, h mindez egy az egyben Magyarországon is működik, pont ezért lepett meg, h magyarul is megjelent. A németek sokkal direktebben kommunkálnak, ez az 50 mondat persze nekik szól, de még így is, sokszor mondja a szerző, aki olvassa is a hangoskönyvet, h biztos, h meglepődés, megrökönyödés lesz az első reakció. Szerintem van néhány ezek közül, ami egyáltalán nem működne Magyarországon, az indirekt kommunikációnk miatt, ill. mert itthon még sokaknál játszik hatalmas szerepet az „illik” ill. úgy általában a társadalomban az udvariasság is. Udvariatlanságnak érzem, ha elfogadtam egy meghívást, majd azt valami „önös” dologgal lemondom. Valahogy azt is érzem, h nagyon ebbe az irányba adja a tanácsokat, h magunkat helyezzük az előtérbe és bár azzal egyetértek, h mások kedvéért nem kell a végtelenségig olyan dolgokba belemenni, amik nem tesznek jót nekünk, de nem gondolom, h jó irányba vezet, ha mindig kizárólag magunkra gondolunk, mindig magunkat helyezzük csak előtérbe.