Karen Swan: Ein Geschenk zur Winterzeit

Szokásos csodás karácsonyi borító, karácsonyi hangulat, de a lényeg egyáltalán nem ezen van. A történet 2 síkon zajlik. Egyrészről néhány évvel ezelőtt, amikor is Natasha leánybúcsúja van. Itt kétszer is úgy „lemerevedik” arányleg veszélyes szituációkban „gyökerezik földbe a lába”, miközben kicsit fel akarják pörgetni az adrenalint a barátnőivel, h egy helyi srácnak, Tomnak kell megmentenie. A kémia és a szimpátia kettőjük között tagadhatatlan, de a lány 1 hét múlva férjhez megy a nála 10 évvel idősebb Robhoz.

A jelenben is két szálon futnak az események, Natasha immáron a 3 éves Mabel anyukája és a sikeres és elfoglalt Rob felesége. Épp egy nyaralásról tartanak haza, amikor elveszik a lányuk kedvenc plüssállata, ami miatt az egész családi életük felbolydul. A kiscsaj napokig nem hajlandó aludni, ami miatt nyűgös és semmi sem a régi. Natasha enged barátai unszolásának és a közösségi médiát hívja segítségül a plüss megtalálásában, mituán semmi más nem vezetett sikerre. Gyorsan jelentkezik is valaki, aki tudja hol van a kis kedvenc. Duffy egy bécsi airbnb lakásban bukkan a megviselt plüsstehénre és mivel gyerekkori emlékeket ébreszt benne, magával viszi Nepálba, ahova már nem először érkezik hegyet mászni. Itt éri egy a végtelenségig kizsigerelt anyuka pökhendi és barátságtalan üzenete a plüssállatka miatt. Képeket küld nekik, a kislánynak egész mesét kreálva kedvence kalandjairól. Meg kell mondjam, sokáig egyáltalán nem állt össze nekem a kép és a történet, h hogy kapcsolódnak ezek az emberek egymáshoz. Aztán, amikor leesett, akkor a teljes kép összeállt, az is, amit a szerző csak a legeslegvégén árul el. Igazából érdekes történet és izgalmas is, de valahogy mégsem tetszett annyira. Azt hiszem leginkább azért, mert borzasztóan konspirált, hatalmas véletlenekkel. Nyilván az életben vannak véletlenek, de nem ekkorák és nem ilyen számban. Ráadásul olyan dolgok történnek Natasha életében, amik kissé – vagy nagyon - elrugaszkodottak a valóságtól. Nem emlékszem ilyenekre Swan előző könyveiből, nekem ezek egy kicsit túllőttek a célon és azt eredményezték, h nem tetszett igazán a történet. Valahogy az volt az érzésem, h túl sokat akart ezúttal és nem kerekedett igazán ki a történet és pl. a karácsony eléggé elveszett.