Januári olvasmányok

A január a könnyed olvasmányok jegyében telt, a február meg úgy tűnik a német könyvek jegyében fog, bár persze nem szoktam tematikus hónapokat kreálni, most úgy tűnik mégis sikerült;).
Ajándékba kaptam a Nesze Neked Terézanyu!-t, Rácz Zsuzsa bestsellerének folytatását. Az év utolsó napjaiban elolvastam az első könyvet újra, tetszett is, sőt, igazság szerint jobb volt, mint amilyenre emlékeztem, úgy kb. a háromnegyedéig...Onnantól kezdve viszont szinte állandóan azt néztem, h mikor lesz már vége:S. Mondhatnám azt, h a második könyv ott folytatódott, ahol az első befejeződött, mármint rám gyakorolt hatása szempontjából és nem járnék messze az igazságtól. Számomra egyértelműen csalódás volt a könyv. Az események kicsit lassan és össze-vissza csordogálnak, nem is igazán tudtak lekötni vagy felkelteni az érdeklődésemet.
Aztán gondoltam, ha már benne vagyok ebben a csajos témában, elolvasom Fejős Éva Eper reggelire c. könvyét, ami a Hotel Bali folytatása. Nem vagyok az írónő rajongója, az egyik barátnőmtől hallottam róla és amikor alkalmam nyílt kedvezményesen rendelni tőle, megtettem. Laza, könnyed, szórakoztató a Hotel Bali ezt vártam a folytatásától is, kb. ezt is kaptam. Időnként vannak benne idegesítő párbeszédek, na meg az kissé irritáló, h mindenki gyönyörű, gazdag, okos, sikeres...olyan érzésem volt néha, mintha egy amerikai szappanoperát olvasnék:). Véletlenül tudom Fejős Éváról, h "odavan" az egyik teniszezőért (rajongásunk tárgya nem uaz a játékos;)), gondolom így került be a történetbe Juan, a profi teniszező, ami még tetszene is nekem, ha nem írna időnként nagy butaságokat a tenisszel, versenyekkel kapcsolatban. Persze nem mintha ezek az apróságok változtatnának bármin is, vagy sokaknak feltűnnének, csak kb. 2-3 kattintásba telt volna utánanézni a dolgoknak, ennyit meg szerintem meg lehet tenni, ha valaki könyvet ír.
Ezzel párhuzamosan olvastam egyik kedvencemet, Szabó Magdától a Születésnapot. Anno a csíkos és pöttyös könyvek között jelent meg, valóban inkább ifjúsági regény, már csak a témájából fakadóan is, elvégre általános iskolásokról szól. Ebből a korból már kinőttem egy ideje, mégis ugyanúgy jött a zokogás, ahogy néhány éve, amikor először olvastam, már szintén "túlkorosan":). Fontos témák állnak a középpontban: család, barátság, szeretet, munka, pénz...az írónő általam nagyon szeretett stílusában, tipikus figurái által elmesélve.
Susan Minot Este c. könyvét olvastam ezek után, ami már elég rég várta, h sorra kerüljön. Ebből a regényből készült Koltai Lajos azonos című filmje néhány éve, világsztárok főszereplésével (Vanessa Redgrave, Natasha Richardson, Toni Colette, Meryl Streep, Glenn Close, Claire Danes). Emlékszem láttam anno a filmet, de már azt is nagyon kesze-kuszának tartottam, hát a könyv hatványozottan az. Szinte laponként ugrunk 20-30 éveket előre-hátra, rengeteg a név, a párbeszédek semmilyen módon - se gondolatjel, se idézőjel - nincsenek jelölve, ami nekem rendkívül zavaró volt. Ez az a könyv, amit biztosan nem fogok még egyszer elolvasni, bármennyire is Amerika egyik legtehetségesebb írójának tartják Minot-t, a fülszöveg szerint.
A munkám miatt előfordul, h napközben van 1-2 rövidebb üresjárat, ezért szinte mindig van nálam egy könyv, amit ilyenkor ill. időnként a buszon szoktam olvasni. Januárban Christopher Isherwood Isten Veled, Berlin-jét cipeltem magammal. Bukok az olyan könyvekre, amiknek a címében kedvenc városaim neve szerepel, tudom, h hülyeség, de ez van...meg elég tetemes mennyiségű Berlines könyvem:), Stockholmos csak egy:(. Na szóval, a könyv igazából egy novellafüzér a 30-as évek Berlinjéből. Az időnként komikus, máskor frivol vagy blőd, de többségében szórakoztató történetek hátterében már erősödik a nácizmus, hanyatlik a társadalom, ennek ellenére a történetekben nyoma sincs drámának, a könnyedség dominál. Ebből a könyvből készült egyébként a Kabaré c. musical és film, bár őszintén szólva ezt csak most olvastam a könyv fülszövegében:).