2010. február 19., péntek

Lysann Heller: Die Paprikantin

Sajnos az utóbbi 2 hétben nagyon sok munkám volt, így kevés időm jutott olvasásra, de remélem most kicsit lazább napok következnek.


Mindig is érdekelt, h mit gondolnak rólunk a külföldiek, hogy látnak minket, az országot, a nyelvünket, az életünket. Mindez eléggé kapcsolódik a munkámhoz is, így aztán alig vártam, h végre megérkezzen a könyv és elkezdhessem olvasni. Nem kellett csalódnom:). Könnyed, olvasmányos, tele humorral, öniróniával. Egyértelmű, h a Budapester Zeitungnál gyakornokként (Praktikantin -> Paprikantin) dolgozó Lysann megszerette Magyarországot, az állandó Trianonozással, a „mindenki magyar, aki számít”-ozásunkkal, minden heppünkkel, sőt még a rendkívül bonyolult nyelvünkkel együtt is. Igazán sok újdonság sztereotípiákkal és külföldiek számára meglepő dolgokkal kapcsolatban nem volt benne számomra, mivel sokat dolgozok itt élő külföldiekkel, a nagy részét kiveséztük már. A könyv írója kipróbált mindent, a lepukkant pesti kocsmáktól kezdve a kisebbségi gyerekeknek szervezett táboron át Erdélyig mindent, bejárta az országot, átúszta a Balatont és számomra nagyon szimpatikusan a mindennapokban tanulta a nyelvet, a kultúrát. Mindeközben érte néhány érdekes meglepetés pl. amikor először vett tejfölt joghurt helyett és egy kanállal megkóstolt, (a németek "undorodnak" a natúr tejföltől) ennél már csak akkor lepődött meg jobban, amikor egy magyar ismerőse sem értette, h mi a gond a tejföllel:), érdekes párbeszédhez vezetett, amikor horkolokot mondott horgolok helyett és számos vicces, szórakoztató sztori került be a könyvbe. Fontos megállapításokra is jutott, kedvencem, h szerinte a magyarok mindannyian sárm génnel rendelkeznek:). A könyv középszinten németül tudóknak szerintem nagyon jó kikapcsolódás és sok kellemes percet szerezhet, „kezdő” és „haladó” Magyarországon élő német anyanyelvűeknek pedig telis tele van tanulságokkal:), nem hiába az alcím: Magyarország kezdőknek (Ungarn für Anfänger). Összességében a könyv alapján "kihúzhatjuk magunkat", mert egy nagyon pozitív Magyarország és magyar képet fest a német újságírónő, azzal együtt, h azért kritikát is megfogalmaz ott, ahol ez indokolt (pl. közlekedés, kisebbség).
Ez ám az ország imázs, nem az, amire milliárdokat költenek;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése