Az első részben, mikor az írónő bemutatta főhősnőjét, egy intellektuális lányt festett le, majd hogy nem könyvmolyt…hát ettől elég messzire kerültünk: napjait kitölti a szex, a férje csodálata, a vele való flörtölés, a töprengés és a teljesen idióta viselkedés – ez egyre idegesítőbb lett, mert persze h ellent kell mondania időnként Christiannak, ami még oké is, de ezt legtöbbször olyan bugyután teszi, h az ember megkérdőjelezi, vajon nagyobb-e az IQ-ja a cipőméreténél. Szóval az ő figurája egyértelműen csalódás számomra, Christiannal más a helyzet, az első részben még úgy éreztem, olyan, mint egy gép, ez azóta változott, ő vagy a megjelenítése fejlődött, ill. jobban meg lehet érteni a viselkedését, mert a múltjából fel-felbukkanó sötét fejezetek sok mindent megmagyaráznak.
Az első két kötetben nem voltak időbeli ugrások, szinte az egész napot óráról órára leírta, így minden nagyon gyorsan történt, elvégre 5 nap megtöltött kb. 300 oldalt (aminek a java szex leírás volt ugyebár), itt viszont vannak ugrások, gyakran fejezeteken belül is, de csak pár nap.
Igazán nem éreztem kb. a könyv harmadától, h valamerre haladnának az események, vagy ők, úgy tűnt, akár a végtelenségig mehetnének így a dolgok – nem tudom pontosan, milyen formában írta anno a blogot, ill. ott a történetet a szerző, de azt el tudom képzelni, h ez ott működött, de szerintem így könyvként…hát nem nagyon. Fura volt, h felbukkannak újra, olyan szereplők, akiknek aztán semmi jelentőségük, így teljesen feleslegesnek éreztem őket, unalmas, sőt helyenként idegesítő volt, h Christian mindenen kiakad, h az állandó Mrs. Grey-ezésről már ne is beszéljek:S.
Aztán viszont felpezsdülnek az események, izgi lett a történet újra, amit viszont nem igazán értettem, h az izgalmakat eléggé rövidre zárta, helyette jöttek aztán megint a vontatottabb oldalak a szokásos szenvedés és ömlengés. A végén sok mindenre fény derül, olyan dolgokra, amik végig fontos szerepet játszottak a könyvben, a kapcsolatuk fejlődik, Ana tud hatni Christianra, tetszett, h nem azt akarja elhitetni, h a férfi elfelejti, vagy feladja a szenvedélyét a lányért, hanem egy ennél számomra hihetőbb és reálisabb verziót választott, így nem lett túl rózsaszínű és tökéletes a befejezés. A végén az epilógus bizonyos részeitől eltekintettem volna, a gyerek Christian szemszögéből látott egy fejezet szívszorító volt, viszont Ana és Christian első találkozása a férfi szemszögéből szerintem felesleges volt, mert mindaz, amit gondolt, nem túl meglepő, a több száz oldalt végigolvasva, újdonságot, pluszt nem adott.
A 2. részben azt írtam, kíváncsi vagyok, marad-e ezen a kicsit lapos-szerelmes nyomon, vagy vannak még igazi meglepetések a tarsolyban, végülis voltak meglepetések, de nem elementárisak és maradt a szerelmes vonal. A 3. rész jobban tetszett, mint a 2., bár ebben is voltak lapos részek, meg a szokásos idegőrlő, egyél, meg Christian ilyen szép, Anastasia olyan kívánatos stb., de ezek így a 3. kötetre, már alig tűntek fel, Ana belső istennőjét viszont sikerült nagyjából leépíteni így a befejező részre, ideje volt.
Összességében azt gondolom, h hihetetlen jó a PR munka a könyv körül, ennek megfelelően nagy a hype is, mint SM könyvet harangozzák be és adják el, de szerintem igazából nem jobb, rosszabb, vagy más, mint egy tucat szerelmes ponyvaregény, így igazán továbbra sem értem a nagy felhajtást körülötte.
A könyv magyarul a Szabadság ötven árnyalat címmel terv szerint november 30-án fog megjelenni magyarul. Ahogy már írtam róla, továbbra is terv a megfilmesítés, de még mindig csak a találgatásoknál tartanak a szereplőket illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése