Az élete megváltozik, amikor a buszon meglát egy vak lányt, Temerityt. Követi őt és amikor a lányt meg akarják támadni, Ellen megmenti, ezért hálából a lány meghívja vacsorára. Ezután ő és ikerbátjya, Justice lassan, észrevétlenül az élete részévé válnak. Ellen új tapasztalatokat szerez, rájön, h nem az étkezés az élet értelme, h lehet, h az alma finomabb, mint a chips, vagy a keksz, h lehet gyönyörű egy zene stb. Temerity segítségével felfedezi a felebaráti szeretetet, maga körül egy csomó segítségre szoruló ember van, segítenek és ez, ill. a testvérek segítenek neki.
Ellennek eleinte annyira sivár az élete, h állandóan el akartam aludni a könyvön, ahogy kicsit kinyílik számára a világ, úgy lesz élvezhetőbb a könyv is.
A főszereplők emberi kapcsolatai – Ellen, Temerity és Justice tetszettek és az, ahogy segítenek néhány emberen és egymáson, tanulnak egymástól. Kicsit soknak éreztem, h mindenkin segítenek a környezetükben, hisz ezeknek az embereknek igen komoly problémáik vannak és amolyan igazságosztó szerepkörben tetszelgett egy idő után a trió, ami nekem egy kicsit fura volt. A másik, h bár helyenként nagyon igyekszik, sokszor mégis a sztereotípiákat hozza, pl. Ellen súlyával kapcsolatban, van rá utalás, h megváltoznak az étkezési szokásai, persze a végén megtudjuk, h fogy 40-50 kilót..., egy véletlen folytán megplasztikázzák az arcát, nekem ezek nem illettek a sztorihoz.Szerintem összességében ezért nem nagyon tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése