Bizony ennyit kell fizetnie. Hogy miért? Mindenért. Minden átélt élményért, megélt pillanatért, természetben töltött óráért, egyszóval mindenért, amit eddig természetesnek vett. Már csak azért is meghökken a több millióról szóló összegen, mert az élete meglehetősen szürke, alig vannak emberi kapcsolatai, nincs pénze, karrierje, de soha nem vágyott többre ennél. Mégis, az összeg egyre csak emelkedik. Számomra ez a könyv legnagyobb tanulsága…ahhoz, h az ember boldog legyen – ami alatt nem a rózsaszínű, cukormázat értem, hanem inkább a csendes, de állandó elégedettséget – nem biztos, h óriási dolgok kellenek, nem biztos, h minden ember attól boldog, h mindig többet, jobbat, mást akar, mint amije van. A főhősünk is ilyen, bár mindenki más szürkének, unalmasnak és szánalmasnak tartaná az életét, ő elégedett vele, kielégítik ezek az apró örömök és a tudományos számításokból is – az én értelmezésem szerint - ezért jön ki egyre nagyobb és nagyobb összeg.
Tetszett, érdekes a téma felvetés, elgondolkodtatja az embert. Nagyon gyorsan olvasható, egyébként sem túl vastag könyv, ráadásul nagybetűs, egy délután alatt simán kiolvastam. A pár éve hirtelen felindulásból megvett regény idén a várólistámra is felkerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése