A könyvszerkesztő Tiffynek nincs pénze, pasija és ennek folyományaként már otthona se. Az éjszakai műszakban betegápoló Leonnak bár van barátnője, mégis egyedül él és mivel neki is kell a pénz, kiadja a lakását, vagyis az ágyát és Tiffy lesz az ágybérlő. Ők ketten sosem találkoznak, bár egy lakásban élnek, sőt egy ágyban alszanak, de míg a nő normál munkaidőben dolgozik, addig a pasi kizárólag éjjel, így pont ellentétes időben vannak otthon. Mégis gyorsan összeszokott csapattá válnak, amikor az egyik főz/süt, hagy a másiknak is, a bútorokra, ide-oda ragasztott üzeneteken keresztül kommunikálnak egymással és szépen lassan egymás életének fontos részei lesznek, megismerik egymást, anélkül h személyesen találkoztak volna. Aztán amikor egy véletlen folytán mégis egymásba botlanak, egyre inkább foglalkoztatni kezdi őket a másik.
A szerző két főhősének személyiségét elég jól kidolgozza, szerethető, de esendő embereket kreál, akiknek csetlés-botlása sokszor szórakoztató, máskor megható. Persze ez a történet is happy enddel végződik, de olyannal, aminek az ember örül. Pláne azután, h azért le kell küzdeniük ezt-azt előtte. Ami nekem tetszett, h ezek valódi problémák, nem az ilyen regényekből ismert „kreáltak”, ezáltal hihetőbb és életszerűbb lett számomra a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése