Albert Camus: A pestis

Ez a könyv a jelenlegi helyzetben valahogy logikus választás szerintem és biztos vagyok benne, h egészen másként hatott és mást mondott nekem most, mint tette volna 1 évvel ezelőtt. Eszméletlenül időszerű és helytálló egy csomó megállapítása a mai helyzetben is, persze rengeteget válozott a világ több, mint 70 év alatt, de sok minden mégsem változott, a reakciók, a beidegződések, az emberi természet.

Camus egy fiktív pestsjárvány történetét írta meg, a történet az 1940-es évek Algériájában játszódik, a kikötőváros Oranban. Eleinte vaklármának tartják, azt gondolják, nem érinti őket, aztán a járvány, mindenki életét megváloztatja.

A mi polgártársaink sem voltak vétkesebbek, mint bárki más, csupán a szerénységről feledkeztek meg, ennyi volt az egész. Azt hitték, hogy az ő számukra még minden lehetséges, amiből az következik, hogy a csapások viszont nem lehetségesek. Csak kötötték az üzleteket, készülődtek utazásaikra, nézeteik voltak.

Az intézkedések, a reakciók is kísértetiesen hasonlók. Camus emberi sorsokon keresztül mutatja be a történéseket, főként a járvány ellen küzdő, főszereplő Rieux doktoron keresztül, de mellette fontos szerephez jut még többek között a városban ragadt újságíró, Rambert, egy jezsuita pap, a fiatal barát és egy nyugdíjas is. Szemléletesen mutatja be, hogy győz le – ha csak időlegesen is - a járvány egy modern várost, miközben hónapok óta élőben figyelhetjük, h teszi ezt egy másik járvány az egész világgal.

Az elrendelt intézkedések elégtelek ez nyilvánvaló. … Ha a járvány nem marad abba saját jószántából, a közigazgatás elképzelte rendszabályok nem fogják leküzdeni.

A legtöbb, úgy látszik, feladatul tűzte ki, hogy fényűzése fitogtatásával űzze el a pestist. Naponta, úgy tizenegy óra tájt, fiatal emberek és fiatal nők parádéja látható a főútvonalakon. Ilyenkor lehet átélni az életnek azt a szenvedélyét, amely csak növekszik a nagy megpróbáltatás alatt.

Az egyetlen rendszabály, mely úgy látszik, hatással volt az egész lakosságra, a takarodó elrendelése volt. Tizenegy órától fogva a város kővé dermedt a mindent elnyelő éjszakában.

És minden a legjobban ment volna, ha a járvány nem terebélyesedik ki, mint ahogy már láttuk. Mert ekkor egyszerre kevés lett a koporsó, nem volt vászon szemfedőnek, hely a temetőben.

Tíz kegyetlen hónap után viszont jön a fény az alagút végén és véget ér a bezártság.

Elmondhatjuk egyébként, hogy attól a pillanattól fogva, hogy a lakosságnak a legapróbb reménye lehetett, a pestis tulajdonképpeni uralma véget ért.

Szerette volna tudni, vajon lehetséges-e, hogy a pestis semmit sem változtatott meg a városban, és hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, azaz mintha mi sem történt volna.

A regénynek többféle értelmezése van/lehet, h mi mindent szimbolizálhat a pestis, erre minden más esetben valószínűleg fogékony is lettem volna, de most nem, mert most egyértelmű, h mivel azonosítja világszerte az a sok millió ember, aki az akutális események hatására újra kézbe vette a már-már elfelejtett klasszikust. Már január végén elkezdték vinni a francia olvasók, amikor még csak Kínában tombolt a járvány, de azóta a világ számos országában újra sláger lett, Japánban egy hónap alatt annyi kelt el belőle, mint a megelőző 31 évben összesen, kénytelenek voltak korlátozni a megvásárolható kötetek számát, és február óta több mint hétszer nyomták újra a regényt, így ez idő alatt több mint 150 ezer példányt értékesítettek belőle, a brit kiadásból pedig durván egy hónap alatt a tízszeresét adták el a megszokottnak, és ez még csak március végi adat. A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van.