Szabó Magda: A macskák szerdája

Bár nagyon szeretem Szabó Magdát, de kissé számomra is meglepő módon nem olvastam tőle semmit, mióta a blogot írom, szóval kb. másfél éve. Ennek főleg az az oka, h már mindent olvastam tőle – a legtöbbet többször is – amit akartam és bár van még néhány elmaradás, azok nem izgatnak annyira. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozott A macskák szerdája is. Ami miatt eddig hanyagoltam, h 4 drámát tartalmaz, mostanában nehezen állok neki ezeknek.


Az első a Régimódi történet dráma változata, ezt olvastam regényben és igazán szeretem, most is tetszett a „zanzásított” változat. Néhány oldal után visszahozta miért is szeretem Szabó Magdát. A párbeszédek nem csak okosak és pergőek, hanem szórakoztatóak is, észre sem vettem és véget is ért az írónő család történetének dráma változata.
A Kiálts, város!, a 2. dráma a kötetben, abszolút Szabó Magdás, mert a központban Debrecen áll és a református vallás, méghozzá jó 400 évvel ezelőtti időkben. Mégis aktuális ma is, mert a toleranciára (vallási és egyéb), a türelemre, az idegenek elfogadására/befogadására hívja fel a figyelmet, egyébként az események egy debreceni polgár, Borzán Gáspár meggyilkolása körül forognak.
A harmadik dráma A macskák szerdája, Franciaország bizonyos vidékein a XIX. századig élt egy szokás, mely szerint a település lakói a templomtoronyból ledobtak egy macskát, hogy ezáltal a hely megtisztuljon, és a helyiek biztonságban folytathassák életüket. Innen jön a cím, a darab fő kérdése pedig, h Ki lesz a macska? Kit kell feláldozni? Domokos Lajos debreceni főbíró és a tehetséges osztrák titkosrendőr, Müller párharcának vagyunk tanúi, melynek során Csokonai Vitéz Mihányt - aki akkoriban a debreceni kolléguimban tanított - kell feláldozni a kollégium megmentéséért. Ezzel szenvedtem meg leginkább, a nyelvezete nagyon idegen volt nekem, meg valahogy az egész túl volt egy kicsit bonyolítva, ugyanakkor meg olyan érzésem is volt, h nem is nagyon történik semmi, szóval fura volt.
A 4. darab Kármán József Fanni hagyományai című kisregénye alapján készült, annak egy picit továbbgondolt változata. Megváltoztatott néhány szereplőt az írónő, magyarázatot adott néhány olyan dologra, miket Kármánnal homály fed. Fanni, a félárva lány nehéz körülmények között él mostohaanyja, féltestvérei és apja társaságában, egy mulatságon ismerkedik meg egy ifjúval, beleszeret, szerelme viszonzásra talál, de ennek ellenére sem teljesedhet be. Tiszta érzéseit megrágalmazzák, az ifjú nem veszi el, s a lány bánatában meghal.
Szabó Magda az eredeti mű korabeli nyelvezettel írta meg ezt a darabját, van benne néhány – ma már – elég érdekesen csengő párbeszéd, én ezen akadtam fel legjobban:

- Én nékem most nincsen stimmungom komplimentumokat mondani senkinek.
- Nem interesszál, mihez van az úrnak stimmungja.

Hmm. Szép anyanyelvünk.