Kady Burton: Stachelbeeren im Winter

Elég sok hangoskönyvet meghallgattam már, de még soha nem volt olyan érzésem, h ezeket egy utcáról berángatott valaki olvasta volna, hát most igen. Sokszor neves színészek olvassák a könyveket, többször előfordult már, h bár a felolvasót nem ismertem, mégis nagyon tetszett. most viszont olyan semmilyen volt…már eleve a hangja is fura volt, meg minden hangsúly nélkül, színtelenül olvasott, fura volt, bár ezt is megszoktam.

Jo(die) egy kórházban dolgozik adminisztrátorként Invernessben, elég visszahúzódó lány, nem sok tapasztalata van a férfiakkal, de egy este egy jóképű pasi elkéri a telefonszámát és whatsappon elkezdenek irogatni. Reed egy glasgowi kórházban orvos, jóképű nagy nőcsábász és nagyon határozott elképzelései vannak azokról a nőkről (a külsejükről), akiket ágyba akar vinni. Egy este elkéri egy lány számát, majd whatsappon dumálnak. Jo és Reed chatelését elég érdekes volt „hallgatni”, mármint műfajilag nem igazán passzol össze a kettő. Egyre inkább megismerik és megkedvelik egymást, na meg persze kíváncsiak is a másikra és „biztosra” mennek, hisz látták már egymást, a találkák viszont sorra hiúsulnak meg és már kezdett elég unalmas is lenni, amikor viszont jött egy olyan fordulat (nem kimondottan hihető, de legalább valami váratlan), ami tényleg meglepett, kellemesen csalódtam. Ez viszont nem túl sokáig tartott, mert a végét kicsit eltúlozta a szerző szerintem, túl sok lett a csodás véletlenekből és egybeesésekből. Felejthető limonádé, vannak még további részei is, de nem fogom törni magam értük.