Ha minden jól megy, mire ez a poszt megjelenik, már Izlandon leszek, beteljesítve ezzel egy régi nagy álmomat. „Felkészülésként” kezdtem olvasni ezt a könyvet, ami – ahogy a cím is mutatja – használati utasítást akar adni az országhoz. Olvastam már néhány részt ebből a sok részes sorozatból, itt tényleg általános tudnivalókról, sajátosságokról, történelemről, mindennapokról, szóval sok mindenről szó esik.
A szerző ezúttal félig izlandi az édesapja révén, anyja német és ő Hamburgban nevelkedett, ami a szigetországhoz képest maga a forró dél;). Szerintem jót tett ez a kétféle identitás a könyvnek, mert tudta bizonyos helyzetekben a szigetet és lakóit egy kívülálló szemével nézni, ugyanakkor viszont „bennfentes” infókkal is tudott szolgálni. A szerző egyébként író és műfordító.
Izland egy olyan ország, aminek tulajdonképpen nem kellene léteznie, benépesítve egy olyan néppel, amit már rég evakuálni kellett volna.
Azt hiszem ez a mondat is már jelzni, hogy ez az ország, ez a sziget valami más, valami különleges és ennek nagyon sok aspektusát olvashatjuk a könyvben, kezdve a történelemmel, a földrajzi adottságokkal, amiből nagyon sok minden következik, ezt a részt lebilincselőnek találtam. Egy csomó olyan nehézségre mutat rá az országgal kapcsolatban, amire az ember – pláne, ha kívülálló – nem is gondol.
Az érzést, hogy túl kevés emberük van ahhoz, h egy teljes közösséget működtessenek, az izlandiak máig ismerik. Az országban csupán 330 ezer emberrel egy munkamegosztáson alapuló társadalom minden funkcióját be kell tölteni a hegedűkészítőtől a gyermeknephrológuson át a repülésirányítóig. Emellett egy teljes nemzetállamot kell működtetni, nagyköveteket küldeni Japánba és Kínába, hivatalnokokat a NATO-ba és az ENSZ-be, egy operát, egy szimfónikus zenekart és egy balettet finanszírozni és egy -az ítéletidő által állandóan „elmosott” - úthálózatot foltozni.
Emellett sokat ír a sziget egyedülálló természeti adottságairól, látnivalóiról, a fővárosról, az izlandiakról és szokásaikról.
Aztán viszont volt benne néhány olyan rész, ami kevésbé érdekelt, ezért aztán kevésbé is kötött le. Ilyen volt például a politika ill. a régi izlandi sagák, ennek bár alapvetően érdekesnek kellene lennie, valahogy nem fogott itt meg.
Összességében viszont tetszett, sok plusz infót adott és egy jó átfogó képet a szigetországról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése