Chaim Potok: A kiválasztott

Két zsidó amerikai fiú barátságáról szól a regény. Danny hászid, vagyis ortodox zsidó, apja a cádik, egy nagy tiszteletnek örvendő, nagy tudású, zsidó lelki vezető. Ruvent egyetemi tanár apja neveli és bár vallásosak, de nem ortodox módon. Mindkét fiú briliáns elme, Danny bármit olvas, rögtön megjegyzi; Ruven pedig a matematikában és a logikában brillírozik.

Barátságuk szakaszaira bomlik a regény is. Először furcsa megismerkedésükről, barátságuk kezdetéről olvashatunk, majd jön a barátságuk legjobb időszaka, amikor sok időt töltenek együtt, elméjük egyre jobban kinyílik, motiválják egymást és tanulnak egymástól, ekkor mindkettőjük családja elfogadja és támogatja ezt a barátságot. A 3. részben viszont eltiltják őket egymástól, hisz a 2. világháború és a holokauszt tragédiája után Ruven apja nyíltan kiáll egy zsidó állam létrejötte mellett, nem titkolja cionista nézeteit. Azok viszont egy haszid zsidó, pláne egy cádik számára elfogadhatatlanok, így a két, immáron egyetemista fiú nem találkozhat többet. Bár Dannynek rabbiként, sőt cádikként követnie kell az apját, ő mégis már nagyon korán tudja, h nem ezt az utat szeretné követni, végül úgy dönt, pszihológus lesz, továbbra is hívő, de már nem ortodox zsidóként. Ruven pedig vele ellentétben már korán tudja, h bár apja szeretné, h ő is tanár legyen, rabbi szeretne lenni. Végül sok-sok félelem és szenvedés után a regény úgy fejeződik be, h mindkét fiú számára megvan a remény, h azt az életet élhetik, amit ők szeretnének. Érdekes könyv volt, az eleje még annyira nem kötött le, de aztán egyre inkább kibontakoztak az ortodoxok és az „egyszerű” hívő zsidók közti különbségek, az életükben, nézeteikben, szokásaikban. Izgalmas volt látni a két fiú egymáshoz való viszonyát és az apa-fiú kapcsolatok alakulását, dinamikáját is. Azzal együtt is tetszett, h persze voltak benne olyan részek, elmélkedések, amiket nem zsidóként nem igazán tudtam követni, megérteni.

Mhairi McFarlane: Between us

A 32 éves Roisin tanárnő, a barátja, Joe viszont egyre sikeresebb forgatókönyvíró. A kapcsolatuk már régóta nem igazán működik. Az elején egy baráti hétvégén találjuk magunkat, az egyik pár esküvője előtt, itt megismerjük a barátok egymáshoz való viszonyát, ill. Roisin és Joe eléggé „semmilyen” kapcsolatát is.

Amikor a pasija filmjében Roisin nem sokkal később a saját gyerekkorából fedez fel egy – elég egyedi - részletet, felmerül benne, h vajon a többi dolognak is van-e valóságalapja, hisz a sorozat főhőse meglehetősen hasonló kapcsolatban van, mint az övék és mellette rengeteg affér van az életében. Szembesíti mindezzel Joe-t, aki valahogy kimagyaráz sok mindent, de ha egy kapcsolatban egyszer megkérdőjeleződik a bizalom, utána már nehéz. Ebben a nehéz időszakban a baráti társaságuk casanovája, Matt áll váratlnaul Roisin mellett jó barátként. Innentől kezdve elég sokáig húzza McFarlane főhősnőnk kapcsolatának lezárását és azon kívül is gördít még néhány akadályt elé, mire igazán megadja neki az esélyt az újra kezdéshez. Ezért aztán nem véletlen a könyv alcíme - Die große Liebe kennt viele Geheimnisse, vagyis A nagy szerelem sok titkot ismer – valóban fény derül néhányra. A legdurvább nekem az volt a regényben, h kb. 10 perc hallgatás után tudtam, h az akkor még kapcsoaltban lévő főhősnő kivel fog összejönni a végén, anélkül, h a pasival akárcsak egy mondatban is lett volna említve. Kár, h az írónő ennyire nem tud szabadulni a kaptafáitól, ez nagyon sematikussá teszi, legalábbis bizonyos szempontból. De a szereplők, a párbeszédek és alapvetően a történetvezetés is – ahogy eddig is mindig – tetszett. Most először fordult elő velem, h még mielőtt elkezdtem hallgatni, már a fejemben volt a regényt olvasó nő hangja, németül mindig ő olvassa Mcfarlane könyveit, mára nekem már a hangja is a könyv részét képezi.

Antonio Iturbe: Die Bibliothekarin von Auschwitz

Nagyon sok könyvet olvastam már a témában és ez is már régóta megvolt, de az utóbbi időben nehezen veszem rá magam valami ilyesmire. Néhány hete viszont Auschwitzban jártam, nem sokkal utána neki is kezdtem ennek.

Ilyen előzmények után nagyon is valóságosan láttam magam előtt a 14 éves Ditát, aki Prágából került a szüleivel Auschwitzba. Itt a 31-es, un. gyerekbarakkba kerül, ahol hamarosan a becsempészett, titkos, tiltott könyvek őrzője, a világ legkisebb könyvtárásnak könyvtárosa lesz. 8 papírkönyv és 6 „élő” könyv, vagyis 6 ember, akik 1-1 könyvet mesélnek el a gyerekeknek, hivatottak arra, h a pokolban a jövő nemzedéke számára megőrizzék egy jobb világ lehetőségét, az alternatívát. Kegyetlen és ezáltal nagyon is valóságos képet fest a táborról, ahol emberek tűnnek el, szülők halnak meg, ahol mindenki éhezik. Ennek ellenére viszont a fiatalok szerelmesek lesznek, barátságok köttetnek és munkál az élni akarás ösztöne. A végén 2-2 férfinak is sikerül megszöknie és amit különösen tragikusnak találtam: az egyik duó még Magyarországra is eljuttat egy irományt, a táborok valódi működéséről és céljáról, de hiába, mindez bár eléri a magyar zsidó tanácsot, de senki nem foglalkozik vele. Auschwitzban a legtöbb áldozat magyar zsidó volt. A regény igaz történet alapján íródott, a főszerelő, Dita is valós személy, akivel a szerző még találkozott is, de persze azért itt-ott a fantázia töltötte ki a hiányos részeket. Magyarul Az auschwitzi könyvtáros címmel jelent meg.

Ferdinand von Schirach: Verbrechen

Abszolút semmit nem tudtam erről, amikor elkezdtem olvasni. A címe viszont (Bűncselekmény) elég pontosan leírja miről van szó. Csupa izgalmas és többségében hihetetlen, meghökkentő történet, csupa bűncselekmény, amiket egy ügyvéd mesél, aki a bűnöst vagy az egyik érintettet képviselte. Egymástól független 11 történetet olvashatunk a kötetben.

Egy elismert, barátságos orvos, aki 40 év házasság után baltával végez a feleségével; egy lány, aki szerelemből áll prostituáltnak és féltékenységből ölik meg; egy fiatal nő, aki valódi szeretetből öli meg a testvérét; egy teljesen ismeretlen ember, akiről a rendőrség sem tud kideríteni semmit megöl a metróaluljáróban 2 huligánt, akik vele tervezték ezt tenni; egy fiú, akit a nagy szerelem terel a kanibalizmus felé; és egy már jó útra tért férfi, aki családja iránti szeretetből rabol bankot. A legtöbb történetben itt tehát a szeretet-szerelem kettőse a mozgatórugója a dolgoknak, ezek nevében követnek el hőseink bűncselekményeket. Nem feltétlenül éreztem ezáltal mindegyiknél „feloldozva” őket, de azért néhánynál komolyan nyomtak a latban nálam is és más megvilágításba helyezték a történéseket. Szerintem ezek közül néhányat akár még külön kis- vagy nagyregényben is ki lehetne fejteni, mert több is lehet bennük. Sokszor leírtam már, h alapvetően nem szeretem a krimiket és bár ez nem teljesen az, de valahol a témája mégiscsak kriminalisztikus főként, ahogy általában, ha mégis a kezembe kerül ilyesmi, most is tetszett. Ez volt a 3. könyv, amit a szerzőtől olvastam, tetszett ez is. Schirach remekül ír, olvasmányosan, igényesen építi fel a történeteit, gondolkodtatja az olvasót, elképeszti és meglepi. Eddigi mindhárom könyvében, amit olvastam tőle hasonló volt a séma: különös bűntény-ügyvéd-nyomozás témában alakultak a dolgok, de mivel én ritkán olvasok ilyesmit, néhány évente erre vevő vagyok. A könyv egyébként már 2010-ben megjelent magyarul, Bűnös? - 11 meglepő eset címmel, ajánlom.

Mary Key Andrews: Hallo, Sommer

A címlap és a cím (Hello nyár) alapján egyértelműen valami könnyed nyári limonádéra számítottam, de egyáltalán nem azt kaptam. Az újságíró Conley alig-alig tartja a kapcsolatot a családjával, de amikor két szék között a pad alá esik és elveszíti a munkáját, mégis meglátogatja a nagymamáját és a nővérét egy floridai kisvárosban.

A családjáé a helyi újság, amit jelenleg a nővére vezet, de a menő újságíró Conleynak esze ágában sincs beszállni a kisstílű családi bizniszben. Amikor viszont egy idős, helyi politikus különös körülmények között életét veszti, mégis belemegy, h ír az esetről egy cikket a lapba. Bár eleinte balesetnek tűnik az eset, minél többet tud meg Conley a politikusról, annál gyanusabb az egész és hirtelen országos üggyé duzzad. Váratlanul pont ez az ügy nyitja meg az utat az újságírónő felé az újabb, jobbnál jobb szakmai ajánlatok felé. Nagyon elhúzza ezt a nyomozósdit és igazán nem értettm végig, h miért. Egy nem túl izgalmas ügyet helyez a középpontba, ill. talán izgalmas ez, de semmi esetre sem ilyen hosszan, ez volt alapvetően a bajom is vele, h nem tudott ilyen mélységben érdekelni. Aztán az utolsó felében váratlanul felbukkant még egy krimi szál, ami szinte teljesen függelten az előzőtől, ezt is minimum furcsának találtam. Végül aztán mindegyik ügyet sikerül felderíteni, Conley rájön, h a családjával akar maradni és a családi lapnál, ezen döntésében kamaszkori szerelme is fontos szerepet játszik, akivel néhány viszontagság után egymásra találnak. Ez a része érdekes volt és jól volt megírva, ahogy a karrieriste újságíróként megérkező Conleyból sok-sok történés után mégiscsak előbújik az érzékeny, csalásszerető nő, aki képes más dolgokat a munkája elé helyezni, amikor rájön, h azok fontosabbak. Igazából aranyosak a szereplők, a történet és annak vezetése sem rossz, de borzasztó hosszú, jóval rövidebb lehetne.

Hannah Kaiser: Pfefferminzeis

Theresa élete épp romokban, nem csak kis üzlete ég le, hanem úgy tűnik a múltból eredő mentális problémája is tovább üldözi. A sikeres, nők által körüldongott hokikapus, Devon bár szereti a nőket, azt már kevésbé, ha zakljatja valaki.

Mivel már nem bírja elviselni az őt zaklató szépséget, amikor véletlenül „összeakad” Theresával, zseniális ötlete támad. Elveszi feleségül, persze csak papíron, majd 3 hónap múlva elválnak és ez megoldja mindkettőjük problémáját: Theresa pénzhez jut és újra tudja nyitni a boltját, Devon pedig le tudja rázni az érte rajongó nőszemélyt. Bár ezt a logikát nem teljesen értem, h ha 3 hónap múlva elválnak, miért ne tapad(hat)na rá újra az üldözője. Nem túl nagy meglepetés, h két, egymással már az elejétől kedve szimpatizáló főhősünk kapcsolata hogy végződik. Nyilván ez sem egy világmegváltó olvasmány, de nyári kis limonádénak jó volt.