Laetitia Colombani: Das Haus der Frauen

Solene sikeres ügyvéd, bár soha nem az akart az lenni, csak szülei nyomásnának engedett, de ha valamit csinál, azt kompromisszumok nélkül, teljes erőbedobással teszi. Nem kíméli magát, magánéletét is feláldozza a munkájáért, csak annak él. Ám amikor egy simának tűnő ügyben rá és ügyfelére nézve kedvezőtlen ítélet születik és az ügyfél a tárgyalóteremből kijőve Solene szeme láttára követ el öngyilkosságot, hirtelen kártyavárként zuhan össze az élete.

Burn out, depresszió, semminek nincs értelme, egyedül van és nem tudja, mihez kezdjen, csak azt tudja, h nem akarja újra a régi életét. Mikor már van annyira, h valami elfoglaltság után nézzen, egy nehéz sorsú nőket befogadó otthonban lesz „levélíró”. Itt sok női bevándorló, aki a saját nyelvén sem tud írni-olvasni, ügyeket intézni, nemhogy franciául, ebben lesz segítségükra a Solene. Társadalmi munkában jár ide, heti egyszer. Először feltűnő gyanakvással fogadják, méregetik és ő sem tudja, hova tegye, ezeket a nőket. A jég viszont gyorsan megtörik és kezd konfrontálódni a sok nehéz sorssal, tragédiával, azokkal az aszonyokkal, akiknek számít 2 euro, amit nem kaptak vissza a boltban és ami a feje tetejére állítja a havi költségvetésüket vagy akik kénytelenek voltak az egyik gyerekeküket hátra hagyni és csak a másikkal menekülni. Megérintik ezek a sorsok, amikről eddig nem is tudott, mert nem érdekelték, becsukta a szemét, nem akart tudomást venni róluk. Az otthon lakói lassan a bizalmukba avatják, a segítségét kérik, elmesélik szívszorító történeteiket, elrángatják zumbára és Solene rájön, milyen fontosak neki is az emberi kapcsolatok, amiben már olyan rég nem volt része. Végre újra egy közösség része lesz, akikkel együtt sír és nevet és akikkel szebb az ünnep és elviselhetőbbek a hétköznapok. Szép történet női összetartásról, női sorsokról, emberségről.

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & the Six

Az utóbbi pár évben Taylor Jenkins Reid nagy rajongója lettem és ezt a könyvét is már rég el akartam olvasni, főleg, mert csak jót hallottam/olvastam róla, ráadásul a regényből készült sorozatról is. Tudtam, h egy rockbandáról van szó, de tudat alatt azt gondoltam, egy fiktívről.

Viszont a könyv bevezetése után - amiben a szerző arról ír, h ők voltak a világ legismertebb együttese és hogy nem csak a banda tagjaival, hanem a hozzájuk közel álló, fontos más egyéb szereplőkkel is igyekezett beszélni stb. – kissé elbizonytalanodtam ebben. Gyorsan kiderült viszont utánaolvasva, h valóban egy fiktív zenekar történetéről szól a könyv. A következő meglepetés akkor ért, amikor lapoztam egyet, hisz a formátum első blikkre olyan volt, mintha egy interjúról lenne szó, de nem. Gondolom ezt a szokatlan, általam még sosem látott szerkezetet hivatott magyarázni a szerző bevezetője arról, h mindenkivel igyekezett beszélni, mindenkit meghallgatni nem csak a bandából, hanem a „környékükről” és kvázi azt dolgozta össze. Ezt úgy kell elképzelni, h ahogy kronológiai sorrendben haladunk, mindenki hozzáteszi a maga infóit a történtekhez. Ezek sokszor kiegészítik egymást, máskor ellentmondanak egymásnak és van amikor egy-egy új szemszög, mindent új megvilágításba helyez. Eleinte nem tetszett ez a szokatlan koncepció, később alig tudtam letenni.

Az elején két síkon haladunk, először megismerjük a Dunn fivéreket, Billyt és Grahamet és a köréjük szerveződő együtteseket, amikből idővel kinő a The Six. A másik szál Daisyé, aki tősgyökeres los angelesi, elhanyagolt gyerekként lesz már nagyon fiatalon kábítószerező, piáló, sok-sok pasi ágyában megforduló gruppie, majd it girl, de közben végig ott van benne a hatalmas tehetség: jó dalszövegíró; csodás, egyedi énekhanggal és elképesztő színpadi jelenléttel. A két szál a Honeycomb c. The Six slágerrel fonódik össze, amiből duett készül Daisy és Billy főszereplésével és ami nem csak az együttest, hanem az újdonsült énekesnőt is hirtelen nagyon sikeressé teszi. Olyannyira, h a bandát hamarosan már Daisy Jones & the Sixnek hívják és készül a közös albumuk. A háttérben afférok, szerelmek, csalódások, megsértődések és egy frontember, Billy, aki állandóan egyensúlyozik, a családapa lét (feleség+ 3 lány), valamint a rocksztár lét között. Próbál ellenállni a drogoknak, a piának, a gruppie-knak és Daisynek. Az első perctől kezdve van valami közöttük, valami elemi, ami miatt tökéletes összhangban vannak a színpadon és – némi csatározás után – jól tudnak együttdolgozni szövegírókként is. Kettejük együttműködése a világ legsikeresebb bandjává tehetné a Daisy Jones & the Sixet, de ez mégsem sikerül, a poént nem lövöm le. A 2. felében éreztem egyszer, h kicsit uncsi, egyébként tetszett, az meg különösen, h az egyik „szerelmi szál” nem éppen mindennapi és végre az egész tematizálása sem az. Eddig 3 olyan könyvét olvastam a szerzőnek, amiben – fiktív – hírességekről ír és azt kell mondjam, ezek nekem nagyon bejönnek. A regény – azonos címmel – már 2021 óta magyarul is olvasható.