David Safier: Jesus liebt mich

Kicsit ódzkodtam a címétől, meg a tartalmát elolvasva sem fogott meg különösebben, de mégis felkeltette az érdeklődésemet. Ehhez képest, kb. az első 100 oldal elképesztően tetszett. Olyan, mintha Jézus találkozna Bridget Jonesszal, a bonyodalmakat mindenki elképzelheti, ha azt mondom, egymásba is szeretnek;). Marie-ban, a főszereplőben, szerintem minden nő magára ismer, vagy legalábbis azok, akik nem tökéletesek;).


Annyira helyesen van megírva, h időnként tényleg meglepődtem, h ezt egy pasi írta, olyan csajos:). Az első oldalaktól kezdve nagyon tetszett, mégsem haladtam vele gyorsan, mert a legtöbb bekezdést többször is el kellett olvasnom, dőlve a röhögéstől:), szóval azért nem bántam különösebben;).
Zseniális könyv. – gondoltam ekkor. Később azért egy picit megváltozott a véleményem, továbbra is tetszett, de egyre bonyolultabb lett, egyre több Bibliai dolog jött elő benne, a kezdeti könnyedséget a végére egy kis nehézkesség váltotta fel.
Biztos van olyan, akit bánt a ’vallásosságában’ ez a könyv és Jézus ilyen módon való megjelenítése (pizzát eszik, salsázik, karaokézik stb.), valamint az, h Isten Emma Thompsonként, a sátán meg George Clooney és Alicia Keys alakjában jelenik meg. A szerző maga nem tartja istenkáromlásnak a könyvét, beszélgetett egyházi emberekkel is, akik szintén nem és ahogy kicsit utána olvastam, nem is nagyon találtam olyasmit, h gond lett volna, ami szerintem pozitív, mert egy nagyon is szerethető könyvről van szó, ami olyan módon kezel bizonyos Bibliai témákat, ami időnként elég meglepő és újszerű, de talán így emészthető marad azoknak is, akiket egyébként nem érdekel ez a téma.
Alapvetően a könyv a „hitetlen” Marie megtérését mutatja be, ami lehet, h nem hangzik túl izgalmasan, pedig nagyon is az. A befejezés is nagyon jóra sikerült szerintem, nem lesz hagyományos értelemben vett „happy end”, de ez ebben a Jézus - Marie/Bridget Jones felállásban nem is nagyon elvárható;), ugyanakkor mégis jó vége lesz. Sok-sok humorral, fergeteges poénokkal szórakoztat, gyorsan olvasható, többnyire könnyen emészthető, végig ott van vmiféle vallásosság, elvégre sokx idéz a Bibliából is, mégsem lesz az egész zavaró, vagy erőltetett.
Szóval, ha valaki szereti a valóságtól némileg;) elrugaszkodott, nem mindennapi történeteket, szeret sokat nevetni, de ugyanakkor hajlandó egy kicsit elgondolkodni is egy-egy könyv kapcsán, annak szerintem jó szórakozás lesz. Ja, ami még különleges, h tele van képregényekkel, mert az egyik szereplő ilyeneket rajzol egy újságnak, kvázi a saját életéből ihletet merítve, így mi is megkapjuk;).


A szerző – aki Németország egyik legjobb forgatókönyvírója, többek között Emmy díjas is - első műve már megjelent magyarul is (Mieses Karma - Pocsék karma), harmadik könyve, nemrég jelent meg Németországban (Plötzlich Shakespeare), a tartalmukat elolvasva mindkettővel úgy vagyok, h annyira meredek, h már csak jó lehet;), szóval valószínű el fogom olvasni őket, jókat is olvastam róluk és Safier stílusa nagyon tetszett, ráadásul ami biztos, h egyik könyve sem nevezhető mindennapinak;).
A végére még a vesszőparipáim: A borító rajz egyszerűen zseniális;) és a nyáron ebből is film készül, ha minden igaz akkor nagy-nagy kedvencemmel, Florian David Fitz-el a főszerepben, szóval nagyon várom:).