Laetitia Colombani: Das Haus der Frauen

Solene sikeres ügyvéd, bár soha nem az akart az lenni, csak szülei nyomásnának engedett, de ha valamit csinál, azt kompromisszumok nélkül, teljes erőbedobással teszi. Nem kíméli magát, magánéletét is feláldozza a munkájáért, csak annak él. Ám amikor egy simának tűnő ügyben rá és ügyfelére nézve kedvezőtlen ítélet születik és az ügyfél a tárgyalóteremből kijőve Solene szeme láttára követ el öngyilkosságot, hirtelen kártyavárként zuhan össze az élete.

Burn out, depresszió, semminek nincs értelme, egyedül van és nem tudja, mihez kezdjen, csak azt tudja, h nem akarja újra a régi életét. Mikor már van annyira, h valami elfoglaltság után nézzen, egy nehéz sorsú nőket befogadó otthonban lesz „levélíró”. Itt sok női bevándorló, aki a saját nyelvén sem tud írni-olvasni, ügyeket intézni, nemhogy franciául, ebben lesz segítségükra a Solene. Társadalmi munkában jár ide, heti egyszer. Először feltűnő gyanakvással fogadják, méregetik és ő sem tudja, hova tegye, ezeket a nőket. A jég viszont gyorsan megtörik és kezd konfrontálódni a sok nehéz sorssal, tragédiával, azokkal az aszonyokkal, akiknek számít 2 euro, amit nem kaptak vissza a boltban és ami a feje tetejére állítja a havi költségvetésüket vagy akik kénytelenek voltak az egyik gyerekeküket hátra hagyni és csak a másikkal menekülni. Megérintik ezek a sorsok, amikről eddig nem is tudott, mert nem érdekelték, becsukta a szemét, nem akart tudomást venni róluk. Az otthon lakói lassan a bizalmukba avatják, a segítségét kérik, elmesélik szívszorító történeteiket, elrángatják zumbára és Solene rájön, milyen fontosak neki is az emberi kapcsolatok, amiben már olyan rég nem volt része. Végre újra egy közösség része lesz, akikkel együtt sír és nevet és akikkel szebb az ünnep és elviselhetőbbek a hétköznapok. Szép történet női összetartásról, női sorsokról, emberségről.