Juli Zeh: Schilf

Ez már a 4. könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ami rögtön az elején feltűnt, h felüdülés, ahogy ír. Könnyen érthető, mégis igényes. Legalábbis az elején ez volt a benyomásom.

Egy fura barátság feltérképezésével indul a történet, Sebastian, a felesége és a fia, minden pénteken Oskar érkezésére várnak, aki Sebastian – testi-lelki – ifjúkorib barátja. Az egyetemen elválaszthatatlanok voltak, de igazi különcök is, felsőbbrendűek, zsenik, akikről és akiknek egymáshoz fűződő kapcsolatukról is pletykáltak. De aztán valami megváltozott….ezután Sebastian megnősült, Oskar viszont tovább élte különc életét és mindkettejükből az lett, amire predesztinálva voltak, tudós fizikus. Először kissé elaltat, megismerjük a főbb szereplőket és az egymáshoz fűződő viszonyukat, majd jön a „borzongás”. Sebastian hirtelen egy rémálom kellős közepén találja magát. Épp a fiát vinné egy táborba, amikor a kissrácot elrabolják és csak egy gyilkossággal kaphatja vissza. Kétségbeesik, de egy pillanatra sem kétséges számára, mit kell tennie. Kb. eddig tetszett a regény, utána kissé felülmúlt a képességeimet. Bejön a képbe egy idős nyomozó – akinek neve egyben a regény címe is – és egykori tanítványa, mindenki egyre furább és semmi sem az, mint aminek látszik. Nagyon ritkán fordul elő velem, h ennyire „kevés vagyok” egy könyvhöz, szerintem nyelvileg értettem, de egyébként nem igazán:D. A 2. fele nagyon szenvedős volt nekem, nem igazán tudom hova tenni az egészet.