Andreas Izquierdo: Das Glücksbüro

Albert Glück a főszereplő, a hivatalnok, aki több, mint 30 éve nem hagyta el a hivatalt, ahol dolgozik, merthogy titokban még ott is lakik. Abszolút semmilyen emberi kapcsolata nincs, se hobbija, semmi, kizárólag a munkájának és minden szabály pontos betartásának él.

Teljesen felforgatja az életét, vagyis a saját maga által kialakított tökéletes rendet, amikor egy számára is ismeretlen nyomtatvány köt ki nála. Már ez felzaklatja, hisz hogy létezhet ilyen nyomtatvány? Pláne, amikor kiderül, h ez a kérvény nem is kérvényez semmit. Akárhogy is akar Albert megszabadulni tőle, mindig újra az asztalán találja. Ez ösztökéli arra, hogy 30 év után kimerészkedjen a való világba és megkeresse azt a személyt, akitől a kérvény jön. Így találkozik a kissé vad művésszel, Annával, aki végképp felfogatja az életét. Alig pár hét múlva a hivatalban, ahol Albert dolgozik már üzemel a „Glücksbüro”, vagyis Albert neve után szabadon „a boldogság iroda”, ahol az egykor szürke hivatalnok a társadalom szerencsétlenebbik felének segít a hivatali útvesztőben és minden megoldhatatlan problémára talál hivatalos megoldást. Közben főhősünk már beköltözött Annához, akivel a tengerhez utaznak és a közös jövőt tervezgetik. Ám ekkor beüt a katasztrófa és kiderül, nincs idő közös tervekre már. A várólistámon volt a regény már régóta, onnan került most sorra. Bár kicsit nehezen indult be, de kb. a felétől nagyon olvastatta magát. Összességében egy nagyon szerethető, szép, de kissé szomorkás emberi történet.

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

A szerzőről már többször hallottam az elmúlt években, de csak most vettem meg tőle az első könyveimet és bele is vágtam ebbe, ami az első megjelent regénye volt és sok díjat is bezsebelt. Őszintén szólva nem lett a kedvencem, bár azt sem mondhatom, h nem tetszett, mindenesetre kíváncsi leszek a másik – általam megvett – regényére is.

A történet egy szerelmi sokszögbe, egy bonyolult kapcsolatrendszerbe enged betekintést. A 21 éves Frances a történet főszereplője és narrátora. Ő és volt szerelme, barátnője, Bobbi igyekeznek megbirkózni a felnőtté válás kihívásaival és megismerkednek egy házaspárral, Melissával és Nick-kel. Bobbit a sikeres fotós, Melissa kezdi el érdekelni, míg Frances egyre inkább beleszeret a színész Nickbe. A mesélő, Frances sivár érzelmi világán és szinte személyiség nélküliségén át szemlélhetjük a nem túl mozgalmas cselekményt, miközben a szereplők identitásválsága kerül középpontba, a stílus pedig eléggé minimalista. Mind a négy szereplő keres valamit, az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy vágyaik kimutatására képtelenek. Ami tetszett, az a komoly témák felbukkanása a történetben, mint pl. a homo-és biszexualitás, az endometriózis, az alkoholizmus, a pszichés zavarok. Frances nézőpontjából ismerhetjük meg az őt, barátnőjét, Bobbit és a Nick-Melissa házaspárt összekötő „szerelmi” sokszöget. Mind a négyen kutatnak valamit, keresik az izgalmakat, az újat, az ismeretlent, mindezt úgy, hogy teljességgel nélkülöznek mindenfajta mélységet, szenvedélyt. Érzelmileg éretlenek, vágyaik kimutatására képtelenek és amit kimutatni, megélni kellene, igyekeznek a kommunikáció verbális eszközeivel pótolni.

Julie Larsen: Sommerzauber am Fjord

A történet a norvég Trondheim városában játszódik, ahol Frida, az instagram influenszer és Sander, a művészettörténész megvalósítják az álmukat, és megnyitják saját üzletüket. A dolog bökkenője viszont, h a két teljesen különböző embernek osztoznia kell a bolton és már rögtön az első találkozásukkor kiderül, hogy nem tudják elviselni egymást.

Különbözőségüket és nézeteltéréseiket viszont háttérbe tudják szorítani egy közös barátnőjük érdekében, aki a segítségükre szorul. Összefognak, jobban megismerik egymást és gyorsan túllépnek az előítéleteiken és nézet különbségeken. A happy end előtt viszont – ahogy az már a hasonló könyvekben lenni szokott – még le kell küzdeniük egy akadályt, hisz a múlt közbeszól, kiderül, h a családjuk története összefonódott. Ezt is hangoskönyvként hallgattam, nem volt rossz, de ami egyértelműen irritált egy kicsit, a szerző teljes idealizmusa, szép lenne, ha a világ úgy működne, ahogy ebben a könyvében.