Linda Belago: Die Blume von Surinam

Régóta várt olvasásra ez a könyv, most a várólistámról került sorra, de nem gondoltam, h ilyen sokáig fog tartani. Ahogy a címből is kiderül, Surinamban, - az egykori – holland gyarmaton vagyunk, ahol nagyon bonyolultak a viszonyok, az urak hollandok, vannak egykori fekete rabszolgák, épp megérkeznek az indiai munkások.

Ki kinek a kije, vérfertőző viszonyok, nehezen tudtam követi, még akkor is, ha már egyszer kibogozódtak a szálak, pár oldallal később sokszor újra nem tudtam volna megmondani, ki kinek a kije, mert annyira szokatlan és – nekem – fura konstellációkról volt szó, de egyébként nyilván érdekes, mert újdonság volt minden, keveset tudtam a témáról. A fehér, holland Riard házaspár vezeti Rozenburgot, egy nagy ültetvényt, az ő rokonaik ill. fekete és indiai szolgálóik sorsa körül forog a történet ill. az ő sorsuk fonódik egyre inkább össze. Rendkívül sok minden – főleg sok erőszak - történt a múltban, titkok lappanganak mindenhol és persze előbb-utóbb felszínre is kerülnek, tovább bonyolítva ezzel a helyzetet. Kb. a regény fele elég szenvedős volt nekem, a 2. felére végre kiismertem magam, az már sokkal inkább olvastatta magát. Csak a vége fele derült ki számomra, h volt ennek egy előzmény kötete, szóval ez már a 2. rész, ha olvastam volna az elsőt, valószínű nem tartott volna olyan sokáig a viszonyok feltérképezése.