Stacey Halls: Mrs. England

Az első benyomása erről a könyvről szerintm mindenkinek pozitív, hisz gyönyörű a borítója, ez az, ami nekem is először felkeltette a figyelmemet. Ruby May fiatal dadus, aki a nagy hírű Norland dadaképző intézetben végzett. Első családjánál minden tökéletes Londonban, jól kijön a szülőkkel és nagyon megszereti az általa gondozott kislányt. A családnak azonban Chicagoba kell költöznie, ahova Ruby nem akarja elkísérni őket, így kerül vidékre Mr. és Mrs. Englandhoz és 4 gyermekükhöz.

Minden új és szokatlan neki és különösen Mrs. England közönyös viselkedése feltűnő, gyermekeivel és mindennel és mindenkivel szemben. Vele ellentétben a férje, Mr. England, az üzletember kedélyes, a feleségére tekintettel lévő férj, szerető és a gyerekeivel bolondozó apa, az alkalmazottaival is kedves és megértő. Közben nem nagyon vannak arra való utalások, miből is fakad az asszony visszahúzódása és furcsasága, ahogy May dadussal kapcsolatban is csak szaporodnak a furcsaságok, de ezekkel kapcsolatban is nagyon lassan csepegteti a szerző az információkat. És a furcsa, megmagyarázhatatlan esetek csak egyre szaporodnak, mindez nemcsak Rubyt, hanem az olvasót is arra készteti, h mindent és mindenkit megkérdőjelezzen. Helyesen. Először Ruby életének tragédiája bontakozik ki, ami azzá tette, aki. Egy karakán, másokért kiálló nővé, aki nem riad vissza, ha tudja, a jó oldalon áll. Amikor a könyv végén az események felgyorsulnak és neki, valamint az olvasónak is összeáll a kép, gyorsan kiderül, melyik is a jó oldal, ahova állnia kell. Nagyon rég olvastam el könyvet ilyen gyorsan, 2-3 nap alatt, sajnos egyre kevesebb időm van olvasni, de ezek a furcsaságok annyira elkezdtek izgatni, hogy alig tudtam letenni, ez már egy nagyon jó pont. Nem kerül fel az abszolút kedvenceim közé, de tetszett, ajánlom.

Gisa Klönne: Für diesen Sommer

A megözvegyült, idős Heinrich egyedül él, lánya, Monika és annak családja segítik. Egyszercsak hirtelen feltűnik Franziska, a másik lánya, a család fekete báránya és ezzel párhuzamosan eltűnik Monika. Az öreg semmit sem ért, nem akar változást az életében, amit Franziska automatikusan magával hozna.

Lassan-lassan kezd neki és nekünk is kitisztulni a kép, mit keres ott a kisebbik lánya és hol van az idősebbik. Közben Franziskában is sok emlék kerül felszínre, sőt figyelmes lesz néhány olyan dologra, amik eddig nem tűntek fel neki saját és családja múltjában. Fény derül néhány családi titokra, amiket a szüleik féltve őriztek előlük, védeni akarták a lányaikat ezektől, de nem biztos, h tényleg ezt tették. 2 generáció, 2 életszemélelet, remény, bukás, elszalasztott esélyek és a kibéküléshez vezető rögös út. Tetszett, sok felnőtt gyerek – idős szülő közötti témát felvet, megspékelve talán az átlagosnál több titokkal. Nagyon sokat csapong az időben, ezt én soha nem szeretem, most sem igazán tetszett, összességében viszont igen.

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Bár nagyon régen terveztem már elolvasni – nekem kötelező olvasmányként kimaradt - mégiscsak most, a várólistámról került sorra, egyébként az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel. Bár nem olvastam és nem is olvastam róla, mégis persze ismertem a sztorit, mégis nagyon tetszett. A regény századok óta közkedvelt ifjúsági regény, de szerzője felnőtteknek szánta és szerintem úgy is megállja a helyét. Klasszikusoknál sokszor feltűnik, h nehézkesnek hat a nyelvezetük, nagyon hosszúak a leírások, ezt a regényt viszont nagyon gördülékenynek, olvasmányosnak és jól követhetőnek találtam.

Az angol fiatalember, Robinson hajótörést szenved, amit egymaga él túl, majd huszonnyolc évet tölt egy Trinidadhoz közeli szigeten. Az egyes szám első személyű elbeszélésben részletesen tudósít mindennapjairól, félelmeiről, megfontolásairól és főleg a leleményességéről, aminek erejével emberhez méltó körülményeket teremt magának. Mondjuk pont ez időnként már-már soknak tűnt, hisz az volt az érzésem, helyenként túlságosan is könnyedén oldott meg megoldhatatlannak tűnő feladatokat. Az emberi leleményesség és akaraterő regénye, amiben a civilizált ember legyőzi a természetet. A 19. század végére nem volt még egy könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást ért volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint az 1719-ben megjelent Robinson Crusoe-t, ami a történelem során legtöbbször kiadott regények közé tartozik.

Marc Elsberg: ZERO – Sie wissen, was du tust

Igaz 2014-es a könyv, de bizonyos szempontból jobb is, hogy csak most olvasom, mert szerintem anno, a digitális és online „hatalom” még nem volt ennyire hihető és nyilvánvaló, mára viszont már a mindennapjaink része. Tudják, kik vagyunk, hol vagyunk és mit fogunk tenni legközelebb! Ráadásul mindezt tőlünk tudják…Ismerős? Szerintem sokaknak igen.

Londonban egy üldözés során egy fiút lelőnek. Halála elvezeti Cynthia Bonsant újságírónőt a népszerű Freemee internetes platformhoz. Ez az oldal adatokat gyűjt és elemez, ezzel jobb életet és nagyobb sikert ígérve több millió felhasználójának. Csak egy valaki figyelmeztet a Freemee jelentette veszélyre és arra a hatalomra, amit az emberek saját maguk adtak a kezébe: ZERO, a világ legkeresettebb online aktivistája. Amikor Cyn elkezd alaposabban utánajárni a dolognak, ő maga is üldözötté válik. De egy kamerákkal, okosszemüvegekkel és okostelefonokkal teli világban nincs menekvés. Tetszett, de sokszor volt az az érzésem, h túl sok a szereplő, akik annyira szőr mentén jelennek csak meg, h elég nehezen jöttem rá, kik ők. A Freemeehez tartoznak? Az FBI-hoz vagy egyéb más titkosszolgálatokhoz? ZEROhoz? Általában nem szokott ilyesmivel problémám lenni, nekem úgy tűnt, most azért volt, mert mindenféle magyarázat nélkül bukkant csak fel a szereplők zöme, szóval ezért időnként nehezen tudtam csak követni.

Emily Giffin: Szívügyek

A regény két nő története, ami egy férfi által szövődik össze. Valerie a fiát egyedül nevelő anya és ügyvéd. Tessa a munkáját a családjáért feladó kétgyerekes anya és feleség. Felváltva olvassuk Valerie életének történéseitl ill. Tessa egyes szám első személyű elbeszélését. Sorsuk akkor kezd összefonódni, amikor Valeria kisfia, Charlie egy szülinapi bulin égési sérüléseket szerez és pont Tessa orvos férjéhez, Nickhez kerül.

A férfi az első pillanattól kezdve szimpatizál a kisfiúval és őt egyedül nevelő anyjával, amiből egyre több lesz. Az eleje annyira nem fogott meg, sőt, igazából úgy éreztem, h a Nick és Valerie között kialakuló vonzalom eléggé érthetetlen, ezért idegesített is. Aztán viszont egyre mélyebbre megyünk a szívügyekben, ezáltal pedig kirajzolódott egy emberi, megható szerelmi háromszög és egyre inkább az volt az érzésem, h tényleg ez a való élet. Nem sokkal a vége előtt azt gondoltam, h bárhogy is zárja le a szerző a történetet, nem lesz jó, végül mégis sikerült olyan „megoldást” találnia, amit el tudtam fogadni, ami bár nem tökéletes, de életszerű és emberi. És hát mikor várhatjuk el a való élettől, hogy tökéletes? Összességében tetszett a könyv és mindenképpen „mélyebbre ment”, mint arra számítottam.

Patricia Renoth: Papierbootsommer

Már rosszul kezdődött, szörnyű volt a felolvasó hangja, ami ritka, de gyorsan kiderült, h azért, mert a szerző saját maga olvassa. Konkrétan aztán a hangjához hozzászoktam, de szerintem eléggé érezhető volt végig a különbség, hogy egy színész olvassa a regényt, ahogy általában, vagy a lelkes szerző. Eddig csak néhány olyan hangoskönyvre emlékszem, amit a szerző olvasott, de azok önéletrajzi ihletésű könyvek voltak, nem fikciós regények, azoknak szerintem jól állt, nekem tetszett, itt viszont nem.

A főszereplő, Stella termékdizájnnal foglalkozik, de egyre kevésbé csinálja azt, amit szeretne, amikor a főnöke közli, h mennyi embert fognak elküldeni a cégtől, nem bírja magában tartani a véleményét, végül ő is felmond. Rögtön rengeteg szabadidje lesz, ami az qddigi stresszes életmódja után nem rossz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rögtön elmegy abba a kis házba a Balti-tengerhez, ahol a nagyszüleivel gyakran tölötte a nyarakat és amit kb. azóta nem újítottak fel, ráadásul történt a kamaszkorában valami, ami után soha nem tért vissza ide. Most mégis ide húzza a szíve, tennivaló is akad bőven, h ne kelljen a múlton rágódnia. Egyetlen szomszédja, a – nyilván – veszélyesen jóképű halász, Joris meglehetősen morgós, magának való és mindent jobban tudó, mégis ahogy egyre jobban megismerik egymást, meg is kedvelik egymást. Közben Stella – mellékesen – készít pár grafikát, amiket táskákra, pólókra, képeslapokra nyomnak és máris megvan a keresete is, el is dönti, h ott akarja folytatni az életét. A viharfelhők viszont már gyülekeznek, időnként fel-felvillan egy-egy részlet a 15 évvel ezelőtti, utolsó nyárból, amit Stella a nagyszüleivel itt töltött és egyre több részlet utal arra, h Joris, akivel közben egymásba gabalyodtak, és Stella nagy tragédiája, ugyanahhoz az emberhez köthető. Amikor ez bizonyosságot nyer, mindketten összezavarodnak, idő kell, mire tisztázzák magukban az új helyzetet, de utána már semmi sem állhat a happy endjük útjába. Sokszor nem tudtam igazán elvonatkoztatni a felolvasástól, a történet jobban tetszett, mint a felolvasás😉, mondjuk így.

Karen Swan: Sommer im Paradies

Ahogy azt már sokszor írtam, szeretem Swan regényeit és történeteit, a stílusát. Persze az is igaz, h az általam olvasott első két könyve tetszett a legjobban, ezeket az utóbbi években újra is olvastam, és bár azóta is sokat olvastam tőle, az újabb regényei szerintem nem érnek az elsők nyomába. Eleinte kizárólag karácsonyi történeketeket írt, majd az utóbbi években váltott egy kicsit és évi 2 könyvet ad ki, egy nyárit és egy télit/karácsonyit. Már ez nem hangzik túl jól szerintem, nekem valamiféle futószalagot juttat eszembe, aminek működnie kell, ha törik, ha szakad. Idén nyáron olvastam már tőle egy nyári regényt, ami nem volt rossz, de különösebben nem tetszett. Azt kell mondjam, h ez a mostani sem, leginkább azért nem, mert a borítóval és a címmel nagyon meg vannak vezetve az olvasók. Számomra Swan könyvei mindig a könnyed, de „igényes” kikapcsolódást jelentették, ezért is szeretem és olvasom őket. Látszólag ez is pontosan ezt ígéri, de szerintem nem ezt adja.

A sztori a múltban indul, amikor a huszas évei elején járó londoni orvostanhallgató, Tara épp őrülten szerelmes Alexbe, akivel pár hónapja ismerik egymást. A fiú megkéri a kezét, a lány bemutatja elképzelhetetlenül gazdag családjának és azt tervezi, miután a fiú az apjától is megkérte a kezét, elárulja neki, h kisababát vár. A várva várt lánykérés viszont elmarad, helyette Alex egyre jobban meg akarja ismerni az apját és lassan világossá válik, Tara csak eszköz volt ahhoz, h a világ egyik leggazdagabb emberének közelébe férkőzzön. Majd ugrunk 10 évet, Tara a végsőkig kizsigerelt sürgősségi gyerekorvosként dolgozik, alig eszik, alig alszik és még mindig nem tudta feldolgozni a történteket és elfelejteni Alexet. Épp kezdődik a szabadsága, amikor egy társasággal 10 év után először újra Costa Ricába repül, ahol annyi boldog, felhőtlen nyaralást töltött gyerekként, de ahova az Alexszel történtek után nem „térhetett” vissza, hisz a férfi itt dolgozik az apjával közös mega projektjén. A kikapcsolódásból – sem Tarának, sem az olvasónak – aztán semmi sem lesz, helyette veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe lavíroz, a teljes őserdőn keresztül küzdi magát, számos veszéllyel dacolva. Végül persze elkerülhetetlen az Alexszel való találkozás, sőt az együttműködés is, hisz csak együtt tudnak életben maradni. Ez persze újra felszíttja kettejük között a lángot és Tara bármennyire is próbálja gyűlölni, rájön, h nem megy. Őszintén szólva engem eléggé lefárasztott ez a sok akció és izgalom, ezúttal jobban örültem volna, valami egyszerű limonádénak, amit a cím és a borító ígér, a regény viszont szerintem leginkább egy borzongató rémálomra hasonlít nagyrészt.