Patricia Renoth: Papierbootsommer

Már rosszul kezdődött, szörnyű volt a felolvasó hangja, ami ritka, de gyorsan kiderült, h azért, mert a szerző saját maga olvassa. Konkrétan aztán a hangjához hozzászoktam, de szerintem eléggé érezhető volt végig a különbség, hogy egy színész olvassa a regényt, ahogy általában, vagy a lelkes szerző. Eddig csak néhány olyan hangoskönyvre emlékszem, amit a szerző olvasott, de azok önéletrajzi ihletésű könyvek voltak, nem fikciós regények, azoknak szerintem jól állt, nekem tetszett, itt viszont nem.

A főszereplő, Stella termékdizájnnal foglalkozik, de egyre kevésbé csinálja azt, amit szeretne, amikor a főnöke közli, h mennyi embert fognak elküldeni a cégtől, nem bírja magában tartani a véleményét, végül ő is felmond. Rögtön rengeteg szabadidje lesz, ami az qddigi stresszes életmódja után nem rossz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rögtön elmegy abba a kis házba a Balti-tengerhez, ahol a nagyszüleivel gyakran tölötte a nyarakat és amit kb. azóta nem újítottak fel, ráadásul történt a kamaszkorában valami, ami után soha nem tért vissza ide. Most mégis ide húzza a szíve, tennivaló is akad bőven, h ne kelljen a múlton rágódnia. Egyetlen szomszédja, a – nyilván – veszélyesen jóképű halász, Joris meglehetősen morgós, magának való és mindent jobban tudó, mégis ahogy egyre jobban megismerik egymást, meg is kedvelik egymást. Közben Stella – mellékesen – készít pár grafikát, amiket táskákra, pólókra, képeslapokra nyomnak és máris megvan a keresete is, el is dönti, h ott akarja folytatni az életét. A viharfelhők viszont már gyülekeznek, időnként fel-felvillan egy-egy részlet a 15 évvel ezelőtti, utolsó nyárból, amit Stella a nagyszüleivel itt töltött és egyre több részlet utal arra, h Joris, akivel közben egymásba gabalyodtak, és Stella nagy tragédiája, ugyanahhoz az emberhez köthető. Amikor ez bizonyosságot nyer, mindketten összezavarodnak, idő kell, mire tisztázzák magukban az új helyzetet, de utána már semmi sem állhat a happy endjük útjába. Sokszor nem tudtam igazán elvonatkoztatni a felolvasástól, a történet jobban tetszett, mint a felolvasás😉, mondjuk így.