Helen krimiket ír, nem is sikertelenül, de fiatal kora ellenére teljese magányosan él, elmar maga mellől mindenkit, kéretlen, morcos sítlusával és mindig feketében jár.
Frederik az új szomszédja, akivel bemutatkozás helyett rögtön az ágyban kötnek ki, ezzel alaposan meglepi saját magát is az írónő, de a magában már évek óta elnyomott szexualitás a férfi láttán felszínre tör. Bár Helennek nagyon is tetszik a pasi és mindaz, amit ő nyújt, továbbra sem akar senkit közel engedni magához, így kapcsolatukat csak a kölcsönös fizikai előnyökre korlátozza. Kb. minden fejezet úgy ér véget, h Helen és Frederik egymásnak esik, időnként nem is csak a fejezetek végén. Gyorsan észrevehető, h amolyan fordított felállásról van itt szó, hisz általában a férfiak ódzkodnak inkább egy kapcsolattól, itt Frederik bár látszólag beleegyezik a kapcsolatuk jellegébe és ráhagy mindent a makacs és szarkasztikus lányra, miközben ügyesen irányítja és persze magába is bolondítja. Hamar családi kalamajkáknál találjuk magunkat és egyre inkább megismerjük Helen igazi énjét, nála is igaz a mondás, h a zord külső érző belsőt takar. Aztán szinte minden átmenet nélkül olyannyira megváltozik a nő véleménye a kapcsolatukról, h másra sem vágyik, minthogy hozzámenjen Frederikhez feleségül, ez aztán a pálfordulás…amit számomra semmi nem magyarázott, így minimum furának találtam.
Összességében viszont tetszett a történet, egyrészről meg van spékelve jópofa testvérekkel, másrészről egy őrült computerfreak tesóval, egy ocsmány ex baráttal és erotikus leírásokkal.
Most fedeztem csak fel, h a regény egy háromkötetes sorozat 2. (!) része, de ez olvasás közben egyáltalán nem tűnt fel, mert igazából nem függenek össze a könyvek, inkább csak a „családban” maradnak, más-más szereplőket és történeteiket emelik ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése